Marx – Tőke 1 – Gépi berendezés és nagyipar – A gyár

Marx – Tőke 1 – Gépi berendezés és nagyipar – A gyár

(idézet: Marx és Engels válogatott művei 2)
4. A gyár

	Kivitel: mennyiség
	1848	1851	1861	1865
Pamutgyárak Pamutfonal (font)
	135 831 162	143 966 106	197 343 655	103 751 455
Varrócérna (font)		4 392 176	6 297 554	4 648 611
Pamutszövet (yard)	1 091 373 930	1 543 161 789	2 776 218 427	2 015 237 851
Len- és kendergyárak
Fonal (font)	11 722 182	18 841 326	31 210 612	36 777 334
Szövet (yard)	88 901 519	129 106 753	143 996 773	247 012 329
Selyemárak
Láncolt, cérna,
Fonal (font)	[1846] 466 825	462 513	897 402	812 589
Szövet (yard)		1 181 455	1 307 293	2 869 837
				[vég 14 879]
				[font 103 773]
Gyapjúgyárak
Gyapjú- és fésűsfonál
(font)		14 670 880	25 533 968	31 669 267
Szövet (yard)		151 231 153	190 371 537	278 837 418
	Kivitel: érték (font sterling)
	1848	1851	1860	1965
Pamutgyárak
Pamutfonal	5 927 831	6 634 026	9 870 875	10 351 049
Pamutszövet	16 753 369	23 454 810	42 141 505	46 903 796
Len- és kendergyárak
Fonal	493 449	951 426	1 801 272	2 505 497
Szövet	2 802 789	4 107 396	4 804 803	9 155 358
Selyemárak
Láncolt, cérna, fonal	77 789	1 130 398	1 587 303	1 409 221
Gyapjúgyárak
Gyapjú- és fésűsfonál	776 975	1 484 544	3 843 450	5 424 047
Szövet	5 733 828	8 377 183	12 156 998	20 102 259

E fejezet elején a gyár testét, a géprendszer tagozódását vettük szemügyre. Azután láttuk, hogyan szaporítja a gépi berendezés a női és a gyermekmunka elsajátítása révén a tőke emberi kizsákmányolási anyagát, hogyan kobozza el a munkanap mértéktelen kiterjesztése révén a munkás egész életidejét, és hogyan szolgál haladása, amely lehetővé teszi, hogy mind rövidebb idő alatt roppantul növekvő termékmennyiséget állítsanak elő, végül rendszeres eszközül arra, hogy minden pillanatban több munkát folyósítsanak, vagyis a munkaerőt mind intenzívebben zsákmányolják ki. Most a gyáregészhez fordulunk, mégpedig ennek legkifejlettebb alakjához.

Dr. Ure, az automatikus gyár Pindarosza, egyrészt úgy írja le azt, mint „kooperációját különböző kategóriájú munkásoknak — felnőtteknek és nem-felnőtteknek —, akik gyakorlottan és szorgalmasan felügyelnek a termelő gépeknek olyan rendszerére, amelyet egy központi erő” (az elsődleges mozgató) „szakadatlanul működtet”, másrészt mint „roppant automatát, amely számtalan mechanikai és öntudattal bíró szervből van összetéve; e szervek egyetértésben és megszakítás nélkül hatnak, hogy egy és ugyanazt a tárgyat termeljék, úgyhogy mindnyájan alá vannak rendelve egy mozgatóerőnek, amely magától mozog”. Ez a két meghatározás semmiképpen sem azonos. Az egyikben a kombinált összmunkás, vagyis a társadalmi munkaorganizmus jelenik meg mint átfogó alany és a mechanikai automata mint tárgy; a másikban maga az automata az alany és a munkások csak mint tudattal bíró szervek vannak tudattalan szerveinek mellérendelve és ezekkel együtt a központi mozgatóerőnek alárendelve. Az előbbi meghatározás a gépi berendezés minden lehetséges nagybani alkalmazására érvényes, a másik pedig tőkés alkalmazását és ezért a modern gyárrendszert jellemzi. Ure ezért szereti a központi gépet, amelyből a mozgás kiindul, nemcsak automatának, hanem autokratának is ábrázolni. „Ezekben a nagy műhelyekben a gőz jótékony hatalma alattvalóinak miriádjait gyűjti maga köré.”¹⁷⁹*
¹⁷⁹* Ure. „Philosophy of Manufactures”, 18. old.*

