A szovjet hadsereg ellentámadása – 1
(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)
A Nyugati Front ellentámadásba lendülését jelző első csapást december 6-án mérték az ellenséges csapatokra. Ez párosult a támadást egy nappal korábban kezdő Kalinyini Frontnak és az ellentámadást december 6-án megkezdő Délnyugati-Front jobbszárny-csapatainak a csapásával.
A decemberi napok örömteli napok voltak a szovjet nép számára. Bekövetkezett az, amiért átélték és megküzdötték a súlyos harcokat: a szovjet hadsereg ellentámadásba ment át. Ez a nácik számára meglepetés volt. A hitlerista katonai vezetők nem számítottak arra, hogy a szovjet hadsereg képes támadni.
- Sz. Konyev tábornok csapatai december 5-én Kalinyin körzetében csapásokat mértek az ellenségre, igyekeztek azt átkarolni, bekeríteni, majd megsemmisíteni és felszabadítani a várost. Az ellenség szívósan védekezett, és a szovjet csapatok itteni sikerei az első napokban csak nagyon lassan bontakoztak ki. V. A. Juskevics tábornok 31. hadseregének három napjába került, míg Kalinyintól délkeletre átkelt a Volgán, és áttörte az ellenséges védelmet. December 9-én estére azonban 15 kilométert előrenyomulva átvágta a kalinyin-moszkvai és a kalinyin-turginovói útvonalat. Ez a későbbiekben némileg megkönnyítette a Kalinyinért vívott harcokat, mivel az ellenséget az a veszély kezdte fenyegetni, hogy 9. hadserege elszigetelődik a többi csapattól. Döntő szerepet játszott a helyzet megváltozásában az, hogy a Nyugati Front 30. hadserege (parancsnok: D. D. Leljusenko tábornok) sikeresen nyomult előre a Lama-folyó felé, azzal fenyegetve az ellenséget, hogy kijuthat 9. hadserege mögé. December 15-én este az ellenség ellenlökést hajtott végre, utat tört magának a Sztarica felé történő visszavonuláshoz, majd december 16-án éjszaka kezdte elhagyni Kalinyint. A tizenegy napos harcban az ellenség nagy veszteségeket szenvedett, és hogy elkerülje a fenyegető bekerítést, nagy mennyiségű fegyvert és felszerelést hagyott a harcmezőn. A 31. és a 29. hadsereg (parancsnok: I. I. Maszlennyikov). csapatai december 16-án felszabadították Kalinyint.
December 6-án ellentámadásba mentek át a Nyugati Front jobbszárnyának csapatai. Megkezdődött a harc Jahromáért, Krasznaja Poljanáért, Belij Rasztért, Krjukovóért. Mivel az ellenség e helységeket ellenállási támaszpontokká építette ki, az első napon a szovjet csapatok csak kis távolságra tudtak előrenyomulni. A támadás üteme csak azután fokozódott, hogy megtört a fasiszták ellenállása, és kénytelenek voltak kiüríteni a fenti helységeket.
A klini irányban támadó 30. hadsereg három nap alatt 18 kilométert nyomult előre, felszabadította Rogacsevót, Jamugát, átvágta a moszkva-kalinyini utat, és december 9-én harcba lépett Klin közelében. V. I. Kuznyecov tábornok 1. csapásmérő hadserege december 7-én felszabadította Jahromát, visszavetette az ellenséget a Moszkva-Volga-csatornától, és Klintől északnyugatra kezdett támadni. Előrenyomulásának üteme azonban lassú volt, így a hitleristák megerősíthették Klin védelmét.
A 20. hadsereg csapatai több mint egy napon át harcoltak Krasznaja Poljanáért és Belij Rasztért. Megtörve itt az ellenség ellenállását, északnyugati irányban nyomultak előre, és december 10-én harcba indultak Szolnyecsnogorszkért.
