MARX – A hegeli jogfilozófia kritikájához
(idézet: Marx és Engels válogatott művei 1)
1
Bevezetés
Németországban a vallás kritikája lényegében lezárult, márpedig a vallás kritikája minden kritika előfeltétele.
A tévedés világi létezése kompromittálódott, miután mennyei oratio pro aris et focis-át* megcáfolták.
* – szónoklatát az oltárokért és a tűzhelyekért — Szerk.
Az ember, aki a mennyország fantasztikus valóságában, ahol emberfeletti embert keresett, csak önmagának visszfényét [Widerschein] találta meg, nem lesz többé hajlandó arra, hogy csak önmagának látszatát [Schein], csak a nem-embert találja meg, mikor igazi valóságát keresi és kell hogy keresse.
A vallástalan kritika alapzata: az ember csinálja a vallást, nem a vallás csinálja az embert. Mégpedig a vallás annak az embernek az öntudata és az önérzete, aki vagy még nem szerezte meg önmagát, vagy már ismét elvesztette. De az ember nem valami elvont, a világon kívül kuksoló lény. Az ember az az ember világa, az állam, a társadalom. Ez az állam, ez a társadalom termeli a vallást, egy visszájára fordított világtudatot, mert maga is visszájára fordított világ. A vallás ennek a világnak általános elmélete, enciklopédikus összefoglalása, népszerű formába öntött logikája, spiritualista becsületügye, lelkesedése, erkölcsi szentesítése, ünnepélyes kiegészítése, általános vigasztaló és igazoló alapja. A vallás az emberi lényeg fantasztikus megvalósulása, mert az emberi lényegnek nincs igazi valósága. A vallás elleni küzdelem tehát közvetve küzdelem ama világ ellen, amelynek szellemi aromája a vallás.
A vallási nyomorúság a valóságos nyomorúság kifejezése, s egyszersmind tiltakozás a valóságos nyomorúság ellen. A vallás a szorongatott teremtmény sóhaja, egy szívtelen világ lelke, mint ahogyan szellemtelen állapotok szelleme. A vallás a nép ópiuma.
A vallást mint a nép illuzórikus boldogságát megszüntetni annyi, mint a nép valóságos boldogságát követelni. Az állapotáról táplált illúziók feladását követelni annyi, mint amaz állapot feladását követelni, amely rászorul az illúziókra. A vallás kritikája tehát csírájában ama siralomvölgy kritikája, amelynek szentfénye a vallás.
A kritika letépte a láncról a képzelt virágokat, de nem azért, hogy az ember a fantáziátlan, vigasztalan láncot hordja, hanem azért, hogy a láncot ledobja és élő virágot szakítson. A vallás kritikája kiábrándítja az embert, de azért, hogy mint kiábrándult, értelmére tért ember gondolkozzék, cselekedjék, alakítsa valóságát, hogy önmaga körül és így valódi napja körül keringjen. A vallás csak az illuzórikus nap, amely az ember körül kering, amíg ez nem önmaga körül kering.
A történelem feladata tehát, hogy miután az igazság túlvilága eltűnt, felépítse az evilág igazságát. Mindenekelőtt a filozófiáinak, amely a történelem szolgálatában áll, feladata, hogy — miután az ember önmagától való elidegenülésének szent formája lelepleződött — önmagától való elidegenülését világi formáiban leleplezze. A mennyország kritikája ezzel a föld kritikájává, a vallás kritikája a jog kritikájává, a teológia kritikája a politika kritikájává változik.
A következő fejtegetés1 — egy adalék ehhez a munkához — első soron nem az eredetihez kapcsolódik, hanem egy másolathoz, a német állam- és jogfilozófiához, abból az egyszerű okból, hogy Németországhoz kapcsolódik.
Ha magához a német status quóhoz* kapcsolnék mondanivalónkat, mégha az egyedül helyénvaló módon is, azaz negatíve, az eredmény akkor is csak anakronizmus volna. Politikai jelenünknek még a tagadása is porlepte tény a modern népek történelmi lomtárában. Ha a rizsporos copfokat tagadom, még mindig megvannak a rizsporozatlan copfok. Ha az 1843-as német állapotokat tagadom, francia időszámítás szerint alig vagyok 1789-ben, nemhogy a jelen gyújtópontjában.
