A mondorfi szörnyeteg
(idézet: A Nürnbergi huszonkettő – 1981)
,,A mondorfi szörnyeteg”
Eisenhower tábornok még mindig tajtékzott a haragtól amiatt, hogy az a bizonyos amerikai tiszt tapintatlan módon barátkozott Göringgel. A németek viszont a véleményük szerint primitív börtönviszonyok miatt dühöngtek. S mindennek tetejébe végül is két hónap elteltével a sajtó felfedezte titkunkat.
Egy párizsi újság riportere kiszimatolta Mondorfot és a titokzatos jövés-menést a Palace Hotelben. Egy álló napig ott ólálkodott, kikérdezte a helybelieket, és összerakta a mozaikokat. Aztán telefonon leadta a maga kis sztoriját. A németek a legnagyobb kényelemben élnek – jelentette. „Érdemes nácinak lenni” című cikkében az újságíró azt állította, hogy a foglyok királyi módon élnek, éjjel-nappal lesik a kedvüket és a legjobb ételeket szolgálják föl nekik.
Csaknem ezzel egy időben egy másik vállalkozó szellemű újság is megtalált bennünket, de egészen más képet festett a börtönről, amelyet a lapban közölt cikk szerint a kegyetlenkedés és a borzalmas börtönviszonyok jellemeztek. A cikk „mondorfi szörnyeteg”-ként beszélt rólam.
Úgy döntöttem, ezek után az lesz a legjobb, ha a külvilág megtudja az igazságot, másképp hajmeresztő találgatások látnak napvilágot. Sajtófogadást rendeztünk tizenhat újságíró számára. Mindent megnézhettek, amit akartak, s bármilyen kérdést feltehettek. A világ végre igaz képet kapott arról, hogyan bánnak itt azokkal, akik nyomorúságba döntötték Európát. A vizslató és hitetlenkedő riportercsoport kísérgetése külön fáradságot jelentett számomra egy olyan időpontban, amikor a dolgok amúgy sem mentek valami fényesen. Problémát jelentett, hogyan érintkezzem fölötteseimmel, az expedíciós haderők főhadiszállásával. Az egyetlen eszköz, amelynek segítségével a háború utáni idők legalapvetőbb titkait megtárgyalhattam, egy közönséges, rejtjel nélküli telefon volt. Aztán megjelentek az oroszok is. Közölték, hogy beszélni akarnak a foglyokkal. Parancsot kaptam, hogy mindenben álljak szövetségesünk rendelkezésére.
Amikor Göring hírét vette az orosz delegáció látogatásának, megrettent. Üzent nekem az őrrel. Semmi szín alatt sem akarja látni őket. Az amerikaiaktól, angoloktól, franciáktól minden alkalommal el volt ragadtatva. De az oroszok! Az más; ez a gondolat kijózanítólag hatott Hitler hajdani „jobbkezére”. Visszaüzentem Göringnek, aki izgatottan járkált cellájában föl-alá, hogy márpedig mindenkivel beszélnie kell, ha utasítást kap rá. Az oroszok pedig – akik valójában nem is tudták, mennyire fél tőlük Göring – néhány nap alatt elvégezték, amit akartak, anélkül, hogy a birodalmi marsallt formálisan kihallgatták volna. Göring ekkor gurult csak dühbe igazán! Azt állította, hogy előre kitervelt módon megalázták.
Meglátogatott bennünket Echer cseh főbíró is, ez a titokzatos ember, akinek a beosztását és küldetésének célját sohasem sikerült kiderítenem. Echer főbíró azonban igen rövid idő alatt igen nagy károkat okozott Mondorfban. Kellemes arcú ember volt, akinek mosolytól sugárzó arca maga volt a színtiszta őszinteség. Londonból érkezett, ahol a Katonai Törvényszék jogi munkáját végezték, s felhatalmazása volt, hogy bárkivel beszélhet, akivel csak akar. Egész idő alatt, amíg ott téblábolt a cellák körül, rossz előérzetem volt személyével meg küldetésével kapcsolatban.
Távozása után nem kellett soká várnom, hogy beigazolódjék, nem csalt a hatodik érzékem. Echer visszament Londonba, és elmondta a jogászoknak, hogy semmire sem fognak jutni a mondorfi kihallgatásokkal, mivel a foglyok szabadon beszélhetnek egymással, és együtt üldögélnek meg sétálnak a börtönudvaron. Azt állította: nem lehet őket megakadályozni abban, hogy védelmükben együttműködjenek és hamis tanúvallomásokat készítsenek elő. Magánzárkát javasolt a számukra.
Echer látogatása feltárta, milyen hihetetlenül rossz volt az összeköttetés Mondorf, az expedíciós haderők főhadiszállása és a londoni tárgyaláselőkészítő bizottság között. Olyanok voltunk, mint három egymástól elvágott sziget.
Ha valami sürgős titkos közlendőm volt a főhadiszállás számára, az volt a legegyszerűbb, ha kocsiba ültem és behajtottam hozzájuk Reimsbe. Ha Echer londoni jogászkollégáival akartam tárgyalni a kihallgatásokról vagy a majdan Nürnbergben teendő intézkedésekről, nem tehettem mást, repülőre kellett szállnom. De még akkor is maradt egy problémám: Londonba érve fogalmam sem volt, hol tartják megbeszéléseiket a jogászok. És úgy látszott, hogy senki sem tudja!
A kellemetlenség ellenére, amit közvetlenül távozása után okozott, jó viszonyban maradtam Echerrel; barátságosan beszélgettünk, amikor Nürnbergben ismét megjelent közöttünk, sőt egy rövid látogatásra magával vitt Csehszlovákiába is.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!