Hasonlóan heves harcokat vívott K. K. Rokosszovszkij tábornok 16. hadserege. Csapatainak csak december 8-án sikerült elfoglalni az ellenség erős ellenállási támpontját, Krjukovó falut. Csak ezután vonultak harcolva vissza a hitleristák Isztra és az isztrai víztároló irányában.
A hadseregek támadását teljes erővel támogatták a front és a Legfelsőbb Főparancsnokság repülőerői.
A Nyugati Front balszárnyán, a tulai irányban a 10. hadsereg csapása teljesen váratlanul érte az ellenséget. E hadsereg menetből, hadosztályainak beérkezési sorrendjében lépett ütközetbe. December 7-én felszabadította Mihajlovót és Szerebrjanije Prudit, majd a támadást kifejlesztve Sztálinogorszk irányában, a második napon átvágta a kasira-paveleci vasútvonalat.
A 10. hadsereg parancsnoka F. I. Golikov tábornok volt. Filipp Ivanovics Golikov mint ezredparancsnok harcolt a polgárháborúban, 1918-ban belépett az SZK(b)P-ba, és a Nagy Honvédő Háború kezdetén a vezérkar főnökének helyetteseként teljesített szolgálatot.
A 10. hadsereg sikerei javították a Tula körzetében kialakult helyzetet. Újabbakkal gyarapította e sikereket P. A. Belov tábornok 1. gárda lovashadteste is: I. G. Zaharkin és I. V. Bolgyin tábornok 49. és 50. hadseregének csapataival együttműködve szétzúzta az ellenséget Laptyevo körzetében. Megtisztították az ellenségtől a tula-moszkvai utat, és helyreállt az összeköttetés Tulával. Attól tartva, hogy Tulától keletre teljesen bekerítik csapatait, a 2. német páncéloshadsereg parancsnoksága gyorsan parancsot adott alárendelt egységeinek a „zsákból” való visszavonulásra. Guderian 2. páncéloshadseregének csapatai technikai eszközöket és felszerelésüket hátrahagyva, fejvesztetten menekültek nyugat felé.
December 6-án ellentámadásba ment át A. M. Gorodnyanszkij tábornok 13. hadserege. E hadsereg Jelec irányában mérte a főcsapást. A második napon bekapcsolódott az ellentámadásba a Délnyugati Front jobbszárnyának főcsapást mérő csoportosítása, melynek F. J. Kosztyenko tábornok volt a parancsnoka. Délről mérve a csapást, igyekezett a jeleci ellenséges csoportosítást nyugat felé átkarolni és a 13. hadsereggel közösen bekeríteni. A frontcsoport áttörésére bevetették V. D. Krjucsenkin tábornok 5. lovashadtestét. Ez kezdetben – éppúgy, mint a többi csapatok – sikereket ért el, de aztán lekötötte magát az ellenséges állások arcból való rohamozásával és a lakott helységekért vívott harccal, s ezért lelassult támadásának üteme. Ennek ellenére a kelet és dél felől szorongatott ellenség kénytelen volt intézkedéseket tenni csapatainak a „zsákból” való kivonására.
Az ellentámadás első napjainak eredményeit összegezve a frontok parancsnokságai elemezték a támadás lassúságának okait, és javaslatokat dolgoztak ki a támadási ütem gyorsítására és a harc hatékonyságának a fokozására.
Az okok között megemlítették, hogy arcból támadtak, s nem alkalmazták kellőképpen az átkarolást és a megkerülést. A Nyugati Front haditanácsának 1941. december 9-i direktívájában leszögezték: „Néhány egységünk az ellenség megkerülése és bekerítése helyett arctámadással szorítja azt lassan vissza; ahelyett, hogy beszivárogna az ellenséges létesítmények közé, ezek előtt toporog és panaszkodik a harc nehézségeire meg a nagy veszteségekre. Ezek a rossz harcvezetési módszerek az ellenség malmára hajtják a vizet, lehetővé teszik számára, hogy szervezetten vonuljon vissza új terepszakaszokra, rendezze sorait, és ismét megszervezze a csapatainkkal szembeni ellenállást.” Utasították a csapatokat, hogy harckocsikból, lovasokból, géppisztolyosokból és páncéltörő eszközökből szervezzenek erős csapásmérő csoportokat, ezek kerüljenek az ellenség hátába, és akadályozzák meg manőverezését. E csoportoknak elsősorban az üzemanyagkészleteket és az ellenséges tüzérség vontatóeszközeit kellett megsemmisíteniük. Tevékenységüket felderítéssel és őrzésvédelemmel kellett biztosítani.