A munkaszerszámmal együtt kezelésének virtuozitása is átmegy a munkásról a gépre. A szerszám teljesítőképessége felszabadul az emberi munkaerő személyi korlátai alól. Ezzel megszűnik az a technikai alapzat, amelyen a munka megosztása a manufaktúrában nyugszik. A specializált munkásoknak a manufaktúrára jellemző hierarchiája helyébe ezért az automatikus gyárban azon munkák egyenlősítésének, vagyis nivellálásának tendenciája lép, amelyeket a gépi berendezés segítőinek kell elvégezniük,¹⁸⁰* a részmunkások mesterségesen létrehozott különbségei helyébe túlnyomórészt a kor és a nem természetes különbségei lépnek.
¹⁸⁰* I. m. 31. old. Vö. Karl Marx: „Misére etc.”, 140—141. old. [Marx és Engels Művei.4. köt. 148—150. old.]*

Amennyiben az automatikus gyárban a munka megosztása újramegjelenik, ez mindenekelőtt munkások elosztása a specializált gépek között, és munkástömegeké, amelyek azonban nem alkotnak tagozott csoportokat, a gyár különböző részlegei között, ahol egymás mellé sorozott egyenlő fajta szerszámgépeken dolgoznak, tehát csak egyszerű kooperáció megy végbe közöttük. A manufaktúra tagozott csoportját a főmunkásnak néhány segítővel való kapcsolata helyettesíti. A lényeges választóvonal a valóban a szerszámgépeken foglalkoztatott munkások (közéjük számít a mozgatógép felügyelésére, illetve etetésére alkalmazott néhány munkás) és e gépmunkások puszta kéz alá adogatói (csaknem kizárólag gyermekek) között húzódik. A kéz alá adogatók közé számítanak többé-kevésbé az összes „feederek” [etetők] (akik pusztán munkaanyagot juttatnak a gépeknek). E fő osztályok mellett van egy számszerűen jelentéktelent személyzet, amely a teljes gépi berendezés ellenőrzésével és állandó javításával foglalkozik; ide mérnökök, mechanikusok, asztalosok stb. tartoznak. Magasabb fokon álló, részint tudományosan képzett, részint kézművesszerű munkásosztály ez, amely kívül esik a gyári munkások körén és csak hozzájuk van csatolva.¹⁸¹* A munkának ez a megosztása merőben technikai.
¹⁸¹* Jellemző a statisztikai csalás szándékára, amelyet egyebütt is ki lehetne még részletesen mutatni, hogy az angol gyári törvényhozás a szövegben utoljára említett munkásokat kifejezetten kizárja hatóköréből mint nem-gyári munkásokat, másrészt viszont a parlament által közzétett „Return”-ök éppoly kifejezetten nemcsak mérnököket, mechanikusokat stb., hanem gyárigazgatókat, írnokokat, kifutókat, raktárfelügyelőket, csomagolókat stb., egyszóval mindenkit, kivéve magát a gyártulajdonost, a gyári munkások kategóriájába foglalnak.*

A gépen való minden munka megköveteli a munkás korai betanítását, azért hogy megtanulja saját mozgását hozzáidomítani egy automata egyenletes, folyamatos mozgásához. Amennyiben maga a teljes gépi berendezés sokféle, egyidejűleg ható és kombinált gép rendszere, a rajta nyugvó kooperáció is különböző fajta munkáscsoportoknak a különböző fajta gépek közötti elosztását követeli meg. De a gépi üzem megszünteti annak szükségességét, hogy ezt az elosztást manufaktúraszerűen megszilárdítsák ugyanazon munkásoknak ugyanazon funkcióhoz való állandó hozzáalkalmazása által.¹⁸²*
¹⁸²* Ure elismeri ezt. Azt mondja, a munkásokat „szükség esetén” az igazgató akarata szerint át lehet tenni egyik géptől a másikhoz, majd diadalmaskodva felkiált: „Az ilyen cserélés nyílt ellentmondásban van a régi rutinnal, amely megosztja a munkát és az egyik munkásra azt a feladatot rója, hogy a gombostűfejét formázza, a másikra azt, hogy a hegyét köszörülje.” [I. m. 22. old.] Sokkal inkább meg kellett volna kérdeznie magától, hogy ezzel a „régi rutinnal” az automatikus gyárban miért csak „szükség esetén” szakítanak.*

