A szocialista tulajdon két formája
(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)
A szocialista tulajdon két formája. A kommunizmus első fokán a szocialista társadalmi tulajdonnak két formája van: 1. az állami tulajdon és 2. a szövetkezeti-kolhoztulajdon. A szocialista állami tulajdon a munkások és parasztok szocialista állama által képviselt egész szovjet nép tulajdona. A szocialista szövetkezeti-kolhoztulajdon az egyes kolhozok és más szövetkezetek tulajdona.
A szocialista tulajdon két formájának a szocialista üzemek két formája felel meg: 1. az állami vállalatok (gyárak, szovhozok, gép- és traktorállomások stb.) és 2. a szövetkezeti (kollektív) gazdaságok, illetve üzemek (kolhozok, kisipari termelőszövetkezetek, fogyasztási szövetkezetek).
A szocialista tulajdon két formáját azok a történelmi feltételek teszik szükségessé, amelyek között a proletárforradalom és a kommunizmus felépítése végbemegy. A munkásosztály az államhatalom meghódítása után a magántulajdon történelmileg kialakult különféle formáit találja maga előtt: egyrészt az idegen munka kizsákmányolásán alapuló nagytőkés tulajdont, másrészt a parasztok, háziiparosok és kisiparosok saját munkán alapuló kismagántulajdonát. A szocialista forradalom a nagytőkés tulajdont kisajátítja, és a szocialista állam kezébe adja. Így keletkezik a szocialista állami tulajdon (köztulajdon). Ugyanakkor a parasztok, háziiparosok és kisiparosok kisajátítását a tudományos kommunizmus programja ellenséges és bűnös módszernek minősíti, és mint ilyet, elveti. A kis- és középárutermelők önkéntesen termelőszövetkezetekbe, azaz kolhozokba és kisipari szövetkezetekbe tömörülnek — s a tulajdonukban levő legfontosabb termelőeszközöket a szövetkezeti elv alapján beadják a szövetkezetbe, közös tulajdonná változtatják. Így keletkezik a szövetkezeti-kolhoztulajdon.
Eszerint a társadalmi tulajdon két formája objektív szükségszerűség, s azoknak az utaknak a sajátosságát juttatja kifejezésre, amelyeken a munkásosztály és a parasztság eljut a szocializmushoz, majd a kommunizmushoz.
„A Szovjetunió mindkét osztálya a szocializmust építi, része a szocialista gazdasági rendszernek. De ugyanakkor, amikor a szocialista gazdaság egységes, általános rendszerébe tartoznak, a munkásosztályt a szocialista állami tulajdonhoz (a köztulajdonhoz) kapcsolja munkája, a kolhozparasztságot pedig a szövetkezeti-kolhoztulajdonhoz, amellyel az egyes kolhozok és kolhoz-szövetkezeti egyesülések rendelkeznek. Az említett osztályok helyzetében mutatkozó különbségeket éppen ez, tudniillik az a körülmény határozza meg, hogy a szocialista tulajdon különböző formáival vannak kapcsolatban. Ugyancsak ez határozza meg további fejlődésük útjainak bizonyos különbözőségét is. … Fejlődésükben az a közös, hogy mindkét osztály a kommunizmus irányában fejlődik”.: V. M. Molotov. A szocializmus alkotmánya. Lásd Molotov. Cikkek és beszédek. 1937. 267. old. (oroszul).*
Állami tulajdonban vannak a Szovjetunióban: a föld, a természeti kincsek, a vizek, az erdők, a gyárak, a bányák, a vasúti, vízi- és légiközlekedés, a bankok, a hírközlés, az állam által létesített mezőgazdasági nagyüzemek (szovhozok, gép- és traktorállomások stb.), az állami kereskedelmi és begyűjtési vállalatok, továbbá a közművek, s a városokban és ipari központokban a lakóházak zöme.
A Szovjetunió területe a földkerekség egyhatoda — 22,4 millió négyzetkilométer. E területnek csaknem egynegyede, több mint 600 millió hektár — mezőgazdasági földterület, csaknem egyharmada, 700 millió hektár — erdőborította terület.
