Marx – Tőke 1 – Gépi berendezés és nagyipar – A gépi berendezés által a terméknek átadott érték
(idézet: Marx és Engels válogatott művei 2)
2. A gépi berendezés által a terméknek átadott érték
Láttuk, hogy a kooperációból és a munkamegosztásból eredő termelőerők a tőkének semmibe sem kerülnek. Ezek a társadalmi munka természeti erői. Azok a természeti erők, amelyeket termelő folyamatokhoz elsajátítanak, például a gőz, a víz stb., ugyancsak nem kerülnek semmibe. De ahogy az embernek tüdő kell a lélegzéshez, ugyanúgy „emberkéz alkotására”109 van szüksége ahhoz, hogy természeti erőket termelő módon fogyasszon el. Vízikerékre van szükség a víz mozgatóerejének, gőzgépre a gőz rugalmasságának kiaknázásához. Ami a természeti erőkre, az áll a tudományra is. Az a törvény, hogy a mágnestű elektromos áram hatókörében elhajlik, vagy hogy a vasban, amely körül elektromos áram kering, mágnesség keletkezik, mihelyt egyszer felfedezték, nem kerül egy fityingbe sem.108* De e törvényeknek a távírás stb. céljaira való kiaknázásához igen költséges és szerteágazó készülékre van szükség. A gép, mint láttuk, a szerszámot nem szorítja ki. Az emberi szervezet törpeszerszámából az ember teremtette mechanizmus szerszámává terebélyesedik és sokasodik. A kézművesszerszám helyett a tőke a munkást most géppel dolgoztatja, amely maga irányítja a szerszámait. Ha tehát az első pillantásra világos, hogy a nagyipar roppant természeti erőknek és a természettudománynak a termelési folyamatba való bekebelezése által szükségképpen rendkívüli módon fokozza a munka termelékenységét, korántsem ugyanilyen világos az, hogy ezt a fokozott termelőerőt a másik oldalon nem megnövelt munkaráfordítás árán szerzik-e meg. Mint az állandó tőke minden más alkotórésze, a gépi berendezés sem teremt értéket, de átadja saját értékét a terméknek, amelynek előállítására szolgál. Amennyiben értéke van és ezért értéket visz át a termékre, annyiban alkotórésze ez utóbbi értékének. Ahelyett, hogy olcsóbbítaná, saját értékének arányában megdrágítja a terméket. És kézzelfogható, hogy a gép és a rendszeresen kifejlesztett gépi berendezés, a nagyipar jellegzetes munkaeszköze, értékben aránytalanul felduzzad a kézműves- és manufaktúra-üzem munkaeszközeihez képest.
108* a tudomány a tőkésnek egyáltalán „semmibe” nem kerül, de ez a legkevésbé sem akadályozza meg abban, hogy ki ne aknázza. Az „idegen” tudományt a tőkébe ugyanúgy bekebelezik, mint az idegen munkát. „Tőkés” elsajátítás és „személyes” elsajátítás azonban — akár tudományról, akár anyagi gazdagságról van szó — teljességgel különböző dolgok. Dr. Ure maga siránkozott azon, hogy a gépeket kiaknázó kedves gyárosai szörnyen járatlanok a mechanikában, és Liebignek van mit elbeszélnie arról, hogy az angol vegyészeti gyárosok hajmeresztően tudatlanok a kémiában.*
Mármost mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy a gépi berendezés a munkafolyamatba mindig egészen és az értékesítési folyamatba mindig csak részenként kerül bele. Sohasem tesz hozzá a termékhez több értéket, mint amennyit elhasználódása révén átlagosan elveszít. Nagy különbség van tehát a gép értéke és az általa a termékre periodikusan átvitt értékrész között. Nagy különbség van a gép mint értékképző és mint termékképző elem között. Minél nagyobb a periódus, amely alatt ugyanaz a gépi berendezés ismételten ugyanabban a munkafolyamatban szolgál, annál nagyobb ez a