Minthogy a gyár összmozgása nem a munkástól indul ki, hanem a géptől, folytonos személycsere mehet végbe a munkafolyamat megszakítása nélkül. A legcsattanósabb bizonyítékot erre az 1848—50. évi angol gyároslázadás idején életbe léptetett relais-rendszer szolgáltatja. Végül az a gyorsaság, amellyel a gépen való munkát fiatal korban megtanulják, kiküszöböli annak szükségességét is, hogy a munkások egy különös osztályát kizárólag gépmunkásokká neveljék.¹⁸³* A pusztán kéz alá adogatok szolgálatai viszont a gyárban részint gépekkel helyettesíthetők,¹⁸⁴* részint teljes egyszerűségük miatt megengedik az ezzel a robottal terhelt személyek gyors és állandó cserélését.
¹⁸³* Ha szorul a kapca, mint például az amerikai polgárháború alatt, akkor a gyári munkást a burzsoá kivételesen a legdurvább munkákra, például útépítésre stb. alkalmazza. Az 1862-es és ezt követő éveknek a munkanélküli pamutmunkások számára létesített angol „atelier nationaljai” [nemzeti műhelyei] abban különböztek az 1848-as franciáktól, hogy az utóbbiakban a munkásnak az állam költségén improduktív munkákat, az előbbiekben a burzsoá előnyére produktív városi munkákat kellett végeznie, mégpedig olcsóbban a rendes munkásoknál, akikkel így konkurenciára kényszerítették. „Kétségtelen, hogy a pamutmunkások fizikai megjelenése javult. Ezt … ami a férfiakat illeti, a szabadban végzett közmunkának tulajdonítom.” (Itt a prestoni gyári munkásokról van szó, akiket a „Preston Moor”-nál [prestoni mocsárnál] foglalkoztattak. „Rep. of Insp. of Fact. Oct. 1863”, 59. old.)*
¹⁸⁴* Példa: a különböző mechanikai készülékek, amelyeket a gyermekmunka helyettesítésére az 1844-es törvény óta a gyapjúgyárakba bevezettek. Mihelyt a gyáros urak gyermekeinek is gyári kéz alá adogatókként kell kijárniok „iskolájukat”, a mechanikának ez a szinte még feltöretlen területe csakhamar figyelemreméltóan fel fog lendülni. „A selfacting mule talán éppolyan veszélyes gépi berendezés, mint bármely másik. A legtöbb baleset kis gyermekekkel történik, mégpedig annak következtében, hogy a mule-ok alá kúsznak, hogy a padlót söpörjék, miközben a mule-ok mozgásban vannak. Különböző »mindereket«” (a mule-on dolgozó munkásokat) „feljelentettek” (a gyárfelügyelők), „és a bíróság pénzbüntetésre ítélte őket e vétség miatt, de ez semmiféle általános haszonnal nem járt. Ha a gépkészítők csupán egy önműködő söprűt találnának fel, amelynek használata következtében e kis gyermekeknek nem kellene a gépi berendezés alá kúszniok, ez szerencsés hozzájárulás volna védelmi rendszabályainkhoz.” („Reports of Insp. of Factories for 31st October 1866”, 63. old.)*

