- Az Antifasiszta Bizottság és az Antifasiszta Világliga
A németországi antifasiszta akció idején fejeződött be a nemzetközi Antifasiszta Bizottság átszervezése. A bizottság titkári teendőinek ellátásával megbízott Willi Münzenberg júliusban látott munkához, megtartva a Nemzetközi Munkássegélyben (Internationale Arbeiterhilfe – IAH) betöltött főtitkári tisztét is.39 – CPA IML 538. f. 2. op. 19. ő. e. 97/b old.*
Az Antifasiszta Bizottság 1923 júliusában elsősorban Németországban tevékenykedett, berlini központtal. A hivatali munkáról ugyan nem maradtak fenn dokumentumok, néhány közlemény azonban, így elsősorban az antifasiszta nap programjait közlő plakátok és felhívások, arról tanúskodtak, hogy a bizottság tagjai a KPD-vezetéssel együttműködve bekapcsolódtak az antifasiszta kampányba: több gyűlésen előadásokat tartottak a nemzetközi helyzetről, az olasz és a német fasizmusról.40 – ZPA IML f. KPD DF VI/106. 4-6. old.*
Münzenberg ebben az időszakban Moszkvában tartózkodott, Radekkel és Zetkinnel folytatott tárgyalásokat a bizottság „irányvonaláról, méretéről és felépítéséről”.41
41 CPA IML 538. f. 2. op. 19. ő. e. 102. old. Münzenberg levele Pjatnyickijnak. – Münzenberg július 7-én indult el Németországból, és 26-ig tartózkodott Moszkvában. (Ugyanott, 98., 106. old.) Távozását követően, július 29-én, amikorra a Komintern vezetői visszatértek nyári szabadságukról, a Komintern Elnöksége jóváhagyta a bizottság munkatervét. (Ugyanott, 103. old.)*
Németországba visszatérve hozzálátott a bizottság átszervezéséhez. Munkájához szerény eszközöket, ugyanakkor gazdag feladattervet kapott. Amint azt a Komintern Titkárságának írta augusztus 10-i levelében, két munkatárssal (Schmittel a Varga Irodából és Marcuval) együtt megkezdte a fasiszta szervezetekre vonatkozó anyaggyűjtést, tervbe vette néhány brosúra és egy szatirikus újság kiadását.42
42 Ugyanott, 107. old. – Schmitről (helyesen: Alfred Schmidt) viszonylag keveset tudunk. Később az Antifasiszta Világliga egyik tagja volt, 1928-ban mint jobboldali elhajlót kizárták a KPD-ból. Valeriu Marcu a nemzetközi munkásmozgalom érdekes figurái közé tartozott. Bukarestben született 1898-ban, apja az AEG német cég bukaresti igazgatója volt. Fiatalon bekapcsolódott a forradalmi mozgalomba. Christian Racovski megbízásából 1916-ban Romániából Svájcba utazott, ahol találkozott Leninnel, megismerkedett és barátságot kötött Münzenberggel. Összekötőmunkát végzett, több ízben járt Párizsban, Moszkvában, Bukarestben. Végül Németországban telepedett le. Részt vett a KII megszervezésében, az IAH munkájában, tagja lett a KPD-nek. Jó publicistaként számos brosúrát, propagandaanyagot készített. A harmincas évek elején eltávolodott a mozgalomtól. A második világháború alatt halt meg Franciaországban. (B. Gross: Willi Münzenberg. Deutsche Verlags-Anstalt. Stuttgart é. n. 119. old.; Biographical Dictionary of the Comintern. Branko Lazitch-Milorad M. Drachkovitch. Hoover. Stanford 1973. 258. old.)*
Az első időszakban célszerűnek tartotta volna, ha a munkát a németországi fasiszta veszély elleni harcra korlátozzák, és csak később szélesítenék ki tevékenységüket. Berlin után Béccsel (ez augusztus végén sikerült) és Prágával kívánta a kapcsolatokat kiépíteni. Münzenberg levelezéséből az is kiderül, hogy az Antifasiszta Bizottság a korábbi alapokon dolgozott, vagyis a munkásegységfrontnál szélesebb fasizmusellenes szervezet létrehozásán fáradozott.43 – CPA IML 538. f. 2. op. 19. Ő. e. 103-105. 111. old.* Ennek megvalósítására azonban csak később kerülhetett sor.
