A szocializmus építése a Szovjetunióban

A kolhozok közös gazdasága

A szocializmus építése a Szovjetunióban

(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)

 

A kolhozok közös gazdasága. A kolhozok termelőeszközei. A munkaegység. A kolhozok, mivel nincs szükségük arra, hogy nagy összegeket költsenek föld vásárlására és bérlésére, továbbá a legfontosabb gazdasági eszközök vásárlására, növekvő jövedelmüket közös gazdaságuk fejlesztésére fordíthatják. A kolhoz közös gazdasága a mezőgazdasági artelben egyesült parasztok szocialista kollektív gazdasága. Állami földön létesült, s a gép- és traktorállomásokon összpontosított, és köztulajdont képező korszerű technika felhasználásán alapul. A kolhoz termelőeszközei és termékei szövetkezeti-kolhoztulajdonban vannak.

A kolhozok termelőeszközei főként állatokból, kisgépekből, különféle más gazdasági eszközökből, gazdasági épületekből, vetőmagból stb. állnak. Mivel a mezőgazdasági artel lényegét tekintve szövetkezeti típusú üzem, a közös termelőeszközök a kolhoz oszthatatlan alapjához tartoznak. A kolhoz oszthatatlan alapja a következőket foglalja magában: a kolhozok gazdasági eszközeit, az igás- és haszonállatokat, az épületeket, a szállítóeszközöket, a melléküzemágakat, az évelő vetéseket, az öntözőberendezéseket, valamint a közös, gazdaság fejlesztésére szolgáló anyagokat és pénzeszközöket. Az oszthatatlan alaphoz tartoznak továbbá a kulturális és szociális rendeltetésű épületek (kolhozklubok, olvasószobák, napközi otthonok stb.). Az oszthatatlan alapok állandó gyarapítása igen fontos feltétele annak, hogy a kolhozok közös gazdasága fejlődjön, a kolhoz egyre vagyonosabb legyen.

A kolhozok beruházásaikat gazdasági épületek, istállók, ólak, öntöző- és lecsapoló csatornák, víztárolók építésére, bozótirtásra, kolhoz-villanytelepek és más létesítmények építésére fordítják. A kolhozoknak saját eszközeikből, a kolhozparasztok munkája révén a közös gazdaságban eszközölt beruházásai — az állatállomány növelésére fordított kiadások nélkül — 1946-tól 1950-ig körülbelül 40 milliárd, 1951-től 1953-ig pedig 36 milliárd rubelre tehetők. Ezenkívül a kolhozok 1946-tól 1950-ig a közös jószág- és baromfiállomány növelésére több mint 11 milliárd rubelt, 1951-től 1953-ig pedig több mint 5 milliárd rubelt költöttek.

A kolhozoknak mint szocialista nagyüzemeknek feltétlenül szükségük van a gazdaság tervszerű irányítására, nem létezhetnek és nem fejlődhetnek önmaguktól, spontán módon. Az állami tervezés a kolhozok fejlődésének irányát a szántóföldi növények terméshozamának emelésében, az állatállomány növelésében és hozamának egyidejű fokozásában, a korszerű technikának és az élenjáró tudomány vívmányainak a mezőgazdaság terén való alkalmazásában jelöli meg.

A tervgazdálkodás előnyeinek legteljesebb kihasználása a kolhoztermelés olyan tervezését követeli, amely egyrészt, biztosítja az egyes mezőgazdasági termékek beadása tekintetében az állammal szemben fennálló kötelezettségek teljesítését, másrészt, azon növények termelésének növelése terén, amelyek számára a természeti és a gazdasági feltételek a legmegfelelőbbek, a lehető legnagyobb mértékben elősegíti a kolhozok öntevékenységének és kezdeményezésének kibontakozását.

A nagyüzemi kollektív gazdaság egyik döntő gazdasági előnye az, hogy szinte korlátlan lehetősége van a soküzemágú gazdálkodásra.

