Harc a leningrádi blokád feltöréséért
(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)
Harc a leningrádi blokád feltöréséért
Az általános támadásba bekapcsolódott Leningrádi és Volhovi Frontnak szét kellett zúznia az „Észak” hadseregcsoport főerőit, és fel kellett mentenie Leningrádot a körülzárás alól. A fő feladat a Volhovi Frontra hárult. Novgorodtól északra, a Volhov-folyó vonalától északnyugati irányban támadva csapásmérő csoportosításának a Leningrádi Front 54. hadseregével együttműködve be kellett kerítenie és meg kellett semmisítenie azt a hatalmas ellenséges csapatcsoportosítást, amely 1941 szeptemberében előretört a Ladoga-tóhoz, és a szárazföld felől körülzárta Leningrádot.
A támadás 1942. január 7-én kezdődött. A legnagyobb sikert a 2. csapásmérő hadsereg erői érték el, amelyek parancsnoka N. K. Klikov tábornok volt. Január végéig 75 kilométert nyomultak előre Ljubanyi felé, s délről és délnyugatról átkarolták az ellenséget. A hónap végén a főhadiszállás megparancsolta a Leningrádi Frontnak, hogy I. I. Fegyunyinszkij tábornok 54. hadseregével észak felől, a Volhovi Front 2. csapásmérő hadseregével találkozó irányban mérjen csapást Ljubanyira. Az 54. hadsereg támadásának előkészítése során súlyos számítási hibákat vétettek. Az ellenség elhárította a hadsereg csapásait, március végén ő mért erős ellencsapást a 2. csapásmérő hadsereg áttörési szakaszára, s elvágta a hadsereg összeköttetési vonalait. Április elején a helyzet igen bonyolulttá vált. A 2. csapásmérő hadsereget a bekerítés veszélye fenyegette. Az enyhülés beálltával a mocsaras terepen és erdőn át vezető utak feláztak, járhatatlanokká váltak. Akadozni kezdett a csapatok ellátása; nem volt elegendő lőszer és élelem. A Volhovi és a Leningrádi Front csapatai védelemre tértek át. Csapásmérő csoportosításaik nem tudtak egyesülni. Nem sikerült megsemmisíteni itt az ellenséget és felmenteni Leningrádot a blokád alól.
A hős Leningrád tovább küzdött. A körülzárás első tele hallatlanul nehéz volt a védők számára. Az egyetlen út az „élet útja”, amely a befagyott Ladoga-tavon át vezetett, bár Leningrád ellátásában felbecsülhetetlen értéket jelentett, nem biztosíthatta a szükséges mennyiségű élelmiszer, fegyverzet és lőszer szállítását a lakosságnak és a frontnak. De sem az éhezés, sem a hideg, sem a betegségek nem törték meg a leningrádiakat. Hitték, hogy a párt és a kormány, a szovjet nép nem hagyja őket cserben. Sokan közülük nem érték meg a győzelmet. Egyesek éhen haltak, betegségekben pusztultak el, másokat az ellenség bombái és tüzérségi gránátjai öltek meg. A szovjet emberek nem felejtik el hőstetteiket, és megőrzik szent emléküket.
Támadás délen
A szovjet-német arcvonal déli szárnyán a téli támadásban négy frontnak kellett részt vennie. D. T. Kozlov tábornok Kaukázusi Frontjának csapatai azt a feladatot kapták, hogy szabadítsák fel a Krímet. J. T. Cserevicsenko tábornok Brjanszki Frontjának és a Délnyugati Front jobbszárnyának (két hadsereg) nyugati irányban kellett támadnia és elfoglalnia Orjol és Kurszk körzetét. A Délnyugati Front parancsnoksága (a parancsnok F. J. Kosztyenko tábornok, a haditanács tagja K. A. Gurov hadosztálykomisszár, a törzs főnöke P. I. Bogyin tábornok volt) azt a parancsot kapta, hogy a két másik hadseregének erőivel zúzza szét az ellenséget Csugujev, Balakleja, Izjum térségében, majd foglalja el Harkovot és Krasznográdot. A Déli Front csapatainak (a parancsnok R. J. Malinovszkij tábornok, a haditanács tagja, I. I. Larin hadosztálykomisszár, a törzs főnöke A. I. Antonov tábornok volt) csapást kellett mérniük Pavlográd irányában, és el kellett foglalniuk Dnyepropetrovszknál és Zaporozsjenál a Dnyeper átkelőhelyeit.