Ámbár a gépi berendezés a munka megosztásának régi rendszerét technikailag halomra dönti, e rendszer először mint a manufaktúra hagyománya szokásszerűen tovább tengődik a gyárban, hogy azután a tőke mint a munkaerő kizsákmányolásának eszközét még undorítóbb formában rendszeresen újratermelje és megszilárdítsa. Egy részszerszám kezelésének élethossziglani specialitása egy részgép szolgálatának élethossziglani specialitásává lesz. A gépi berendezéssel visszaélnek, hogy a munkást már zsenge gyermekkorától fogva egy részgép részévé változtassák.¹⁸⁵* Így nemcsak a munkás újratermeléséhez szükséges költségeket csökkentik jelentősen, hanem egyúttal teljessé teszik a munkásnak a gyár-egésztől, tehát a tőkéstől való tehetetlen függőségét is.
¹⁸⁵* Eszerint kell méltatnunk Proudhon mesés ötletét, aki a gépi berendezést nem mint munkaeszközök szintézisét, hanem mint részmunkáknak maguk a munkások számára való szintézisét — „konstruálja meg”*

Itt, mint mindenütt, különbséget kell tennünk azon nagyobb termelékenység között, amely a társadalmi termelési folyamat fejlődésének, és azon nagyobb termelékenység között, amely e folyamat tőkés kiaknázásának tulajdonítható.

A manufaktúrában és a kézművességben a szerszám szolgál a munkásnak, a gyárban ő szolgál a gépnek. Ott tőle indul ki a munkaeszköz mozgása, itt neki kell követnie annak mozgását. A manufaktúrában a munkások egy eleven mechanizmus tagjai. A gyárban egy holt mechanizmus létezik függetlenül tőlük, és ebbe a mechanizmusba eleven függelékekként kebelezik be őket. „A vég nélküli munkagyötrelem nyomorult egyhangúsága, ugyanannak a mechanikus műveletnek szüntelen ismétlése Sziszüphosz kínjához hasonló, a munka terhe, akár a szikla, mindig újra visszazúdul az elcsigázott munkásra.”¹⁸⁶* A gépi munka, miközben az idegrendszert a legsúlyosabban megtámadja, elnyomja az izmok sokoldalú játékát és minden szabad testi és szellemi tevékenységet konfiskál.¹⁸⁷*
¹⁸⁶* F. Engels: „Lage etc.”,217. old. [Marx és Engels Művei. 2. köt. 370. old.] Még egy egészen közönséges, optimista szabadkereskedő, Molinari úr is megjegyzi: „Az ember gyorsabban használódik el, ha naponta tizenöt órát felügyel egy mechanizmus egyforma járására, mint ha ugyanezen időtartam alatt fizikai erejét működteti. A felügyeletnek ez a munkája, amely, meglehet, hasznos torna lenne az értelemnek, ha nem nyújtanák nagyon hosszúra, végtére is túlzott mértéke folytán szétrombolja az értelmet és magát a testet is.” (G. de Molinari: „Etudes économiques” [Közgazdasági tanulmányok], Párizs 1846, [49. old.])*
¹⁸⁷* F Engels: i. m. 216. old. [369—370. old.]*

