A szocializmus építése a Szovjetunióban

Az állami vállalat tiszta jövedelme

A szocializmus építése a Szovjetunióban

(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)

 

Az állami vállalat tiszta jövedelme. Az állam központosított tiszta jövedelme. A szocialista termelés dolgozóinak munkájával társadalmi szükségletre előállított termék alkotja a társadalom, tiszta jövedelmét. Az állami szektorban az egész tiszta jövedelem pénzformában jelentkezik, s nem egyéb mint a termék termelésének társadalmi költségei, illetve az áru értéke és az áru önköltsége közötti különbség. Az állami szektorban a tiszta jövedelem köztulajdon, és két fő formája van: az állami vállalatok tiszta jövedelme és az állam központosított tiszta jövedelme.

Az állami vállalatok tiszta jövedelme a társadalmi szükségletre végzett munkával létrehozott terméknek az a része, amely a vállalatnál marad és pénzformában felhalmozódik. Az állam központosított tiszta jövedelme a társadalmi szükségletre végzett munkával létrehozott terméknek az a része, amely nem marad a vállalatnál, s amely pénzformában a közszükségletek kielégítésére az állam kezében összpontosul.

A tiszta jövedelem e két formájának szükségessége egyfelől az önálló elszámolás rendszeréből, másfelől abból következik, hogy a szocialista gazdaságnak szüksége van a tiszta jövedelem jelentős részének centralizálására. E két forma segítségével biztosítja a szocialista állam a dolgozók érdekeltségét külön-külön minden egyes vállalat rentabilitásának növelésében, s ugyanakkor az egész társadalom szükségleteinek kielégítését.

A gazdasági élet mindennapi gyakorlatában az állami vállalatok tiszta jövedelmét „nyereségnek” nevezik. A szocialista társadalomban azonban teljességgel megszűntek a nyereség közgazdasági kategóriájának létfeltételei, minthogy a nyereség a tőkés kizsákmányolás viszonyait fejezi ki. Eszerint az állami vállalatok tiszta jövedelme lényegében nem nyereség. Az állami vállalatok tiszta jövedelme a vállalat termékeinek államilag megállapított áron való realizálásánál elért pénzbevétel és a termék önköltsége közötti különbségből származik. A vállalat tiszta jövedelmének nagysága attól függ, hogy milyen mértékben teljesítette termelési, termékrealizálási és önköltségcsökkentési tervét. A vállalat önköltsége és tiszta jövedelme szorosan összefügg: az önköltség csökkentése nyomán növekedik a vállalat tiszta jövedelme.

A vállalat tiszta jövedelmét az állam terv alapján használja fel: egy részét az illető vállalat vagy iparág keretében a termelés bővítésére (beruházásokra és a saját forgóeszközök növelésére) használja fel, másik része a vállalat dolgozóinak anyagi ösztönzésére és más szükségletekre, szolgáló igazgatói alapot képez. A vállalat tiszta jövedelmének az említett szükségletek fedezése után fennmaradó részét úgynevezett nyereségbefizetés formájában az állami költségvetésbe utalják át.

Az igazgatói alapra az egyes termelési ágak jelentőségétől, a dolgozók számától és a tiszta jövedelem nagyságától függően a vállalati tiszta jövedelem tervösszegének 1—5%-át fordítják. A tiszta jövedelem felhalmozási tervének túlteljesítésére ösztönzés céljából az állam kimondta, hogy a terven felüli jövedelemnek 15—45%-át fordítják az igazgatói alapra.

A tiszta jövedelem megfelelő százaléka akkor utalható át az igazgatói alapba, ha a vállalat a megadott választék szerint teljesíti az árutermelés tervét, teljesíti az önköltség csökkentésével kapcsolatos feladatot és a tiszta jövedelem felhalmozásának tervét. Az igazgatói alap eszközeinek felét gyermekintézmények fenntartására, üdülők, szanatóriumok, éttermek, klubok berendezésére, üdülői és szanatóriumi beutalások fedezésére, a munkások, műszaki dolgozók és alkalmazottak egyéni prémiumainak fedezésére, valamint egyszeri segélyek folyósítására, másik felét pedig a termelés bővítésére, a vállalat lakóházainak karbantartására és új lakóházak építésére használják fel.

A vállalat tiszta jövedelme a termelés állandó és gyorsütemű növekedése, a munkatermelékenység emelkedése és az önköltség csökkenése nyomán szakadatlanul növekszik. A Szovjetunióban a vállalatok és gazdasági szervezetek tiszta jövedelmének (nyereségének) összege 1932-ben 6,6 milliárd, 1940-ben 31,8 milliárd, 1953-ban pedig 89,8 milliárd rubel volt.

