(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)
Még folyt a védelmi ütközet a kurszki kiszögellés északi és déli arcvonalszakaszain, amikor a Nyugati Front és a Brjanszki Front törzseiben, mely frontok csapatait V. D. Szokolovszkij és M. M. Popov tábornokok vezették, már az utolsó simításokat végezték a küszöbönálló támadási terven. E támadásnak a „Kutuzov”-hadművelet egyezményes elnevezést adták.
E terv szerint három front – a Nyugati, a Brjanszki és a Központi Front – csapatainak északról, keletről és délről csapást kellett mérniük Orjolra, részekre kellett tagolniuk az e térségben levő ellenséges csoportosításokat, majd meg kellett semmisíteniük őket.
Július 5-én este a Brjanszki Front parancsnokát, M. M. Popov tábornokot telefonon felhívta Sztálin. Popov erre így emlékszik vissza: „Sztálin megkérdezte:
– Tud róla, hogy mi történik Rokosszovszkijnál?
– Elég pontos értesüléseim vannak – válaszoltam.
– Mikor tudja megindítani a saját »Kutuzovját«?
– Ahogy terveztük, hat-hét nap múlva.
– Nos, és korábban semmiképpen sem tudná elkezdeni? Mondjuk egykét nap múlva?
– Igyekszem mindent megtenni, ami erőmből telik. De kérem az ön által megállapított határidő betartását.
– Nos, hát kénytelen vagyok egyetérteni önnel. Azonnal lásson az előkészületekhez.”
- M. Popov frontparancsnok tisztában volt a mind bonyolultabbá váló helyzettel. Az ellentámadásra alaposan fel kellett készülni. Erre tanították őt a polgárháború időszakában, valamint a Nagy Honvédő Háború napjaiban szerzett tekintélyes katonai tapasztalatai, amikor is a Sztálingrádi, majd pedig a Délnyugati Front parancsnokának helyetteseként Sztálingrádnál közvetlenül részt vett a hadműveletek megtervezésében és végrehajtásában. Egész katonai tehetségét elsősorban a front támadásának legfontosabb irányaiban működő csapásmérő csoportosítások kialakítására vetette latba.
A támadás július 12-én indult meg. A harc azonnal heves és elkeseredett jelleget öltött. Csapataink a háború folyamán először találkoztak az ellenség ilyen erős, mélyen lépcsőzött védelmével. Az orjoli kiszögelléshez a fasiszták különösen nagy reményt fűztek. Arra számítottak, hogy innét bontakoztatják majd ki a Moszkva elleni támadást, és ezt a kiszögellést „az Oroszország szíve ellen szegezett tőrnek” nevezték el. Ám e „tőrhöz” fűzött reményeik nem váltak be. Az I. H. Bagramjan tábornok parancsnoksága alatt álló 11. gárdahadsereg már július 13-án estére 25 kilométer mélyen beékelődött az ellenség védelmébe, egy hét alatt pedig 70 kilométer mélyen tört előre az ellenséges védelem mélységében, veszélyeztetve az ellenség orjoli csoportosításának fő közlekedési útjait. Az orjoli kiszögellés megtartása végett a 2. páncéloshadsereget és a 9. hadsereget Model vezérezredes kezében egyesítették, akit katonai körökben a „védelem oroszlánjának” tartottak, és aki hadparancsaiban „az utolsó emberig való kitartást” követelte. De már semmi sem tudta megtörni a szovjet csapatok erős csapásmérő csoportosításait. Július 15-én bekapcsolódtak az ellentámadásba a Központi Front csapatai is. Július 18-ra teljesen felszámolták az ellenség beékelődését a kurszki irányban, és visszaállították a korábbi helyzetet. Csakhamar ütközetbe vetettek a Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállásának tartalékából két harckocsi- és egy összfegyvernemi hadsereget. A szovjet csapatok áttörték az ellenség védelmét, és visszavonulásra kényszerítették a németeket. A támadó magasabbegységeknek roppant nagy segítséget nyújtott a légierő, amely szilárdan kezében tartotta a légi uralmat.
A vörös csillagos szovjet repülőgépek sorában ott volt A. P. Mareszjev főhadnagy vadászgépe. Még 1942 telén lelőtték egyik csatában. A sebesült pilóta 18 napon át a földön kúszva jutott el az ellenség mögöttes területén át saját csapataihoz. Az orvosok amputálták mindkét megfagyott lábfejét. Úgy látszott, soha többé nem repülhet. Ámde a kommunista Mareszjev visszatért alakulatához, és most már Kurszknál verte az ellenséget. Három ellenséges repülőgépet lőtt le. A bátor repülőt a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki.
