Az egységfront és a tőke támadása
(idézet: Georgi Dimitrov – Egységfront, népfront, szocializmus)
[1923. augusztus 22.]
A dolgozó tömegek egységfrontjának eszméje már nem pusztán az elméleti fejtegetések és az általános politikai propaganda tárgya, hanem közeleg gyakorlati megvalósításának ideje is.
Ami ma az egységfront megvalósítását szükségszerűvé teszi, az mindenekelőtt a tőke erősödő támadása. A június 9-én bekövetkezett politikai változás, bárhogyan is értékeljük, mindenki számára nyilvánvalóan és vitathatatlanul azt jelenti, hogy elszabadult ennek a támadásnak pusztító ereje. A kapitalisták úgy érezték, hogy a kizsákmányolás különböző területein teljesen szabad kezet kaptak: az iparban és a kereskedelemben, a bank- és a részvény- ügyletekben, létfontosságú árukkal való üzérkedésben, a nagy bérházakkal és a földbirtokokkal kapcsolatban. Lázasan dolgoznak, hogy minden törvényes és más akadályt ledöntsenek, amely útjukat állja, és erőteljesen tevékenykednek annak előkészítésén, hogy az adó- és jóvátételi terheket a városi és falusi dolgozók tömegeire hárítsák.
Már tapasztalhatók a tőke erősödő támadásának első nyilvánvaló következményei. A munkások reálbére csökken, miközben a drágaság növekszik. A bolgár munkásokat az utcára dobják munka és kenyér nélkül, és a vállalatokat egyre inkább idegen elemekkel töltik meg, főleg a szétvert Vrangel-hadsereg* – Még a Sztambolijszki-kormány engedélye alapján Bulgáriában telepedett le Vrangel báró Szovjet-Oroszországban szétvert ellenforradalmi fehérgárdista csapatainak egy része.* embereivel. A munkanapot önkényesen meghosszabbítják, és arcátlanul lábbal tiporják a jelenleg érvényben levő Munka Törvénykönyv rendeleteit. A kiskereskedők és a házalók szabadságát korlátozzák, és a kisipar támogatása is háttérbe szorul, ugyanakkor azonban a nagykereskedelem és a tőzsde üzérkedésének legkisebb korlátozásait is eltörlik. A földhöz juttatott parasztoktól elveszik a földet, a nagybirtokosoknak pedig az érvényben levő földreform-törvény ellenére lehetőséget adnak arra, hogy a parasztok földjéről elhordják a kévéket, bár a földművesek nehéz munkával, arcuk verejtékével művelték meg nemrég kapott földdarabkájukat. Ahelyett, hogy kibővítenék és megjavítanák a lakástörvényt a dolgozó lakosság és a kis háztulajdonosok védelmére, mindent elkövetnek, hogy elérjék a törvény visszavonását. Az élelmiszerek, ruházati cikkek, fűtőanyagok kapitalista monopóliumát a bankok, a részvénytársaságok és a magántőkések irányítják, akik az egész országban akadálytalanul kiépítik hálózatukat, hogy a tél folyamán még jobban felemeljék a tömegek számára létfontosságú cikkek amúgy is magas árát. Az élelmiszer kivitelét és a vámpolitikát nem az ország gazdasági helyreállítása és a belső fogyasztás tartalékainak biztosítása szempontjából alakítják, hanem kizárólag az exportvállalatoknak és az érdekelt üzéreknek gyors és nagy nyereség utáni telhetetlen vágyától vezérelve.
Egyébként ma a kapitalista kisebbség önző érdekei és mohó vagyonszerzése miatt minden eddiginél nagyobb veszély fenyegeti a bolgár dolgozó nép, a dolgozó értelmiség és az ország összes, tőkével nem rendelkező elemeinek mindennapi táplálékát, létezését és jövőjét.
Maradhat-e ebben a helyzetben karba tett kézzel a hatalmas, nyomorgó tömeg, és viselje-e közömbösen, részvétlenül tovább a sorsát? Bele kell-e törődnie abba, hogy tehetetlen zsákmány legyen a kapitalisták karmaiban és áldozatul essen veszett támadásuknak a munkásság körében jelenleg tapasztalható eltérő program, politika és taktika miatt? Melyik igazi népvezér engedhetné meg magának, hogy könnyelműen ezt javasolja?
A dolgozó tömegek és a dolgozó értelmiség valóban nincs megszervezve és nem tömörül egy egységes politikai pártba. A dolgozók nagy része a Bolgár Kommunista Pártban sorakozik fel és a párt zászlaja alatt halad, másik, szintén jelentős része a Népi Földművesszövetségben tömörül, a harmadik rész a Szociáldemokrata Munkáspártban, a negyedik, elég kis rész pedig a Radikális Párt kétségtelen többségét alkotja.
