(idézet: És a varsói gettó felkelt)
3
- Fejezet
„Varsó zsidó lakossága védekezik”
A ZOB január 22-ére tüntetést szervezett az elesettek emlékére. Hatalmas tüzet akartak gyújtani a Muranowski téren, nyílt támadást akartak indítani a gettó rendőrsége ellen, és más látványos jelekkel is kifejezésre akarták juttatni, hogy felkészültek a harcra.
A hangulatváltozás, a tudatos harci készülődés nemcsak a baloldali szervezetek és a ZOB tevékenységén volt lemérhető. A jobboldali, konzervatív polgári szervezetek is felhagytak addigi lemondó, a halálba belenyugvó vagy egyezkedő politikájukkal. A jobboldali cionista (Betar) szervezet tagjaiból és a lengyel hadsereg volt tagjaiból alakult Zsidó Katonai Szövetség is harcra hívott: „Könyörtelen harc a megszállók ellen, utolsó csepp vérünkig!” – hirdette. Kemény szavakkal próbálta felrázni a zsidóságot. „Készüljetek a harcra! Legyetek résen! Harcolunk! Célunk, hogy felébresszük nemzetünket. Jelszavaink népünk körében: »Ébredj és harcolj! Ne veszítsd el a reményt, hogy megmenekülhetsz!« Hidd el, a menekvés nem abban van, ha akarat nélküli juhnyájként megyünk a halálba. A menekülés magasabb rendű dologban van: a harcban! Aki harcol az életéért, annak van esélye, hogy megmenekül. Aki eleve lemond a védekezésről, az azonnal vesztett! Arra csak a megalázó halál vár Treblinka fojtogató gépezetében. Ébredj népem, és harcolj! Minden anya váljon kölykét védő oroszlánná! Egyetlen apa se nézze nyugodtan gyermeke halálát! Ne ismétlődhessenek meg még egyszer szégyenletes pusztulásunk korábbi eseményei! Félre a rezignációval és a hitetlenséggel! Félre rabszolgalelkünkkel! Fizessen minden csepp zsidó vérért ellenségünk a saját vérével! Váljon nálunk minden ház erődítménnyé! Ébredj népem, és harcolj! …”18
A két idézett dokumentum azt bizonyítja, hogy a korábban igen eltérő nézeteket valló politikai erők most ugyanazért a célért szinte azonos hangnemben buzdítanak harcra, az aktív védekezés gondolatának igyekszenek megnyerni az embereket. Nagyon kevés írásos dokumentum maradt a zsidó ellenállási mozgalom konspirációs irodalmából, így különösen nehéz rekonstruálni a különböző irányzatok állásfoglalását. Nemcsak a gettóból, de az egész lengyelországi ellenállási mozgalomból is csak töredékesen maradtak fenn röpiratok, sajtótermékek.
De ezekből is és a visszaemlékezésekből is kiderül, hogy az ellenállási mozgalom 1942 végén-1943 elején gyorsan terjedt a gettóban; ebben a döntő szerep a Koordinációs Bizottságé és a ZOB-é volt. Ezek a szervezetek felrázták a lakosság nagy részét, szavuk viszonylag sokakhoz eljutott. A gettó lakosságát többségében életerős fiatalok alkották, akikben az élni akarás és a bosszúvágy erősebben dolgozott, mint korábban a sok szenvedéstől, megaláztatástól kimerült betegekben, öregekben.
