Befejezés
(idézet: És a varsói gettó felkelt)
2
Befejezés
Stroop összefoglaló jelentése szerint a naponta átlagosan bevetettek száma a következő volt:
| Vezérkar (az első szám a tiszteket jelenti) | 6/1 |
| Fegyveres SS: | |
| Varsói 3. SS-tanzászlóalj | |
| és tartalékos gránátos zászlóalj | 4/400 |
| Varsói SS lovas tan- és tartalékos zászlóalj | 5/381 |
| Rendőrség: | |
| I. SS-zászlóalj 22-es rendőrezrede | 3/94 |
| III. SS-zászlóalj 22-es rendőrezrede | 3/134 |
| Műszaki részleg | 1/6 |
| Lengyel rendőrség | 4/363 |
| Lengyel tűzoltóság | 166 |
| Biztonsági rendőrség | 3/32 |
| Wehrmacht: | |
| III/8. Varsó — könnyű-légelhárító egység | 2/22 |
| Rembertoni páncélvonat tanzászlóalj, utászok | 2/42 |
| 14. tartalékos utász zászlóalj | 1/34 |
| Idegen nemzetiségű őregységekből | |
| az 1. trawniki legénységi zászlóalj | 2/33599 |
Hogy a „naponta átlagosan bevetettek” meglehetősen homályos kifejezésén mit értett a tábornok, hogy egy-egy akcióban kb. ennyi embert vetett be és váltotta a csoportokat, vagy egyszerűen szépíteni akarta a helyzetet, nem tudjuk. Mindenesetre ismereteink szerint a német fasiszta erők mellett ukrán és lett fasiszták is részt vettek a felkelés elfojtásában, egyes források (mint a fentebbi is) litván szaulisokat is említenek és a lengyel kékrendőrség is kivette a részét ebből a szörnyű munkából.
Egy 1943. április 24-i jelentésben, melyet otthonról küldtek a londoni emigráns kormánynak, a következőket olvashatjuk: „A két háború során számos csatában vettem részt, de egyik sem volt olyan megrázó hatással rám, mint a tegnapi. A német utászok az őrjöngő tűz lángjai, a páncélosok, az ágyúk és a háztetőkön elhelyezett gránátvetők dörrenései közepette a nehézgéppuskák zakatolása mellett próbáltak előnyomulni a zsidó ellenálló fészkekhez, hogy dinamitot helyezhessenek el alattuk. Lángvetőket is használtak. Ilyen előkészítés után indult támadásba a német gyalogság, és a zsidók mégis újra és újra visszaverték őket. Csupán egy ponton 15 halott és 138 sebesült németet számoltam meg. A zsidók … elkeseredetten és elszántan küzdenek. A tankokra és a páncélautókra benzinespalackokat szórnak. Láttam olyan égő német tankot, amelyből a megpörkölődött legénységet úgy húzták ki.”10
A varsói gettóba zárt zsidóság ellenállására és lázadására olyan időpontban került sor, amikor a hitleristák Lengyelország területén még nem voltak felkészülve nagyobb partizánharcokra. Igaz, egyelőre az ellenfél is felkészületlen volt. 1942-1943 telén ugyan az egész ország területén kibontakozott, sőt felerősödött az ellenállási mozgalom, de tömegméretű szervezett fegyveres harcokra – kivéve a Zamojski terület kitelepítésre ítélt parasztjainak spontán ellenállását – még nemigen volt példa. Az ellenállás főleg szabotázsakciókban, kisebb robbantásokban, illegális iskolák, sajtó- és társadalomvédelmi intézmények szervezésében, fegyver- és élelmiszerkészletek felhalmozásában mutatkozott meg. Komolyabb partizánharcokra csak 1943 második felében került sor. A Népi Gárda nagyobb partizánegységei is 1943 közepén alakultak. Korábban csak kisebb, néhány fős csoportok tevékenykedtek, főleg a városokban, elsősorban Varsóban és a városok közelében.
Ebben az időszakban még a Honi Hadsereg sem építette ki „erdei egységének” nagyobb hálózatát. 1943 nyarán 2000-re tehető az erdei partizánosztagokban részt vevők száma, s ezek egy része is a keleti területeken tartózkodott. A Honi Hadsereg koncepciójába különben sem illett bele egy viszonylag korai felkelés gondolata.11
Himmlernek, az SS birodalmi vezetőjének megbízottai úgy vélték, hogy erős katonai és SS-egységek bevetésével képesek lesznek rá, hogy gyorsan megtörjék a gettó lakosságának minden ellenállását. Az általuk szükségesnek véltnél is nagyobb erőket összpontosítottak, abból a meggondolásból, nehogy a harcok esetleges elhúzódása következtében a küzdelem átterjedjen Varsó többi városrészére. Bár ez, amint a későbbi események bizonyították, nem volt reális félelem, azt tükrözi, hogy Varsó lakosságának általános hangulata, a Népi Gárda egységeinek sikeres akciói, a lengyel parasztok lázadása már ebben az időszakban is a bizonytalanság és a szorongás érzését ébresztette a megszállókban.
Stroop a pere során elmondta, hogy „a Wehrmacht parancsnoksága, Fischer kormányzó és mások is nyomatékosan felhívták a figyelmemet arra, hogy a gettófelkelés semmi esetre sem terjedhet át Varsóra. Különösen a Wehrmacht varsói parancsnoksága figyelmeztetett arra – s ezt most már elmondhatom -, hogy ha netán a felkelés átterjedne Varsóra, nem lennénk képesek azt leverni, csak abban az esetben, ha a frontról vonunk vissza egységeket.”12
A nagy erőbedobás, a Varsó egész területén kifejtett rendőri és Gestapo-terror segítségével a németeknek sikerült megakadályozniuk a felkelés kiterjedését. Erre a lengyelországi ellenállási mozgalom nem is volt még felkészülve. A varsói zsidók azonban kemény, nagy veszteségekkel járó, elkeseredett küzdelemre kényszerítették a német megszállókat, s ha azt nem is tudták megakadályozni, hogy halálra ítélt testvéreik nagy többségét elpusztítsák, áldozatos küzdelmükkel jelentősen hozzájárultak a fasizmus legyőzéséhez.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!