Az állami vállalat tiszta jövedelmének nagysága közvetlenül függ magának a vállalatnak a munkájától, attól, hogy mennyire csökkenti az egy termékegységre jutó önköltséget, s hogyan teljesíti a termelési és értékesítési tervet. A vállalat tiszta jövedelmének növelése lehetővé teszi az igazgatói alapra fordított összeg növelését, s biztosítja a forgóeszközök és a beruházások növekedését. Az állami vállalat tiszta jövedelme tehát szervesen összefügg az önálló elszámolással, és közvetlen ösztönzőerőül szolgál a vállalati munka megjavításához.

A szocialista állam megtervezi a vállalat tiszta jövedelmének színvonalát, s árunként és vállalatonként megállapítja a rentabilitás rátáját (színvonalát). A vállalat rentabilitásának rátája a vállalat tiszta jövedelmének összege és az értékesített termék teljes önköltsége közötti, százalékban kifejezett arány.

A szocialista vállalat rentabilitásának rátája elvileg más, mint a kapitalizmusban a profitráta. A szocialista gazdaságban nem érvényesül az átlagprofitráta és a termelési ár törvénye. A rentabilitási rátát itt az állam nem a tiszta jövedelemnek a vállalatok közötti kiegyenlítése alapján, hanem a vállalat konkrét munkakörülményeiből kiindulva, annak szem előtt tartásával állapítja meg, hogy egyfelől a vállalat érdekelve legyen tiszta jövedelem elérésében, másfelől biztosítva legyen a vállalat tevékenységének rubelellenőrzése. Ebből a célból olyan rentabilitási rátát állapít meg az egyes vállalatok számára, amely nem engedi meg, hogy a vállalatnál fölösleges pénzeszközök halmozódjanak fel, s állandóan arra ösztönzi a vállalatot, hogy szilárdabb alapokra helyezze az önálló elszámolást, és csökkentse a termelés önköltségét. Minthogy a tiszta jövedelem alkotóeleme az árnak, a jövedelmezőségi ráta túlságos növelése akadályozhatja az árleszállítást. Ilyenformán az önálló elszámolás elvének megfelelően minden állami vállalat érdekelve van abban, hogy tiszta jövedelemre tegyen szert, és ez a körülmény az önköltség csökkentésére ösztönzi.

Az állam központosított tiszta jövedelmének zöme jelenleg az úgynevezett „forgalmi adó” formáját ölti. A forgalmi adó nem marad a vállalatnál, hanem a termék értékesítése után azonnal teljes egészében átutalják az állami költségvetésbe. A forgalmi adó az állam által előre megállapított hányadként benne van a nagykereskedelmi árban. Eszerint az egy bizonyos időszakban egy termékegységre megállapított forgalmi adó nagysága, a vállalat tiszta jövedelmétől eltérően, nem függ közvetlenül a vállalati önköltségi terv teljesítésétől.

Bár az állam központosított tiszta jövedelmének egy részét „forgalmi adónak” nevezik, ez nem azt jelenti, hogy a forgalmi adó, lényegét tekintve, valóban adó vagy bármilyen más levonás a dolgozók jövedelméből; így a szocialista állam a munkabér nagyságát — abból kiindulva, hogy a reálbérnek állandóan emelkednie kell — a fogyasztási cikkeknek a forgalmi adót is magábanfoglaló árát figyelembe véve állapítja meg.

Az állami vállalatok tiszta jövedelmének egy része az elosztás során nyereségbefizetés, a munkabér után társadalombiztosítási szükségletekre történő befizetés stb. formájában megy át az állam központosított tiszta jövedelmébe. Ezenkívül az állam központosított tiszta jövedelmébe megy át a szövetkezetek és a kolhozok tiszta jövedelmének egy része is.

Az ipari termékek ára. Az ipari termék árát az önköltség, a vállalat tiszta jövedelme és úgynevezett forgalmi adó formájában az állam központosított tiszta jövedelmének egy része alkotja.

A Szovjetunió állami iparában az ár két fő formája létezik: a gyári ár (az úgynevezett vállalati eladási ár) és az ipari eladási ár. Az ipari termékek gyári ára egyenlő — a tervben megállapított önköltség plusz a vállalat tiszta jövedelme. A gyári ár tehát biztosítja a vállalat számára a terv szerinti ráfordítások megtérülését és a tiszta jövedelmet.

Az ipari eladási ár a gyári árat és az állam központosított tiszta jövedelmének azt a részét foglalja magában, amely „forgalmi adó” formájában jelenik meg.

