– A kapitalizmus modern formája a fasizmus! –
A kapitalizmus a gazdasági-társadalmi modellje miatt csak diktatúra lehet a dolgozó emberiség számára!
A kapitalizmus kizsákmányoló, élősködő társadalmi forma!
A kapitalizmus élősködése miatt szükséges és elkerülhetetlen a dolgozók elleni diktatúra!
A fasizmus a kapitalizmus következetes harca a szocializmus ellen!
A szocialista demokrácia a dolgozók számára demokrácia!
A proletárdiktatúra a szocializmus következetes harca a kapitalizmus, a fasizmus ellen!
A kapitalizmus mindegyik formálya harcol a szocialista demokrácia ellen. A kapitalizmus – hitleri típusú – klasszikus fasizmus formája azonban minden demokrácia ellen harcol, korlátozza vagy megsemmisíti a polgári szabadságjogokat és az emberi jogokat is, azonban amelyik kapitalizmus ezt teszi, az már a fasizmus tulajdonságait hordozza. Így a jogállamiság, a társadalomnak a törvény általi szabályozása összefér a fasizmussal is. Sőt a fasizmusnak ez a modern formálya, a mosolygó fasizmus.
A szocialista demokrácia a szocializmus politikai-gazdasági modelljében valósítja meg következetesen a polgári szabadságjogokat és az emberi jogokat, a szolgaság, a kizsákmányolás, az élősködés, a felsőbbrendűség lehetőségének megszüntetésével. A szocializmus (kommunizmus) ezért az egyetlen baloldali társadalmi forma. A szocializmusra a termelőeszközök társadalmi, közösségi tulajdona és a tervgazdálkodás a jellemző. A szocializmusban a termelés a társadalom szükségletei szerinti tervezésével megszűnik a gazdaság anarchiája. A szocialista demokráciában a termelőeszközök társadalmi, közösségi tulajdonával megszűnik a kizsákmányolás, a szolgaság, az élősködés, a felsőbbrendűség lehetősége. A szocializmusban a jövedelem a munka mennyiségétől és minőségétől függ. Ezért lehet a szocializmus demokratikus, vagyis emberséges. De ez szükségszerűen diktatúra az élősködők számára. A szocializmus a demokrácia, a szabadságjogok és az emberi jogok megvalósítására a marxizmus-leninizmus-sztálinizmus tudományát használja vezérfonalul.
A polgári demokrácia, pedig nem más, mint a proletárok feletti kapitalista diktatúrának egy mérsékelt, konszolidált, a „demokráciával leplezett”, álcázott formája, ahol a dolgozó népnek valójában ugyanúgy nincs semmi hatalma, mert csak proletár bérrabszolga, beszélő szerszám, mint a klasszikus hitleri fasizmusban. A kapitalizmusban a proletár az, aki a termelőeszközökkel nem rendelkezik, ezért nincs gazdasági és politikai hatalma sem. Nem is szerepel, nincs is képviselője sehol az államhatalomban. Ezért a polgári demokrácia is diktatúra a proletár dolgozók számára a kapitalisták élősködése érdekében.
A kapitalizmus minden formájában, a klasszikus és a mosolygó fasizmusban is, kialakul a jobboldaliság, aminek a lényege a felsőbbrendűség, az élősködés és a kizsákmányolás joga. A kapitalizmus jobboldali erkölcse, politikája, propagandája felhasználja a nacionalizmust, a sovinizmust, a gyűlöletet, a fajelméletet, a vallást, a hamis világnézetet, a személyi kultuszt (a „királyok, hercegek, grófok és burzsoák”), a sztárokat, a médiákat, az oktatást, a törvényt, az államhatalmat, stb., mert ezek segítenek a felsőbbrendűség, az élősködés megvalósulásában, a megosztott emberiség kialakulásában. Így a megosztott emberiségben a kizsákmányolt, a manipulált tudatú, az érdekeiről lemondott proletárok többsége kiszolgálja, és a kapitalizmus modellje szerint kénytelen kiszolgálni az elenyészően kevés „felsőbbrendű” élősködőket.
