A mosolygó fasizmus születése

– A kapitalizmus modern formája a fasizmus! –

 

A fasizmus a kapitalizmus következetes harca a szocializmus ellen!
A fasizmus különböző formái csak a terror és az önkényuralom mértékében különböznek!
A fasizmus az kapitalizmus, terror, önkényuralom, szolgaság, felsőbbrendűség, élősködés!

 

Az első világháború utáni válságból (1929-1933) az USA-nak Franklin D. Roosevelt (1933-1945) vezetésével a polgári demokrácia keretében a „New Deal”-lal (relief, recovery, reform) „új irányvonal”-lal, okos módszerrel, a kapitalizmus védelme érdekében, a tőkésállam beavatkozásával, a tőkésállam új úton-módon való szervezésével, szociális reformokkal, sikerült a monopóliumok nyílt diktatúráját és a szocializmust is elkerülnie.

Ez volt a mosolygó fasizmus születése, és ezzel egyidőben a hitleri klasszikus fasizmus is ekkor került hatalomra, ami érdekes egybeesés. A fasizmus itt két úton fejlődött tovább. Majd a második világháború után a két fasiszta irányvonal egyesülésével, a modern mosolygó fasizmus dominanciájával, a jogállamiságban, törvényes önkényuralommal, terrorral szolgálta és szolgálja a kapitalisták élősködését.

„… a kapitalista rendszer megmentése és az agresszív háború kirobbantása céljából az állammonopolista kapitalizmus egységes mechanizmusban egyesíti a monopóliumok erejét az állam erejével.” A marxista filozófia alapjai

Az USA Roosevelt 1945.04.12 halála után már következetesen átvette és beolvasztotta a klasszikus fasizmus „értékeit” és Truman elnök, (valamint Churchill a hidegháború atyja) ezzel módosította, korszerűsítette a mosolygó fasizmust, amit felhasználhatott a Szovjetunió ellen a hidegháborúban. Végül a mosolygó fasizmus Gorbacsov és bandája árulásával legyőzte a szocializmust, a demokráciát, a Szovjetuniót. Az 1945. augusztus 6.-án Hirosimára ledobott atombomba, már ennek a mosolygó fasizmusnak a megújult változata volt.

De akkor még ott volt Sztálin, akiktől rettegtek a fasiszták és még most is, már az emlékétől is pánikba esnek a demokrácia ellenségei.

A két fasizmus egyesülésével és továbbfejlődésével Hitler „szelleme” így végül is győzött! Bár japánra dobták az atombombát ez a szocializmus, a demokrácia elleni háború volt, amit Hitlernek nem sikerült megnyernie. A modern mosolygó fasizmus az USA-ban a klasszikus és a mosolygó fasizmus ötvözete, egy továbbfejlődőt korszerű fasizmus, hatékonyan működő totális politikai-gazdasági világméretű diktatúra.

Ha ezt Hitler megélte volna? Ő is csak mosolyogna! Vigyorogna! Hitler szívesen kiegyezett volna a mosolygó fasizmus nemzeteivel, Anglia, Franciaország, USA, stb., de az imperialista ellentétek ezt nem tették lehetővé, a második világháború végén, pedig a Szovjetuniót már nem lehetett semmilyen fasiszta összefogással legyőzni.

Azonban Roosevelt előtt, alatta és utána sem voltak a hatalomban a proletár dolgozók érdekképviselői, hasonlóan a klasszikus fasizmushoz, ahol szintén a tőkésállam hatékony szervezésével fokozták hatalmukat a leggazdagabb kapitalisták, a monopóliumok világuralma érdekében.

A mosolygó fasizmus legyőzte a Szovjetuniót, amibe Hitlernek beletört a foga, de a fasizmus korszerű mosolygós változata már megint Európát és Ukrajnát uralja, de a Krímet már visszafoglalták az oroszok. A fasiszta veszély azonban nem múlt el, és nincs a Szovjetunió, nincs Sztálin, nincs erős kommunista párt.

Lehet, hogy a mosolygó fasizmus legyőzi, elpusztítja a földön az emberiséget?
Lehet, hogy a világegyetemben az értelmes civilizáció a kapitalizmust nem tudja meghaladni és elpusztul?
Lehet, hogy az emberség sem válhat soha emberré?