A Krím felszabadításáért 1941. december végén kezdődtek meg a harcok. December 26. és 31. között az Azovi Katonai Flottilla és a Fekete-tengeri Flotta hajói a Kercs-félsziget keleti partján és Feodoszija körzetében partra szállították V. N. Lvov és A. N. Pervusin tábornokok 51. és 44. hadseregeinek csapatait. Az idő viharos volt, a levegőt az ellenséges repülőgépek uralták, s egy pillanatra sem hallgattak el az ellenséges partvédő ütegek. És mindezt leküzdötték a Kaukázusi Front csapatai. Megtörték az ellenség ellenállását, elfoglalták Kereset és Feodosziját, a Kercs-félsziget keleti partjától 100-110 kilométert nyomultak előre, és az Ak-Monaji-földszorosig megtisztították a félszigetet. Annak érdekében, hogy megállítsa a szovjet csapatokat és megakadályozza a Krím központi részébe való eljutásukat, a 11. német hadsereg parancsnoksága kénytelen volt beszüntetni a Szevasztopol elleni rohamot, kivonni onnan több mint két hadosztályt és átdobni őket az Ak-Monaji-földszoroshoz. Így a Krím-félsziget keleti részében a szovjet csapatok támadását 1942 januárjának első napjaiban megállították.
A Brjanszki Front csapatainak és a Délnyugati Front balszárnyán harcoló csapatoknak a támadása 1942. január első felében nem járt sikerrel.
Január 18-án támadásba mentek át a Délnyugati és a Déli Front szárnyainak csatlakozásán levő csapatok. Balakleja és Krasznij Liman között áttörték az ellenség védelmét, 90 kilométert nyomultak nyugat felé, és kialakították a barvenkovói kiszögellést. De a támadás itt sem haladt tovább. Válaszul a szovjet csapatok támadására a hitlerista hadvezetés tizenegy hadosztállyal és egy dandárral erősítette meg a „Dél” hadseregcsoportot. A Balakleja és Szlavjanszk körzetében végrehajtott sorozatos ellenlökésekkel az ellenség állandóan fenyegette a két front támadó csapatainak szárnyait és hátát. A Donyec-medencében levő és a harkovi ellenséges csoportosítás szétzúzására irányuló támadó hadművelet elakadt, nem fejeződött be.
A Krími Front2 – 1942. január 28-tól a Kaukázusi Frontot Krími Frontnak nevezték.* elegendő erővel rendelkezett a támadó hadművelet végrehajtásához. De mégsem sikerült áttörnie az ellenség védelmét és utat nyitni magának a Kercs-földszoros felől a Krímbe. A márciusi és áprilisi támadások sem hoztak sikert.
A szovjet hadsereg egyre messzebb űzi az ellenséget Moszkvától
A szovjet csapatok januári nyugati irányú támadása a decemberi támadó hadműveletek folytatása volt. Ám támadási arcvonaluk kiszélesedett, mivel január 9-én bekapcsolódott a támadásba az Északnyugati Front 3. és 4. csapásmérő hadserege azzal a céllal, hogy mélyen a hátába kerüljön a „Közép” német hadseregcsoportnak. A Kalinyini Front csapatainak el kellett foglalniuk Rzsevet, két hadsereggel és egy lovashadtesttel észak felől Szicsevka és Vjazma irányában támadva át kellett vágniuk a moszkva-minszki utat és vasútvonalat, megfosztva ezzel az ellenséget közlekedési vonalaitól. A Nyugati Front feladata az volt, hogy megsemmisítse az ellenség juhnov-moszalszki csoportosítását és csapást mérve északnyugati irányban, Vjazma felé, a Kalinyini Front csapataival együttműködésben bekerítse a mozsajszk-gzsatszk-vjazmai ellenséges csoportosítást, vagyis a fasiszta „Közép” hadseregcsoport főerőit. A Nyugati Front jobbszárnyán levő csapatoknak Volokolamszk körzetében át kellett törniük az ellenség védelmét, csapást mérniük Gzsatszk felé, és széttagolni ezt az ellenséges csoportosítást. Ily módon a moszkva-szmolenszki irányban folyó januári támadás azt az elgondolást követte, hogy egyidejűleg bekerítik, széttagolják és részenként megsemmisítik a „Közép” hadseregcsoport főerőit.
Az Északnyugati Front balszárnyán levő 3. (parancsnok M. A. Purkajev tábornok) és 4. csapásmérő hadsereg (parancsnok A. I. Jerjomenko tábornok) január 9-én lendült támadásba a vityebszki irányban; felszabadította Toropecet és február elejéig közel 250 kilométert nyomult előre. E két hadsereg elérte a Velikije Lukiba, Velizsbe, Gyemidovba, Belijbe vezető utakat, és észak felől mélyen behatolt a „Közép” hadseregcsoport mögé. Ahhoz azonban már nem volt elég erejük, hogy tovább támadjanak és Szmolenszktől nyugatra elvágják az út- és vasútvonalat, a „Közép” hadseregcsoport fő ellátó vonalát.
