Észak-Kaukázus felszabadítása – 1
(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)
A januári déli hadászati támadás a Voronyezs és Novorosszijszk közötti 1200 kilométeres arcvonalszakaszon bontakozott ki. E támadásban hét frontseregtest vett részt. Ugyanakkor, január 10-én megkezdődött a Leningrádi és a Volhovi Front hadművelete is, amelynek célja a leningrádi ellenséges blokád áttörése volt. Később a hadászati támadás méretei még inkább megnövekedtek, amikor bekapcsolódott a szovjet-német arcvonal nyugati és északnyugati irányában harcoló többi front is.
A januári általános hadászati támadás keretében megvalósított első nagy hadművelet a Déli és a Kaukázusontúli Front hadművelete volt a német fasiszta csapatok észak-kaukázusi csoportosítása ellen. E hadműveletet akkor készítették elő, amikor már fordulat állt be a Kaukázusért vívott harcban.
A Kaukázusontúli Front Északi Csoportja már november első felében több erős ellencsapást mért az ellenség 1. páncéloshadseregére; súlyos veszteségeket okozott neki, és arra kényszerítette, hogy lemondjon szándékáról, az Ordzsonikidzén és Groznijon át a Kaukázusontúlra való behatolásról. November végén és decemberben a Kaukázusontúli Front Fekete-tengeri Csoportja is ellencsapásokat mért a 17. német hadsereg egységeire. Ezek eredményeképpen az ellenség nem tudott Tuapszén át, a Fekete-tenger partja mentén behatolni a Kaukázusontúlra.
Az észak-kaukázusi támadó hadműveletre vonatkozó elgondolások szerint a Déli Front jobbszárny-hadseregeinek a rosztovi irányban kellett a főcsapást mérniük. Ennek eredményeképp az egész észak-kaukázusi ellenséges csoportosítás elszigetelődhetett a többi ellenséges haderőtől. Két csapással kellett bekeríteni és felszámolni ezt a csoportosítást: a Kaukázusontúli Front Fekete-tengeri Csoportjának Krasznodar-Tyihoreck irányában, és a Déli Front balszárny-hadseregeinek Szalszk-Tyihoreck irányában mért csapásával. Az Északi Csoportnak a sztavropoli irányban támadva meg kellett akadályoznia az 1. páncéloshadsereg magasabbegységeinek tervszerű visszavonulását. A Délnyugati Front balszárny-csapatai parancsot kaptak, hogy támadjanak tovább Vorosilovgrád felé, s ily módon biztosítsák a Déli Front jobbszárny-hadseregeinek rosztovi irányú támadását.
A Kaukázusontúli Front csapatai december folyamán alaposan felkészültek erre a hadműveletre. Ám a Fekete-tengeri Csoport a hosszas készülődés ellenére sem tudta a hadművelet kezdetére befejezni a csapásmérő csoport számára szükséges erők és eszközök összpontosítását. Végül is nem kerülhetett sor a két front egyidejű észak-kaukázusi támadására. Ugyanakkor a Déli Front már január 1-én megkezdte sikeres előrenyomulását a Don déli szakasza mentén Rosztov irányában. A Fekete-tengeri Csoport egységei viszont még mindig a hadműveletre készültek lázas ütemben, s előkészületeiket csak január 11-re fejezték be.
A német fasiszta hadvezetés felfigyelt arra, hogy a Déli Frontnak a kotyelnyikovo-tyihorecki vasútvonal mentén Rosztov felé mért csapásai az „A” hadseregcsoport hátába irányulnak, s január 1-én gyorsan elkezdte átdobni 1. páncéloshadseregét Mozdok és Nalcsik körzetéből az „A” hadseregcsoport mögé. A Fekete-tengeri Csoport arcvonala elől azonban az ellenség nem szándékozott visszavonulni. Igyekezett szívósan tartani az itteni védelmi terepszakaszt, jól tudva, milyen veszélyes számára, ha a szovjet csapatok áttörnek Krasznodar, Tyihoreck irányában és a Tamany-félszigetre.
Közben a Kaukázusontúli Front parancsnoksága a kialakult helyzetből nem vonta le a helyes következtetéseket. Nem fejtett ki kellő erőfeszítéseket ahhoz, hogy gyorsan megszervezzék a Fekete-tengeri Csoport sávjában a támadást.
Magának a legfelsőbb főparancsnoknak kellett beavatkoznia a kaukázusi eseményekbe. Január 4-én, 13 óra 30 perckor Sztálin felhívta a vezérkart, és lediktált egy utasítást azzal, hogy nyomban továbbítsák a frontnak.
„Először. Az ellenség visszavonul Észak-Kaukázusból, felgyújtva a raktárakat és felrobbantva az utakat. Maszlennyikov Északi Csoportja tartalék csoporttá válik, amely éppen hogy csak üldözi az ellenséget. Nem érdekünk, hogy az ellenséget csak úgy kitaszigáljuk Észak-Kaukázusból. Előnyösebb számunkra, ha feltartóztatjuk, hogy a Fekete-tengeri Csoporttal együttesen mért csapással bekerítsük. Ennek érdekében a Kaukázusontúli Front hadműveleteinek súlya áthelyeződik a Fekete-tengeri Csoport körzetébe, amit se Maszlennyikov, se Petrov nem ért meg.
Másodszor. Sürgősen vonja ki a 3. lövészhadtestet az Északi Csoport sávjából, és gyors ütemben irányítsa a Fekete-tengeri Csoport sávjába …
A Fekete-tengeri Csoport első feladata: érje el Tyihorecket, és ily módon akadályozza meg, hogy az ellenség kivonja technikai eszközeit nyugat felé …
Az Ön második és fő feladata az, hogy vonjon ki egy erős oszlopot a Fekete-tengeri Csoport állományából, foglalja el Batajszkot és Azovot, kelet felől nyomuljon be Rosztovba, és ily módon zárja körül, ejtse fogságba vagy semmisítse meg az észak-kaukázusi ellenséges csoportosítást. Ebben segíteni fogja önt Jerjomenko Déli Frontjának balszárnya, amelynek az a feladata, hogy elérje a Rosztovtól északra levő körzetet.”
Az Északi Csoport, miután tudomására jutott, hogy az ellenség visszavonul, január 3-án üldözni kezdte azt Sztavropol irányában. Minthogy azonban rosszul szervezték meg az üldözést, a csoport csapatai lassú ütemben haladtak előre. Három nap alatt mindössze 25-60 kilométert tettek meg. A törzs összeköttetése megszakadt a hadseregekkel és a front gyorsan mozgó magasabbegységeivel.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!