A kapitalizmusban a valóság meghamisításával, a hamis tudománytalan világnézet különböző formáival, a proletárok tudatmódosítása, elbutítása történik, azért, hogy alacsonyabb rendű öntudatlan szolgalelkűvé váljanak a „felsőbbrendűek” élősködése érdekében. A fasizmusban ez totális méreteket ölt.
József Attila: Thoma Mann üdvözlése – „… az igazat mondd, ne csak a valódit …”
A proletár bérrabszolga, ha elhisz, és önként elfogadja a kapitalista felsőbbrendűségét, és nem harcol ellene, akkor öntudatlan, gerinctelen szolgalelkű ember. Ez a polgári demokráciában a proletárok társadalmi-gazdasági helyzetével, a kapitalista diktatúrával és a tudatmódosítással általában megvalósul. Azonban a felsőbbrendűség elfogadása, elfogadtatása a klasszikus fasizmusban a diktatúra, a demagógia mellett a nyílt terror, az önkényuralom határtalan alkalmazásával valósul meg.
„… A burzsoá állam igazgatási apparátusa, a rendőrség, a katonaság, a bíróságok, a börtönök, a koncentrációs táborok és az erőszak más eszközei segítségével nyomja el a néptömegeket. Az erőszak mindeme eszközeinek nélkülözhetetlen kiegészítői az ideológiai befolyásolás eszközei, amelyek segítségével a burzsoázia uralmát védelmezi. Ide tartozik a burzsoá sajtó, rádió, mozi, a burzsoá tudomány és művészet, az egyház.
… A burzsoá állam a tőkésosztály intézőbizottsága. A burzsoá alkotmányoknak az a céljuk, hogy biztosítsák a birtokos osztályok számára kedvező és előnyös társadalmi rendszert. A burzsoá állam szentnek és sérthetetlennek nyilvánítja a tőkés rend alapját, a termelőeszközök magántulajdonát.
… A burzsoá állam formái rendkívül változatosak, de lényegük egy: valamennyi a burzsoázia diktatúrája, amely minden eszközzel fenntartani és erősíteni igyekszik a bérmunka tőkés kizsákmányolásának rendszerét.
… A burzsoá közgazdászok az imperialista hatalmaknak idegen területek meghódítására, más népek leigázására és kirablására irányuló rabló politikáját olyan tudományellenes koholmányokkal igyekeznek igazolni, hogy a különböző fajok és nemzetek „nem egyenértékűek”, s a „felsőbbrendű fajoknak” és nemzeteknek az „alacsonyabbrendűekkel” szemben civilizáló küldetésük van stb. Különösen nagy buzgalmat fejtenek ki ezen a téren a reakciós amerikai közgazdászok, akik a német fasiszták nyomdokain haladva azt az embergyűlölő eszmét hirdetik, hogy az angol nyelven beszélő nemzetek valamennyi többi népnél „felsőbbrendűek”, és minden lehető módon igazolni igyekeznek az Egyesült Államok eszelős világuralmi terveit.” Politikai gazdaságtan
A mosolygó fasizmusban ellenben okosabban, de szélhámosan, a diktatúra mellett az agymosással, a médiák, az oktatás, a sztárok, a személyi kultusz, a politikusok mosolygós hazudozásaival, a hamis világnézet, a vallás segítségével történik a tudatmódosítás, az embertelen élősködő felsőbbrendű kapitalista erkölcs kialakítása. Az emberiség tudatába így beépül a kapitalistáknak a proletárokkal szembeni „felsőbbrendű” tulajdonsága, ami sokkal kifinomultabb és hatékonyabb módszer, mint a nyílt terror, a gyűlölet alkalmazása, és ehhez mosolyogva „az okos szakembereknek” jóságos ábrázattal kell hazudniuk, becsapniuk a proletárokat, úgy, mint ahogy a szélhámosok teszik. Így a proletár dolgozó emberiség is elhiszi, a tudatába beépül és elfogadja a tőkések felsőbbrendűségét, és mint az emberiség megmentőjét tiszteli őket, a valójában élősködőket, és ez rafinált szélhámosság, fasizmus. A világot a kapitalizmus hívők úgy alakítják, hogy a kapitalisták felsőbbrendűként való elfogadása megvalósuljon, de ez nagy hiba, ez embertelenség, ami megakadályozza, sőt lehetetlenné teszi az emberiség számára a demokráciát. A mindenkire kiterjedő valódi demokrácia nélkül az emberiség kipusztul.