A Bizottság első jelentősebb eredménye a Chronik des Faschismus folyóirat megjelentetése volt. A lap első száma 1923. augusztus 20-án látott napvilágot, és lényegében a fasiszta és más jobboldali szervezetekről összegyűjtött dokumentációt publikálta többnyire sajtószemle formájában, tematikusán rendezve. Az első szám négy, a későbbiek nyolc-tíz oldal terjedelemben, 1000 példányban jelentek meg. Néhány cím: „Felheccelt fasiszta bandák garázdálkodása a legutóbbi általános sztrájk idején”; „A halálfej jegyében – az olasz fasiszta jelvények”; „Egy gazdaságprogram a völkischektől”; „Fasizmus Horthy-Magyarországon”; „A fasiszta mozgalomból” (rovat, sajtószemle alapján); „A völkisch irodalom”; „A németországi fasiszta újságok első listája”. Egyidejűleg az új lapéhoz hasonló tematikájú jelentéseket készítettek a KPD KB, személyesen Radek és a Varga Iroda számára. Kiadtak még egy szatirikus képeslapot is Das Hackenkreutz címmel, meglehetősen nagy (200 000) példányszámban. A négyoldalas lap karikatúrákat és gúnyverseket közölt. Két száma jelent meg, az első augusztusban a második szeptemberben, majd három hónapra betiltották.44 – Ugyanott, 119. old.*
Szeptember közepén Münzenberg ismét Moszkvába utazott. Három hetet töltött a szovjet fővárosban, mégsem tudott érdemi megbeszéléseket folytatni. Ezekben a hetekben ugyanis Zinovjev és a Komintern más vezetői a KPD előtt álló feladatokról, a forradalmi helyzetről és a fegyveres felkelés előkészítéséről tárgyaltak a német párt vezetőivel. Moszkvában tartózkodott Brandler is, rövidebb megbeszélésekre érkezett Maslow, Ernst Thälmann, Fischer és mások. Münzenberg tisztában volt a helyzettel, tudta, mi készül Németországban. „Több napja igyekszem már Önt elérni, sajnos, sikertelenül. Jól tudom, hogy éppen ezekben a napokban önmaga számára is csak perceket tud szakítani” – írja szeptember 20-án Zinovjevnek. Ennek ellenére kéri, hogy röviden beszámolhasson az Antifasiszta Bizottsággal kapcsolatos problémákról.45 – Ugyanott, 124. old.* Csakhogy sem Zinovjev, sem pedig a titkárság más tagjai nem tudtak időt szakítani számára. Sikerült azonban, igaz, csak moszkvai tartózkodásának utolsó napjaiban, kapcsolatba lépnie a Komintern és a Profintern Akcióbizottságával, amellyel addig csak levelezett. Az Akcióbizottság számára készített feljegyzésből tudjuk, hogy Münzenberg tulajdonképpen két témáról kívánt Moszkvában tárgyalni: egyrészt tisztázni akarta, hogy az Antifasiszta Bizottság további működése milyen jellegű legyen, másrészt a működéshez szükséges pénzt próbálta megszerezni.46 – CPA IML 534. f. 3. op. 50. ő. e. 68. old.* Megjegyzéseiből érződik, hogy nem látta világosan a bizottság további sorsát, ezért feltétlenül szükségesnek tartotta a helyzet tisztázását, mielőtt további elképzeléseinek megvalósításához fogna. Végül is megkapta Moszkvában a kért támogatást. Így Berlinbe visszatérve hozzákezdhetett a nemzetközi antifasiszta szervezet létrehozásához.47 – Erre történik utalás Münzenberg október 14-i, Pjatnyickijhez írt levelében. (Ugyanott, 538. f. 2. op. 19. ő. e. 129. old.)*
Münzenberg eredeti elképzelése, hogy a Komintern vezető szerveinek közreműködésével dolgozzon, mint láttuk, a vezetők túlterhelése miatt nem valósult meg. Nem kerülhetett sor arra sem, hogy a szervezet a kontinuitás jegyében, tehát a baloldali szociáldemokraták, a kommunisták és más munkásszervezetek által korább elfogadott dokumentumokra és más megállapodásokra (frankfurti konferencia, berlini szállítómunkáskongresszus) építve alakítsa ki munkáját. Mint láttuk, az augusztusi eseményeket követően a fő hangsúly Németországban a proletárdiktatúráért folytatott harc előkészítésére helyeződött át. Münzenberg egyébként meglehetősen szkeptikusan vélekedett egy német forradalom lehetőségeiről.48 – Erről tanúskodik Zinovjevnek írt levele, amelyben emlékeztet arra, hogy Brandlerrel és másokkal szemben neki már korábban is fenntartásai voltak. Kifejtette, hogy Németországban nem lehet számítani sem egy fasiszta jellegű, sem pedig egy baloldali, forradalmi fordulatra. A november 9-én, tehát a Hitler-puccs napján kelt levélben a fasiszták teljes „szétveréséről” ír. (Ugyanott, 142. old.)