Még a munka megkönnyítése is a kínzás eszközévé lesz, mert a gép nem a munkást szabadítja meg a munkától, hanem munkáját a tartalomtól. Minden tőkés termelésnek, amennyiben nemcsak munkafolyamat, hanem egyszersmind a tőke értékesítési folyamata is, közös vonása, hogy nem a munkás alkalmazza a munkafeltételt, hanem fordítva, a munkafeltétel a munkást; de csak a gépi berendezéssel tesz szert ez a megfordítás technikailag kézzelfogható valóságra. Automatává való átváltozása révén a munkaeszköz magának a munkafolyamatnak során a munkással mint tőke lép szembe, mint holt munka, amely az eleven munkaerőn uralkodik és azt kiszipolyozza. A termelési folyamat szellemi potenciáinak elválása a kétkezi munkától és átváltozásuk a tőkének a munka feletti hatalmaivá, mint már korábban jeleztük, kiteljesedik a gépi berendezés alapzatán felépült nagyiparban. Az egyéni, üressé tett gépmunkás részletügyessége mint apró mellékes dolog eltűnik a tudomány, a roppant természeti erők és a társadalmi tömegmunka mellett, amelyek a géprendszerben testesülnek meg és az utóbbival együtt a „mester” (master) hatalmát alkotják. Ezért ez a mester, akinek agyában a gépi berendezés és az e feletti monopóliuma elválaszthatatlanul összenőtt, összeütközések esetén megvetően odakiáltja a „kezeknek”: „A gyári munkások tartsák üdvös emlékezetükben, hogy munkájuk valójában a tanult munkának igen alacsony fajtája; hogy nincs munka, amely könnyebben elsajátítható és minőségét tekintve jobban díjazott, vagy amelyet a legjáratlanabbak rövid betanítása révén ily gyorsan és ilyen bőségben lehet megszerezni. A mester gépi berendezése valójában sokkal fontosabb szerepet játszik a termelés ügyletében, mint a munka meg a munkás ügyessége, amelyre hathónapos nevelés megtaníthat és amelyet minden béres megtanulhat.”¹⁸⁸*
¹⁸⁸* „The factory operatives should keep in wholesome remembrance thefact that theirs is really a low species of skilled labour; and that there is none which is more easily acquired or of its quality more amply remunerated, or which, by a short training of the least expert can be more quickly as well as abundantly acquired … The master’s machinery really plays a far more important part in the business of production than the labour and the skill of the operative, which six months’ education can teach, and a common labourer can learn.” („The Master Spinners’ and Manufacturers’ Defence Fund. Report of the Committee” [Fonómesterek és gyárosok védelmi alapja. A bizottság jelentése], Manchester 1854, 17. old.) Mint később látni fogjuk, a „master” más húrokat penget, mihelyt az a veszély fenyegeti, hogy elveszíti „eleven” automatáit.*

Az, hogy a munkás technikailag alá van rendelve a munkaeszköz egyforma járásának, és hogy a munkaorganizmus mindkét nembeli, legkülönbözőbb korosztályú egyénekből tevődik össze sajátságos módon, kaszárnyaszerű fegyelmet teremt, amely teljes gyári rezsimmé alakul és tökéletesen kifejleszti a már korábban említett felügyeleti munkát, tehát egyszersmind a munkások megosztását kétkezi munkásokra és munkafelügyelőkre, ipari közkatonákra és ipari altisztekre. „Az automatikus gyárban a fő nehézség… a szükséges fegyelem megteremtésében állott, abban, hogy az emberek lemondjanak szabályszerűtlen munkaszokásaikról és azonosuljanak a nagy automata változhatatlan szabályszerűségével. De egy olyan fegyelmi kódexet feltalálni és sikerrel érvényesíteni, amely megfelel az automatikus rendszer szükségleteinek és sebességének, Herkuleshez méltó vállalkozás volt, és ez Arkwright nemes műve! Még manapság is, amikor a rendszert egész kiteljesedettségében megszervezték, csaknem lehetetlen a serdülőkoron már túl levő munkások között… hasznos segítőket találni az automatikus rendszer számára.”¹⁸⁹*
¹⁸⁹* Ure: „Philosophy of Manufactures”, 15. old. Aki ismeri Arkwright élettörténetét, a „nemes” szót e zseniális borbélynak sohasem fogja a fejéhez vágni. A XVIII. század valamennyi nagy feltalálója közül vitathatatlanul ő volt a mások találmányainak legnagyobb tolvaja és a legaljasabb fickó.*