A ZOB 1943. január 22-re tervezett akciója nem valósult meg. A németek megelőzték az ellenállási mozgalmat. Január17-ről 18-ra virradó éjjel behatoltak a gettóba. Megsejtették talán, hogy valami készül, és meg akarták azt előzni? Hiszen feltehetően ismerték a zsidó ellenállási mozgalom tevékenységét, terveit. Vagy már korábban is erre a napra tervezték akciójukat? Nem lehet pontosan tudni. Sokan ezt azzal hozzák összefüggésbe, hogy január 17-én a lengyel ellenállási mozgalom Varsóban jelentős akciókat hajtott végre, s ez késztette volna az SS vezetőit gyorsabb cselekvésre. Mindenesetre eldöntötték, hogy január 18-án 16 000 zsidó munkást kitelepítenek állítólag Lublinba, az ottani munkatáborokba. 18-án reggel fél nyolckor von Sammern parancsnoksága alatt erős SS-egységek hatoltak be a gettó területére, és megkezdték az emberek összefogdosását. Az üzemek vezetői parancsot kaptak, szólítsák fel az embereket az önkéntes jelentkezésre. Az akciónál Teodor van Eupen-Malmédy, a treblinkai haláltábor parancsnoka asszisztált.
Az eredmény a németek számára megdöbbentő volt. Alig néhányan jelentkeztek. A megszállók a varsói gettóban először találták szemben magukat szervezett ellenállással. Az ellenség támadása váratlan volt ugyan, a ZOB-ot felkészületlenül találta, a harci csoportok alig tudtak összegyülekezni, ám a ZOB parancsnoksága gyorsan cselekedett. Pár soros röplapot adott ki: „Zsidók! A megszálló hozzákezdett megsemmisítésetek második szakaszához. Ne menjetek önként a halálba! Védekezzetek!”19 Elsőként az Ostdeutsche Baustelle gyár munkásai tanúsítottak ellenállást. Egy fiatal lány, Emilia Landau gránátot dobott a németek közé. Több német meghalt, a lányt is agyonlőtték. De cselekedete jeladásul szolgált. A varsói gettó területén, megkezdődött a zsidó-német háború. Még ezen a napon több utcában és más üzemek területén is sor került fegyveres összeütközésekre. Nagyobb harc a Zamenhof utcában bontakozott ki, ahol a ZOB egyik egysége öt revolverrel, gránátokkal, benzines palackokkal fogadta a megszállókat.
A zsidók ellenállása nagy riadalmat keltett a németek körében. „Die Juden schiessen!” – kiabálták összevissza. A már összefogott zsidók kihasználták a zűrzavart és elmenekültek. Védekeztek az emberek az egyes házakban is. Taktikájuk az volt, hogy beengedték a németeket a ház belsejébe, és ott támadtak rájuk minden oldalról. Sokukat megsebesítették és lefegyverezték ily módon. De harc folyt az üzemekben és a rakodótéren is.
Az eredmény felülmúlta a várakozást. A ZOB első fegyveres akciója következtében Sammern január 21-én kénytelen volt félbeszakítani akcióját és kivonulni a gettó területéről. Himmler parancsát, hogy első lépésként 16 000 zsidót, majd pár nap leforgása alatt az összeset el kell távolítani Varsóból, nem sikerült végrehajtani. A náciknak csak 6000 embert sikerült elhurcolniuk, de azokat is úgy, hogy kézigránátot dobtak a bunkerekbe, és az életben maradt embereket erőszakkal kirángatták onnan. Később ezzel is felhagytak, mert a pincékből tűz fogadta őket.
A ZOB egységeinek küzdelme január 18-21-én meglepte a német megszállókat is, de ennél talán még fontosabb volt, hogy óriási visszhangot váltott ki mind a gettó, mind Varsó egész lakossága körében.
„A zsidó lakosság ébredezik a letargiából – írta a Glos Warszawy „Halálkerület Varsóban” című cikkében. – Senkinek nincs már illúziója az iránt, hogy mit tartogat a hitlerista bestia azok számára, akik megmenekültek a pogromból. Ezért szeptemberben az ellenállás kivégezte Jákob Lejkint, a rendőrség helyettes vezetőjét. November végén végrehajtották a halálos ítéletet Izrael Fürst felett, aki összekötő volt a zsidó gmina és a német hatóságok között. Fürst Gestapo-ügynök volt, a zsidó lakosság kirablásából gazdagodott meg …”20 A Glos Warszawy egy másik számában beszámolt a január18-án kirobbant eseményekről „Varsó zsidó lakossága védekezik” – hirdette a cikk címe, s további harcra buzdított.