A soküzemágú gazdálkodás lehetővé teszi, hogy ésszerűen használják fel a kolhozokban a munkaerőt, és a kolhoz közös földjének minden hektárjáról a legnagyobb mennyiségű terményt takarítsák be. Azokban a kolhozokban, amelyek az ország egyes vidékeinek gazdasági és természeti viszonyaitól függően helyesen kapcsolják össze a gabonatermelést, az ipari növények, takarmánynövények, zöldségfélék termelését és az állattenyésztést, a kolhozparasztok munkájának felhasználása az év folyamán egyenletesebb. A soküzemágú gazdálkodást folytató kolhozokban az egész éven át a pénzeszközök is egyenletesebben folynak be, ami lehetővé teszi, hogy a kolhoz idejében folyósítsa a tervbe vett munkákhoz szükséges összegeket.

A kolhozokban a munkaszervezés fő formája az állandó termelőbrigád, amelyet a kolhoz vezetősége alakít abból a célból, hogy az a közös gazdaság valamelyik ágában elvégezze a szükséges munkákat.

Vannak növénytermelő-, állattenyésztő-, takarmányozó-, zöldségtermelő-, kertész-, építő és egyéb brigádok.

A növénytermelő-brigád számára a vetésforgó földjeiből akkora területet jelölnek ki, amelynek méretei minden mezőgazdasági munkánál biztosítják a traktorok, kombájnok és a gépállomásokon levő egyéb mezőgazdasági gépek magastermelékenységű felhasználását. Minden növénytermelő-brigádnak igásállatokat, megfelelő mennyiségű mezőgazdasági felszerelést és gazdasági épületeket adnak át állandó használatra. A növénytermelő-brigádon belül munkacsapatokat alakítanak, hogy ilyenformán a munkaigényes növények ápolása során a kézi munkát termelékenyebben lehessen felhasználni. A munkacsapatok közvetlenül a növénytermelő-brigád vezetőjének vannak alárendelve. Az SZKP Központi Bizottságának 1954 júniusi teljes ülése kimondta, hogy erősíteni kell a kolhozok termelőbrigádjait, ugyanakkor pedig munkacsapatokat kell alakítani a kapásnövények, ipari növények ápolására, s ezeknek minden támogatást meg kell adni ahhoz, hogy a számukra kijelölt földterületről jó termést takarítsanak be.

Az állattenyésztő-brigádokat a kolhozok tenyésztelepein szükséges munkák elvégzésére alakítják. Rendszerint minden állattenyésztő-brigádnak egy tenyésztelepet adnak át az állatok gondozásához szükséges helyiségekkel és termelőeszközökkel együtt.

A gép- és traktorállomásokon összpontosított változatos technika lehető leghatékonyabb kihasználásának fontos feltétele a gép- és traktorállomások és a kolhozok zavartalan együttmunkálkodásának biztosítása. Ezt úgy érik el, hogy a gép- és traktorállomás traktorosbrigádjának munkáját összeegyeztetik a kolhoz állandó termelőbrigádjainak munkájával. A gép- és traktorállomás minden traktorosbrigádja éveken át ugyanannak vagy ugyanazoknak a kolhozbrigádoknak dolgozik.

A munka szerinti elosztás gazdasági törvényének követelményei a kolhozokban, a szövetkezeti-kolhoztulajdon jellegének megfelelően, a munkaegység révén valósulnak meg. A munkaegység annak a mértéke, hogy a kolhozparaszt mennyi munkát fordít a kolhoz közös gazdaságára, s ezzel azt is meghatározza, hogy az egyes kolhozparasztok milyen arányban részesülnek a kolhoz jövedelméből. Munkaegységben számítják ki a kolhozparasztoknak a kolhoz közös gazdaságára fordított munkáját; a kolhoz a munkaegységek szerint osztja el a kolhozparasztok között a jövedelem egyéni fogyasztásra szolgáló részét.

A kolhozokban az igásállatok és a gépek állapotának, s a talaj minőségének figyelembevételével minden munkára megállapítják azt a napi teljesítménynormát, amelyet minden lelkiismeretesen dolgozó kolhozparaszt teljesíteni tud. A teljesítménynormának megfelelően, az egyes munkák elvégzéséhez szükséges szakképzettségtől, bonyolultságuktól, nehézségüktől, a kolhoz számára való fontosságuktól függően megállapítják a munkaegységek szerinti értékelést. A napi norma teljesítése viszonylag egyszerű mezei munkák esetén egy munkaegységnek számít. A kolhoz minden más munkát ennél magasabbra vagy alacsonyabbra értékel. A kolhozparasztnak a napi munkáért egy munkaegységet, a munkaegység egy részét, vagy esetleg több munkaegységet lehet a javára írni — aszerint, hogy milyen munkát végzett, és mennyire teljesítette, illetve teljesítette túl a normát. Tehát a munkaegység nem azonos a munkanappal.