A gyári kódex, amelyben a tőke a munkásai feletti önkényuralmát — a hatalmaknak a polgárság által különben annyira kedvelt megosztását és a még kedveltebb képviseleti rendszert mellőzve — magántörvényekkel és önhatalmúlag formulázza meg, csak tőkés karikatúrája a munkafolyamat társadalmi szabályozásának, amely szükségessé válik a nagyméretű kooperáció és a közös munkaeszközök, nevezetesen a gépi berendezés alkalmazása következtében. A rabszolgahajcsár korbácsa helyébe a felügyelő büntetőkönyve lép. Valamennyi büntetés természetesen pénzbüntetésekben és bérlevonásokban oldódik fel, és a gyár-Lükurgoszok törvényhozói éleselméjűsége törvényeik megsértését, ha lehet még jövedelmezőbbé teszi számukra, mint megtartásukat.¹⁹⁰*
¹⁹⁰* „A rabszolgaság amelynek bilincseiben a burzsoázia a proletariátust tartja sehol sem mutatkozik meg világosabban, mint a gyárrendszerben. Itt nyoma sincs többé a szabadságnak sem jogilag, sem ténylegesen. A munkásnak reggel ½ 6 kor a gyárban kell lennie, ha pár perccel később jön, megbüntetik, ha 10 perccel jön később, be sem engedik, amíg a reggelizés ideje el nem telt, és elveszti negyednapi bérét. Parancsszóra kell ennie, innia es aludnia. A zsarnoki harang elszólítja ágyából elszólítja a reggeli és az ebéd mellől. És mi történik aztán magában a gyárban? Itt a gyáros abszolút törvényhozó. Gyári szabályokat bocsát ki, ahogy a kedve tartja változtatja és kiegészíti kódexét, ahogy neki tetszik, és bármilyen eszeveszett dolgot ír is bele, a bíróságok ezt mondjak a munkásnak. Mivel önként vállaltátok ezt a szerződést most meg is kell tartanotok. Ezek a munkások arra vannak kárhoztatva, hogy kilencéves koruktól halálukig szellemi és testi pallos alatt éljenek” (F. Engels: Die Lage der arbeitenden Klasse etc ” 217. skk. old. [Marx és Engels Művei 2 köt. 370—372 old.]) Azt, amit „a bíróságok mondanak”, két példán akarom megvilágítani. Az egyik eset Sheffieldben játszódik, 1866 végén. Egy munkás két évre elszegődött egy fémgyárba. A gyárossal való összeütközés következtében otthagyta a gyárat és kijelentette, hogy semmilyen körülmények között sem akar többé dolgozni neki. Szerződésszegés miatt perbe fogták és kéthavi börtönre ítélték. (Ha a gyáros szegi meg a szerződést perbe fogni csak [magánjogilag] lehet, és csak pénzbüntetést kockáztat.) Miután a két hónapot leülte, ugyanaz a gyáros idézést küldött neki, hogy a régi szerződés értelmében térjen vissza a gyárba. A munkás ki jelenti: Nem. A szerződésszegésért már megbűnhődött. A gyáros újra perbe fogja, a bíróság újra elítéli bár a bírák egyike, Shee úr, nyilvánosan jogi szörnyűségnek bélyegzi azt, hogy egy embert egész életén át periodikusan ugyanazért a vétségért, illetőleg bűntettért újra és újra meg lehessen büntetni. Ezt az ítéletet nem a … hozták hanem Londonban az egyik legfelsőbb bíróság ítélt így. (A 4 kiadáshoz: Ezt most megszüntették. Kisszámú esetet kivéve — például a községi gázműveknél — Angliában most a munka-szerződésszegés tekintetében az alkalmazóval egyenrangú és csak magánjogilag perelhető — F. E.) — A második eset Wiltshire-ben játszódik 1863 november végén. Egy bizonyos Harrupp posztógyáros (Leower’s Mill, Westbury Leigh) alkalmazásában álló mintegy 30, gőzszövő széken dolgozó munkásnő sztrájkba lépett, mert ennek a Harruppnak az a kellemes szokása volt, hogy reggeli elkésés miatt levont a bérükből, mégpedig 2 percért 6 pennyt 3 percért 1 shillinget és 10 percért 1 shilling 6 pennyt. Ez óránként 9 shillingjével napi 4 font sterling 10 shillingre rúg, ezzel szemben átlagbérük az év folyamán soha nem emelkedik heti 10—12 shilling föle. Harrupp továbbá kirendelt egy fiút hogy a munkakezdés idejét síppal jelezze, amit ez néha reggel 6 óra előtt tesz meg, és ha a kezek nincsenek ott pontosan, amint abba hagyja, a kapukat bezárják és a kintrekedteket pénzbüntetéssel sújtják, mint hogy pedig az épületben óra nincs a szerencsétlen kezek a Harrupp által irányított ifjú idő őr hatalmában vannak. A „sztrájkban” levő kezek — családanyák és leányok — kijelentették, hogy újra munkába állnak, ha az idő őrt órával helyettesítik és ésszerűbb büntetési díjszabást vezetnek be. Harrupp 19 asszonyt és leányt idézett a magistrate-ek [békebírák] elé szerződésszegés miatt. Fejenként 6 penny büntetésre és 2 shilling 6 penny perköltség megtérítésre ítélték őket, a hallgatóság hangos felháborodása közepette. Harruppot a bíróságtól távoztában pisszegő néptömeg kísérte. — A gyárosok egyik kedvenc művelete, hogy a munkásokat bérlevonással büntetik a nekik szolgáltatott anyaghibáért. Ez a módszer 1866-ban általános sztrájkot idézett elő az angol fazekaskerületekben. A „Children’s Emplovment Commission” jelentései (1863—66) felsorolnak eseteket, amikor a munkás ahelyett, hogy bért kapna, munkája által és a büntetőszabályzat révén még a tetejébe adósává lesz kegyelmes „masterének”. Épületes adalékokkal szolgált a gyár-autokraták bérlevonásban tanúsított éleselméjűségéhez a legutóbbi gyapotválság is. „Nekem magamnak”, mondja R. Baker gyárfelügyelő, „nemrégiben bírót eljárást kellett indítanom egy pamutgyáros ellen, mert ezekben a nehéz és gyötrelmes időkben 10 pennyt levont az általa foglalkoztatott »fiatal« (13 éven felüli) „munkások közül egynéhánytól az orvosi korbizonylatért, amely neki csak 6 pennyjébe kerül és amelyért a törvény csak 3 pennys levonást enged meg, a szokás pedig semmilyet sem … Egy másik gyáros, hogy ugyanezt a célt a törvénnyel való összeütközés nélkül érje el, a szegény gyermekek mindegyikét, akik számára dolgoznak, 1 shilling illetékkel terheli meg a fonás művészetének és misztériumának kitanulásáért, mihelyt az orvosi bizonyítvány e foglalkozásra éretteknek jelenti ki őket. Léteznek tehát rejtett áramlatok, amelyeket ismernünk kell, hogy megérthessünk olyan rendkívüli jelenségeket, aminők a sztrájkok olyan időkben, mint a jelenlegiek” (a darveni gyárban 1863 júniusában a gépszövők között kitört sztrájkról van szó). „Reports of Insp. of Fact. for 30th April 1863”, 50—51. old. (A gyári jelentések tartalma időben mindig túlmegy hivatalos keltezésükön.)*