Mivel nagyarányú támadó hadműveletek terén még nem voltak tapasztalataik, a szovjet csapatoknak ezeket harc közben kellett elsajátítaniuk. A kiképzés nehézségekbe ütközött: a csapatoknak nem volt meg a kellő erőfölényük az ellenséggel szemben. De ilyen körülmények között is elég jó eredmények születtek. I. Sz. Konyev írta erről: „E harcok sok mindenre megtanítottak bennünket. Bebizonyították csapataink állhatatosságát és hősiességét, tapasztalatokkal gazdagították a parancsnokságokat és törzseket, megmutatták, hogyan kell az ellenséget nem erővel, hanem ésszel megverni. Csapataink magas fokú harci szelleme, helytállásuk és győzni akarásuk – mindez kiegyenlítette akkori hiányainkat a fegyverekben és haditechnikai eszközökben.”
A mozgékony csapásmérő csoportok megszervezésére vonatkozó parancsot végrehajtották. A Klinben levő ellenség gyorsabb szétzúzása érdekében P. G. Csancsibadze ezredes gyorscsoportjába, amely a 30. hadsereg állományába tartozott, beosztottak egy lovashadosztályt, egy gépkocsizó lövészhadosztályt és ezredet, egy önálló harckocsizászlóaljat és két önálló sízászlóaljat. E csoportot az ellenség Klin és Tyerjajevaja Szloboda közötti útvonalainak az átvágására használták fel. A 16. hadsereg két gyorscsoportot vetett be a támadás során: F. T. Remizov tábornok csoportját (ez egy lovashadosztályból, egy harckocsi- és egy lövészdandárból állt), amelynek az volt a feladata, hogy a 20. hadsereggel közösen semmisítse meg az ellenséget, az isztrai víztároló felé vezető utak mentén, továbbá A. P. Beloborodov tábornok csoportját (amely egy lövészhadosztályból, egy harckocsi- és két lövészdandárból s megerősített tüzérségből állt), az Isztrára mérendő csapás céljából. Délebbre M. J. Katukov tábornok gyorscsoportja tevékenykedett. L. A. Govorov tábornok 5. hadseregének sávjában, a Trosztyenszkoje-tó irányában L. M. Dovator tábornok 2. gárda lovashadtestét vetették be, hogy csapást mérjen az ellenség hátába.
Megkezdték tevékenységüket más hadseregek gyorscsoportjai is. Felgyorsult a frontok támadási üteme.
December 12-én felszabadult Szolnyecsnogorszk. December 11-én A. P. Beloborodov tábornok csoportja felszabadította Isztrát. F. T. Remizov és M. J. Katukov tábornokok gyorscsoportjai északról és délről megkerülték az isztrai víztárolót, és december 15-én a 16. hadsereg leküzdötte az ellenség jól megerődített védelmi terepszakaszát. Ez lehetővé tette a hadsereg egységeinek, hogy kifejlesszék a támadást Volokolamszk irányában. 1941. december 15-én éjszaka a 30. hadsereg és az 1. csapásmérő hadsereg csapatai kiverték Klinből az elkeseredetten védekező ellenséget, és felszabadították a várost.
A Nyugati Front jobbszárnyán elért sikerek híre gyorsan bejárta a front valamennyi hadseregét, s az ellenség továbbkergetésére lelkesítette a harcosokat.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!