A Szovjetunió a hasznos ásványok készletei tekintetében a világ leggazdagabb országa. A szocialista gazdasági rendszer olyan kincseket tárt fel, amelyekhez a cári Oroszországban hozzá sem nyúltak. A Mengyelejev rendszer 92 eleme közül a cári Oroszországban 20-at termeltek ki, a Szovjetunióban ez a szám több mint 80-ra emelkedett. A vasérc, ásványolaj, kálisó, apatit, tőzeg és számos más fontos hasznos ásvány készleteit tekintve a Szovjetunió világviszonylatban az első helyen, a szénkészletet tekintve pedig a másodikon áll.
Köztulajdonban vannak: a mintegy 200 000 állami iparvállalat, az egész vasúti hálózat, a víziközlekedési vállalatok és az állami mezőgazdasági üzemek: körülbelül 5000 nagy szovhoz, 9000 gép- és traktorállomás, a mezőgazdasági melléküzemágakhoz tartozó vállalatok ezrei.
Köztulajdonban van a sokezer állami kereskedelmi vállalat. Az állam rendelkezik a nagyszámú tudományos és kulturális intézménnyel.
A gyárak, a közlekedés stb. államosítása nyomán létrejött szocialista állami tulajdont a szovjet nép munkája a szocialista építés évei alatt óriási mértékben gyarapította. Így például az ipar termelési állóalapjai 1953-ig 1913-hoz képest 22-szeresükre növekedtek.
A szocialista állami tulajdon alapjában különbözik a tőkés állami tulajdontól. Amikor egyes üzemek, sőt egész gazdasági ágak a burzsoá állam tulajdonába kerülnek, jellegük társadalmi szempontból nézve nem változik meg. A burzsoá állam a monopoltőke érdekeit képviseli, s olyan erőszakszervezet a monopoltőke kezében, amelynek segítségével a vagyonos kisebbség elnyomja a dolgozó többséget. Éppen ezért az államkapitalista üzemek olyan üzemek, amelyekben az egész burzsoá osztály közösen zsákmányolja ki a dolgozókat, s amelyek idegen, leigázó erőként állnak szemben a néppel.
A szocialista társadalomban a munkásosztály tartja kezében a hatalmat. A munkásosztály birtokolja az egész néppel együtt az állami termelőeszközöket. A szocialista üzemekben alkalmazott munkaerő nem áru, mivel a munkásosztály, a termelőeszközök birtokosa, nem alkalmazhatja bérmunkára önmagát, és nem adhatja el önmagának a munkaerejét. Ennek folytán a szocialista állami üzemekben még a lehetősége is ki van zárva annak, hogy ember az embert kizsákmányolja.
A szocialista társadalomban az állami tulajdon a tulajdon uralkodó formája: a Szovjetunió termelési alapjainak körülbelül 91%-át öleli fel. Ily módon a Szovjetunió gazdagságának túlnyomó része, az anyagi jólét növekedésének, a kultúra gyarapodásának legfontosabb forrásai az egész nép birtokában vannak.
Szövetkezeti-kolhoztulajdonban vannak a Szovjetunióban: a kolhozok és más szövetkezetek közös üzemei, s ezek egész élő és holt felszerelése, a kolhozok és más szövetkezetek által előállított termékek, továbbá közös épületeik. A kolhozok és más szövetkezeti üzemek köztulajdonban levő földön dolgoznak. A gép- és traktorállomásokon összpontosított, s a kolhozok valamennyi fő munkájánál felhasznált nagyszámú korszerű gép szintén az egész nép tulajdona.
Szövetkezeti-kolhoztulajdont képez mindenekelőtt a 93 000 kolhoz vagyona: valamennyi kolhozépület, a száz- meg százezer tenyésztelep, a közös igaerő, a mezőgazdasági felszerelés, a kolhozokhoz tartozó kulturális és szociális intézmények (klubok, olvasótermek, bölcsődék, falusi laboratóriumok stb.) kiterjedt hálózata. A szocialista építés során a közös kolhoztulajdon óriási mértékben gyarapodott. 1940-től 1953-ig a kolhozok oszthatatlan alapjai 2,5-szeresükre növekedtek.
