A szocializmus építése a Szovjetunióban

Önálló elszámolás és rentabilitás. Önköltség és ár

A szocializmus építése a Szovjetunióban

(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)

 

A gazdaságosság. A szocialista gazdasági rend nem ismeri a kapitalizmus ellentmondásait, amelyeknek elkerülhetetlen következménye az anyagi erőforrások és az emberi munkaerő állandó nagyarányú tékozlása. A terven alapuló szocialista népgazdasági rendszer a termelőeszközök és a munka terén minden megelőző termelési módhoz képest a legnagyobb arányú takarékoskodást teszi lehetővé.

A társadalomban a legkülönbözőbb megtakarítások valamennyi formája végeredményben munkaidő-megtakarításra, az eleven és a holt munka gazdaságos felhasználására vezethető vissza, vagyis a társadalmi munka termelékenységének emelkedését jelenti. „Mennél kevesebb időre van szüksége a társadalomnak a gabonatermeléshez, az állatok tenyésztéséhez stb.— írta Marx —, annál több időt nyer más — anyagi vagy szellemi termeléshez. Az egyes egyének és a társadalom fejlődésének, fogyasztásának és tevékenységének sokoldalúsága egyaránt az időmegtakarítástól függ”.: Marx—Engels. Archívum. IV. köt. 119. old. (oroszul).*

A munkaidő-megtakarítás a szocialista társadalomban a termelés szakadatlan növekedésének biztosítása szempontjából az egyik fő tényező. Munkaidő-megtakarítás a gazdaságosság következetes szem előtt tartásával érhető el. A gazdaságosság a szocialista gazdálkodás módszere, s arra irányul, hogy a legkisebb ráfordítással a legnagyobb eredményeket érjék el. A gazdaságosság megköveteli a társadalmi tulajdon gondos kezelését, a termékek előállítására fordított eleven és holt munka mennyiségének állandó csökkenését, a technika tökéletesítését, a munkaerő-, anyag- és pénzforrások ésszerű felhasználását. A gazdaságosság szem előtt tartása a szocialista felhalmozás növelésének és a felhalmozott eszközök helyes felhasználásának elengedhetetlenül szükséges feltétele. A gazdaságosság azáltal, hogy társadalmi munka megtakarítását teszi lehetővé, hathatós tényezője a szocialista termelés szüntelen növekedésének.

A szocializmus gazdasági alaptörvényének megfelelően a gazdaságosság célja a néptömegek anyagi jólétének és kulturális színvonalának nagyarányú emelése. A tőkés renddel ellentétben, ahol a termelési költségek terén a dolgozók rovására, a dolgozók munkafeltételeinek rosszabbodása és a kizsákmányolás fokozása árán érnek el megtakarítást, a szocialista rendben a gazdaságosság az egész társadalom érdekeit szolgálja, a dolgozók helyzetének javulására vezet, s ezért az egész nép ügye. A szocialista állam gazdasági-szervező tevékenységének egyik igen fontos feladata — a legszigorúbb gazdaságosság megvalósítása a népgazdaság valamennyi láncszemében, az igazgatás minden ágában.

A Kommunista Párt és a szovjet állam abból a megfontolásból kiindulva, hogy a szocializmusban a munkamegtakarítás objektíve szükséges és ennek óriási lehetőségei vannak, harcra mozgósítja a tömegeket a takarékosságért, a társadalmi munkaráfordítás minden egyes órájának, a felszerelés, a fűtőanyag, az energia, a nyersanyag minden egységének egyre nagyobb termelési eredményéért. Ez biztosítja, hogy a szocialista gazdaságban állandóan növekedjen a megtakarított társadalmi munka mennyisége.

A vállalatok önálló elszámolása és rentabilitása. A gazdaságossági szempont minden szocialista vállalatnál érvényesül. Az állami szocialista vállalatoknál és a kisipari termelőszövetkezetekben a gazdaságosság megvalósításának igen fontos eszköze az önálló elszámolás.