Ezekben a forró napokban ott harcoltak Oroszország egén a „Normandia” nevű francia repülőkötelék pilótái is. A franciák már az első harcokban merész, technikailag jól képzett harcosoknak bizonyultak, és megérdemelt tekintélyt vívtak ki maguknak a szovjet pilóták körében.
A júliusi-augusztusi harcokban 14 vadászgép Jean Louis Tuillan őrnagy parancsnoksága alatt 33 fasiszta repülőgépet lőtt le, de a francia repülőkötelék is veszteségeket szenvedett. A légi harcokban életét vesztette Jean Louis Tuillan őrnagy, a kötelék első parancsnoka, Albert Litolfe kapitány, a helyettese, továbbá Noel Castelin, Andrien Bernavon és Firmine Vermay hadnagy. Harcostársaikat mélyen megrendítette Franciaország bátor, szabadságszerető fiainak elvesztése. Emléküket, amint a többi francia hazafi emlékét is, mindörökre megőrzik szívükben a szovjet emberek.
A Nyugati Front, a Brjanszki Front és a Központi Front csapatai, miután az orjoli kiszögellés egész íve mentén áttörték a német védelmet, Orjolra irányították csapásaikat.
A kurszki kiszögellés északi és déli arcvonalszakaszán indított német fasiszta támadás összeomlása és rögtön utána a szovjet csapatok egyre erősödő csapásai az orjoli irányban fejvesztettséget okoztak a fasiszta Németország politikai és katonai köreiben.
- július 19-én az Észak-Olaszországi Feltrében tanácskozást tartottak, amelyen Hitler és Mussolini is részt vett. Az olasz haderő főparancsnoka, Ambrosio marsall ezen a tanácskozáson megkérdezte a német főparancsnokság vezérkari főnökét, Keitel vezértábornagyot, hogy mi történik az orosz arcvonalon. Keitel semmit sem tudott mondani azon kívül, hogy a német hadsereg kifárasztja az oroszokat. „Ez – jegyezte meg Ambrosio – nem aktív program, hanem a kezdeményezés feladása a hadműveletekben. A tengely országait lényegében ostromgyűrűbe fogták; ki kell törni belőle. Milyen kilátásaik vannak arra, hogy ez megtörténjen?” Kilátások pedig nem voltak, és Keitel kitért a válasz elől. Hitlernek sem volt határozott terve a győzelem kivívására.
És valóban, a hitlerista hadvezetés kilátásai a legsötétebbek voltak. A Brjanszki Front magasabbegységei már augusztus 5-én betörtek Orjolba. Elsőként a P. T. Mihalicin ezredes vezette 5. lövészhadosztály, I. V. Pancsuk tábornok 129. lövészhadosztálya, A. F. Kusztov ezredes 380. lövészhadosztálya, valamint a B. V. Sulgin ezredes parancsnoksága alatt álló 17. gárda harckocsidandár bocsátkozott utcai harcokba. Valamennyiük alakulata elnyerte a kitüntető „Orjoli” elnevezést.
Az ellenség szétvert és demoralizált magasabbegységeit üldözve, a három front csapatai augusztus 18-ra teljesen felszámolták a hitlerista csapatok orjoli kiszögellését. Az ellenfél mintegy tizenöt hadosztályát vesztette el. A szovjet hadvezetés gondosan kimunkált „Kutuzov” terve sikeresen megvalósult.
A védelmi ütközet után a kurszki kiszögellés déli arcvonalszakaszán a helyzet kedvezően alakult a szovjet csapatok számára. A „Rumjancev” fedőnevű tervnek megfelelően a Voronyezsi Front és a Sztyeppei Front csapatainak arcból kellett csapást mérniük csatlakozó szárnyaikkal Bogoduhov, Valki, Novaja Vodolaga általános irányban, s kettévágva az ellenség belgorod-harkovi csoportosítását, birtokba kellett venniük Harkovot. Úgy tervezték, hogy a városért folyó harcokba bevetik a Délnyugati Front erőinek egy részét is.
Augusztus 3-án, gondos előkészítés után, a Voronyezsi Front és a Sztyeppei Front csapatai ellentámadásba mentek át. Már az első nap nagy sikert hozott: áttörték az ellenséges védelmet. A szovjet hadvezetés, hogy továbbfejlessze a front csapásmérő csoportosításának támadását, a támadó hadosztályok nyomában elindította az 1. és az 5. gárda harckocsihadsereg előrevetett osztagait, majd főerőiket. A nap végére a csapatok 30-35 kilométert törtek előre.
