Félelem a munka egységfrontjától
(idézet: Georgi Dimitrov – Egységfront, népfront, szocializmus)
[1923. augusztus 27.]
A munka egységfrontjára vonatkozó javaslatunk, amelyet a Szociáldemokrata Munkáspárthoz intéztünk, nagy aggodalmat keltett a burzsoá pártok és szerkesztőségek főhadiszállásán.
Most tanúi lehetünk a legkülönfélébb, sőt nevetséges jóslatoknak azzal kapcsolatban, hogy milyen szándékokkal tette meg javaslatát a kommunista párt. E szándékok kiderítéséért mind a régi politikai javasasszonyok, mind a burzsoá szerkesztőségek fiatal jövendőmondói tovább gyötrik egyébként sem különösen egészséges agyukat.
Egyesek megállapították, hogy a kommunista javaslat nem őszinte, hanem csupán „ügyes manőver” a „jó taktikusok” kezében abból a célból, hogy zavart keltsenek a Szociáldemokrata Munkáspártban és szétzilálják sorait.
Mások bizonyítékot keresnek ebben a javaslatban arra, hogy a kommunisták lemondtak eddigi alapelveikről, maximális programjukról, „bolsevista” módszereikről, és ezt azért tették, hogy megőrizzék pártjukat a „szétbomlástól” és megmentsék „fejüket és bőrüket”.
Megint mások – mint a félreállított demokratikus pénzügyi szakértő Ljapcsev – a kommunista párt javaslatában még a bolgár kommunisták „erkölcsi hanyatlását” is felfedezték.
S kialakult egy csodásán furcsa és vidám kép. A kommunista párt halálos ellenségei, akik fáradhatatlanul szervezik összeesküvéseiket a kommunista párt elpusztítására, mélységes sajnálkozásukat fejezik ki a kommunizmus „erkölcsi hanyatlása” felett és amiatt, hogy a kommunizmus képviselői ennek következtében a munka egységfrontjának taktikáját hirdetik!
Ezzel egyidejűleg a bolgár kapitalizmus ideológusai és szócsövei a tucatnyi burzsoá újság szerkesztőségében minden erejükkel azon voltak, hogy „megmentsék” a Szociáldemokrata Munkáspártot, nehogy valamiképpen, legnagyobb elkeseredésükre, bekapja a „kommunista horgot” és elpusztuljon, mert akkor nem játssza tovább a segítő és cinkos szerepét a kapitalista osztály hóhértámadásában a dolgozó bolgár nép ellen.
A feloszlott demokrata párt „Praporec” („Zászló”) című lapja nemhiába jelentette ki mélyértelműen, megvizsgálva a Szociáldemokrata Munkáspárt eddigi szerepét politikai életünkben és hangsúlyozva értékes szolgálatait, amelyeket ez a párt a burzsoáziának a múltban és a június 9-i eseményekkel kapcsolatban tett: ha a Szociáldemokrata Munkáspárt nem létezne nálunk, a burzsoázia maga, saját érdekében, kénytelen lenne gondoskodni megteremtéséről.
A jelenlegi aggodalom a burzsoá körökben természetesen teljesen érthető. A munka-egységfront halálos fegyver a reakciós kapitalista beszivárgási törekvések és a burzsoázia osztályuralma ellen; a burzsoá úgy érzi, hogy ezt a fegyvert egyenesen a szívének irányítják. Az egységfront valóban szörnyű veszedelem a kapitalisták, a bankárok és az üzérek, a nagy bérháztulajdonosok és a nagybirtokosok, valamint mindenki számára, aki parazita elemként akar élni és meggazdagodni a nagy népi többség munkájának gyümölcséből.
Itt egyébként teljesen feleslegesek a régi politikai javasasszonyok jövendölései és a tőke ifjú jövendőmondóinak jóslatai azokkal a szándékokkal kapcsolatban, amelyek a kommunista pártot vezérlik egységfront-taktikájában, mert ezek a szándékok nem titkosak, és nem is lehetnek azok senki számára.