Az imperializmussá fejlődött kapitalizmusnak tömegbázisra van szüksége a nyílt fasiszta vagy a polgári demokrácia keretében is, hogy eredményesen, zavartalanul kizsákmányolhassa nemzeti és világméretekben a proletárokat. A kizsákmányolás érdekében a tömegbázist a kizsákmányoló kapitalisták a kizsákmányolt proletár tömegek megnyerésével, elbutításával, agymosással, öntudatlanná nevelésével szerzik meg. Ehhez szükséges a szociális demagógia, az idealizmus, a vallás, az oktatás, a médiák, a hamis világnézet, a tőkésállam hatalma, aminek segítségével a proletárokat az érdekeiktől eltérítik. A hatékony a tudatmódosítást a proletárok többsége, amíg a katasztrófa nem következik be, nem is veszi észre. Így a kizsákmányolás hatékonnyá és sokáig zavartalanná válik. Csak a kapitalizmus működéséből törvényszerűen keletkező válságokban és háborúkban, a nyomorban döbben rá a proletársereg, hogy becsapták, és akkor bajba kerülnek az élősködők és jön a vörös rém.

„… A válságok a proletariátus és a burzsoázia, a parasztság tömegei és az ezeket kizsákmányoló földbirtokosok, uzsorások és kulákok közötti osztályellentétek kiéleződésére vezetnek. Válság idején a munkásosztályt megfosztják sok olyan vívmánytól, amelyet a kizsákmányolok és a burzsoá állam ellen folytatott hosszú és nehéz harcokban vívott ki. Ez megmutatja a munkásoknak, hogy a nyomortól és az éhezéstől való menekvés egyetlen útja a burzsoázia hatalmának megdöntése, a tőkés bérrabszolgaság megszüntetése. A válságok következtében mérhetetlen nélkülözésre ítélt proletariátus nagy tömegei osztálytudatra ébrednek és forradalmi elszántság hatja át soraikat. A lakosság kispolgári rétegeiben az a tény, hogy a burzsoázia képtelen a társadalmi termelőerők irányítására, aláássa a tőkés rendszer rendíthetetlenségébe vetett hitet. Mindez a tőkés társadalomban folyó osztályharc kiéleződésére vezet.

… a válságok azt mutatják, hogy a burzsoá állam teljesen képtelen arra, hogy csak valamelyest is korlátok közé szorítsa a kapitalizmus spontán törvényeit. A tőkés országokban nem az állam irányítja a gazdaságot, hanem éppen ellenkezőleg, maga az állam van a tőkés gazdaság hatalmában, az állam van alárendelve a nagytőkének.

… „A válság azt mutatja, hogy a mai társadalom hasonlíthatatlanul több terméket termelhetne, amellyel szebbé tehetné az egész dolgozó nép életét, ha a földet, a gyárakat, a gépeket stb. nem kaparintotta volna kézbe maroknyi magántulajdonos, akik milliókat sajtolnak ki a nép nyomorából”.: Lenin A válság tanulságai Lásd Lenin Művei. 5. köt. Szikra 1953. 86. old.* Minden válság közelebb hozza a tőkés termelési mód bukását.

… A tőkés társadalom fejlődése, amivel együtt jár a benne uralkodó antagonisztikus ellentmondások kiéleződése és az osztályharc fokozódása, előkészíti a proletariátusnak a burzsoázia fölötti győzelméhez szükséges feltételeket.

… A munkásosztály létérdekeinek elméleti kifejezése a marxizmus, a tudományos szocializmus, amely teljes és egységes világnézet. A tudományos szocializmus arra tanítja meg a proletariátust, hogyan kell egyesülnie a burzsoázia elleni osztályharcra. A proletariátus osztályérdekei megegyeznek az emberi haladás érdekeivel, egybeesnek a társadalom túlnyomó többségének érdekeivel, mert a proletariátus forradalma nemcsak a kizsákmányolás egyik vagy másik formájának megszüntetését, hanem általában mindennemű kizsákmányolás megszüntetését jelenti.

… A kapitalizmus hajnalán kapitalistákból és földesurakból álló maroknyi bitorló kisajátította a néptömegeket, s a kapitalizmus fejlődése hovatovább történelmi szükségszerűséggé teszi, hogy a néptömegek kisajátítsák a maroknyi bitorlót. Ezt a feladatot teljesíti a szocialista forradalom, amely társadalmasítja a termelőeszközöket, felszámolja a kapitalizmust — válságaival, a munkanélküliséggel és a tömegek nyomorával egyetemben.