Lenin azt mondotta, hogy a szocializmus felépítése és az emberek tízmillióinak a kommunizmushoz való elvezetése során „ne közvetlenül a lelkesedésre építsünk, hanem a nagy forradalom szülte lelkesedés segítségével a személyes érdekre, a személyes érdekeltségre, a gazdasági meggondolásokra”.: Lenin. Az Októberi Forradalom negyedik évfordulójára. Lásd Lenin Művei. 33. köt. Szikra 1953. 40—41. old.* A gazdasági meggondolásokból kiinduló önálló elszámolás a szocialista vállalatoknál a terv szerinti gazdálkodás módszere, amely megköveteli, hogy a termelővállalatok pénzben kifejezve összevessék a termelés költségeit és eredményeit, saját jövedelmükből fedezzék kiadásaikat, és biztosítsák a termelés rentabilitását. Az egyes vállalatok gazdasági tevékenységével kapcsolatos költségeket azokból az összegekből fedezik, amelyek a vállalat termékeinek az állam által megállapított árakon történő értékesítéséből folynak be.

Az önálló elszámolás a népgazdaság tervszerű (arányos) fejlődésének törvényéből fakadó követelmények megvalósításának eszköze. Célja az, hogy a legkisebb munka- és termelőeszköz-ráfordítással biztosítsa a termelési tervek teljesítését és túlteljesítését.

Az önálló elszámolás az értéktörvény felhasználásán alapul. Mint fentebb már mondottuk, a szocialista vállalatok termelésének költségeit és eredményeit, jövedelmét és kiadásait értékben, pénzformában fejezik ki és mérik össze. Az önálló elszámolás a pénzforma felhasználásával lehetővé teszi a kalkulációt, a vállalat tevékenységének nyilvántartását és ellenőrzését. Megmutatja, hogy nyereséggel vagy ráfizetéssel dolgoznak-e az egyes vállalatok. Az önálló elszámolás ésszerű gazdálkodásra neveli és fegyelmezi a vállalatok vezetőit, megtanítja őket arra, hogy pontosan vegyék számba a termelés mennyiségi mutatóit, emeljék a munka termelékenységét, csökkentsék a termékek önköltségét és fokozzák a termelés rentabilitását.

Az önálló elszámolás egyik követelménye — a vállalat rentabilitásának biztosítása. A vállalat rentabilitása (jövedelmezősége) azt jelenti, hogy a vállalat termékeinek realizálásából befolyt pénzeszközök fedezik az önköltséget, s ezen felül jövedelmet biztosítanak. A rentabilitás azt mutatja, hogy a vállalat munkája gazdasági szempontból eredményes. „Az egyes vállalatok és termelési ágak rentabilitásának óriási jelentősége van termelésünk fejlődése szempontjából. A rentabilitást figyelembe kell venni mind az építés tervezésénél, mind a termelés tervezésénél. Ez gazdasági tevékenységünk ábécéje a fejlődés jelenlegi szakaszában”.: Sztálin. A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban. 3. kiad. Szikra 1953. 56. old.*

A szocialista gazdaság az egyes vállalatok és termelési ágak rentabilitása mellett egy magasabbrendű, az egész népgazdaság méreteiben megvalósuló, s a kapitalizmus számára elérhetetlen rentabilitás biztosítását is lehetővé teszi. Ez azt jelenti, hogy a rentabilitást nem egyes vállalatok vagy termelési ágak szempontjából és nem egy év távlatában, hanem az egész népgazdaság szempontjából és hosszabb időszak távlatában határozzák meg. Az egyes termelési ágak és vállalatok rentabilitásának a népgazdaság rentabilitásához képest alárendelt jelentősége van. Az egyes vállalatok és egész gazdasági ágak rentabilitásának fokozása elősegíti az egész népgazdaság fejlődési ütemének meggyorsulását.

A szocialista gazdaságban a rentábilis vállalatok mellett lehetnek átmenetileg nem rentábilis, sőt ráfizetéssel dolgozó vállalatok is, amelyeknek azonban a népgazdaság szempontjából nagy jelentőségük van. A szocialista állam állami dotációk segítségével támogatja ezeket a vállalatokat, ugyanakkor azonban gondoskodik arról, hogy rentábilissá váljanak.

