A kapitalizmus modern formája a fasizmus! –
A fasizmus a kapitalizmus következetes harca a szocializmus, a szocialista demokrácia ellen!
A kapitalizmus a polgári demokráciában is diktatúra a dolgozók ellen!
A fasizmus nyílt terrorista változata minden demokrácia ellen harcol!
A szocializmus célja a szocialista demokrácia, a dolgozók demokráciájának megteremtése!
A szocialista demokrácia a polgári szabadságjogok és az emberi jogok következetes megvalósítója!
A proletárdiktatúra következetes harc a fasizmus, a kapitalista diktatúra ellen!
A kapitalizmusnak a klasszikus és a mosolygó fasizmus formájában is a fő célja a proletárok kizsákmányolásával a tőkések minél nagyobb profitja az élősködésük érdekében. Az imperializmussá fejlődött kapitalizmus tőkései törvényesen vagy nyílt diktatúrával a dolgozók világméretű kizsákmányolására törekszenek és ezért a kapitalista vetélytársak egymás ellen is világméretekben harcolnak.
Az imperialista hitleri típusú klasszikus és az USA vezette mosolygó fasizmus célja ugyanaz volt, mint a kapitalizmusé, ami nem más, mint a kapitalista „felsőbbrendűek” élősködése, a proletárok kizsákmányolásával a profitért. Ezért az imperializmus kezdeteitől elkerülhetetlenül megvalósul a proletárok világméretű kizsákmányolása a tőkések minél nagyobb profitjáért. A kapitalizmus az imperializmusban világméretekben a fasizmussal küzd és küzdött az élősködés jogáért, védelméért.
… Douglas M. Kelley … pszichiáter, aki a nürnbergi börtönökben hivatalból vizsgálta a náci bűnözők lélektanát … A nürnbergi perek befejezése után hazautazott és könyvet adott ki tapasztalatairól. A könyvben a következő kérdéseket veti fel: „Tekintsünk végig saját sorainkon, nincsenek-e itt is túlzó nacionalisták, akik még a legbrutálisabb politikát is hajlandók támogatni, ha arról azt állítják, hogy Amerikának előnyös? Nincsenek-e nálunk is nagyratörő férfiak, akik kíméletlenül hajlandók hullahegyeken keresztülgázolni, hogy magukhoz kaparintsák az uralmat? Bármennyire is ijesztőnek tűnhetik sokunk szemében, meg kell állapítani, hogy mi amerikaiak rendkívül hasonlítunk a két év előtti németekhez. Hitler alapvető követelései: a kisebbségek üldözése, az erősebb nemzet fölénye, a frontkatonák döntő szerepe a kormányban és hasonlók, Amerikában is népszerűek. Rendkívül nyugtalanító jelenségnek tartom, hogy amikor Nürnbergből visszatértem, ugyanazokra a faji előítéletekre bukkantam, melyeket a nácik propagáltak és ugyanolyan uszító beszédeknek voltam fültanúja, amilyeneket a nürnbergi fogházban hallottam.” Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek – SZIKRA
Az imperializmussá fejlődött kapitalizmusban, a fasizmus különböző változataiban, lényegében csak a diktatúra, a terror, az önkény formájában és mértékében volt és van a különbség, a módszer és a cél alapvetően azonos. Így a fasizmus különböző változataiban nagyon sok a hasonlóság, és egyenlőség van a végeredményben, az élősködésben. A kapitalizmus, az imperializmus, a fasizmus célja a világuralom, világméretekben jog a proletárok kizsákmányolására, élősködés céljából. A fasizmus a kapitalizmus modern következetes változata.
„… A feudális rendet a naturálgazdálkodás és a technika elmaradott, alacsony színvonala jellemzi. A feudális társadalom felépítménye számos sajátossággal bírt: a feudális állam rendszerint a rendi vagy abszolút monarchia formáját öltötte, a társadalom szellemi életében pedig a vallási ideológia uralkodott. A közgondolkodás alapjában véve vallási formában fejlődött. A feudális társadalom egész történetén végigvonult az osztályharc. A parasztfelkelések, bár nagyobbrészt vallási zászlók alatt folytak, megrázták a feudális rendet, gyorsították a pusztulását. A feudalizmust a kapitalizmus váltotta fel.” Marxista fogalomlexikon
A polgári demokrácia előrelépés volt a feudalizmus, a királyság önkényuralmához képest az igazi demokrácia, a szocialista demokrácia felé, az emberi jogok megvalósítása az emberré válás útján. Azonban a polgári demokráciában fejlődő kapitalizmus a kapitalista gazdasági modell miatt hasonlóvá vált a feudalizmus önkényuralmához, de ez törvényes formában, a jogállamiság keretében valósul meg.