A szocialista társadalomban az ipari termelés szövetkezeti formája a kisipari termelőszövetkezetek formájában létezik. A kisipari szövetkezetek feladata főleg a közszükségleti cikkek termelésének fejlesztése, elsősorban a helyi nyersanyagforrások hasznosításával. A kisipari szövetkezetek által igénybevett termelőeszközök és az általuk előállított termékek a szövetkezet tulajdonát képezik. A kisipari szövetkezetek hálózatához a Szovjetunióban 1953-ban körülbelül 16 000 különféle kisipari termelőszövetkezet tartozott.
A kereskedelem terén a szövetkezeti forma a fogyasztási szövetkezetek formájában létezik, amelyek főleg a falusi lakosságot egyesítik. Mintegy 23 000 fogyasztási szövetkezet tulajdonában a boltok, elárusítóhelyek és raktárak szerteágazó hálózata van.
Az állami és a szövetkezeti-kolhoztulajdon messzemenő erősítése és gyarapítása igen fontos feltétele az egész népgazdaság további fejlődésének, a szovjet társadalom fokozatos áttérésének a szocializmusról a kommunizmusra.
Az állami és a szövetkezeti-kolhoztulajdon akárcsak az állami vállalatok és a kollektív gazdaságok — társadalmi jellegüket tekintve azonos típusúak. Az állami vállalatoknak és a kollektív gazdaságoknak közös vonása, hogy 1. a szocialista módon társadalmasított termelőeszközökön és a kollektív munkán alapulnak, 2. kizárják annak lehetőségét, hogy ember az embert kizsákmányolja, 3. tervszerűen, a dolgozók növekvő szükségleteinek kielégítése érdekében gazdálkodnak, 4. megvalósítják a munka szerinti elosztás szocialista elvét.
Ugyanakkor azonban az állami és a szövetkezeti-kolhoztulajdon formái között, akárcsak az állami vállalatok és a szövetkezeti (kollektív) gazdaságok között bizonyos különbségek is vannak.
Először. Az állami vállalatoknál a szocialista termelési viszonyok legfejlettebb, teljesen következetes formájukban uralkodnak. Az állami tulajdon — közvagyon; az állami vállalatoknál kivétel nélkül minden termelőeszköz társadalmasítva van. A szövetkezeti-kolhoztulajdon — csoporttulajdon, a dolgozók egyes kollektíváinak vagy egyesüléseinek (mezőgazdasági termelőszövetkezetnek, fogyasztási szövetkezetnek, kisipari termelőszövetkezetnek) a tulajdona; a kolhozokban (a társas gazdálkodás artel-formájában) szocialista módon társadalmasítva vannak a szövetkezetbe tömörült parasztok legfontosabb termelőeszközei; a termelőeszközök bizonyos része a Mezőgazdasági Artel Mintaalapszabályzatának megfelelően nem közös tulajdon, hanem a kolhozporta egyéni tulajdonában marad (a kolhozparaszt egyéni háztáji gazdasága).
Másodszor. Az állami vállalatok termékei a szocialista állam tulajdonát képezik, és az állami szervek által megállapított módon és áron realizálódnak. A kolhoztermelés termékei az egyes kolhozok tulajdonát képezik. Ezeknek a termékeknek egy része rögzített állami árakon történő beadás útján az állammal szemben fennálló kötelezettségek teljesítésére, továbbá a gép- és traktorállomás által a kolhozban végzett munkák természetbeni díjazására szolgál. Az egész fennmaradó termékmennyiséggel a kolhoz rendelkezik, s ezt a kolhoz részint az előírt közös kolhozalapok létrehozására fordítja, részint szétosztja az artel tagjai között — a teljesített munkaegységek szerint. A termékek egy bizonyos részét a kolhozok eladják, mégpedig vagy felvásárlási áron, amely jelentősen meghaladja a begyűjtési árat, vagy a kolhozkereskedelem útján, piaci áron.