Nem csupán a kommunisták, hanem a lengyel ellenállás minden árnyalata (a szélsőjobboldali ún. falangista elemeket kivéve) megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy a megmaradt zsidóság felhagy passzivitásával és küzd az életéért, de legalábbis a becsületéért. A lengyel szocialista jobboldalnak a Wolnosc, Równosc, Niepodleglosc (WRN – Szabadság, Egyenlőség, Függetlenség) néven szerveződő csoport WRN című illegális lapjában a következő címmel közölt cikket 1943. február 5-én: „Fegyveresen álltak ellent a varsói gettóban”. Ebben többek között a következőket olvashatjuk: „Fegyveresen álltak ellent a varsói gettóban, amikor január 18-21. között a németek megint elkezdték gyilkolni a zsidókat. Ugyanúgy, mint ősszel, a német rendőri erők leblokkolták a házakat és elhurcolták a lakókat a rakodótérre, ahol bekergették a Treblinkába menő vagonokba. Most azonban a németek más magatartást tapasztaltak a zsidók részéről, mint a korábban. Általánossá vált, hogy a blokád alá vett házak lakói a parancs ellenére nem hagyják el házaikat, sőt akkor sem, amikor a rendőrök behatoltak a házakba, és öldökölni kezdtek. Akiket elhurcoltak, azok megpróbáltak elmenekülni, néha sikerrel, leggyakrabban azonban életüket vesztették … Néhány esetben elszántabb volt a zsidó lakosság, ugyanis a német utasításokkal való szembeszállás sokszor fegyveres ellenállás formáját öltötte … a lakosság elbarikádozta a házak, lakások kapuit, és a csendőröket kézigránátokkal, revolvertűzzel várta …”21
Az illegális lengyel sajtó nap mint nap újabb és újabb hírekkel szolgált a zsidóság hangulatváltozásairól, fokozódó harci elszántságáról és a küzdelem első jelentősebb eredményeiről.
A lengyel emigráns kormány jobboldali köreinek szócsöveként ismert Biuletyn Informacyjny is elismerő szavakkal szólt erről „Önvédelem a varsói gettóban” című cikkében. „Hősi magatartásuk – olvashatjuk a varsói zsidókról -, az a körülmény, hogy nem vesztették el méltóságukat ezekben a szomorú pillanatokban, tiszteletet vált ki és a lengyel zsidók történetének egyik legszebb lapját jelenti.”22 Későbbi, február 25-i számában talán még nagyobb elismeréssel ír: „A zsidók ellenállnak” – hirdeti nagy betűkkel.23
A januári eseményeknek a lengyelországi zsidóságra gyakorolt, szinte leírhatatlanul nagy hatását tükrözik a visszaemlékezések is. „A gettó utolsó periódusában, úgy 1943 körül, a kefegyár fémrészlegére kerültem dolgozni, a Swietojarska utcai épületbe. A januári akció idején már ott voltam – olvashatjuk az egyikben. – A januári akció, a ZOB első önvédelmi akciója, fordulatot hozott a gettó pszichikai állapotában. Az emberek ettől a perctől kezdve csak a védekezésre gondoltak. Még az idősebb nemzedék képviselői is meg voltak győződve arról, hogy ellent kell állni. Hozzájárult ehhez az az akció is, amire körülbelül egy hónappal később került sor, amikor zsidó gestapósokat likvidáltak nálunk, Mietek Rosenberg házában. Mivel a szomszédban laktam, pontosan ismerem a történetet. A lakásba behatolt egy csoport ellenálló. A jelenlevők közül mindenkinek megkérdezték a nevét, majd felszólították őket, hogy vegyék le a zakójukat. Miután ellenőrizték az igazolványokat, a gyerekeket átvitték a másik szobába, ahol egyikük elmagyarázta nekik, hogy azok az emberek, akik odaát vannak mind árulók. A csoport parancsnoka ezután parancsot adott »Fiúk, tűz!« Csak azokra lőttek, akik zakó nélkül, ingben voltak.”24
A visszaemlékezés írója azután elmondja, hogy a januári akció után keresni kezdte a kapcsolatot a ZOB-bal. Ez nem volt könnyű. Végül sikerült kapcsolatba lépnie a Lengyel Munkáspárt egyik tagjával, Sara Zagiellel.