„… a feudalizmus gazdasági alaptörvényének fő vonásait a következőképpen lehetne megfogalmazni: a többletterméknek a hűbérurak által saját élősdi fogyasztásukra történő elsajátítása — a függő helyzetben levő parasztoknak a hűbérúr földtulajdonán és a termelésben dolgozókra, a jobbágyokra vonatkozó nem teljes tulajdonjogán alapuló kizsákmányolása útján.” Politikai gazdaságtan
Az emberiség fejlődésének elkerülhetetlen állomása a kapitalizmus, ami a szocializmuson át a kommunizmusba vezető út. Azonban nem mindegy milyen áldozatokkal jár a fejlődés. A polgári demokrácia, de még inkább a népi demokrácia a klasszikus fasizmus terrorista barbársága nélkül megkönnyíti ezt az elkerülhetetlen állomást az emberiség fejlődésének útján. A legkedvezőbb azonban ezen a fejlődési úton a szocializmus, mert következetesen emberségegesen fejleszti a gazdaságot, felhasználva a társadalomtudomány elért eredményeit.
A szocializmus felépítéséhez kedvező feltétel a kapitalizmus által magas színvonalra fejlesztett gazdaság, a polgári és az emberi jogok felismerése, megértése. A Szovjetuniónak és a szocialista országoknak ez nem ált ez rendelkezésükre, nem örökölték a megelőző korból. De mégis hozzáfogtak az emberséges világ megteremtéséhez. Bebizonyítva, hogy ez az emberiség érdeke. Az elbukott szocializmus az emberiség eddigi legdemokratikusabb, legemberségesebb kora volt! Azonban hibák is voltak, amik hozzájárultak az ideiglenes vereséghez. A szocializmus végleges vereségét nem éli túl az emberiség.
„… Lenin elvtársnak a pártról mondott szavai: Az összes forradalmi pártok, amelyek eddig elpusztultak, azért pusztultak el, mert elbízták magukat és nem tudták megérteni azt, hogy miben van erejük és féltek attól, hogy saját gyöngéikről beszéljenek. De mi nem pusztulunk el, mert nem félünk attól, hogy gyengéinkről beszéljünk és megtanuljuk, hogyan kell a gyengeségeket elhárítani. … Lenin szerint az összes forradalmi pártok, amelyek eddig elpusztultak, nem utolsósorban önkritika híján pusztultak el.
… Lenin egyébként 1920-ban azt mondotta: „Nem az az okos, aki nem követ el hibát. Ilyen emberek nincsenek és nem is lehetnek. Az az okos, aki nem nagyon lényeges hibákat követ el, és aki ezeket a hibákat könnyen és gyorsan jóvá tudja tenni.”
… Szabályként ismerhetjük el — mondja Sztálin elvtárs —, hogy a bolsevikok mindaddig, amíg megőrzik kapcsolatukat a nép széles tömegeivel, legyőzhetetlenek lesznek. És fordítva: csak az kell, hogy a bolsevikok elszakadjanak a tömegektől s elveszítsék a velük való kapcsolatukat, csak az kell, hogy belepje őket a bürokratizmus rozsdája — s egyszeriben elvesztik minden erejüket és semmivé válnak.” Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek – SZIKRA [Ez meg is történt!]
Ha nem sikerül meghaladni a kapitalizmus és eljutni a szocializmusba, akkor elpusztul a fasiszta diktatúrában az emberiség! A kapitalizmus egyenlő: kizsákmányolás, élősködés, felsőbbrendűség, diktatúra, embertelenség!
A kapitalizmus jogilag olyan, mint a zsebtolvaj, a proletárok zsebéből lopja a pénzt az élősködése céljából!
„… Jelenleg 1094 milliárd dollárral, a magyar GDP hétszeresével rendelkezik a világ tíz legvagyonosabb embere. A válság ellenére csinos összeget lapátoltak össze az idén.” napi.hu 2020.12.25
A klasszikus (hitleri típusú) fasizmus elsősorban a totális diktatúrára, a gyűlöletre, a nacionalizmusra, a fajüldözésre, a demagógiára, a terrorra, az önkényuralomra, az embertelenségre, a népirtásra helyezi a hangsúlyt. A mosolygó fasizmus változata azonban elsősorban a demagógiát, a hamis világnézetet, a vallást, a reformokat, a megtévesztő mosolygós szélhámos politikát, az agymosását használja, a terrort csak szükség szerint törvényesen alkalmazza a polgári demokrácia védelmében a totális fasizmus és a szocializmus ellen is. Vagyis a mosolygó fasizmus egy fejlettebb, hatékonyabb változatú modern fasizmus, a polgári demokrácia palástjában humánus és demokratikus álcával, mosolygós, szélhámos agymosással.
