A voronyezsi ütközet
(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)
- Sztálingrád és a Kaukázus hősi védelme
A voronyezsi ütközet
- június végén megkezdődött keleten a német Wehrmacht újabb nagy támadása. A tavaszi sikerektől megrészegülve, a hitleristák azt remélték, hogy könnyen és gyorsan elérik e támadás fő célját. „Az oroszok ellenállása igen gyenge lesz” – jelentette ki igen magabiztosan Hitler a főhadiszállásán tartott június 24-i megbeszélésen. Ám a fasiszta politikusok és stratégák ezúttal is túlértékelték erőiket, és lebecsülték a szovjet hadsereg harci erejét, ellenállási képességét. A „Dél” hadseregcsoport június 28-30-án elkezdődött támadása (körülbelül 90 feltöltött hadosztállyal) már az elején nem a hitlerista hadvezetés terve szerint bontakozott ki. A Kurszk irányából a Don felé törő „Weichs”4–A „Weichs”-csoport állományába a 2. és a 4. német páncélos, valamint a 2. magyar hadsereg tartozott.*-csoport – amelyet a 4. légiflotta nagy erői támogattak – kezdetben sikereket ért el a Brjanszki Front két hadseregének csatlakozásán való áttöréskor. De a szovjet csapatok Voronyezs körzetében kiépített szilárd védelme megállította. A főhadiszállás hadászati tartalékából a Donhoz irányított egységekkel megerősített Brjanszki Front hősi ellenállása arra kényszerítette az ellenséget, hogy módosítsa a megkezdett támadás tervét. A 4. páncéloshadsereg Voronyezs körzetében kezdett harcolni.
Ezekről az eseményekről írta később Fuller angol történész: „Megkezdődött az ütközet Voronyezsért, és ahogy látni fogjuk, ez lett a németek számára az egész háború egyik legvégzetesebb ütközete … A Voronyezstől északra összpontosult orosz csapatok időben érkeztek, hogy megmentsék a helyzetet, s talán az oroszok számára az egész hadjáratot. Kétségtelen, hogy a dolog lényege éppen ez volt.”
Valóban, a szovjet csapatok Voronyezs környéki kemény védelmi harca – ahol július 7-től létrehoztak egy új frontseregtestet, a Voronyezsi Frontot, N. F. Vatutyin tábornokkal az élen – meghiúsította a németeknek azt a tervét, hogy a voronyezsi irányban bekerítsék a Brjanszki Frontot, majd a Délnyugati Frontot is, amely ellen a 6. német hadsereg Volcsanszk körzetéből, az 1. német páncéloshadsereg pedig Szlavjanszk körzetéből mért csapást. Az ellenség „fő hadműveletének” tervén megjelent az első repedés.
A fasiszta hadvezetés több különleges intézkedést tett. Július 3-án megérkezett Hitler a „Dél” hadseregcsoport törzséhez. Július 7-én befejeződött a keleti fronton harcoló csapatok irányításának korábban eltervezett átszervezése. A „Dél” csoportot két részre osztották: az „A” hadseregcsoportra List tábornagy vezetésével és a „B” hadseregcsoportra von Bock5 – Az „A” hadseregcsoport állományába került a 11., a 17. és a 1. német páncélos-, valamint a 8. olasz hadsereg. A „B” hadseregcsoport a 2., a 6. és a 4. német páncélos-, valamint a 2. magyar hadseregből lett megszervezve.* parancsnoksága alatt. Mivel Hitler elhatározta, hogy maga irányítja a két hadseregcsoportot, megparancsolta: telepítsék közelebb a Wehrmacht főhadiszállását az általa vezetendő hadműveletek körzetéhez. Július 16-án a legfelsőbb vezetés törzse, valamint a szárazföldi csapatok vezérkara Kelet-Poroszországból a Vinnyica melletti fő szálláshelyre települt át.
A szovjet csapatok tovább vonultak vissza, hogy elkerüljék a bekerítést. A főhadiszállás parancsára július 7-én este a Délnyugati és a Déli Front megkezdte visszavonulását a Don mögé, s tíz nap alatt sikeresen végre is hajtották ezt a feladatot.
A führer parancsaitól hajszolt német csapatok üldözőbe vették a Délnyugati és a Déli Front visszavonuló hadseregeit. A szovjet hadvezetés sürgős intézkedéseket tett, hogy megállítsa az ellenség további előrenyomulását, és megakadályozza a fasiszta csapatok kijutását a Volgához és a Kaukázusba. Ám a két front meggyengült csapatai nem bírták el a túlerőben levő ellenség nyomását. Július közepére a déli hadászati arcvonalat az ellenség 150-400 kilométer mélyen áttörte. Az ellenséges csapások arra kényszerítették a szovjet csapatokat, hogy Voronyezsig vonuljanak vissza, s feladják a Donyec-medencét, meg a Don jobb partján elterülő gazdag mezőgazdasági területeket. A német fasiszta csapatoknak sikerült elérniük a nagy Donkanyart, elfoglalniuk Rosztovot, az alsó szakaszon átkelniük a Donon, és ezzel közvetlenül veszélyeztették Sztálingrádot és az Észak-Kaukázust.
Ezzel aztán meg is kezdődött a második világháború két leghatalmasabb csatája: a sztálingrádi és a kaukázusi, amelyek egyszerre zajlottak, egymással szoros hadműveleti-hadászati összefüggésben.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!