Harmadszor. A köztulajdont képező állami vállalatoknál a társadalmi összterméknek a munkás egyéni fogyasztására kerülő részét munkabér formájában fizetik ki. Az állam a teljesítménybérre, illetve az időbérre előzetesen bértarifát állapít meg. A kolhozparaszt, mint csoporttulajdont képező artel tagja, a jövedelemből a munkaegységek szerint ráeső részt kolhozának alapjából kapja meg. Ennek a jövedelemrésznek a nagysága egyrészt attól függ, hogy mennyire vette ki részét a kolhoztag a közös munkából, ami az általa teljesített munkaegységek számában jut kifejezésre, másrészt a munka termelékenységének színvonalától és a kolhoz közös gazdaságának fejlettségétől, ami abban jut kifejezésre, hogy mennyit ér egy-egy munkaegység. Minél jobban dolgozik az egész kolhoz, minél magasabb a kolhozban a szántóföldi növények terméshozama és az állattenyésztés hozama, annál nagyobb az egyes kolhozparasztok jövedelme. A munkásnak a munkabért pénzformában fizetik ki. Az artel jövedelmét pénzbeni és természetbeni formában (termékekben) osztják szét a kolhozparasztok között. A munkás jövedelmének forrása kizárólag a szocialista üzemben végzett munkája; a kolhozparaszt jövedelmének fő forrása a kolhoz közös gazdaságában végzett munkája, s emellett kiegészítő forrása a kolhozporta egyéni háztáji gazdaságában végzett munkája. A kolhozparaszt a munkaegységek után kapott, és az egyéni háztáji gazdaságból származó termékeinek egy részét a piacon értékesíti.
Negyedszer. A szocialista állam a hozzá tartozó vállalatokat közvetlenül irányítja, s a megfelelő állami szervek által kinevezett, és leváltható megbízottjai révén igazgatja. Az állami szervek közvetlenül tervezik e vállalatok egész termelőtevékenységét, és kötelezően előírják a munka szocialista szervezését szabályozó fő szempontokat. A kolhozokban, szövetkezeti jellegüknek megfelelően, minden ügyet a mezőgazdasági artel legfelsőbb szerve — a kolhozparasztok közgyűlése és az általa megválasztott vezetőség és kolhozelnök irányít. Az artel termelési és pénzügyi terveit, a kolhoz belső rendjének szabályait, a teljesítményelőírásokat és a teljesítmény javadalmazását, valamint a jövedelemelosztás rendjét maguk a kolhozparasztok állapítják meg a Mezőgazdasági Artel Mintaalapszabályzata alapján, a szocialista állam törvényeinek, tervfeladatainak és irányelveinek szem előtt tartásával.
Az állami vállalatok és a szövetkezeti (kollektív) gazdaságok közötti különbségek nem lényegbevágóak. Ezek a különbségek a szocialista termelési viszonyok keretein belül fennálló két gazdasági forma különbségei. Az állami tulajdon a szocialista tulajdon legfejlettebb formája, s a termelés állami formája a szocialista termelés legfejlettebb formája.
A teljes mértékben állami tulajdonon alapuló vállalatok következetesen szocialista típusú vállalatok. Lenin megállapította, hogy ami ezeket a vállalatokat illeti, „a termelőeszközök is az állam tulajdonában vannak, a föld is, amelyen a vállalat áll, valamint teljes egészében a vállalat is”.: Lenin. A szövetkezetekről. Lásd Lenin Művei. 33. köt. Szikra 1953.473. old.* Az állami vállalatoknál a termelőeszközök, a munkások és alkalmazottak munkája, valamint az általuk előállított termékek az egész társadalmat felölelő méretekben társadalmasítva vannak. A termelés állami formája a népgazdaság vezető ágát, a szocialista ipart fogja át. Közvagyont képeznek a szovhozok, e mezőgazdasági termékeket előállító nagyüzemek. Állami tulajdonban vannak a föld és a legfontosabb gazdasági eszközök: a gép- és traktorállomásokon összpontosított traktorok, kombájnok és más mezőgazdasági gépek. Az állami tulajdon, mint a szocialista tulajdon legfejlettebb formája vezető és meghatározó szerepet tölt be az egész népgazdaságban.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!