„Seuchensperrgebiet”

(idézet: És a varsói gettó felkelt)

5

III. Fejezet

„Seuchensperrgebiet”

Ilyen körülmények között a tífuszjárvány már hétköznapi jelenségnek tűnt, a halál szinte jótétemény volt. Újságpapírral leterített hullák a járda mellett, könyörgő, mezítelen gyermekek csoportjai az utcákon. A vakmerőbbek a keresztény oldalra is átmerészkedtek, bár a rendőrség ezt a merészséget kegyetlenül megtorolta; kántáló hangjuk szinte beivódott az emberek tudatába. „Jó emberek, könyörüljetek, apánk meghalt az éhségtől és a nyomortól, adjatok egy darab kenyeret.” (Gite menczn hot rachnes der fate iz gesztorbn fun hunger un nojt. Gite menczn, hot rachnes warft arop a sztykele brojt.)³⁸

Bemard Mark a varsói gettó felkeléséről írt megrázó könyvében, melyet a világ számos nyelvére lefordítottak, 100 000-re teszi azoknak a számát, akiket 1940-1942-ben elvitt a tífusz, az éhség, a nyomor. A halálozás jellemzően alakult a három év azonos hónapjaiban:

	1940	1941	1942
január	3173	898	5123
február	1178	1025	4618
március	1603	1608	4951
április	1000	2061	4432
május	875	3821	5283

A halál a legnagyobb arányban a munkások és a betelepítettek között pusztított. Többségük elpusztult, még mielőtt a gettó felszámolására sor került volna.³⁹

A pauperizált családok sorsának sajátos epilógusa volt a halottak profanizálása. A nyomorultak kihurcolták halottaikat az utcára, s arcukat újságpapírral takarták le … Jöhetett Pinkiert, akit az „elhunytak királyának” neveztek. Kocsija emlékezetessé vált a gettó szomorú dalaiban. Sokan várták, csak nagy késéssel volt képes összegyűjteni a hullákat. A rabbik emlékiratban kértek segítséget a zsidó tanácstól. Elkeseredetten írták: „Városunk egyik legfájdalmasabb problémája a hullák ijesztő profanizációja. A halál nem szabadítja fel a szegényeket. Abban a pillanatban, amikor lelkét kileheli és befejeződik életének tragédiája, elkezdődik halálának tragédiája.”⁴⁰ S amiről a rabbik már nem is írtak: az árvák, az elhagyott gyermekek tömegeinek szörnyű kálváriája …

Talán senki nem képes hűségesebben és meggyőzőbben elmondani, mi is történt a lengyelországi zsidósággal 1941-1943-ban, mint a kortárs és sorstárs történész, Emanuel Ringelblum. Nemcsak azt rögzítette történelmi hűséggel, ami naponta végbement körülötte, de egy ország és azon belül egy népcsoport pusztulásának egész tragédiáját is.

Alább néhány rövid idézetet közlünk jegyzeteiből.

„1941. február.

– … Megnőtt a tüdőbaj veszélye, terjed a zsidók között. Miután bezárták a gettót, nagy a veszély, hogy a betegség ijesztő méreteket ölt. Igen gyakran előfordulnak olyan esetek, hogy a szemétládákból szedik ki az ételmaradékot. Ugyanakkor vannak lakások, ahol minden nap narancsot esznek, aminek kilója 25 zloty, vagy mondjuk szőlőt stb. Mind több szórakozóhely nyílik. A részvényesek többnyire Volksdeutschok … A koldusok színészi pózokat tanulnak, hogy mélyebb benyomást keltsenek. Nagyon megnőtt a hajlam az emlékiratírásra, a fiatalemberek még a munkatáborokban is visszaemlékezéseket írnak. Akiket elkapnak, azokat megverik, és széttépik a papírjukat.”

„1941. május 11.