A Sztyeppei Front csapatai a támadást folytatva Belgorod felé nyomultak, és augusztus 5-én behatoltak a városba. A hitlerista hadvezetés minden próbálkozása, hogy megszilárdítsa csoportosítását, sikertelen maradt. A városért folyó harcokban a szovjet katonák megint az elszántság és a bátorság kimagasló példáit mutatták. Elsőként az M. P. Szerjugin ezredes vezette 89. gárda lövészhadosztály és A. F. Vasziljev ezredes 305. lövészhadosztálya nyomult be a városba. Mindkét hadosztály elnyerte a „Belgorodi” elnevezést.
Augusztus 5-én este a szovjet főváros egén a színes rakéták ezrei fénylettek fel: a háború alatt első ízben hatalmas tüzérségi díszsortűz dördült el a felszabadított Orjol és Belgorod tiszteletére. A győzelmet köszöntő első díszlövések voltak ezek. Ettől az időtől kezdve a moszkvai díszsortüzek, amelyek a szovjet hadsereg győzelmeiről adtak hírt, dicső hagyománnyá váltak.
Orjol és Belgorod felszabadításának nemcsak katonai, hanem nagy politikai jelentősége is volt. Széles körű visszhangot keltett világszerte.
A londoni rádió augusztus 7-én bejelentette: „Olyan vereség, mint amilyet Orjol és Belgorod alatt szenvedtek el, nem érte a németeket 1918-ban sem. Nemzedékek fognak emlékezni rá, hogyan mért a Vörös Hadsereg súlyos csapást a németekre, tanújelét adva ezzel hősiességének és hozzáértésének.”
A harcok harmadik napján a Voronyezsi Front és a Sztyeppei Front csapatai az ellenség harkovi csoportosítását teljes szétzúzással fenyegették. Harkov elvesztésétől félve és attól tartva, hogy délnyugatról bekerítik egész csoportosítását, a hitlerista hadvezetés a Voronyezsi Front övezetében ütközetbe vetette hadműveleti tartalékait, a Donyec-medencéből előrevont páncélos- és gyalogoshadosztályokat. Az ellenség Harkov térségében és a Sztyeppei Front övezetében is megerősítette csapatait.
A Voronyezsi Front csapatai széles arcvonalszakaszon fejlesztették ki támadásukat. Augusztus 22-én éjjel a legfelsőbb főparancsnok direktívát küldött a Voronyezsi Front parancsnokának, N. F. Vatutyinnak, amely egyebek közt ezt mondja: „Az a törekvés, hogy mindenütt támadjunk és minél nagyobb területet foglaljunk el a siker megszilárdítása nélkül … a mindenáron való támadás jellegét ölti. Az ilyen támadás az erők és eszközök szétforgácsolásához vezet, és lehetővé teszi az ellenfélnek, hogy csapásokat mérjen a messze előrenyomult, szárnyát védtelenül hagyott csoportosításaink oldalába és hátába, és részenként verje meg őket.”
A frontparancsnokság megszívlelte Sztálin utasítását: fő figyelmét az ellenség ahtirkai csoportosításának szétzúzására fordította.
Az ellenség próbálkozásai, hogy Bogoduhov és Ahtirka körzetében erős ellencsapásokkal feltartóztassa csapataink támadását, nem jártak eredménnyel. A szovjet magasabbegységek Harkov felé törtek előre. Annak megakadályozására, hogy az ellenség kivonhassa csapatait a városból, a frontparancsnok parancsot adott Harkov éjszakai megrohamozására. Egész éjjel folyt a harc. Augusztus 23-án reggelre az ellenség által meggyötört város a szovjet csapatok birtokában volt.
A várost védő csoportosítás egy részét megsemmisítették, a megmaradt részek, amelyeket a szovjet csapatok üldözőbe vették, pánikszerűen délnyugatnak futottak. A „Rumjancev”-terv sikerrel megvalósult. És a fővárosban, Moszkvában, újra eldördült az ünnepi sortűz a Harkovot felszabadító szovjet katonák tiszteletére. Hősiességükért és bátorságukért a Sztyeppei Front tíz hadosztálya magas katonai kitüntetést kapott: elnyerte a „Harkovi” nevet. Harkov felszabadításával befejeződött a szovjet hadsereg kurszki ellentámadása.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!