A kolhozban az egyes munkák a munkaegységek szerinti értékelés szempontjából legfeljebb kilenc csoportba sorolhatók. Az első csoportba a legegyszerűbb munkák tartoznak, azok, amelyek elvégzése semmiféle képzettséget sem követel a dolgozótól. Az ilyen munkákra megállapított napi norma teljesítéséért a kolhozparasztnak körülbelül 0,5 munkaegységet írnak a javára. A kilencedik csoportba a legmagasabb szakképzettséget igénylő munkák tartoznak; az ilyen munkák napi normájának teljesítéséért a kolhoz körülbelül 2,5 munkaegységet ír jóvá.

Az állam megállapítja a kolhozparasztok teljesítménynormáinak kereteit, s az azoknak megfelelő munkaegységek szerinti értékelést. Ennek alapján minden egyes kolhoz vezetősége a helyi viszonyoknak megfelelően megállapítja saját teljesítménynormáit és ezek munkaegységek szerinti értékelését (de a kormány által javasoltaknál nem alacsonyabban), s ezeket a kolhozparasztok közgyűlése hagyja jóvá. A teljesítménynormáknak progresszíveknek kell lenniük, vagyis az élenjáró kolhozparasztokhoz kell igazodniok. A kolhozok az év elején megtervezik az egyes üzemágak és szántóföldi növények munkaegység-ráfordításait, és szigorúan ellenőrzik, hogy a munkaegységeket helyesen, a brigád, a munkacsapat, illetve az egyes kolhozparasztok által ténylegesen elvégzett munkának megfelelően írják jóvá.

Ilyenformán a munkaegység a kolhozparaszt által végzett különféle munkák mennyiségét és minőségét egyaránt tekintetbe veszi, s ez lehetővé teszi a kolhozban végzett különféle munkák összehasonlítását. A képzettséget igénylő munkáért több munkaegység jár, mint a képzettséget nem kívánó munkáért, a nehéz munkáért több, mint a könnyebb munkáért. A munkaegység az egyforma, de különböző termelékenységű munkák összemérését is lehetővé teszi. Ha a kolhozparaszt túlteljesíti a normát, ennek megfelelően több munkaegységet írnak javára. A munkaegységben az egyes kolhozparaszt munkája úgy jut kifejezésre, mint a kolhozban végzett közvetlen társadalmi munka összességének egy része. Ily módon megvalósul az egyes kolhozparasztok által a kolhoztermelésben végzett egyéni munka társadalmi értékelése. A munkaegység a kolhozparasztok közötti szocialista termelési viszonyokat fejezi ki az egyes kolhozokon belül, s a kolhoztermelés szervezésének fontos gazdasági eszköze.

Mivel a szocialista termelés két fő formájának létezése következtében van árutermelés és áruforgalom, a kolhozok nem elégedhetnek meg azzal, hogy a kolhoz termelési ráfordításait munkaegységekben tartják nyilván. A kolhozok saját pénzgazdálkodást folytatnak: pénzben számítják ki a kolhoztermelés termékeit és a jövedelmet, pénzeszközöket halmoznak fel; a munkaegységeket a kolhozokban nemcsak természetben, hanem pénzben is javadalmazzák.

A munkaegység a szocializmusban megvalósult egyenlőség elvét fejezi ki: a dolgozók valamennyien megszabadultak a kizsákmányolástól, mindenkinek kötelessége a munka, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy munkája mennyiségének és minőségének arányában részesedjék a javakból. A munkaegység biztosítja a férfi- és a női munka egyenlő díjazását. A kolhozrend megszüntette a parasztnők évszázados gazdasági egyenlőtlenségét. A parasztnők számára csak a kolhozban vált lehetővé, hogy egy sorba kerüljenek a férfiakkal.

Ilyenformán a munkaegység új közgazdasági kategória, a kolhozrend szülötte.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!