Fenntarthatatlan a jelenlegi nyugdíjrendszer, fontos átalakítási javaslat látott napvilágot

A jelenlegi, folyó fizetésen alapuló nyugdíjrendszer magában hordozza önmaga felszámolását. A Magyar Közgazdasági Társaság szakmai konferenciáján ismertetett pontrendszer úgy módosítaná a rendszert, hogy a nyugdíj összege, sőt a nyugdíjkorhatás is függjön a felnevelt gyermekek számától.

A bismarcki feltőkésített nyugdíjrendszert a két világháborút követően leváltották a Franklin Delano Roosevelt nevéhez köthető folyó fizetéssel működő modern nyugdíjrendszerrel, amelynek hiányosságai manapság jönnek elő igazán – hangzott el a Magyar Közgazdasági Társaság Demográfiai Szakosztályának a nyugdíjrendszer és a gyermekvállalás kapcsolatáról szóló szakmai kerekasztal-beszélgetésén.

A jelenlegi nyugdíj-rendszer fenntarthatóságával kapcsolatban az alábbi hiányosságokat emelték ki az előadók:

1. A rendszer alapja a jövő nemzedék járulékfizetési képessége, bár az alkotók magyarázata arról szólt, hogy a jelen nemzedék járulékfizetési képességére épül.
2. Miután garantőrként az államot állították a rendszer mögé, gyakorlatilag semmiféle tartalék nem áll a rendszer mögött.
3. További gond, hogya nyugdíjak mögött implicit államadósság áll, ami annyit jelent, hogy nominálisan ugyan nem jelenik meg adósságként az az összeg, amelyet az állam a nyugdíjak fizetésére hitelként felvesz, de valójában létezik.
4. Ebben a rendszerben a biztosítási és a szolidaritási elemek keverednek. Legfontosabb jellemezője, hogy az aktuális aktívak járulékaiból fizetik az aktuális nyugdíjakat abban a reményben, hogy amikor a mostani aktívak nyugdíjba kerülnek, őket is eltartják az akkori aktívak.
5. További hiányossága a rendszernek, hogya népesség folyamatos növekedést feltételezi, bár elméletileg a termelékenység emelkedése miatt nem jelenthet gondot a népesség csökkenése sem.
6. Miután a múlt század hetvenes éveitől a létező nyugdíjrendszer működése vezetett oda, hogy csökkenni kezdett a gyerekszám – mert anyagilag nem éri meg gyermeket nevelni –, a rendszer saját maga alatt vágta, és vágja azóta is a fát – ismertette Banyár József, a Corvinus Egyetem tanára.

Nincs fedezet

Kovács Erzsébet, aki szintén a Corvinus oktatója, látványos statisztikával mutatta meg ezt a folyamatot. Az adatok azt mutatják, hogy 1999 és 2019 között látványosan csökkent a szülőképes korú nők aránya, az ötven év felettieké viszont – és így a nyugdíjaskorúaké is – ugyanilyen arányban nőtt. A 2018-as adatok szerint Európában átlagosan 20 évvel élik túl a nyugdíjkorhatárt az emberek, bár nálunk ez csak 17 év, de ez is jelentős összegű nyugdíj kifizetését generálja.

Ez egyben azt is jelenti, hogy jelentősen kellene növelni a befizetéseket, hogy ki lehessen fizetni a nyugdíjakat.

További gondot jelent, hogy a családonkénti átlagos gyermekszám ugyan minimálisan növekszik, de 1,42-1,55 közötti értéke messze van még a kívánatos 2,1-től, ugyanakkor gond, hogy a szülőképes korú nők száma csökken.Ráadásul a tendencia folytatódik, és 2030-ra tovább csökken az utóbbi szám. Reményt jelenthet viszont, hogy bár 1990 után meredeken csökkent a megszületett gyermekek száma, majd néhány év stagnálás után 2001 és 2016 között emelkedés figyelhető meg. Igaz, azt követően ismét stagnálás következett be.
Banyár József szerint a jelenlegi nyugdíjrendszer legnagyobb hibája, hogy ugyanaz aktívak járulékfizetésére épül, de a humántőke megtérülését elszakítja annak  létrehozásától, azaz a gyermeket közjószágnak tekinti.