– … A halálozás egyre nő. Két héttel ezelőtt hetente 200 zsidó halt meg, az elmúlt héten, március elején, több mint 400. Tömegsírokba temetik el őket. Két hulla között csak egy szál deszka van. A hullák többségét meztelenül hozzák el a kórházból, és úgy is temetik el. A mi házunkban egy nap alatt halt éhen az apa, anya és a fiuk. Pinkiert, az elhunytak királya mind újabb leányvállalatokat nyit … Kép: egy zsidó házban, konspirált lakásban, tanítás folyik. Diákcsoport ül ott, és tanul. A lakás ajtaját csak annak nyitják ki, aki ismeri a jelszót … A nők között a legújabb divat, hogy kalap helyett kendőt hordanak. Szóval, a divat virul. Az elmebeteg Rubinstein csavarog az utcán, és kiabálja: »Mindenki egyenlő, a gettóban is mindenki egyenlő! Vége lesz a gazdagoknak, lesz zsír.« … Itt van a gettóban, a kikeresztelkedettek között, a hírhedt antiszemita, nemzeti demokrata aktivista, Zuzanna Rabska írónő is … Újabban a következőképpen folyik a csempészés: a keresztény parasztok csomagokkal, liszttel, burgonyával leugranak a villamosról. [A gettón ugyanis keresztülhaladt egy „keresztény” villamos, amelyről nem volt szabad leszállni. – Sz. K.] Gyorsan beszaladnak az első jobb kapu alá, felteszik a zsidó karszalagot, és úgy mennek ki az utcára üzletelni … Néhány tanácsi funkcionárius szemtelensége nem ismer határokat. Előfordult, hogy egy postahivatalnok, mikor megtudta, hogy az egyik zsidó család csomagot kapott, megjelent a feleségével együtt és követelte, hogy olcsón adják el neki az árut. Tömeges jelenséggé vált, hogy a kisgyermekeket otthagyják egyes intézmények vagy a zsidó rendőrség parancsnoki épülete előtt. Nem sikerült menhelyet létesíteni a kiskorú koldusoknak, csak 100 elhagyott gyermeknek van tető a feje fölött. A gyermekek koldulnak. Újabb ötletük: hiányzik nekik 10 groszy [fillér] ahhoz, hogy az éjjeli szállást kifizessék, az utcán nem szabad éjszakázni.”

„1941. április 17.

… Az ünnepek előtt szörnyű jelenetek játszódtak le az áttelepítettek szervezetének helyiségeiben. Hét-nyolcezer áttelepített tolongott itt maceszre és élelmiszercsomagokra várva … Olyan emberek jelentkeztek csomagokért, akik valaha környezetükben jómódúaknak számítottak. Nem is olyan régen maguk adtak alamizsnát. Leírhatatlan azoknak az elkeseredettsége, akik nem kaptak csomagot … Nem lehetett a jegyekre sem kenyeret, sem pedig burgonyát kapni … Egy ismerősöm, akinek nyugodt ünnepet, kívántam – ez az idei ünnepi kívánság -, azt felelte: – Kívánjon nekem inkább könnyű böjtöt. – Az embereket úgy fogják össze, hogy a munkatáborokba vigyék, miután a gmina nem biztosított megfelelő létszámú embert. Ezért a zsidó rendőrségnek a lengyellel együtt kellett előállítania a munkára alkalmasakat, azokat, akik behívót kaptak, de nem jelentkeztek. Még ötvenen felülieket is összeszedtek. A zsidó és a lengyel rendőrök hasznot húztak ebből. Sok száz zlotyt szedtek össze az ártatlan emberektől, sokszor egész házaktól szedtek váltságdíjat …”

„1942. április 26.

… Az egyik fogolytáborban megparancsolták egy zsidónak, hogy ismételje el hangosan: – Addig nem lesz nyugalom, amíg el nem tűnik a föld felszínéről az utolsó zsidó és az utolsó pápua … – Elkeseredettség és reménytelenség mindenütt … Ki akarnak éheztetni minket. Nincs kiút ebből a helyzetből, csak a csoda segíthet … Hallottam olyan véleményt, hogy a háború előhozza az emberek legjobb és legrosszabb vonásait. Segítség a zsidóknak és állati antiszemitizmus; megkeményített szív és a legmesszebbmenő áldozatkészség az éhezők iránt. Láttam az utcán koldust bölcsővel – ez is jó ötlet pénzszerzésre. Hároméves gyerekek koldulnak. A zsidó lakásokban nincs nyugalom … Munka nélküli muzsikusok kenyérért muzsikálnak az utcán … Vannak, akik kitépik a kenyeret mások kezéből, helyben eltörik, vagy beleharapnak, hogy ne lehessen tőlük többé elvenni …