* Ugyanakkor nem fordulhatott a Komintern és Profintern Akcióbizottságához sem, részben mert ezek tagjai is lényegében a KI és a Profintern amúgy is túlterhelt vezetői közé tartoztak, részben pedig mert az Akcióbizottság éppen ebben az időben nem működött.49 – Ugyanott, 534. f. 3. op. 46. ő. e. 191. old.* Münzenberg ebben a helyzetben gyorsan felismerte, hogy a leghelyesebb, ha saját lehetőségeire támaszkodik. Október közepén kidolgozta tervét. Lehetőségként számolt a kommunista pártok közreműködésével, de a gyakorlati lebonyolítás során lényegében az IAH apparátusát és kapcsolatait használta fel. A Komintern VB-nek megküldött tervezetet végül is jóváhagyták.50 – Ugyanott, 534. f. 3. op. 50. ő. e. 75-76. old. Münzenberg jelentése a KIVB-nek. 1923. október 23.* A tervezet lényege a következő volt. Az antifasiszta iroda, megtartva a korábbi kereteket, tovább folytatja információs tevékenységét, kiadja a Chronik des Faschismus című lapot, emellett azonban arra törekszik, hogy különböző országokban „antifasiszta szervezeteket hozzon létre kommunistákból, értelmiségi, szociáldemokrata és polgári radikális csoportokból.” Mint írja, ilyen szervezetek már vannak az Egyesült Államokban, Franciaországban és Svájcban, s már tettek lépéseket arra is, hogy nemzetközi méretekben összehangolják munkájukat. Külön kiemeli, hogy olyan neves személyiségek, mint Barbusse, Anatole France és Edo Fimmen, már támogatásukról és együttműködésükről biztosították őt.51 – Ugyanott, 538. f. 2. op. 19. ő. e. 132. old.* Ettől kezdve az események felgyorsultak.
Münzenberg hozzálátott tervének gyakorlati megvalósításához, az Antifasiszta Világliga létrehozásához. Október 29-én megfogalmazott egy felhívást, amely a Kominternben teljes támogatásra talált. A Titkárság már november 3-i ülésén megtárgyalta és jóváhagyta a Liga tervét, s vállalta az anyagiak biztosítását.52 – Ugyanott, 143. old.*
A Titkárság döntésére olyan pillanatban került sor, amikor Németországban a KPD központi bizottsági ülésén a fasizmus győzelméről, a proletárdiktatúráért folyó fegyveres harc kirobbantásáról és a differenciált egységfront-politika elvetéséről hoztak határozatot.53 – Bjuletyeny Kominterna o polozsenyii v Germanyii. Moszkva 1923. 10. szám (december 18.)* Mindebből már arra lehet következtetni, hogy a német párt októberi vereségéből sem a pártban, sem a Kominternben nem vontak le egységes következtetést. A német párt és a Komintern többsége az októberi eseményeket vereségnek tekintette, de benne csupán a forradalmi fellendülés pillanatnyi megtorpanását látta; a kisebbség viszont, ha nem is tartott lehetetlennek egy forradalmi kibontakozást, az adott pillanatban azt tartotta a fő feladatnak, hogy igyekezzenek kiszélesíteni a németországi munkásosztály, a kommunista párt tömegbázisát, szövetségeseinek körét, illetve törekedjenek a nemzetközi szolidaritás kibontakoztatására. A két álláspont között nem vonható éles határvonal, hiszen a szolidaritási akciók szerves részét képezhették a forradalom közvetlen előkészítésének, egy majdani külföldi intervenció elhárításának is. Az azonban, hogy az Antifasiszta Bizottság olyan nemzetközi szervezetet akart kialakítani, amelyben a kommunisták mellett ismét szociáldemokraták és pártonkívüliek tevékenykednének, kétségtelenül eltért a vázolt többségi irányvonaltól.