A társadalom tiszta jövedelmét valamennyi termelési ág együttesen hozza létre. A forgalmi adó azonban az árak mechanizmusa révén főleg a fogyasztási cikkeket termelő gazdasági ágakból folyik be az államhoz. A termelőeszközöket előállító iparágak termékeinek ára általában nem tartalmaz forgalmi adót. A nehéziparban létrehozott tiszta jövedelem egy része a könnyűiparban és közszükségleti cikkeket előállító más iparágakban realizálódik. Ez biztosítja az iparban és a mezőgazdaságban használt termelőeszközök árának viszonylag alacsony színvonalát, elősegíti azt, hogy a termelés gépesítésének üteme meggyorsuljon, s végeredményben a termelékenység emelkedésére és a fogyasztási cikkek önköltségének csökkenésére vezet.

A szocialista állam következetesen érvényt szerez az iparcikkek önköltségének rendszeres csökkentésére, és ezen az alapon az iparcikkek árának leszállítására irányuló politikájának.

Az iparcikkek ipari eladási árának leszállítása a vállalati munka rubelellenőrzésének erősödésére vezet. Az állam az ipari eladási árak leszállításával arra készteti a vállalatvezetőket, hogy a termelés rentabilitásának biztosítása érdekében csökkentsék a ráfordításokat, javítsák a munka szervezését, kutassák fel és hasznosítsák a gazdaságban rejlő tartalékokat. Ilyenformán az ipari eladási árak leszállítása szilárdítja az önálló elszámolást, fokozza a gazdaságosságot, és megteremti a kiskereskedelmi árak leszállításának anyagi alapját.

Rövid összefoglalás

1. A szocializmus valamennyi termelési erőforrás terén a kapitalizmus számára elérhetetlen fokú megtakarítást biztosít, ami végeredményben állandóan növekvő munkaidő-megtakarításban, vagyis eleven és holt munka megtakarításában jelentkezik. A gazdaságosság a szocialista gazdálkodás módszere, amely a társadalmi tulajdon gondos kezelését, a munka, az anyagok és a pénzeszközök ésszerű felhasználását, a pazarlás kiküszöbölését jelenti.
2. Az önálló elszámolás az állami szocialista vállalatok gazdálkodásának módszere, amely megköveteli a termelési ráfordításoknak és a termelés eredményeinek pénzformában történő összevetését, a vállalatok kiadásainak saját jövedelmükből történő fedezését és a termelés rentabilitásának biztosítását. Az önálló elszámolás feltételezi a vállalat gazdasági-operatív önállóságát, a felelősséget a rendelkezésére bocsátott eszközök gazdaságos felhasználásáért, és az anyagi érdekeltséget a munka jobb eredményében.
3. Az állami szocialista vállalatok termelési alapjai álló- és forgóalapokra oszlanak. A forgóalapok és a forgalmi alapok alkotják a vállalat forgóeszközeit. A szocialista gazdasági rendszer biztosítja az állóalapok és a forgóeszközök legteljesebb és legcélszerűbb kihasználásának lehetőségét.
4. A termék önköltsége a társadalmi termelési költségnek az a pénzformában kifejezett része, amely fedezi a vállalat termelőeszközökre és munkabérre fordított kiadásait. A termék önköltsége a vállalati munka minőségének igen fontos mutatója. Az ipari termék árát az állam állapítja meg, s az állam ezt a körülményt az önálló elszámolás megszilárdítása érdekében használja fel. Az önköltség és az ár rendszeres csökkentése a szocialista gazdálkodás egyik teafőbb elve, amely a szocializmus gazdasági alaptörvényének követelményeiből fakad.
5. A társadalmi szükségletre végzett munka terméke alkotja a szocialista társadalom tiszta jövedelmét. Az állami termelési szektorban a tiszta jövedelem két fő formában jelentkezik: az állami vállalatok tiszta jövedelme formájában és az állam központosított tiszta jövedelme formájában. Az állami vállalatok tiszta jövedelme a társadalmi szükségletre végzett munkával létrehozott terméknek az a része, amely a vállalatnál marad és pénzformában felhalmozódik. Az állam központosított tiszta jövedelme pénzben fejezi ki a társadalmi szükségletre végzett munkával létrehozott terméknek azt a részét, amely nem marad a vállalatnál, s amelyet közszükségletek kielégítése céljából az állam kezében összpontosítanák. A társadalom tiszta jövedelmének ezt a felosztását egyrészt az önálló elszámolás érvényesítése, másrészt az teszi szükségessé, hogy a társadalom tiszta jövedelmének jelentős részét központilag kell felhasználni.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!