A Nürnbergi huszonkettő

„Képtelen vagyok aludni!”

Az ezüsthajú Joachim von Ribbentrop izgatottan figyelt a vádlottak padján. A japánoknak adott megdöbbentően rossz tanácsról volt szó, amely hamarosan bejárta az egész világot. A bíróság értesülései szerint a most nagy zavarban levő miniszter annak idején kijelentette a japánoknak: Amerika olyan szorult helyzetben van, hogy a Fülöp-szigeteket valószínűleg ellenállás nélkül kiengedi a kezéből.

Ribbentropot szorongásai éjszaka is elkísérték cellájába, kínosan feszengett ülőhelyén. A törvényszék elé a japán követtel, Oshimával folytatott 1941. február 23-i tárgyalásáról készített jegyzőkönyvet terjesztették be. Ribbentrop közölte Oshimával, hogy az Egyesült Államok nem meri hajóhadát Hawaiin túl nyugat felé küldeni. „Ha az amerikaiak mégis ilyen vigyázatlanok lennének – mondta a német fél -, ez kínálná a tengelyhatalmaknak a legjobb alkalmat a háború gyors befejezésére.”

Ribbentropot szorongásai éjszaka is elkísérték cellájába. Keservesen panaszolta nekem, hogy képtelen aludni. Panaszkodott a szüntelen zajra is, legújabban pedig az volt a problémája, hogy neurózisa gátolja a beszédben, ezért csak lassan tudja kiejteni a szavakat.

Szorongásai miatt már Mondorfban is aggódtunk, és bár a mérget elszedtük tőle, még mindig lehetségesnek tartottuk, hogy megpróbálkozik az öngyilkossággal. Ismét megvizsgáltattam Dr. Goldensohnnal és Dr. Lhowe-val. A következő jelentést tették: „Joachim von Ribbentropra az elmúlt néhány hónapban mi ügyeltünk fel és mi részesítettük orvosi kezelésben. Ez alatt az idő alatt több ízben is megvizsgáltuk. Az utolsó vizsgálatot ma reggel hajtottuk végre.

Nevezett előadja, hogy már több esztendeje feszültséget érez a fejében, különösen a bal parietális (koponyafalcsonti) régió tájékán. Azt állítja, hogy a háború alatt, 1943 táján, néhány hétig gyengeséget érzett bal oldali végtagjaiban. Ez a tünet kezelés után elmúlt.

Kezelésünk alatt is panaszkodott már erről a feszültségérzésről a fejében, illetőleg a jobb oldali végtagjaiban időnként fellépő gyengeségről. Az ismételt vizsgálatok azonban nem mutatták ki, hogy a fenti tünetek szervi eredetűek volnának. Nevezett az elmúlt három napban fokozott idegességről panaszkodott, továbbá a már korábban is említett feszültségről a fejében, valamint jobb oldali végtagjainak gyengeségéről.

A gondos és ismételt vizsgálatok, beleértve a neurológiai vizsgálatot, az ophthalmoscopos szemfenékvizsgálatot és a vérnyomásvizsgálatokat, szervi elváltozást nem mutattak ki. A bal kéz szorítása gyenge, ez azonban véleményünk szerint nem organikus eredetű.

Véleményünk szerint nem forog fenn olyan orvosi vagy pszichiátriai ok, mely nevezettet a védekezés folytatásában akadályozná. Azt állítja, hogy jelenleg nehézségei vannak az emlékezésben és a beszédben, ezeknek a tüneteknek azonban nincs organikus oka, hanem elsősorban a nevezett idegességéből eredeztethetők. Nézetünk szerint ez az idegesség a kísérő tünetekkel együtt akkor vált feltűnővé, amikor a vádlott hozzákezdett védekezéséhez.

Jelenleg épelméjű, felelős mindazért, amit tesz, és fizikailag alkalmas arra, hogy jelen legyen a tárgyaláson s ott vallomást tegyen.”

A jelentést benyújtottam a törvényszéknek a következő megjegyzéssel: „Jóllehet Ribbentrop azt állította nekem, hogy csak nehezen és akadozva tud beszélni, ma délután többször megfigyeltem, amint a vádlottak padján vádlott-társaival halk hangon és fennakadás nélkül beszélt.”

Valamennyi vádlott közül Ribbentrop panaszkodott a leghangosabban, hogy képtelen éjszakánként aludni. Ilyen esetben döntenünk kellett, adjunk-e altatót a foglyoknak, ha maguk is kérik, vagy sem. Elfogatásuk előtt néhányan kábítószer-élvezők voltak. Ha valaki altatót kap, általában egyre nagyobb mennyiségben igényli, hogy ugyanazt a nyugtató hatást elérhesse. Ez pedig azzal a kockázattal járhat, hogy a tablettákat összegyűjthetik és egyszerre bevéve öngyilkosságot követhetnek el. De még ha előírt adagokban veszik be, akkor is bármikor fennáll az a lehetőség, hogy túlságosan eltompulnak tőle és nem képesek megfelelő módon védekezni.

Szinte már láttam az újságok szalagcímeit: „Gyógyszerektől kábultan alszanak a nürnbergi foglyok!”

Így hát még jókor összeültünk Dr. Pflückerrel, és megtárgyaltuk ezt a kínos témát. Adjunk altatót a foglyoknak – állapodtunk meg végül de szódabikarbónából. Friss konyhai szódabikarbónát használtunk; ennek sokkal erősebb az íze. A foglyok bevették a „csodatablettákat”, és úgy aludtak, mint a bunda. „Az amerikaiaknak sokkal jobb gyógyszereik vannak, mint nekünk, németeknek” – jelentette ki Ribbentrop. Hozzátehetem, foglyaink emésztése is sokat javult ettől a radikális „altatótól”.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!