A hitleri klasszikus fasizmus harca a demokrácia, a szocializmus ellen a világuralomér, a válságba került kapitalizmus tehetetlen elmebeteg őrjöngése volt. Ez az út az emberiség visszafejlődése volt a középkorba és még tovább az állatvilágba, emberi ésszel és fejlett technikával. A fasizmus a kapitalizmus modelljének hibája miatt törvényszerűen, elkerülhetetlenül jött létre és módosult formában ma is továbbél. A kapitalizmus rothadása feltartóztathatatlanul tovább tart. Így még nagyobb embertelenség, pusztítás lehetséges.
* A fasiszta rablók „világbékéje” az „új rend” a zavartalan rablást szolgálja! *
(idézet: Pearl Harbor rejtélye)
… A háromhatalmi egyezmény aláírására 1940. szeptember 27-én került sor Berlinben. Az agresszorok kijelentették: „Németország, Olaszország és Japán kormánya a tartós béke elengedhetetlen feltételének tartja a következőt: minden népnek el kell foglalnia az őt megillető helyet.” Hangsúlyozták, hogy „új rendet akarnak teremteni a nagy Kelet-Ázsiában és Európában”, és felszólították a többi országot, hogy csatlakozzanak hozzájuk, „hogy ily módon megvalósítsák a világbékéhez fűzött reményüket”.
… Az egyezmény aláírásakor sok szó esett arról, hogy Németország, Olaszország és Japán megállapodása a béke ügyét szolgálja. Ribbentrop fasiszta külügyminiszter kijelentette: „Ez az egyezmény nem irányul egyetlen ország ellen sem. Csak azoknak a háborús gyújtogatóknak és azoknak a felelőtlen elemeknek szolgál figyelmeztetőül, akik igyekeznek elnyújtani és kiterjeszteni a jelenlegi konfliktust.” Tokióban Macuoka világosabban fogalmazott: ilyen elemek azok, „akik közvetlenül vagy közvetve megpróbálják meghiúsítani az új rend megteremtésére irányuló erőfeszítéseinket nagy Kelet-Ázsiában, sőt még azok is, akik különböző ravasz fogásokhoz folyamodnak, hogy megnehezítsék Japánnak a nagy történelmi küldetés teljesítését – a világbéke megteremtését”.
(idézet: De Gaulle diplomáciája)
… Dzsavaharlal Nehru a második világháborút megelőzően lányához, Indira Gandhihoz irt levelében a következő szavakkal figyelmezteti azokat, akiknek a „gyarmat nélküli” Egyesült Államok antikolonializmusával kapcsolatban illúzióik vannak: „Ne gondold, hogy az Egyesült Államok gyarmatbirodalma a Fülöp-szigetekre korlátozódik. Látszólag ez az egyetlen gyarmatuk, de – más imperialista hatalmak tapasztalataiból és bajaiból okulva – csak megjavították a régi módszereket. Nem veszik a fáradságot ahhoz, hogy egy országot bekebelezzenek, mint például Anglia Indiát; egyedül a profit érdekli őket, s ezért olyan intézkedéseket tesznek, amelyek révén egy-egy ország gazdaságát ellenőrizhetik. A gazdaság ellenőrzése igen megkönnyíti a nép, az ország, s valójában az egész állam ellenőrzését. Így minden különösebb baj nélkül, anélkül, hogy összeütközésbe kerülnének a támadó nacionalizmussal, ellenőrzik az országot és részesednek gazdagságában. Ezt az ügyes módszert gazdasági imperializmusnak nevezik. A térkép nem tünteti fel. A földrajzkönyvek és a térképek tanúsága alapján az ilyen ország szabadnak és függetlennek látszhat. De ha fellebbentjük a fátyolt, azt látjuk, hogy egy másik ország, jobban mondva annak bankárai és nagytőkései tartják kezükben. Ezt a láthatatlan gyarmatbirodalmat tartja birtokában az Amerikai Egyesült Államok.” (Dzsavaharlal Nehru: Glimpses of World History. Cassel, London 1958.)