Csak utalunk azokra az anyagi feltételekre, melyek között a gyári munkát végzik. Valamennyi érzékszervet egyaránt sérti a mesterségesen felfokozott hőmérséklet, a nyersanyag hulladékaival teli levegő, a fülsiketítő lárma stb., nem is beszélve az életveszélyről a sűrűn összezsúfolt gépek között, amelyek az évszakok szabályszerűségével termelik ipari veszteséglistájukat.^190a*
^190a* A veszélyes gépek elleni védekezésre irányuló törvények jótékonyan hatottak. „De … a baleseteknek most új forrásai vannak, amelyek 20 évvel ezelőtt nem léteztek, nevezetesen a gépi berendezés megnövekedett sebessége. A kerekeket, hengereket, orsókat és szövőszékeket most megnövekedett és még egyre növekvő erővel hajtják; az ujjaknak gyorsabban és biztosabban kell megragadniuk az elszakadt szálat, mert ha habozva vagy vigyázatlanul nyúlnak hozzá, már áldozatul is estek … nagyszámú balesetet okoz a munkások buzgósága, hogy munkájukat gyorsan elvégezzék. Emlékeztetnünk kell arra, hogy a gyárosoknak szerfelett fontos az, hogy gépi berendezésüket szakadatlanul mozgásban tartsák, azaz szakadatlanul termeljenek fonalat és szövetet. Minden percnyi állás veszteség nemcsak hajtóerőben, hanem termelésben is. A munkásokat ezért munkafelügyelők révén, akik a gyártmány mennyiségében érdekeltek, arra hajszolják, hogy a gépi berendezést mozgásban tartsák; és ez nem kevésbé fontos az olyan munkásoknak, akiket súly vagy darab szerint fizetnek. Ezért, ámbár a legtöbb gyárban forma szerint tilos a gépi berendezést mozgása közben tisztogatni, ez a gyakorlat mégis általános. Ez az ok egymaga az utóbbi 6 hónap alatt 906 balesetet idézett elő … Jóllehet a tisztogatás napról napra folyik, mégis többnyire a szombatot jelölik ki a gépi berendezés alapos megtisztítására, és ez nagyrészt a gépek mozgása közben történik … Ez meg nem fizetett művelet, és a munkások igyekeznek ezért a lehető leggyorsabban elkészülni vele. Emiatt a balesetek száma pénteken és különösen szombaton sokkal nagyobb, mint a hét többi napján. Pénteken a baleseteknek az első négy hétköznap átlaga feletti többlete körülbelül 12 %, szombaton a megelőző öt nap átlaga feletti többlet 25 %; ha azonban számításba vesszük, hogy a gyári nap szombaton csak 7½ órát, a többi hétköznapon 10½ órát számlál — akkor a többlet több mint 65 %-ra emelkedik.” („Rep. of Insp. of Fact. for 31st October 1866”, London 1867, 9., 15—17. old.)*

