A kapitalizmus motorja az élősködés 25. rész

A kapitalizmus motorja az élősködés 25. rész
De mi vezet a kizsákmányoláshoz?
A kizsákmányolás a kapitalizmusban röviden és egyszerűen jog a törvényes élősködésre!!
A tőkés törvényesen kisajátítja a proletárok által munkával termelt értéktöbbletet élősködés céljából!
A kapitalizmus a vállalkozás, a szolgaság, az élősködés szabadsága miatt hatékony, ámde embertelen!
A kapitalizmus és a fasizmus édestestvérek!

A tőkés „EMBERT” a kapitalizmus körülménye teszik embertelenné!

Aki nem dolgozik, az ne is egyék! Ez legyen az ember erkölcse! De a kapitalizmus erkölcse nem ez!
A kapitalizmus erkölcse a felsőbbrendűként élő tőkések joga az élősködésre!

*

De mi vezet a kizsákmányoláshoz?

Ne nézd a tőkésnek az első megszerzett millióit lehet, hogy vér, verejték, lopás, rablás, gyilkolás, jajszó, hörgés, hullahegyek eredménye! De a szorgalom, a szerencse, a jó helyzetfelismerés, a kitartás is induló tőkét eredményezhet.

A jobb vagy kedvezőbb társadalmi környezet, a genetikai adottság, a tehetség, a tudás, a szorgalom, a szerencse, a gátlástalanság, rablás, stb. a megosztottságra berendezkedett társadalmi-gazdasági formában, amilyen a kapitalizmus, az embereket szélsőségesen elkülöníti egymástól, társadalmi osztályokra osztja. Az emberek egy kis csoportja mérhetetlenül felülkerekedik a túlnyomó többségen és korlátlan hatalomra tesz szert, önkényuralom alakul ki. A tőkések hatalma szabadság a proletárok feletti diktatúrára, még akkor is, ha a polgári demokrácia és a jogállamiság cégére alatt sziporkázik, ami a hatalomnélküli proletárok számára csak tőkés diktatúra lehet.

A vállalkozót amennyiben a kezdetben meglévő jó emberi tulajdonsága az, ami valóban az átlag fölé emeli, az idővel mégis átalakul élősködővé, kizsákmányolóvá, a proletárok által munkával termelt értékek eltulajdonítójává és a kapitalizmusban törvényes rablóvá válik. Ennek oka a kapitalizmusban a létfeltételek termelési eszközeinek magánkézben való koncentrálódása, aminek alapja a bármilyen módon megszerzett induló tőke, ami a továbbiakban már elsősorban az élősködést szolgálja. Nehéz megkülönböztetni a törvénytelenül vagy embertelenül szerzett induló tőkével működő üzletet a törvényestől, a szorgalommal, tehetséggel, kitartással, rengeteg munkával megszerzett induló tőkét, amikor már pont úgy működik, mert célja az élősködés. A kapitalizmusban semmiben sem különbözik a rablásból, csalásból, gyilkolásból megteremtett induló tőke a szorgalommal, tudással, munkával létrehozottól. A bűnözők is üzletnek nevezik a törvény átall nem támogatott vagy éppenséggel üldözött gazdasági tevékenységüket, ami már törvényesen is lopás, ha kiderül; ez sokszor csak jogi erő kérdése; a kapitalista célja az értéktöbblet eltulajdonítása, amihez mindenképpen a kizsákmányolás szükséges; a rabló a zsákmányért tevékenykedik és mindenki kárára, a tőkés rablása a minél nagyobb profit a proletárok kárára.

Marxista filozófia alapjai: „… A társadalom alapja magában foglalja azoknak a gazdasági viszonyoknak az összességét, amelyek az emberek között az anyagi termelés és életük újratermelése folyamatában alakultak ki; ide tartoznak elsősorban a termelési eszközök tulajdonviszonyai, a különböző társadalmi csoportok, osztályok közti gazdasági viszonyok, valamint a termelési eszközök tulajdonviszonyaitól függő elosztási és csereviszonyok.
… Az emberek termelési viszonyai, amelyek a társadalom gazdasági alapját alkotják, anyagi jellegűek: objektíve, az emberek tudatán és akaratán kívül, attól függetlenül léteznek; az anyagi termelési folyamatban alakulnak ki, és közvetlenül a termelőerők fejlődésének befolyására változnak meg. A gazdasági viszonyok a termelőerők fejlődésének formáit alkotják, és a termelőerők fejlődése határozza meg őket, de ugyanakkor a gazdasági viszonyok határozzák meg az egész felépítményt. „… A társadalom mindenkori gazdasági szerkezete — írta Engels — az a reális alap, amelyből minden egyes történelmi korszak jogi és politikai intézményeinek, valamint vallási, filozófiai és egyéb szemléleti módjának egész felépítménye végső fokon magyarázandó.” A társadalom felépítménye a társadalmi élet gazdasági tartalmának ideológiai, politikai és jogi formája.
… A társadalom felépítményéhez tartoznak az összes társadalmi eszmék és a nekik megfelelő intézmények: az állam, a jog, a politikai pártok, a politikai eszmék, az erkölcs, a művészet, a filozófia, a vallás, az egyház stb. Mindezekben a különböző társadalmi jelenségekben az a közös, hogy az adott társadalom gazdasági rendje alapján emelkednek, ez a rend határozza meg őket, ennek a rendnek termékei és visszatükröződései. Ez indokolttá teszi, hogy mindezeket az előbb említett jelenségeket úgy tekintsük, mint bizonyos közös fejlődési törvényeknek alávetett társadalmi jelenségek egységes, kölcsönösen összefüggő rendszerét.
… A felépítményhez tartozó mindegyik jelenségnek megvannak a maga sajátszerű fejlődési törvényszerűségei, és mindegyikük az alaptól való általános függőségének keretein belül viszonylagosan önálló. A felépítmény különböző részei — az állam, a jog, az ideológia különféle formái (filozófia, erkölcs, művészet, vallás) — különböző módon függnek össze az alappal és egymással, s állandó kölcsönhatásban vannak. A felépítmény egyes részei — például az állam és a jog, a politikai szervezetek és a politikai ideológia — közvetlenül összefüggnek a társadalom gazdasági rendjével, más részei viszont — például a filozófia, a művészet, a vallás — távolabb vannak az alaptól, és közvetve függnek össze vele.
… E különbségek ellenére a felépítmény mindegyik része a társadalom gazdasági rendjét tükrözi vissza, és a gazdasági rend meghatározó hatására változik.
… Az államot például a társadalom uralkodó osztálya hozza létre, érdekeinek megvédelmezése és az ellenséges osztályok elnyomása céljából. Az osztályok azonban, s így az állam is, a társadalom gazdasági fejlődésének termékei.
… A társadalom különböző osztályainak és azok pártjainak az államhatalomhoz — az uralkodó osztály eszközéhez — való viszonya politikai viszony. A politikai rend mint e viszonyok összessége a gazdasági rend származéka, a társadalom politikai felépítménye. A kapitalizmusban a burzsoázia a gazdaságilag uralkodó osztály. A burzsoázia a tőkés gazdasági rend védelme céljából létrehozza a maga burzsoá államát, kidolgozza és rákényszeríti a társadalomra a maga politikai és egyéb ideológiáját, s ezáltal mind politikai, mind pedig szellemi, ideológiai tekintetben uralkodó osztállyá válik.
… A munkásosztályt, a kizsákmányolt dolgozó tömegeket a burzsoá társadalomban nemcsak gazdasági, hanem politikai és ideológiai elnyomás is sújtja.”

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!