A gyermeknevelés költségei számítsanak

A járulék fizetés valójában annak a befektetésnek a visszafizetése, amelyet az aktív korú felnevelésére, oktatására gyermekkorától költöttek, vagyis a járulékfizetés egyfajta törlesztés. További gond, hogy a modern társadalomban már nem éri meg gyermeket nevelni, nem úgy, mint a feltörekvő országokban, ahol a jólét a gyermekek számától függ.

Ennek oka – nagyon leegyszerűsítve és kizárólag gazdasági szemszögből tekintve – hogy a gyermeknevelés terhei a szülőket terheli, annak hasznát viszont az állam élvezi a járulékok beszedésén keresztül.

Megoldás lehetne, ha nem szakítanák el a humántőke megtérülését annak létrehozásától, vagyisfigyelembe vennék, hogy ki hány gyerekkel járult hozzá a nyugdíjrendszer fenntartásához, és ennek az arányában járna neki nyugdíj, amelyben a végső finanszírozó maga a felnevelt gyermek. 

A gyermek neveléséhez a társadalom, azaz a gyermektelenek adója is hozzájárul valamilyen arányban, ezt is figyelembe kellene venni az nyugdíjrendszer korszerűsítésekor.

Pontrendszer lenne a nyugdíjak számításakor

A javasolt rendszerben pontozás alapján döntenének a nyugdíj összegéről, mégpedig úgy, hogy minden felnevelt gyermek után pontokat kapnának a gyermekek nevelésében résztvevők.

Ha a gyermek neveléséhez a szülők és társadalom 2:1 arányban járul hozzá, akkor a szülők kapnának gyermekenként egy pontot, fél pontot pedig az adófizetők – akik közé a szülők is beletartoznak – között osztanának szét az adófizetés arányában.

Az adott évben érkező befizetéseket, ami valójában a gyermeknevelés törlesztése, az adott évben nyugdíjban lévők pontjai arányában osztanák szét. Ennek logikus következménye, hogy a gyermekteleneknek jóval kisebb lenne a nyugdíja, vagy – és ezt javasolja a kutató – az ő nyugdíjkorhatárukat meg kellene emelni.

Létrejönne azonban egy másik nyugdíjpillér, ahova a munkába állástól fizetnének az emberek meghatározott összeget, és ebből finanszírozhatnak a normál nyugdíjkorhatár és a megemelt nyugdíjkorhatár közötti időszakot azoknak, akik gyermektelenek maradnak. Ez utóbbi megoldás további előnye lenne, hogy amikor megszületik valakinek az első majd a második gyermeke, akkortól már nem kell ebbe a pillérbe fizetni, hiszen ezt követően ezt az összeget a gyerekre költi majd.

Ígynem termelődne újra az a problémahalmaz, ami a jelenlegi nyugdíjrendszer rákfenéje.                                                                                                       (novekedes.hu)

A balrad.ru kommentje a “kunyera” után

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Bal-Rad komm: Összeáll egy magukat közgazdászoknak nevező sarlatán banda, és kiötleteli, hogy a megélhetési szaporodásra alapozott létforma az üdvös az öregek eltartására.

(Ez pedig – emlékeink szerint –  egybevág  azzal a döbrögista tervvel, hogy az öregeket tartsa el a családjuk.)

Az  ötletelők meg sem említik rendszerpillérként a SAJÁT ORSZÁG – SAJÁT GAZDASÁG – SZOCIÁLIS BIZTONSÁG összetevőket. (Amik a rendszerváltásig megvoltak, és stabilan működtették a nyugdíjrendszert is!)   Helyette a SAJÁTSÁGOS gyarmati létünkből fakadó, BIZTOS BIZONYTALANSGOK pontokba  gyűjtésével orvosolnák az orvosolhatatlant!

A bajok “megoldására” ilyen  hajánál  fogva előrángatott ötletek kiválóan jelzik: MÁR NAGYON KÖZEL A VÉG! A baj okozói pedig mosván kezeiket, az általuk okozott károk fő terheit a  kárvallottak nyakába varrják!

De mondjuk ki őszintén: A KÁROKOZÁS FELELŐSSÉGE KÖZÖS! Haszonélvezők és kárvallottak EGYÜTT, KÖZÖS AKARATTAL csináltuk meg!