A társadalmi termelési eszközök gazdaságosabbá tétele, amelyet először a gyárrendszerben érlelnek melegházszerűen, a tőke kezén egyúttal rendszeres megrablásává lesz a munkás munka közbeni életfeltételeinek, a térnek, levegőnek, világosságnak és a termelési folyamat életveszélyes vagy egészségre ártalmas körülményei elleni személyes védelmi eszközöknek, hogy a munkás kényelmét szolgáló berendezésekről ne is beszéljünk.¹⁹¹* Vajon igaztalanul nevezi-e Fourier a gyárakat „enyhített bagnónak” [gályarabságnak]¹¹⁷ ? ¹⁹²*
¹⁹¹* A harmadik könyv első szakaszában be fogok számolni az angol gyárosoknak a legutóbbi időben folytatott hadjáratáról a gyári törvény ama záradékai ellen, amelyek a „kezek” testrészeinek az életveszélyes gépek elleni védelmét szolgálják. Itt legyen elég egy idézet Leonard Horner gyárfelügyelő egyik hivatalos jelentéséből: „Hallottam gyárosokat megbocsáthatatlan léhasággal beszélni némelyik balesetről; egy ujj elvesztése például szerintük csekélység. Egy munkás élete és kilátásai annyira ujjaitól függnek, hogy az ilyen veszteség neki rendkívül komoly esemény. Ha ilyen meggondolatlan fecsegést hallok, meg szoktam kérdezni: Feltéve, hogy Önnek egy pótlólagos munkás kell, és ketten jelentkeznek, akik mindketten minden egyéb tekintetben egyformán alkalmasak, de az egyiknek nincs hüvelyk vagy mutatóujja, melyiket választaná? Soha egy pillanatig sem haboztak: amellett döntöttek, akinek minden ujja megvan… Ezeknek a gyáros uraknak téves előítéleteik vannak azzal szemben, amit ők ál-emberbaráti törvényhozásnak neveznek.” („Reports of Insp. of Fact. for 31st Oct. 1855”, [6—7, old.]) Ezeknek az uraknak „van sütnivalójuk”, és nemhiába rajonganak a rabszolgatartó-lázadásért¹¹⁸!
¹⁹²* Azokban a gyárakban, amelyek legrégebben vannak alávetve a gyári törvénynek, e törvény kényszerű munkaidő-korlátozásának és egyéb szabályozásainak, néhány korábbi visszásság eltűnt. Maga a gépi berendezés tökéletesedése bizonyos ponton megköveteli „a gyárépületek tökéletesített konstrukcióját”, és ez a munkásoknak javukra válik. (Vö. „Reports etc. for 31st Oct. 1863”, 109. old.)*

SaLa