Nehéz azt szavakba foglalni még hét esztendővel a tragédia után is, hogy mi is történt 2014 május 2.- án Odesszában.
Nem állhatunk túlságosan messze az igazságtól, ha megkockáztatjuk a kijelentést: a második világháború utáni Európa legvadabb cionfasiszta pogromja zajlott le a városban.
Az ’56 – os pesti, majd a 2014 – es kijevi Majdant követően!
Ma hat éve Odesszában a felajzott fasiszta csőcselék elől a Szakszervezeti Szövetség Székházába bemenekült – többnyire oroszajkú – aktivistákra a fölajzott horda rágyújtotta az épületet.
2016 március 22.- én Genfben, az ENSZ-palotában, az ENSZ égisze alatt nemzetközi konferenciát rendeztek az odesszai vérengzésről.
A nyugati képviselők számára döbbenetes volt a felfedezés. Sosem hallottak (vagy legalábbis úgy tettek mintha nem is hallottak volna) még erről: el sem tudták képzelni (mi sem), hogy ilyesmi a XXI. században lehetséges.
A terem végén ülő ukránok bekiabálásokkal, zaj keltésével próbálták megzavarni a szemtanúk által elmondott vallomásokat. A rendezőség azonban rájuk szólt: ez nem a Legfelsőbb Rada (az ukrán parlament, a világ legbunyósabb parlamentjének) ülése, és nem is a dzsungel. A rendezőség egyben behívta a biztonsági őrséget.
Mikola Azarov – Ukrajna megpuccsolt miniszterelnöke – az események második évfordulóján egészen döbbenetes számot közölt az odesszai vérengzés áldozatainak számáról.
“Alekszandr Ivakin odesszai történész a kutatásai során megállapította, hogy 2014 május 2.-án a Parubij – Turcsinov – Valcman – Kolomojszkij latorkvartett szervezte pogrom során 397 embert gyilkoltak meg! Ez a szám pedig tízszerese a Kijev által eddig beismerteknek!” – nyilatkozta 2016 május 2. – án Azarov.
A városban ma – NEM HIVATALOSAN! – a hét évvel ezelőtti tragédia áldozataira emlékeznek!
A neonáci csürhe „emlékmenete” éppen a Szakszervezetek Háza elöl startolt el.
azért kérdés hogy orosz vezetés ezt miért türte el—meg persze az hogy tömeggyilkos kolomoszkij hogy élhet a comoi to partján luxus villában s irányitva emberén zelenszkijen keresztül donbasz ostromát—én putyin helyéban kivégezném s nem is titkolnám
„Nem állhatunk túlságosan messze az igazságtól, ha megkockáztatjuk a kijelentést: a második világháború utáni Európa legvadabb cionfasiszta pogromja zajlott le a városban.”
Ne maszatoljunk: EZ AZ IGAZSÁG ! !
És ami a megdöbbentő, hogy béketeremtés jogcímen nem vonult be az orosz azonnal.
(mennyi szenvedést, áldozatot el lehetett volna kerülni…..)
A média, főleg a nyugati „független, demokratikus” agyonhallgatta a történteket. Számoljuk csak ki, hány év múlva foglakozott az ENSZ a történtekkel ?
Vajon miért hallgattak Európa vezető hatalmainak vezetői ?
Miért nem kerültek nemzetközi Bíróság elé a szervező, vezető cionfasiszták ?
Költői kérdések.
Akik figyelemmel végig kisérték a történelmi folyamatot, tudják a választ….
Igen, t.furman ! A Krím félsziget volt a tét, az ukrajnában élő orosz etnikum JOGOSAN nem akarta elfogadni a cionfasiszta kijevi puccsot,ugyan úgy mint Donbaszban, vagy a Krím félszigeten. Ott sikerült, mert az oroszok intézkedtek gyorsan,mivel nagyon nagy volt a tét. Úgy látszik Ogyesszát, és az ogyesszaiakat nem tartotta fontosnak Vlagyimir Putyin,inkáb halgatott a rosszindulatu tanácsadóira. Igaza van, sok ember még a mainapon is élhetne, akik már erőszakos halált haltak. Akkoriban kezdtem át váltani a Rossija 24-ről a bal-radra. Egy Budapesti nagyon jó ismerősöm hívta fel hetekkel azelőt a figyelmemet a bal-radra. Az Orosz békefentartó csapatok,akkoriban már az Ukrán határtól egy méterre voltak, készen arra, hogy csatarendben átlépjék az orosz-ukrán határt. Igen, tudjuk a választ. Az ogyessaiak úgy várták az orosz csapatokat,mint a messiást, ám nagyot kellet csalódniuk Putyinban.