„Emlékszem az egyik ülésre Mirski mérnök lakásán – írja. – Sara elmondta, hogy olyan forradalmi szervezetet képvisel, amelynek az a célja, hogy fegyveres ellenállást szervezzen és megakadályozza az elmúlt év júliusában lezajlottak megismétlődését. Taktikaként bunkerépítést javasolt. A szervezet célja, jelentette ki, hogy megteremtsük a kiterjedt ellenállás alapjait a gettó területén. Továbbá azt hangoztatta, hogy fel kell kelni, az emberek egy része meneküljön az erdőkbe. Azt is mondta, hogy gárdistáknak tekint minket, elhozta a Népi Gárda újságjait, beszélt a szervezett partizánegységekről, arról, hogy magunknak kell fegyvert szereznünk a németektől. Szólt az ellenállási szervezet struktúrájáról, hierarchiájáról is stb.”25
Egy másik résztvevő, akinek nevét is ismerjük, Mojzesz Flamenbaum, a következőképpen emlékezik vissza: „1943 eleje volt. Az Oksako-üzem területén dolgoztam ekkor a Szczeszliwa utcában. Régen tudtam, hogy valami készül, de még nem tartoztam a földalatti szervezethez. Mi, fiatal munkások, már régen megszerveztünk egy titkos kört, volt saját rádiókészülékünk is. Régi ismerősöm, egy lengyel fémmunkás révén kapcsolatba léptem a keresztény oldallal … Sőt, át is mentem oda és személyesen találkoztam vele … Kapcsolatba léptem egy másik lengyel munkással, Kaczorral, és egy lengyel orvossal, Chmielewskivel. Mindez még 1942 vége felé történt. A lengyel elvtársak segítettek, hogy átdobjunk zsidókat az erdőkbe, a partizánokhoz.” Később leírja, hogy maga is gondolt az erdőbe menekülésre, de olyan utasítást kapott, miszerint „a pártnak az a véleménye, hogy most nem kell elküldeni az embereket az erdőbe, a gettóban kell maradni és várni a parancsra”. Szymon Kaufman bevonta a vezetése alatt álló harci csoportba, amely a Szczeszliwa, Stawki, Mila és Smocza utcát fogta át. A csoport politikai irányítója Goldberger mérnök, az LMP tagja volt.26
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
?
Nincs is túl messze.
https://www.google.com/maps/dir/Lublin,+Lengyelorsz%C3%A1g/Vishnyeva,+Feh%C3%A9roroszorsz%C3%A1g/@52.6237013,22.0992146,7z/data=!3m1!4b1!4m14!4m13!1m5!1m1!1s0x472257141e154061:0x5528ee7af6e8e95f!2m2!1d22.5684463!2d51.2464536!1m5!1m1!1s0x46dc18e64e578c45:0xca2a352fbcf891d1!2m2!1d26.2202089!2d54.1389194!3e0
Olyan jól sikerült az ellenállás,hogy a csóró zsidók ilyen nagy karriert futottak be.
Visnyeva ” díszpolgárai ” felsorolva.
https://translate.google.com/translate?hl=hu&sl=en&u=https://en.wikipedia.org/wiki/Vishnyeva&prev=search&pto=aue
Jó hát értem én hogy nem lengyelek.