(idézet: Franklin Delano Roosevelt)
… 1938-ban a képviselőházban bizottságot alakítottak az amerika-ellenes tevékenység kivizsgálására, Martin Dies elnöklete alatt. A bizottság megalakulásának napjától sárral fröcskölte be a kormány tagjait, elsősorban Harold Ickest, Harry Hopkinsot és Frances Perkinset, „kommunista tevékenységgel” vádolva őket. 1939 februárjában Harold Ickes utálkozva írta be naplójába: „Úgy vélem, rendkívül veszélyes helyzet alakult ki. Nem tudom elfelejteni, hogy Mussolini Olaszországban a »kommunisták« üldözésének eredményeképpen került hatalomra, ugyanezt tette Hitler Németországban; Japán a »kommunizmus« megsemmisítése végett hatolt be Kínába; Anglia hason csúszik Hitler előtt a »kommunizmustól« való félelmében. Dies ugyanígy járhat el. Könnyen megtörténhet, hogy erőfeszítéseinek eredményeként hazánkban felszítják a kommunistaellenes hisztériát, s ennek nyomán megjelenik valaki egy paripán, hogy »megvédjen« bennünket a kiagyalt veszélytől. És akkor az Egyesült Államokban uralomra kerül a fasizmus.”
… Közismert tény és nem szorul különösebb bizonyításra, hogy az imperializmus és a háborúk elválaszthatatlanok egymástól. A tőkés rendszer véres konfliktusokat szül, amelyek az emberéletek millióit követelik áldozatul. A XX. században, amelyet a Nagy Október felvilágosított, ezt az igazságot jól megtanulták a néptömegek. Egyetlen imperialista kormány sem meri háborúba vinni népét alapos propagandisztikus és egyéb előkészítés nélkül. Fegyvert fog a monopóliumok érdekében, amelyek önző céljaikat követik, de csak akkor, ha az országban sikerült kialakítani azt a hitet, hogy nincs más lehetőség. Hogy a nép erre az álláspontra jusson, a burzsoázia a háború előtti időszakban olyan politikát folytat, amely lehetetlenné teszi a fegyveres konfliktus elhárítását. Ennélfogva a soron levő imperialista mészárlást a magasabb nemzeti érdekek szentesítik.
… Az Egyesült Államok történelme során hallatlanul sokat keresett az európai és ázsiai háborúkon. Ez elég ok volt az amerikai burzsoázia számára, hogy az óceánon túli háborúra uszítson. A harmincas évek második felében az ország válságos helyzete különösképpen arra késztette az Egyesült Államok vezető köreit, hogy ilyen politikát folytassanak. Ámde ahhoz, hogy minden hasznot megkaparintsanak, és ne érje őket veszteség, pontos számításokat kellett végezniük: a háborúnak ki kellett terjednie az egész óvilágra, el kellett húzódnia, ehhez pedig előzőleg elő kellett mozdítani a potenciális ellenfelek erőinek kiegyenlítődését. E szerint a régi, az amerikai politikusok több nemzedéke által kipróbált séma szerint járt el az Egyesült Államok kormánya. Mint az Egyesült Államok Kommunista Pártjának IX. kongresszusa 1936-ban megállapította, „az amerikai imperializmus növelni igyekszik katonai hatalmát, s az úgynevezett »semlegesség« politikáját eszközül használja fel arra, hogy megteremtse és biztosítsa a »legjobb« feltételeket a következő háborúban való részvételhez”.