Így például a háború idején elkerülhetetlen volt a nehézipar veszteségeinek fedezésére szolgáló dotációk rendszere. Ez a rendszer azonban akadályozta az önálló elszámolás fokozottabb érvényesülését, korlátozta az anyagi ösztönzés szerepét a termelés önköltségének csökkentéséért vívott harcban. Ezért a háború után, 1949 január 1-től kezdve, megszüntették a dotációrendszert. Ezt a munka termelékenységének emelkedése, az önköltség csökkenése, továbbá egyes nehézipari termékek árának ideiglenes felemelése tette lehetővé. A nagykereskedelmi árakat összhangba hozták az önköltséggel. A dotációk megszüntetése elősegítette az önálló elszámolás megszilárdulását, arra ösztönözte a vállalatokat, hogy takarékoskodjanak az ipari termékek előállítására fordított munkaerővel és anyaggal, s megteremtette a nagykereskedelmi árak későbbi leszállításához szükséges feltételeket.

Az önálló elszámolásban a szocialista állam és vállalatai közötti kapcsolatok, valamint az egyes szocialista vállalatok egymás közötti kapcsolatai jutnak kifejezésre.

Az önálló elszámolás a szocialista vállalatok állami központosított irányításának és az egyes vállalatok gazdasági-operatív önállóságának egyesítésén alapul. A vállalatok gazdasági-operatív önállósága abban jut kifejezésre, hogy messzemenő kezdeményezést tanúsíthatnak a rendelkezésükre bocsátott állami termelőeszközök minél ésszerűbb felhasználása terén — a tervfeladatok legjobb teljesítése érdekében.

A szocialista állam elosztja vállalatai között a termelőeszközöket, s biztosítja számukra a tervek teljesítéséhez szükséges anyag- és pénzforrásokat. A vállalat mint jogilag önálló gazdasági egység, gazdasági kapcsolatot létesít más vállalatokkal és szervezetekkel, szükség esetén kiegészíti dolgozóinak létszámát, szervezi a termelés, a beszerzés és az értékesítés terén kifejtett tevékenységét. A vállalatnak az Állami Banknál folyószámlája van pénzeszközeinek megőrzésére, joga van bankhitel igénybevételére, és önálló könyvelési mérleget készít.

Az állami vállalatok gazdasági-operatív önállósága a termelőeszközök köztulajdonának keretei között valósul meg: az egyes vállalatok rendelkezésére bocsátott termelőeszközök tulajdonosa a szocialista állam marad. Az állam az egyes vállalatok közötti kapcsolatokat tervszerűen, a népgazdaság általános rendszerében betöltött szerepüket figyelembe véve szervezi meg. A szocialista vállalatok közötti viszony nem a konkurrencia viszonya, mint a kapitalizmusban, hanem az országos feladatok teljesítése érdekében létrejött együttműködés.

Az önálló elszámolás feltételezi a vállalatnak, a vállalat vezetőinek az állammal szembeni felelősségét a tervek teljesítéséért és az erőforrások ésszerű kihasználásáért.

A vállalat felelős a munkások és alkalmazottak munkabérének helyes kiszámításáért és idejében történő kifizetéséért. A vállalat felel az állami költségvetéssel szemben fennálló befizetési kötelezettségek idejében történő és maradéktalan teljesítésiéért, a rendelkezésére bocsátott költségvetési eszközök és bankhitelek helyes felhasználásáért.

Az önálló elszámolás feltételezi, hogy a vállalat kötelezettségei teljesítéséért anyagilag is felelős más vállalatokkal és a gazdasági szervekkel szemben.

A vállalatok közötti gazdasági kapcsolatokat gazdasági szerződések szabályozzák. A vállalat az állami tervnek megfelelően kapja meg a számára szükséges termelőeszközöket, és szerződések alapján értékesíti termékeit!

A szerződésben a következőket határozzák meg: a szállítás feltételeit, a termék mennyiségét, választékát és minőségét, a szállítás határidejét, az árat, a fizetés határidejét és módját, a szerződés feltételeinek megszegéséért viselt felelősség formáit és mértékét. A szerződés megállapítja, hogy a szerződés megszegése milyen anyagi következményekkel jár; a szerződés teljesítésének elmulasztásáért bánatpénzt, a szállítási határidő megszegéséért kötbért, a minőségi előírások megszegéséért bírságot kell fizetni.

Az önálló elszámolás egyik legfontosabb követelménye az, hogy a vállalatok szigorúan betartsák a szerződési fegyelmet.