A Holmtól északra harcoló 3. csapásmérő hadsereg és az Északnyugati Frontnak a Sztaraja Russza irányában támadó többi csapatai február 20-ra Gyemjanszk körzetében bekerítették a 16. német hadsereg hét hadosztályát, és hosszas harcba kezdtek megsemmisítésükért.
- január 8-án a Kalinyini Front 39. és 29. hadserege Rzsevtől nyugatra áttörte az ellenség védelmét, és kifejlesztette a támadást északról Szicsevka és Vjazma irányában. Támadási sávjukban vetették be az áttörésbe a 11. lovashadtestet. A déli irányban a szovjet csapatok több mint 100 kilométert nyomultak előre, és mélyen a „Közép” hadseregcsoport hátába kerültek. De nem tudták teljessé tenni a sikert. Január 23-án az ellenség Olenyino és Rzsev körzetéből találkozó irányú ellencsapásokkal lezárta az áttörést, és a támadó csoportosítást elvágta a Kalinyini Front többi erőitől.
A Nyugati Front balszárny-csapatai közel 90 kilométert jutottak előre északkelet felé. Erőik egy része megpróbálta menetből elfoglalni Vjazmát, ám az ellenség elvágta a támadó szovjet csapatok közlekedési útvonalait, és védelembe való átmenetre kényszerítette őket. Ily módon nem sikerült bekeríteni a „Közép” hadseregcsoportot.
A Nyugati Front jobbszárny-csapatai – amelyeknek a Kalinyini Fronttal együttműködésben szét kellett zúzniuk a szicsevszk-rzsevi ellenséges csoportosítást – a Lama- és a Ruza-folyók mentén áttörték az ellenség védelmét, és 50-70 kilométert nyomultak előre. A harcok alatt a főhadiszállás kivonta a front állományából az itt támadó 1. csapásmérő hadsereget, és átadta az Északnyugati Frontnak a bekerített gyemjanszki német csoportosítás elleni harcra. Ez gyengítette a szicsevkai irányban levő szovjet csapatokat, s az ellenség megállította őket a Pogoreloje Gorogyiscse és a Sanszkij-gyár közötti előre kiépített szakaszon.
Ily módon nem járt sikerrel a Kalinyini Front csapatainak, valamint a Nyugati Front balszárnyán és közepén levő csapatoknak az a közös erőfeszítése, hogy Vjazma irányában északról, keletről és délkeletről egyszerre indított támadással Rzsev, Szicsevka, Vjazma és Juhnov körzetében bekerítsék a „Közép” hadseregcsoport főerőit. Nem tudták segíteni őket a Nyugati Front jobbszárnyán levő csapatok sem. A Kalinyini és a Nyugati Front hadseregeinek hadműveletei befejezetlenek maradtak. Ennek fő oka abban rejlett, hogy nem volt elegendő élőerő, tüzérségi eszköz és lőszer, valamint hiányoztak az áttörést gyorsan kifejleszthető gyorsan mozgó páncélos magasabbegységek. Az ellenséges csapatoknak sikerült a mélységben védelmi terepszakaszokat létesíteniük, oda visszavonulniuk és szilárd védelmet szervezniük. Az egyik ilyen terepszakasz éppen a Pogoreloje Gorogyiscse és a Sanszkij-gyár közötti vonalon volt. Az ellenség kihasználta manőverezési lehetőségeit, csapásokat mért a támadó szovjet csapatcsoportosítások hátába, átvágta közlekedési útvonalaikat, megnehezítette a hadosztályok és ezredek ellátását.
Február-április folyamán a Kalinyini és a Nyugati Front csapatai többször is kísérletet tettek az ellenség ellenállásának a megtörésére, és nem sikerült továbbfejleszteniük a támadást. A kimerült csapatokkal egyre nehezebbé vált a németek ellenállásának a leküzdése. Kimerültek a frontok erői és eszközei. A kevés lőszer miatt nem lehetett teljes hatékonyságában végrehajtani a tüzérségi támadást. Gyakran nem volt mivel lefogni az ellenség tűzeszközeit, ezért a támadó csapatok veszteségeket szenvedtek az ellenséges tüzérségi tűztől, és képtelenek voltak kifejleszteni a kezdeti sikereket.
Ennek ellenére, leküzdve a hallatlan nehézségeket, a szovjet csapatok az általános támadás folyamán 70-180 kilométert nyomultak előre nyugati irányban, és szétzúztak 16 ellenséges hadosztályt. Egyedül a 4. német hadsereg mintegy 100 000 embert vesztett január-március alatt. A szovjet hadsereg téli támadásának idején az ellenségnek 15 hadosztályt és két dandárt kellett átdobnia nyugatról és ütközetbe vetnie a moszkvai irányban.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!