Április 19., 20., 21. emlékét nem lehet kitörölni a varsói zsidóság emlékezetéből. Ezeken a napokon a zsidó gmina a zsidó rendőrség segítségével ismét végrehajtotta a zsidók összefogásának szomorú akcióját. A gminának 1500 embert kellett küldenie a munkatáborokba. Csak 50-en jelentkeztek. Amikor a rendőrség kereste a bűnösöket, csak 130 embert talált a lakásokban. A többi nem aludt otthon. Ezt egyrészt azok a rossz tapasztalatok okozzák, melyeket a múlt évben szereztek a munkatáborokban. A másik okot a gmina eljárásában kell keresni, amely sem tavaly, sem most nem tett semmit az áttelepítettek helyzetének megjavítására … Harmadik okként itt a felháborító, bosszúért kiáltó tény, hogy a munkatáborokba kizárólag a szegényeket hurcolják. A gazdagok fiai a rendőrségnél, a társadalmi intézményekben, a betegsegélyzőben stb. dolgoznak. A váltságdíj nem is nagy. Ismerek egy bizonyos Krőzust, aki a fiáért csak 100 zlotyt fizet havonta. Ilyen korrupció mellett nem lehet csodálkozni, hogy a szegénység fellázadt, és nem akart a munkatáborokba menni …”

„1941. május 11.

… Az utóbbi időben elterjedtek a riksák. Fiatalok százai keresik így a kenyerüket. Láttam olyan esetet, amikor egy sovány fiatalember egy kövér asszonyt meg a gyerekét húzta a riksán. A múlt héten tragikus dolog történt … Egy riksa akadályozta egy katonai teherautó útját. A katona kiugrott a kocsiból, agyonlőtte a zsidót, és többeket megsebesített … Az emberek tömegesen hagyják el Varsót. A gazdagok német teherautókon távoznak; egy hely több száz zlotyba kerül. A többség a 3-as villamossal megy, vagy fejenként lefizet 5-10 zlotyt, s az őr mellett kisurran. Ezután gyalog megy tovább. Rembertówon keresztül két héten át kb. 1500 zsidó menekült, gyakran asszonyok, gyerekeikkel. Az emberek borzalmas állapotban vannak, legyengültek, alig élnek. A múlt csütörtök, május 8-a, a legszörnyűbb napok egyike volt. Azon a napon 210 zsidó halt meg – rekordszám …”

„1941. május 20.

… Május második felében az éhség és a halálozás volt a legjellemzőbb a gettóra. Az utóbbi napokban kb. 150 ember halt meg naponta. A halottakat éjszaka 1 és 5 óra között temetik el tömegsírokban, lepedő nélkül, fehér papírral letakarva, amit később összeszednek … Már a föld is hiányzik ahhoz, hogy betakarják a sírokat; nem lehet elég mélyre temetni, mert ott víz van … Éppen ezért a német és a lengyel egészségügyi szervekben felmerült egy krematórium létesítésének terve … A temetőt rendszeresen kirándulók látogatják: katonák, civilek (németek). A látogatók többsége nem sajnálja a zsidókat. Egyesek véleménye szerint a halálozási arány nagyon alacsony, mások fényképeket csinálnak. Különösen nagy az érdeklődés a fészer iránt, ahol naponta több tucat hulla fekszik. Ma megnéztem ezt a helyet. Szörnyű látvány tárult a szemem elé. Fekete papírral letakarva nagy halom mezítelen holttest feküdt ott …”⁴¹

Talán fölösleges tovább idézni a naplóból, hiszen itt még csak 1941 tavaszáról van szó. Ha hasonló részletességgel próbálnánk leírni azt, ami ezt követte, talán már itt letenné a könyvet az olvasó.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!