A mosolygó fasizmus az törvényes önkényuralom, törvényes terrorral, jogállamisággal.
A mosolygó fasizmus Janus arcának egyik fele mosolyog, a másik fele vértől csöpögő ördögarc. A mosolygó fele azt a benyomást kelti a proletárokban, hogy a kapitalizmus emberséges, demokratikus, de valójában az ördögarca a domináló, ami a kizsákmányolók rablóarca, az élősködő „felsőbbrendűek” vérszívó ördögi vicsorgása.
(idézet: És a varsói gettó felkelt …)
… Hitler a „keleti élettéren”, a „Lebensraumon” mindig elsősorban a Szovjetunió területét értette. Ezt már a „Mein Kampf”-ban megmondta, s még határozottabban megfogalmazta a külpolitikáról 1928-ban készített kéziratában, mely a „Hitlers zweites Buch” címet viselte, és 1961-ben került nyilvánosságra.
… Lengyelország központi területeiből [1939] október 12-én főkormányzóságot létesítettek. … főkormányzóként Hans Frank birodalmi miniszter vette át.
… A Hitler főhadiszállásán tartott október 17-i értekezleten kimondták: a főkormányzóságot sem gazdaságilag, sem pénzügyileg nem kell kímélni, éppen ellenkezőleg, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ott fennmaradjon a „polnische Wirtschaft”, azaz a tervszerűtlenség és a káosz. Miután ez a terület a jövőben katonai felvonulási terület lesz, az utakat, a vasutakat, a közlekedési vonalakat kell csupán rendben tartani. „Különösen szigorú és tudatos nemzetiségi háborút” kell folytatni, s ennek érdekében – tették hozzá – nem kell figyelembe venni semmiféle korlátozást.
… Frank … : „A Führer azt mondta nekem, hogy Lengyelországban likvidálni kell a vezető réteget, s ha újból kinő, fel kell fedni s a megfelelő pillanatban újból el kell pusztítani.”
… 1941 végén, 1942 elején a hitlerista hódítók Moszkva alatt álltak, és arra számítottak, hogy a Szovjetunió rövidesen összeomlik. A főkormányzóság sorsa lekerült a napirendről, illetve a sokkal átfogóbb Általános Keleti Terv gyakorlati megvalósításának részévé vált. Hitler távoli elképzelései szerint keleten 100 millió germán eredetű embert kellett volna letelepíteni.
… A félelemnek és a terrornak az a légköre, amelyet a német megszállók szinte napok alatt teremtettek Lengyelországban, kedvezett a nácik egyik legfőbb céljának, a zsidókérdés „végleges megoldásának” eléréséhez.
… A zsidókérdés „megoldása” a hitleri politikában több fázison ment keresztül. Hitler hatalomra kerülését követően megoszlottak a vélemények magán a nemzetiszocialista táboron belül is. Gazdasági, népességpolitikai, fajpolitikai indulatok és elképzelések ütköztek egymással. Göring a zsidóknak a gazdasági életből való mihamarabbi kiszorítását szorgalmazta, Goebbels pedig azt követelte, hogy fosszák meg őket létfeltételeiktől.
… Hermann Göring már 1939. január 24-én utasította Heydrichet, hogy a körülményeknek megfelelően kitelepítéssel vagy kényszeremigrációval készítse elő a zsidókérdés megoldását. Hitler pedig 1939. január 30-án a Reichstag ülésén mondott hírhedt beszédében bejelentette, hogy az új világháború során Európában kiirtják a zsidóságot. 1939-ben sorra születtek azok a rendelkezések, amelyek megtiltották a zsidóság számára az ipari és kereskedelmi tevékenységet és korlátozták szabad mozgásukat.
… A német-lengyel háború és Lengyelország katonai megszállása után megindított kitelepítések olyan bonyolult és a külföld számára áttekinthetetlen viszonyok közepette folytak, hogy a nácik viszonylag könnyen és különösebb következményektől nem tartva, foghattak hozzá mind a lengyel, mind a zsidó lakosság tömeges lemészárlásához. Az emberi élet, ha lengyelé, már alig volt érték a szemükben, de ha zsidó, úgy egyáltalán nem.