… „A tőkemonopólium bilincsévé válik annak a termelési módnak, amely vele és alatta virágzott fel. A termelőeszközök centralizációja és a munka társadalmasítása olyan pontot érnek el, amelyen már nem férnek meg tőkés burkukban. A burkot szétrepesztik. Ütött a tőkés magántulajdon végórája. A kisajátítókat kisajátítják”.: Marx. A tőke. 1. köt. 824. old.* …” Politikai gazdaságtan

A proletárok egyfajta zombiként dolgoznak a gazdagok gazdagodásáért saját kárukra, és csak ezért van rájuk szüksége a „felsőbbrendűeknek”, pont úgy, mint általában a szerszámokra. A tőkések profitjához szükséges a beszélő szerszám is. A proletár beszélő szerszám minden cselekedete a gazdagok, a tőkések vagyonát gyarapítja. Amikor a proletárok dolgoznak, amikor fogyasztanak, szórakoznak, tv-ét néznek, pihennek, alszanak, nyaralnak, meghalnak, stb., akkor is valamelyik tőkés vagyona gyarapszik, a proletárok feletti hatalma növekszik. A kapitalistáknak eszük ágába sincs, hogy az emberiség javáért, a beszélő szerszámért jót tegyenek, hacsak ebből profitjuk nem keletkezik. Néha egy kicsit jótékonykodnak a lelkiismeretük megnyugtatására és a prolik megtévesztésére, lázongásuk eltompítására, a fáradt gőz kiengedésére, amit a médiák az élősködők dicsfényében mosolyogva világgá szajkóznak. A kapitalisták totális diktatúrája miatt semmi sem készteti a „felsőbbrendűeket” az emberiség érdekében, főleg a beszélő szerszám javára való tevékenységre. Elég, ha csak hazudnak.

Amit adnak a kapitalisták a proletároknak, azt mind a kizsákmányolással rabolták, tehát csak visszaadnak egy keveset a rabolt pénzből, még akkor is így van ez, ha a tőkésállam teszi ezt, pedig a látszat más. A jó emberséges kapitalista szereti a népét? Szeret rabolni! Szeret hazudni! A kis „felsőbbrendű”. Az élősködő!

Azonban a kapitalista modell teszi embertelenné a kapitalistákat, csak ennek meghaladásával válhatnak emberré. Az emberré válás az egyetlen lehetőség az emberiség megmaradására. Erre a kapitalizmus alkalmatlan. Ehhez demokrácia, mégpedig demokrácia a népnek, a szocialista demokrácia szükséges.

A szociális demagógia a kapitalizmusban azért hazugság, mert a szocializmustól elcsent értékeket a kapitalista modellben valójában nem lehet és nem is akarják következetesen megvalósítani, és ezért ez becsapás, szélhámosság, ami azonban kiválóan alkalmas a proletárok félrevezetésére. Ezt a proletárok többsége mindig, korlátlanul, gondolkodás nélkül beveszi. A kapitalizmus öntudatlan szolgává neveli a proletárokat, ez szükséges az élősködéshez. A proletárok többség csak a nyomorszint emelkedése vagy a pusztulása esetén lázadozik és könnyen a fasizmus híve lesz, hogy még többet raboljanak tőle. Ez viszont elpusztíthatja az emberiséget.

A kapitalizmus hihetetlen mértékű fejlődésével a „fejlett civilizált nyugaton” alapvetően a nyomor kevésbé jelentkezik, a zombivá nevelt proletárok milliói, milliárdjai, így nem eléggé lázadoznak az érdekeik védelmében, így nem fontos a demokrácia és az emberi jogok megsértése sem, ez csak nagyon másodlagosan jelentkezik, ha nagy a bőség. De minden diktatúra elpofátlanodik, elfajul, így a felsőbbrendűség, a személyi kultusz idővel iszonyatos méretekben pusztít és erre már sokszor volt példa. Az elért hihetetlen fejlettség ellenére az emberiség borzalmas kipusztítása, kiirtása bekövetkezhet a „felsőbbrendű” fasiszták és híveik érdekében. Az emberiség a totális diktatúrában védtelenné, a „felsőbbrendűek” játékszerévé válik. Ez az emberiség végét jelentheti. A „felsőbbrendűek” és a híveik elhiszik, amit hazudnak, mert ez az érdekük, de mi van akkor, ha a tömegek már nem? Nagy pusztító erők álnak a rend a „kapitalista rend”, a „felsőbbrendűek”, a fasiszták érdekében, és a becsapott milliós, a milliárdos tömegeket csak nagy pusztítással lehet megfékezni.