Ezek a pártok különböznek egymástól és különösen a kommunista párttól programjuk végső céljában és követeléseikben, általános felfogásukban, valamint politikai taktikájukban; ebből erednek háborúskodásaik is. Mivel azonban mindegyikük a dolgozó tömegek pártja, ellentéteik csak végső céljukat és az odavezető utakat illetően kibékíthetetlenek; köztük és a tőke pártjai között áthidalhatatlan a szakadék: egyrészről a proletariátus és a kispolgárság, másrészről a kapitalista burzsoázia érdekei között a kizsákmányolt és a kizsákmányoló, a rab és a rabszolgatartó közötti szakadék húzódik.
Ezért a dolgozó tömegek pártjai, ha hűek akarnak maradni a tömegek érdekeihez, feltétlenül a kapitalista pártok kérlelhetetlen ellenzékévé válnak, és haladéktalanul keresni fogják az érintkezési pontokat egymás között a közös munka és harc jegyében.
Ki lenne hajlandó ma azt állítani, hogy amikor a dolgozó tömegek és az egész dolgozó értelmiség ilyen nyomorúságos helyzetben van és ennyire súlyos megpróbáltatásoknak és szörnyű veszélyeknek van kitéve, pártjaik nem nyújthatnának kezet a közös harcra, hogy egységfrontot teremtsenek a tőke támadásával szemben egységes, konkrét program alapján, amely a bérek, a munkaidő, az élelem, a föld, a lakásszükséglet, az adók, a jóvátételek kérdésére és más egyéb létfontosságú kérdésekre vonatkozik.
A dolgozó tömegek pártjainak eltérő követelései és végső céljai nem akadályozhatják meg a közös munkát és harcot, az egységfront megalakítását a dolgozó tömegek védelmére a mostani sorsdöntő időben, ha a kommunista párthoz hasonlóan a többi pártot is a dolgozók érdeke vezérli, és ha felszámolják népellenes koalíciójukat a kapitalista pártokkal, a Demokratikus Szövetséggel és a nemzeti liberálisokkal.
A kommunista párt, amely anélkül javasolja az egységfrontot, hogy bármit is engedne nagy céljaiból a harc folyamán, anélkül, hogy mint önálló párt feladná függetlenségét és anélkül, hogy ezt kérné a szociáldemokratáktól, a Földművesszövetség tagjaitól és a radikálisoktól, mélyen meg van győződve arról, hogy ez a legbiztosabb eszköz a jelenlegi időpontban a tőke támadásának visszaverésére, a dolgozó tömegek megmentésére a nyomortól és azoktól a veszélyektől, amelyeknek ki vannak téve, és ez az egyetlen lehetőség arra, hogy az ország kijusson a zsákutcából, amelybe a kapitalista burzsoázia belevitte.
Az egységfront a gyakorlatban egyáltalában nem jelent lemondást az általános pártelvekről, s azt sem jelenti, hogy a pártok elveszítenék jellegüket, de jelenti a közös, konkrét, kapitalistaellenes platform elfogadását és megvalósítását a dolgozó tömegek megvédelmezése érdekében.
Június 9-e előtt, amikor a Földművesszövetség teljes egészében az uralkodó falusi burzsoázia kezében volt, s elkeseredett küzdelmet folytatott a városi és falusi dolgozó tömegekkel, nyilvánvalóan nem lehetett megvalósítani a munka egységfrontját. Ez az akadály ma már elhárult, mint ahogyan számos más akadály is megszűnt időközben. A történtek után a Földművesszövetség már semmiképpen sem lehet a falusi burzsoázia eszköze, és elkerülhetetlenül a dolgozó tömegekkel halad együtt; vagy ha ezt képtelen megtenni, visszavonhatatlanul és véglegesen elpusztul.
Az egységfront előtt megnyílt az út. És a munkának ez a tőke elleni egységfrontja megvalósul, mivel ezt követeli az élet és a dolgozó tömegek acélos akarata.
Jaj azoknak a pártoknak és pártvezéreknek, akik a bolgár dolgozó nép képviselői akarnak lenni, de elég esztelenek ahhoz, hogy pártjuk vagy saját elképzelésük alapján, a kapitalistákkal fennálló koalíció megőrzése kedvéért szembefordulnak a munka-egységfronttal!
Ezzel ők maguk írják alá politikai halálos ítéletüket!
Georgi Dimitrov: Izbrani proizvedenija.
3. köt. 30-35. old.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!