… 1941-1942-ben – egyelőre titokban – létrehozták a haláltáborokat, s ide vezetett több mint egymillió európai zsidó útja Németországból, a Cseh-Morva Protektorátusból, Franciaországból, Hollandiából, Belgiumból, Skandinávia megszállt országaiból, Olaszországból, Jugoszláviából, Görögországból és Magyarországról.
… A szakirodalom két nagy szakaszra osztja a varsói zsidóság megsemmisítésének folyamatát. A nemzetiszocialista politikusok korabeli szóhasználata szerint az első a „vértelen megsemmisítés” szakasza volt, amely lényegében már a gettó megalakulásával megkezdődött. A falak mögött kialakult nyomor, az élet vegetációs szintre süllyesztése hamarosan oda vezetett, amire Fischer varsói kormányzó számított: „A zsidóknak alkalmazkodniuk kell minden helyzethez, mi pedig igyekszünk olyan körülményeket teremteni, hogy az alkalmazkodás nagyon nehéz legyen – fejtette ki beosztottjainak. – Olyan lesz a helyzet, hogy a zsidók az éhségtől és a nyomortól el fognak pusztulni, és a zsidókérdésből temető marad.”
… Az emberek nagyipari méretű meggyilkolásának „nagy akcióját” rendkívül gondosan készítették elő. Az akcióban részt vevő minden személynek szigorú kötelezvényt kellett aláírnia, amelyben a legszigorúbb hallgatási fogadalmat vállalta arra vonatkozóan, hogy senkinek semmilyen információt nem ad „a zsidó kitelepítés lezajlásáról és befejező aktusáról, tudomásul veszi, hogy minden, a zsidó kitelepítés során bekövetkező esemény bizalmas államügy …” stb. Az 1941 második felében szerzett tapasztalatok alapján kidolgozták a vegyi úton való tömeges megsemmisítés műszaki feltételeit. Az első kísérleteket a „B” ciklongázzal Auschwitzban végezték, szovjet hadifoglyokon. 1942 kora tavaszán a lublini területen „üzemelni kezdtek” az első megsemmisítő táborok, majd márciusban Belzecben, májusban Sobibórban, 1942. július közepén pedig Varsótól nem messze, Treblinkában állították fel a gázkamrákat és a krematóriumokat. 1942. július 19-én pedig Himmler utasította Krügert, hogy 1942. december 31-ig telepítsék át a főkormányzóság egész zsidó lakosságát.
… A zsidó települések felszámolása mindenütt egyformán történt. A települést váratlanul sűrű rendőri kordonnal vették körül. Behatolt egy speciálisan kiképzett SS-egység, s a zsidó lakosokat kihajtotta a gyülekezőhelyre. Miután kiválasztották azokat, akikre szükség volt a munkatáborokban – az összegyűlteknek kb. 10 százalékát -, a többieket a mellékvágányokon álló vagonokba hajtották és elszállították a haláltáborokba. Az öregekkel, betegekkel, magatehetetlenekkel, gyerekekkel rendszerint már a helyszínen végeztek. A kitelepített körzeteket szigorú hírzárlat vette körül. A kitelepítés terrorral, megfélemlítéssel, de ígérgetésekkel és illúziók keltésével is párosult.
… [1942] Július 22-ét követően az Umschlagplatzról naponta indultak a vasúti szállítmányok. A vagonokba általában 5000-6000 ember volt bezárva, s mint később már bizonyossá vált, ez a közlekedés egyirányú volt a Varsó-Malkinia vonalon, Treblinka végállomással.
… A Treblinka II. (B) megsemmisítő tábor 1942. július 23-tól 1943 végéig működött. Lakatlan területen rendezték be, Malkinia közelében, négy kilométerre a Treblinka I-től, az eredeti tábortól, amelyet 1941 őszén büntető munkatáborként létesítettek lengyelek és zsidók számára. Treblinka II. eleve megsemmisítő tábornak épült, kezdetben három, 5X5 méteres gázkamrával, 1942 szeptemberében azonban még tízet létesítettek, 7X7 méter alapterülettel. A meggyilkoltak tetemét rétegesen helyezték el a foglyok által kiásott árkokban. 1943-ban, Himmler látogatása után, modern berendezést építettek: vasúti sínekből készítettek rostélyt a tetemek elégetésére. Treblinkában összesen kb. 750 000 embert pusztítottak el. Elsősorban a varsói zsidók lelték itt halálukat, de jöttek szállítmányok az ország más részeiből, sőt Németországból, Ausztriából, Csehországból, Görögországból és más országokból is.