Mi a civilizált öntudatos dolgozó emberiség érdeke?

Mindenkinek …

• lehetőség a képességei szerinti munkavégzésre,
• kötelessége a társadalom, a maga és családja érdekében a hasznos munka végzése,
• lehetőség, segítség a képességei kifejlesztésére,
• a számára az egészség, az oktatás jó minőségű biztosítása,
• aki a kötelességét teljesíti a társadalom, a családja számára, a civilizált életminőség biztosítása,
• a társadalmi hasznossága, a munkája mennyisége, minősége és értéke után járó jövedelem!

A demokrácia, az emberi jogok, a szabadság, az emberré válás érdekében …

• a kizsákmányolás, az élősködés, a szolgaság, a felsőbbrendűség lehetőségének megszüntetése,
• a rászorulók megsegítése!

Ez az igazságos, a civilizált és az emberséges! Ez az emberiség érdeke! De a kapitalista modellben a kapitalista (a vállalkozó) érdeke, ezért az erkölcse a kizsákmányolással szerzett profit alapján az élősködés, ebben a modellben nem is lehet más. Ehhez viszont szükséges és elkerülhetetlen a fasizmus.

*

(idézet: Münchentől Nürnbergig)

… A kapitalizmus egyenlőtlen fejlődésének törvénye, s a tőkésállamok erőviszonyainak a második világháború után e törvény hatására végbement megváltozása következtében az imperializmus gazdasági, majd politikai és katonai központja Európából az Egyesült Államokba tevődött át. A háborús nyereségek és a fegyverkezési hajsza élesztőjétől hatalmasra dagadt amerikai monopoltőke magához ragadta a fő nyersanyagforrásokat, piacokat és tőkeelhelyezési területeket, létrehozta leplezett gyarmatbirodalmát, s a legnagyobb világkizsákmányoló lett. Az amerikai imperializmus, miközben a népek megtévesztése céljából a szabadság és a demokrácia jelszavát hangoztatja, valójában világ-zsandár szerepét tölti be, támogatja a reakciós parancsuralmi rendszereket, az ízig- vérig rothadt monarchiákat, szembefordul a demokratikus, forradalmi átalakulásokkal, agressziót indít a függetlenségükért küzdő népek ellen.

… A népek a második világháború tapasztalatai alapján már felismerték, milyen katasztrofális volt a béke ügyére a német militarizmus újjáélesztésének politikája.

… A német militarizmus, amely kirívóan nyilvánult meg a hitleri fasizmusban, ügyesen kihasználta a nyugati hatalmak reakciós köreinek a szocializmus, a szovjetország iránti gyűlöletét. A nyugati vezető politikusok ettől a gyűlölettől elvakultan mindent elkövettek, hogy segítsék Hitlert a német imperialisták agresszív törekvéseinek megvalósításában. A történelmi tapasztalatok azonban megmutatták, hogy a német fasizmus, amely egyre „kommunista veszélyről”, „a Kelet elleni hadjáratról” szavalt, nem a Szovjetuniót támadta meg először, hanem a nyugati országokat. A Szovjetunió ellen csak akkor indult támadásra, amikor már az egész kapitalista Nyugat-Európát leigázta.

… „Mindig azoktól a politikusoktól hallottam emlegetni az »Európa« szót — mondotta Bismarck —, akik olyasvalamit követeltek más hatalmaktól, amit a saját nevükben nem merészeltek volna követelni.”

… nürnbergi vádbeszéd következő bölcs szavaira: „Ha a német militarizmus újból felüti a fejét, nem feltétlenül szükséges, hogy ezt a nácizmus égisze alatt tegye. A német militaristák hajlandók összekötni sorsukat bárkivel vagy bármelyik párttal, amennyiben ígéretet kapnak a német véderő feltámasztására.” … ezeket a szavakat nem a szovjet vádló beszédéből, hanem Taylor tábornoknak, a vád amerikai képviselőjének beszédéből idéztük.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!