„A fasizmus ellen! A reakciós rémuralom és a fehérterror ellen! Felhívás a Nemzetközi Antifasiszta Liga létrehozására!” című dokumentum az Inprekorr november 4-i számában jelent meg. Ugyanabban a számban, amelyben Zinovjev a szociáldemokratákkal való leszámolásra szólított fel, az egységfronttaktikát a kommunista és a szociáldemokrata párt között ingadozó munkástömegek meghódítására korlátozva, a németországi helyzetet az októberi forradalom előtti oroszországi helyzettel összehasonlítva, és amelyben Emil Höllein a „demokratákat és a szociáldemokratákat a nyílt fasiszta diktatúra parlamenti többségének létrehozásával” vádolta.54 – Inprekorr, 1923. november 4. 1444., 1445. old.* Az idézett kitételekkel szemben a felhívás bevezetője így hangzik: „A fasizmus már régen nem pártkérdés, hanem a társadalom valamennyi rétegének kultúr- és jogi kérdése. A magyar, olasz, bolgár, spanyol és bajor fasiszta hatalomátvételt követő helyzet valamennyi haladó gondolkodású, szabad ember számára világossá tette, hogy a fasizmus nem csupán a kommunizmusnak ellensége – ahogy magáról állítja hanem ellensége a szocialista munkásmozgalomnak, az egész munkásosztálynak.”
Nyilvánvaló, hogy itt ugyanannak az irányvonalnak a folytatásáról van szó, amelyet A Háborús Veszély és a Fasizmus Elleni Akcióbizottság megkezdett. A folytatásból azonban kiderül, hogy mégis változott némileg a helyzet. A felhívás ugyanis nem a nemzetközi munkásszervezetekhez, nem is egyes pártokhoz szól, csupán általánosságban „valamennyi munkáshoz, dolgozóhoz, haladó módon és szabadon gondolkodó emberhez.” Célja nem a politikai pártok és más szervezetek antifasiszta együttműködésének szervezése, hanem önálló, pártoktól független nemzeti szervezetek létrehozása. Az elgondolás tehát eltér attól a korábbi koncepciótól, amely szerint a szélesebb antifasiszta összefogásnak a munkásegységfronton, a szociáldemokrata és a kommunista szervezetek együttműködésén kell alapulnia. Ezt mutatja a megalakult Kezdeményező Bizottság összetétele is: Zetkin lett az elnök, Münzenberg a titkári teendőket látta el. Rajtuk kívül azonban, az Akcióbizottság korábbi aktivistáitól eltérően, elsősorban olyan személyek nevei szerepeltek, akiknek megnyerése a haladó közvélemény értelmiségi csoportjainak közreműködését biztosíthatta. Franciaországból Henri Barbusse, Anatole France, Henri Guilbeaux, Romain Rolland, André Marty, Németországból Georg Gross, Ernst Toller, G. G. L. Alexander, Max Barthel, Dr. Leo Klauber, Wilhelm Herzog, Hollandiából Edo Fimmen, Henriette Roland-Holst, J. Brommert, Amerikából Upton Sinclair, Svédországból Ture Nerman, Karl Zeth Höglund, Oskar Samuelson, Svájcból Willi Trostel, Fritz Platten, Norvégiából Eugen Ollausen, Ausztriából Franz Koritschoner és Dr. Karl Grünberg vett részt a bizottságban.55 – Ugyanott, 1450. old. – A felhívás az Inprekorron kívül külön röplap formájában is megjelent, amelyet a Chronik des Faschismus 8., november 7-i számával együtt küldtek szét, majd december 11-ig valamennyi számban (9-11. szám.) ismét közöltek.* Münzenbergnek nem lehetett nehéz dolga, amikor meg akarta nyerni őket tervének, hiszen valamennyi felsorolt személy tagja volt a Münzenberg által irányított Nemzetközi Munkássegély szervezeteinek, illetve központi vezetőségének.56 – ZPA IML St. 12/96, 2. köt. 55-67. old.*
Nem sokkal a felhívás után jelent meg az Antifasiszta Világliga füzeteinek első száma.57 – Ziele und Aufgaben der Gruppen und Landesverbände der Weltliga gegen den Faschismus. Schriften der Antifaschistischen Weltliga. Amszterdam 1923.* Kiderül belőle, hogy a Liga az antifasiszta felvilágosító munka szervezését tartotta legfontosabb feladatának. „Különleges események esetén meg kell kísérelni, hogy a kommunista, szocialista és baloldali radikális parlamenti frakciók közösen lépjenek fel a fasiszta gaztettek és kegyetlenkedések ellen az egyes parlamentekben” – olvashatjuk a brosúrában. Másik fontos feladat a tiltakozó aláírások gyűjtése volt.58 – Ugyanott, 5., 7. old.*
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!