* — fennálló helyzethez — Szerk.*
Igen, a német történelem olyan mozgással dicsekedhetik, amelyben nem előzte meg, nem is fogja követni egyetlen nép sem a történelmi égbolton. Mi ugyanis osztoztunk a modern népek restaurációiban, anélkül, hogy forradalmaikban osztoztunk volna. Minket restauráltak, először, mert más népek forradalmat mertek csinálni, és másodszor, mert más népek ellenforradalmat szenvedtek el; az egyik alkalommal mert uraink féltek, és a másik alkalommal mert uraink nem féltek. Mi, pásztorainkkal az élünkön, mindig csak egyszer voltunk a szabadság társaságában, eltemetése napján.
Az az iskola, amely a tegnap gyalázatával törvényesíti a ma gyalázatát, az az iskola, amely lázadónak nyilvánítja a jobbágy minden felkiáltását a korbács ellen, ha a korbács régi, törzsökös, történelmi korbács, az az iskola, amelynek a történelem, mint Izrael Istene szolgájának, Mózesnek, csak az a posterioriját mutatja,2 a történelmi jogi iskola ezért kitalálta volna a német történelmet, ha jómaga nem a német történelem találmánya volna. Shylockként3, de szolgai Shylockként, a nép szívéből kimetszett minden font húsnál váltójára [Schein], történelmi fényére [Schein], keresztény-germán színére [Schein] esküdözik.
Jóindulatú lelkesedek pedig, vérbeli németeskedők és bölcselkedő szabadelvűek, szabadságunk történetét történelmünkön túl a teuton őserdőkben keresik. Miben különbözik azonban szabadságunk története a vadkan szabadságának történetétől, ha csak az erdőben található meg? Azonfelül tudjuk: Amit az ember az erdőbe kiált, azt zúgja vissza az erdő. Tehát békét a teuton őserdőknek!
Hadat a német állapotoknak! Azt! A történelem színvonala alatt állnak, minden kritikán alul vannak, de tárgyai maradnak a kritikának, ahogy a gonosztevő, aki az emberiesség színvonala alatt áll, tárgya marad a bakónak. Az ellenük folyó harcban a kritika nem a fej szenvedélye, hanem a szenvedély feje. Nem bonckés, hanem fegyver. Tárgya: az ellensége, akit nem megcáfolni, hanem megsemmisíteni akar. Mert ezeknek az állapotoknak a szelleme meg van cáfolva. Önmagukban véve ezek nem gondolkozásra érdemes tárgyak, hanem éppoly megvetendő, mint megvetett exisztenciák. A kritika magáért-valóan nem szorul rá arra, hogy megértésre jusson e tárggyal, hiszen tisztában van vele. Nem öncélként szerepel többé, hanem már csak eszközként. Lényegi pátosza a méltatlankodás, lényegi munkája a leleplezés.
Valamennyi társadalmi szférának egymásra gyakorolt kölcsönös fojtó nyomását kell ábrázolnia, az általános, tétlen lehangoltságot, az önmagát éppen annyira elismerő, mint félreismerő korlátoltságot, egy olyan kormányzati rendszer keretébe foglalva, amely — minden hitványság konzerválásából élve — maga sem más, mint a kormányon levő hitványság.
Micsoda színjáték! A társadalomnak a végtelenségig menő megoszlása a legkülönfélébb rasszokra, amelyek kicsinyes antipátiákkal, rossz lelkiismerettel és brutális középszerűséggel állnak egymással szemben, s amelyekkel éppen kölcsönös kétértelmű és gyanakvó állásfoglalásuk miatt, különbség nélkül minddel, ha különböző formaságok között is, úgy bánnak uraik, mintha létezésük az ő engedélyüktől függne. És még ezt is, hogy uralkodnak rajtuk, hogy kormányozzák, birtokolják őket, égi engedélynek keli elismerniök és vallaniok! Másrészt maguk ezek az uralkodók, akiknek nagysága fordított arányban áll számukkal!
A kritika, amely e tartalommal foglalkozik, kézitusában gyakorolt kritika, és a kézitusában nem arról van szó, hogy az ellenfél nemes, egyenrangú, érdekes ellenfél-e, hanem orról van szó, hogy odavágjunk. Arról van szó, hogy a németeknek egy pillanatot se engedjünk önámításra és belenyugvásra. A valóságos nyomást még nyomasztóbbá kell tennünk azzal, hogy hozzáadjuk a nyomás tudatát, s a gyalázatot még gyalázatosabbá, azzal, hogy nyilvánosságra hozzuk. A német társadalom minden szféráját mint a német társadalom partie honteuse-ét* kell ábrázolni, e megkövesedett viszonyokat azzal kell táncba kényszerítenünk, hogy saját nótájukat húzzuk a talpuk alá!
* — szeméremrészét — Szerk.*
1843 vége—1844 eleje.
Marx és Engels Művei. 1. köt.
1957. 378—391. old.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!