… A modern hunok két hónap leforgása alatt annyi gaztettet hajtottak végre, aminek iszonyata semmivel össze nem hasonlítható. Az egész világ szeme láttára 1942 nyarán Varsóból 300 000 zsidót hurcoltak el Treblinkába; legkevesebb egymilliót a főkormányzóság különböző vidékeiről. Ott pedig gázkamrákban gyilkolnak meg mindenkit, a csecsemőktől az öregekig …
… Az Antifasiszta Blokk első, 1942. május 15-i felhívása már figyelmeztet rá, milyen sors vár a lengyelországi zsidóságra. „Nap mint nap erősebbé válik a megsemmisítésnek az a bestiális akciója, amelyet a német megszállók a zsidó lakosság ellen indítottak. Hitler történelmi küldetésének tekinti, hogy teljesen megsemmisítse a zsidóságot Európában, és véres terveit gyors ütemben realizálja. A meggyötört zsidó tömegek vére folyóként ömlik. Wilna, Slonim, Baranowice, Chelmno, Lwów, Lublin és több tucat más város és falu jelzi a hitlerista bandák gyilkos útját. Borzalmas vérfürdőt rendeztek a zsidóság tízezrei között, gázzal pusztították el a gyerekeket és az öregeket, agyonlőtték az asszonyokat és a kórházakban fekvő betegeket, az árvaházi gyerekeket – ezek a hitlerista gyilkosok hőstettei … A gettófalak közé zártak tízezreinek éhhalála, a kiütéses tífusz és a tüdőbaj – mind nem elég a hitlerista hóhéroknak. Meg kell gyorsítani a tempót, agyon kell lőni, ki kell irtani a zsidóság még megmaradt tízezreit – el kell törölni a föld színéről egész zsidó településeket – ez viszi őket közelebb a céljukhoz …”
… 1942 végén a német megszállók úgy látták, hogy a lengyel területeken gyakorlatilag leszámoltak a zsidósággal. Az a 10-15 százalék, aki még megmaradt, úgyis elhull a keserves munkakörülmények közepette, ha nem, fokozatosan meg lehet tőlük szabadulni. Most már határozottabban lehet folytatni a „Generalplan Ost” további elképzeléseinek megvalósítását, a lengyelek nagy tömegeinek elpusztítását.
(idézet: A Második Világháború – Roberto Battaglia)
… Németország „békeszeretete”! Bonnet a helyzet elemzéséből kifelejt egy eseményt, amelyet pedig lángbetűkkel kellene Európa történetébe írni: 1938 novemberében a zsidóellenes faji üldözés „döntő fordulatot” vesz, mégpedig a 9-ről 10-re virradó éjjelen – amely később „kristály-éjszaka” néven vonul be a történelembe. Heydrich* Heydrich Reinhard, a Gestapo helyettes vezetője, később a csehszlovák „protektorátus” birodalmi helytartója, akit csehszlovák hazafiak megöltek. Az ő halála miatt rendelték el és hajtották végre a hitleristák Lidice csehszlovák városka lerombolását és lakóinak kiirtását. – Szerk.* parancsára a III. Birodalom egész területén a történelem egyik legfélelmetesebb pogromja robban ki: feldúlják az üzleteket, felgyújtják a zsinagógákat, s kitárják a buchenwaldi koncentrációs tábor kapuit: az „embervadászatot” megengedettnek, a náci gyilkosságokat büntetleneknek jelentik ki; a német fasiszták ily módon nyilvánítják „túláradó harci szellemüket”.
… A német fajelmélet erőszakosságait elsősorban az olasz követi nyomon, de az európai fasizmus valamennyi fajtája tetszésnyilvánításokkal fogadja azokat. A Beck-kormány minden állampolgári joguktól megfosztottaknak nyilvánítja a németországi lengyel zsidókat, és lezárja az országhatárt a szerencsétlenek tömegei előtt, amelyek Németországból kiűzve kétségbeesetten keresik a menekülés útját. De ki is törődhetnék ilyen „csekély jelentőségű” eseményekkel? A fontos az, hogy úgy látszik, pillanatnyilag szétoszlottak a háború felhői; vagy helyesebben: ott van München egén egy fekete felhő, amely lassan sűrűsödve halad a látóhatáron kelet felé. Emiatt azonban senkinek sem jut eszébe, hogy aggodalmaskodjék vagy nyugtalankodjék, sőt van, aki éppen reménykedve és bizakodva tekint rá, mert pontosan abban az irányban látható, amerről az előrelátók szerint a viharnak ki kell törnie.
