A munkásosztály egységfrontja a fasizmus ellen –
Az egységfront és az ifjúság
(idézet: Georgi Dimitrov – Egységfront, népfront, szocializmus)
A fasizmus támadása
és a Kommunista Internacionálé
feladatai a munkásosztály egységéért,
a fasizmus ellen folytatott harcban
Előadás a Kommunista Internacionálé VII. világkongresszusán
[1935. augusztus 2.]
Az egységfront és az ifjúság
Már rámutattam arra, elvtársak, milyen szerepet játszott a fasizmus győzelmében az ifjúságnak a fasiszta szervezetekbe történt bevonása. Ha az ifjúságról beszélünk, nyíltan ki kell jelentenünk: mi elhanyagoltuk azt a feladatunkat, hogy a dolgozó ifjúság tömegeit bevonjuk a tőke támadása, a fasizmus és a háború veszélye elleni harcba. Számos országban elhanyagoltuk ezt a feladatot. Lebecsültük az ifjúság óriási jelentőségét a fasizmus elleni harcban. Nem mindig vettük tekintetbe az ifjúság külön gazdasági, politikai és kulturális érdekeit. Nem fordítottunk kellő figyelmet az ifjúság forradalmi nevelésére sem.
Mindezt igen ügyesen kihasználta a fasizmus, amikor néhány országban, például Németországban, az ifjúság jelentékeny részét a proletariátus elleni útra térítette. Tekintetbe kell venni, hogy a fasizmus nemcsak militarista romantikával vonzza az ifjúságot. Vannak, akiknek enni ad, felöltözteti őket az osztagokban, másoknak munkát ad, továbbá úgynevezett kulturális intézményeket létesít az ifjúság számára, és ilyen módon igyekszik elhitetni az ifjúsággal, hogy tényleg élelmezni, ruházni, tanítani akarja, munkával akarja ellátni a dolgozó ifjúság tömegeit, és hogy erre képes is.
Kommunista ifjúsági szövetségeink sok kapitalista országban még mindig túlnyomórészt szektaszerű, a tömegektől elszakadt szervezetek. Legfőbb gyengeségük az, hogy még mindig a kommunista pártokat, azok munkájának formáit és módszereit igyekeznek lemásolni, elfelejtve azt, hogy a kommunista ifjúsági szövetség az ifjúságnak nem kommunista pártja. Nem eléggé veszik tekintetbe, hogy ennek a szervezetnek megvannak a maga különleges feladatai. A munka, a nevelés és a harc módszereit és formáit az ifjúsági szervezetekben az ifjúság tényleges színvonalának és szükségleteinek megfelelően kell megválasztani.
Kommunista fiataljaink a hősiesség felejthetetlen példáit mutatták a fasiszta erőszak és a burzsoá reakció elleni harcban. De még nem tudják eléggé konkrétan és kitartóan kivonni az ifjúság tömegeit az ellenséges befolyás alól. Ezt mutatja a még ma is tapasztalható vonakodás a fasiszta tömegszervezetekben végzendő munkától, a nem mindig helyes magatartás a szocialista és egyéb, nem kommunista fiatalokkal szemben.
Mindezért természetesen nagy felelősséggel tartoznak a kommunista pártok is, amelyeknek vezetniük és támogatniuk kell a kommunista ifjúsági szövetség munkáját. Hiszen az ifjúság problémája nemcsak a kommunista ifjúsági szövetség problémája. Ez az egész kommunista mozgalom problémája. Az ifjúságért folyó harcban a kommunista pártoknak és a kommunista ifjúsági szervezeteknek határozottan előre kell lépniük. Az ifjúság kommunista mozgalmának fő feladata a kapitalista országokban az, hogy bátran haladjanak az egységfront megvalósításának útján, a fiatal dolgozó nemzedék szervezésének és egyesítésének útján. Hogy milyen nagy befolyása van az ifjúság forradalmi mozgalmára már az első lépéseknek is ezen a téren, azt Franciaország és az Egyesült Államok példája mutatja az utóbbi időben. Csak hozzá kellett fogni ezekben az országokban az egységfront megvalósításához, és máris jelentékeny sikerek mutatkoztak. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó a nemzetközi egységfront terén a párizsi antifasiszta és háborúellenes bizottság sikeres kezdeményezése abból a célból, hogy megteremtsék az ifjúság valamennyi nem fasiszta szervezetének nemzetközi együttműködését.