Az önálló elszámolás azon alapul, hogy a vállalat — a munkások és vezetők egész kollektívája anyagilag érdekelt a terv teljesítésében, a termelés szakadatlan és gyorsütemű növekedésében, a takarékos és ésszerű gazdálkodásban, a vállalat rentabilitásának biztosításában.

A vállalatnak és dolgozóinak a terv teljesítésében, a termelés szüntelen növelésében való anyagi érdekeltségét mindenekelőtt az biztosítja, hogy a vállalatnak gazdasági tevékenységétől függően bocsátják rendelkezésére az anyagi eszközöket. Ezenkívül a vállalat rendelkezésére bocsátják a jövedelem (nyereség) egy részét, amelyet a forgóeszközök pótlására, beruházásokra, a munkások és alkalmazottak kulturális és szociális viszonyainak javítására fordítanak.

Az önálló elszámolás megköveteli a munka szerinti elosztás gazdasági törvényének messzemenő felhasználását. A munka szerinti elosztás biztosítja az egyéni anyagi érdekeltséget a munka termelékenységének emelésében, a rendelkezésre álló eszközök gazdaságos felhasználásában, s megszilárdítja az önálló elszámolást. Az önálló elszámolás viszont elősegíti a munka szerinti elosztás törvényének következetes érvényesítését és a dolgozók jólétének növelését. Minél nagyobb a vállalat jövedelme, annál több lehetősége van arra, hogy dolgozóit anyagi helyzetük, kulturális és szociális viszonyaik javítása útján ösztönözze. Minél fejlettebb az önálló elszámolás, annál több prémiumot adhatnak az eszközök gazdaságos felhasználásáért.

Az önálló elszámolás megköveteli a vállalat és egyes üzemrészei tevékenységének állandó rubelellenőrzését. A rubelellenőrzés lényege a következő: a vállalat gazdasági tevékenységének pénzbeni mutatóiból (önköltség, jövedelmezőség stb.) kitűnik munkájának minősége; a vállalat munkájának minőségétől, a tervteljesítés mértékétől függően kap pénzeszközöket; a vállalat köteles idejében, az általános tervfeladatok teljesítésétől függetlenül eleget tenni befizetési kötelezettségeinek (visszatéríteni a bankkölcsönt, teljesíteni a költségvetési befizetéseket stb.), köteles határidőre, a megkötött szerződéseknek megfelelően elszámolni más vállalatokkal (a szállító- vagy vevővállalatokkal). A vállalat munkájának rubelellenőrzése gazdasági szervek, pénzügyi szervek és a bankrendszer útján történik. Kölcsönös rubelellenőrzést végeznek azok a vállalatok, amelyek gazdasági szerződéseket kötöttek egymással. A vállalaton belül a rubelellenőrzés a termelési ráfordításoknak és a termelés eredményeinek pénzformában történő elszámolása és összevetése útján történik.

A vállalatoknál a szocialista termelés ésszerű szervezése megköveteli, hogy az üzemekben, a vállalat termelési részlegeiben is alkalmazzák az önálló elszámolás elemeit. Az üzemek, a termelési részlegek a vállalat olyan részeit jelentik, amelyeknek termelési-műszaki tekintetben bizonyosfokú önállóságuk van, de amelyek nem rendelkeznek a vállalatot jellemző gazdasági-operatív önállósággal. Ezért itt csak korlátozott mértékben alkalmazzák az önálló elszámolást. Az üzemekben, a termelési részlegekben az önálló elszámolás elemei a következők: a ráfordítások pénzformában történő nyilvántartása, e ráfordítások összevetése a tervfeladatokkal, az eszközök gazdaságos felhasználása terén a legjobb mutatókat elérő dolgozók anyagi ösztönzése.

A vállalatok pénzgazdálkodása a pénzügyi terveken alapul, amelyek meghatározzák az egyes vállalatok bevételi forrásait és kiadásaik célját.

Az önálló elszámolás következetes érvényesítése azzal, hogy növeli a vállalatnak és dolgozóinak anyagi érdekeltségét a termelés eredményeiben, a terv teljesítésében — előmozdítja a tömegek munkaaktivitásának növekedését, s az erőforrások teljes és ésszerű kihasználásáért, a takarékos és körültekintő gazdálkodásért folyó szocialista munkaverseny kibontakozását. Az önálló elszámolás célja — a vállalat rendelkezésére álló alapok kihasználásának szüntelen javítása.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!