… Ez a felhő – ahogy a náci újságírók pontosan meghatározzák – „Nagy-Ukrajna” létrehozásának a kérdése. Szovjet-Ukrajnának le kell ráznia magáról a „bolsevizmus igáját”, egyesülnie kell a még haldokló csehszlovák államhoz tartozó Kárpát-Ukrajnával, mégpedig úgy, hogy megnyíljék számára az út a „teljes függetlenség” és a „gazdasági jólét” felé. Bonnet leszögezi, hogy a még érvényben levő megállapodások egyfelől Franciaország, másfelől a Szovjetunió és Lengyelország részéről nem tekinthetők érvényeseknek abban az esetben, ha „ezen utóbbi hatalmaknak nem sikerülne megfékezniük egy erős önkormányzati mozgalmat, amely a független ukrán köztársaság megalakítását tűzte ki célul”. (A szenátus külügyi bizottsága előtt 1938. december 14-én tett nyilatkozat.) Chamberlain – Mussolinivel 1939. január 12-én Rómában folytatott megbeszélése alkalmával – ugyancsak ebből a szempontból vizsgálja a helyzetet. Megállapítja, hogy a duce mindenben egyetért vele, hiszen ezt hallja tőle: „Ha létrejönne egy független Ukrajna, az nem lenne rossz dolog.”
… A terveknek ezt az összecsengését zúzza szét, a derült eget sötétíti el váratlanul az a jelentés, amelyet Sztálin március 16-án terjesztett a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja XVIII. kongresszusa elé. A jelentés abból a megállapításból indul ki, hogy „az új imperialista háborút már két évvel ezelőtt kirobbantották olyan mérhetetlen nagy területen, amely Sanghajtól Gibraltárig terjed; s a háború több mint 500 millió embert ránt magával”. A vihar okai a kapitalista államok 1933-ban nagy nehezen legyűrt gazdasági válságában rejlenek. A helyzet további elmérgesedése előreveti árnyékát: „Most a befolyási körök és a gyarmatok újrafelosztásáról van szó a világon, és ezt hadműveletek útján hajtják végre.” Az új imperialista háborúnak az a jellemző vonása, hogy „még nem vált általános háborúvá, világháborúvá”, mivel a nem agresszor tőkésállamok, első helyen Franciaország és Anglia, miután kihirdették a „be nem avatkozás” elvét, mindannyiszor visszakoztak a Japán, Német- és Olaszország által alkotott agresszív tömb előtt. Mindezt abban a reményben tették, hogy – amint azt az ukrán példa mutatja – a háborút majd a Szovjetunió ellen irányíthatják. Ilyen körülmények között Sztálin újra megerősíti a „kollektív biztonság politikájának” elveit, kijelentve, hogy a Szovjetunió békében akar élni a világ minden országával, „ugyanakkor azonban készen áll arra, hogy a háborús uszítok minden ütését kétszeresen adja vissza”. A provokátorok, akik „hozzászoktak, hogy másokkal kapartassák ki a forró gesztenyét”, ne áltassák magukat azzal, „hogy országunkat háborúba sodorhatják”.
… Davies amerikai diplomata, Sztálin kijelentéseit magyarázva, hozzáfűzi: „Ez a legvilágosabb figyelmeztetés, amelyet a francia és angol kormány valaha is kapott; a Szovjetuniónak elege van már az agresszor országokkal szemben tanúsított ilyen erőtlen ellenállásból.”
… Néhány nappal Sztálin beszéde után, miközben a nyugatiak még a München által keltett álmokban ringatóznak, Csehszlovákia drámája csúcspontjához érkezik. Hitler, Szlovákia különválásának ürügyén – amelyet ő maga készített elő -, minden egyezményt felrúgva bejelenti, hogy „helyre akarja állítani a rendet”. Miután Hácha* A Csehszlovák Köztársaság elnöke. – Szerk.* megrettent kormánya feltétel nélkül megadta magát, a III. Birodalom csapatai március 15-én bevonulnak Prágába, a lakosság tehetetlen dühe fogadja őket.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!