Az ifjúság egységfrontmozgalmának ezek az utóbbi időben elért sikerei azt is mutatják, hogy az ifjúság egységfrontjának formáit nem lehet sablonszerűen alkalmazni, azok nem okvetlenül ugyanolyanok, mint a kommunista pártok gyakorlati munkájában. A kommunista ifjúsági szövetségeknek minden erővel arra kell törekedniük, hogy egyesítsék az ifjúság valamennyi nem fasiszta tömegszervezetének erejét. Arra kell törekedniük, hogy különböző jellegű általános szervezeteket alakítsanak, amelyeknek a célja: harc a fasizmus ellen, harc az ifjúság hallatlan jogfosztottsága és militarizálása ellen, harc az ifjú nemzedék gazdasági és kulturális jogaiért, harc ennek az ifjúságnak a megnyeréséért az antifasiszta front számára, bárhol legyen is: az üzemekben, a kényszermunkatáborokban, a munkaközvetítőkben, a kaszárnyákban és a flottában, az iskolákban vagy a különböző kulturális, sport- és egyéb szervezetekben.
Fejlesztve és erősítve a kommunista ifjúsági szövetséget, a mi kommunista fiataljainknak azért kell küzdeniük, hogy megteremtsék az osztályharc alapján álló kommunista és szocialista ifjúsági szövetségek antifasiszta egyesüléseit.
Az egységfront és a nők
A dolgozó nők – a munkásnők, a munka nélküli nők, a parasztasszonyok és a háziasszonyok körében végzendő munka terén, elvtársak, szintén tapasztalható volt a szervező munkának ugyanaz a lebecsülése, amit az ifjúság közti munkára vonatkozólag láttunk. Pedig ha az ifjúságot fosztja meg a fasizmus a legtöbbtől, úgy a nőt különösen könyörtelenül és cinikusan igázza le, mert a bizonytalanságtól sújtott anya, háziasszony, egyedülálló munkásnő legfájóbb érzéseivel spekulál. A fasizmus a jótevő szerepében lép fel, és nyomorúságos alamizsnát vet oda az éhező családnak. Ezzel akarja elfojtani azt a keserűséget, amelyet különösen a dolgozó nőknél vált ki a hallatlan rabság, amelyet számukra a fasizmus hoz. A fasizmus kikergeti a munkásnőket a termelésből. Erőszakkal falura küldi a szűkölködő leányokat, és arra kárhoztatja őket, hogy a kulák és a földesúr ingyencselédjei legyenek. Boldog családi tűzhelyet ígér a nőknek, és ugyanakkor, minden más kapitalista rendszernél inkább, a prostitúció útjára kergeti.
A kommunistáknak, s mindenekelőtt kommunista elvtársnőinknek meg kell érteniük, hogy a fasizmus és a háború elleni sikeres harc lehetetlen, ha ebbe a harcba nem vonjuk be a nők tömegeit. Ezt azonban egyedül agitációval nem lehet elérni. Meg kell találnunk a lehetőségét annak, hogy bármilyen konkrét helyzetben mozgósítani tudjuk a dolgozó nők tömegeit mindennapi érdekeikért és követeléseikért, hogy harcba vigyük őket a drágaság ellen, a munkabér emeléséért az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elve alapján, a tömeges elbocsátások ellen, a nők egyenlőtlen helyzete és a nőkre súlyosodó fasiszta járom bármilyen formája ellen.
Amikor arra törekszünk, hogy a dolgozó nőket bevonjuk a forradalmi mozgalomba, nem kell félnünk attól, hogy ebből a célból ott, ahol erre szükség van, külön női szervezeteket is alakítsunk. Az az előítélet, hogy a kapitalista országokban a kommunista pártok vezetésével működő nőszervezeteket meg kell szüntetni, mégpedig a munkásmozgalomban megnyilvánuló „női szeparatizmus” elleni harc nevében – ez az előítélet gyakran nagy károkat okozott.
Meg kell találnunk a forradalmi, a szociáldemokrata és a progresszív háborúellenes és antifasiszta nőszervezetekkel való kapcsolat felvételére és a velük való közös harc céljából a legegyszerűbb, leghajlékonyabb harci formákat. Mindenáron el kell érnünk azt, hogy a munkásnők és a dolgozó asszonyok osztálytestvéreikkel vállvetve harcoljanak a munkásosztály egységfrontjának és az antifasiszta népfrontnak a soraiban.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!