Igen egyszerű és világos a dolog, bölcs tudós és professzor urak, a világ legegyszerűbb dolgainál is egyszerűbb!
A munka egységfrontja szükséges a kenyér, az élet, a jog, a szabadság és a dolgozó nép jövőjének biztosításához. Az egységfrontra szükség van, hogy megóvjuk a dolgozó tömegeket, a dolgozó értelmiséget és minden nem tőkés elemet a kizsákmányolástól, a kapitalista kisebbség fosztogatásától és elnyomásától, hogy meghiúsítsuk az utóbbiaknak a katonai vagy fasiszta diktatúráról szőtt terveit, és megteremtsük saját, igazi néphatalmunkat. Az egységfront kell azért is, hogy elhárítsuk a fenyegető új háborús kalandokat és veszélyeket, és biztosítsuk a politikai szabadságot, a nemzeti függetlenséget és békét az egész országban, valamint a testvéri kapcsolatokat a szomszédos népekkel. A dolgozó tömegek egységfrontja végül még azért szükséges, hogy előrelendítse a társadalmi fejlődést a nép és az ország teljes felszabadulásáig a kapitalizmus igája alól.
A kommunista párt, amely ma az ország legnagyobb és leghűbb néppártja, amely a dolgozó bolgár nép élcsapata, csupán az önmaga, a nép és az ország iránti kötelességét teljesíti. Csupán saját történelmi hivatásának tesz eleget, amikor elsőnek kezdeményezi a munka egységfrontját, és oly fáradhatatlanul és odaadóan dolgozik megvalósításán, azon, hogy országunkban a dolgozó tömegeknek minden politikai pártja és gazdasági szervezete egy közös frontban sorakozzon fel a tőke és a reakció ellen.
A kommunista párt a néptömegek pártjaként egyáltalában nem érzi szükségét annak, hogy a színfalak mögött cselekedjék, a sötétben, a rejtett zugokban, a nép háta mögött, mint ahogyan azt ma a tömegek által gyűlölt régi burzsoá pártok bukott vezérkarai teszik, új köntösbe bújva, a Demokratikus Szövetség leple alatt.
A kommunista párt nyíltan javasolja az egységfrontot, és az egész világ szeme előtt dolgozik megvalósításáért; nem tesz semmiféle sötét, népellenes dolgot, mint kényszeredett helyzetükben és a néptől félve az egy fedél alá gyűlt „szövetségiek” és társaik a Nemzeti Liberális Pártból.
Hogyan lehet hát a kommunista párt őszinteségét kétségbe vonni, ha szavait mindig a megfelelő tettekkel kíséri?
A dolgozó tömegek szükségletei és felszabadító mozgalmuk érdekei szabják meg a kommunista párt legfőbb törvényét. Éppen ezek a szükségletek és érdekek jutottak kifejezésre elméletileg és politikailag a párt alapelveiben, minimális és maximális programjában, és változatlanul ezek adják meg taktikájának tartalmát. A kommunista taktikának csupán formái változnak, a változó politikai helyzettől és a harc újonnan kialakult feltételeitől függően.
Hogy a kommunista párt helyes taktikát folytat, és az egységfront megteremtésére tett konkrét javaslata időszerű, annak legjobb bizonyítéka éppen a kapitalista burzsoáziának a munka-egységfront elleni közös üvöltése és az egységfront gyakorlati megvalósítása miatt érzett páni félelme.
Valamikor Bebel, a német proletariátus feledhetetlen vezére azt mondta, hogy a legjobban éppen abból tudja, helyes úton jár-e, amit róla és az általa képviselt irányról a proletariátus osztályellenségei beszélnek.
A kommunista párt is elégedetten állapíthatja meg, hogy a munka egységfrontjára vonatkozó taktikájával helyes úton jár, hiszen a kapitalisták pártjai, ideológusai, professzorai és ügyvédei ellenzik és nagy aggodalommal figyelik.
A munka egységfrontja, bár számtalan ellensége van, meg fog valósulni, mert ezt követeli maga az élet.
Georgi Dimitrov: Izbrani proizvedenija.
3. köt. 47-52. old.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!