… London, Párizs és Washington kormánykörei és diplomáciai szervei sehogy sem akartak lemondani arról a reményről, hogy sikerül az imperialista ellentéteket a Szovjetunió rovására megoldani, a Szovjetunióra uszítva a tengelyhatalmakat. A nyugati politikusok hihetetlen buzgalommal és kiapadhatatlan leleményességgel törekedtek e cél elérésére. Megalázó engedményeket tettek a tengelyhatalmaknak, azt remélve, hogy más népek rovására megválthatják magukat és keresztes hadjáratot szervezhetnek a Szovjetunió ellen.
… 1938 márciusában Németország elfoglalta Ausztriát. A Szovjetunió kollektív intézkedéseket sürgetett. Az erre vonatkozó javaslatokat eljuttatta valamennyi nagyhatalom kormányához. Washington nem válaszolt, mert — jegyzi meg Cordell Hull — „a negatív válasz eleve eldöntött dolog volt”. Következő áldozatául Hitler Csehszlovákiát szemelte ki. A Szovjetunió kész volt segítséget nyújtani Csehszlovákiának, még akkor is, ha az utóbbit cserben hagyta volna másik szövetségese, Franciaország. A hitleristák világszerte fékevesztett csehellenes kampányt folytattak, ami hihetetlenül fokozta az antifasiszta hangulatot. A Benes-kormánynak fegyveres ellenállást kellett volna tanúsítania, mivel háború esetén Németország, katonai felkészültségének akkori színvonala mellett, hamar vereséget szenvedett volna; szembeszállt volna vele a Szovjetunió, Franciaország és Anglia, mert ez utóbbi két ország kormánya nem hagyhatta volna figyelmen kívül népe akaratát.
… Ezt akarta mindenáron elkerülni a nemzetközi reakció. A Hitlerrel való „megbékélés” és megegyezés kezdeményezésére Chamberlain brit miniszterelnök vállalkozott. Mit tett ebben az időben Roosevelt? 1938 nyár végén és ősz elején fő figyelme a Kongresszus „megtisztítására” irányult. De tudott időt szakítani a gyalázatos müncheni egyezmény előkészítésében való részvételre is. Szeptember 26-án Hitlerhez, Beneshez, Daladier-hoz és Chamberlainhez intézett üzenetében FDR kifejezésre juttatta ama „hő óhaját”, hogy ne szakítsák meg a tárgyalásokat. Szeptember 27-én üzenettel fordult Mussolinihez, s azt javasolta neki, hogy kezdeményezzen értekezletet Németország, Olaszország, Anglia és Franciaország között, a válság megoldása érdekében. Ennek eredménye volt, hogy megállapodtak a müncheni konferencia egybehívásában. Amikor Washingtonba érkezett a hír, hogy Neville Chamberlain elfogadta Hitler meghívását, FDR utasítására a következő lakonikus üzenetet küldték az angol miniszterelnöknek: „Rendes ember!” Ezzel a washingtoni útravalóval indult Chamberlain Münchenbe, ahol szeptember 29—30-án eldöntötték Csehszlovákia sorsát.
… A münchenisták megakadályozták azt a háborút, amelynek folytán a hitlerista rezsim óhatatlanul összeomlott volna. Október 5-én Roosevelt ezt írja Chamberlainnek: „Teljesen osztozom azon reményében, hogy még hosszú éveken át fennáll a lehetősége a méltányosságra és a törvényre épülő új rend bevezetésének.” Az Egyesült Államok kormánya hivatalosan is helyeselte a müncheni eredményeket. 1938. október elején FDR tréfásan írta barátjának: „Két nehéz hetem volt, de nyári tengeri utam révén túljutottam rajta, eltekintve egy igen ostoba náthától. Néhány nappal ezelőtt szerettem volna megölni Hitlert és levágni saját orromat. Ma baráti érzelmeket táplálok orrom iránt, és nem érzek már vágyat a führer kiirtására.”
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!