különbség. Igaz, láttuk, hogy minden tulajdonképpeni munkaeszköz vagy termelési szerszám mindig egészen kerül bele a munkafolyamatba és mindig csak töredékenként, napi átlagkopásának arányában az értékesítési folyamatba. De ez a használás és elhasználás közötti különbség sokkal nagyobb a gépi berendezés, mint a szerszám esetében, mert az előbbi, tartósabb anyagból készülvén, tovább él, mert alkalmazása, melyet szigorúan tudományos törvények szabályoznak, nagyobb gazdaságosságot tesz lehetővé alkotórészeinek és fogyasztási eszközeinek ráfordításában, és végül, mert termelési mezeje aránytalanul nagyobb, mint a szerszámé. Ha mindkettőből, a gépi berendezésből és a szerszámból levonjuk napi átlagköltségüket, vagyis azt az érték-alkotórészt, amelyet napi átlagkopásuk és a segédanyagoknak, például olajnak, szénnek stb. elfogyasztása által a termékhez hozzátesznek, akkor ingyen hatnak, egészen úgy, mint az emberi munka közreműködése nélkül meglevő természeti erők. Amennyivel nagyobb a gépi berendezés termelő hatásterjedelme a szerszáménál, annyival nagyobb ingyenes szolgálatának terjedelme a szerszáméhoz képest. Csak a nagyiparban tanulja meg az ember, hogy múltbeli, már tárgyiasult munkájának termékét nagy méretben, akár egy természeti erőt, ingyen hatni engedje.109*
109* Ricardo a gépeknek ezt a hatását, amelyet egyébként éppoly kevésbé fejtett ki, mint a munkafolyamat és az értékesítési folyamat közötti általános különbséget, néha annyira szem előtt tartja, hogy alkalmilag megfeledkezik arról az érték-alkotórészről, amelyet a gépek átadnak a terméknek, és teljességgel összekeveri a gépeket a természeti erőkkel. Így például: „Adam Smith sehol sem becsüli le azokat a szolgálatokat, amelyeket a természeti erők és a gépi berendezés teljesítenek nekünk, de nagyon helyesen megkülönbözteti azon érték természetét, amelyet ezek az árukhoz hozzátesznek … mivel munkájukat ingyenesen teljesítik [… ] a segítség, amelyet nekünk nyújtanak, semmit sem tesz hozzá a csereértékhez.” (Ricardo: „Principles etc.”, 336—337. old.) Ricardo megjegyzése természetesen helyes J. B. Sayvel szemben, aki arról képzeleg, hogy a gépek azt a „szolgálatot” teljesítik, hogy értéket teremtenek, amely része a „profitnak”.*
A kooperáció és a manufaktúra vizsgálatánál kitűnt, hogy bizonyos általános termelési feltételek, például épületek stb., összehasonlítva elszigetelt munkások szétforgácsolt termelési feltételeivel, a közös fogyasztás által gazdaságosabbá lesznek, ezért a terméket kevésbé drágítják meg. A gépi berendezésnél nemcsak hogy egy munkagép testét használja el közösen e gép sok szerszáma, hanem egyazon mozgatógépet és az átviteli mechanizmus egy részét sok munkagép közösen használja el.
Ha a különbség a gépi berendezés értéke és a napi termékére átvitt értékrész között adott, a termék ez értékrész okozta megdrágulásának foka elsősorban a termék terjedelmétől, mintegy felületétől függ. A blackburni Baynes úr egy 1857-ben közzétett előadásában úgy véli, hogy „minden reális109a* mechanikai lóerő 450 selfacting mule-orsót hajt az előkészítőgépekkel egyetemben, vagy 200 throstle-orsót, vagy 15 szövőszéket — amely 40 inch clotht [40 hüvelyk széles posztót] állít elő — a lánc felvetésére, az irezésre stb. szolgáló berendezésekkel egyetemben”.110 Az első esetben 450 mule-orsó, a másodikban 200 throstle-orsó, a harmadikban 15 mechanikai szövőszék napi terméke az, amire egy gőz-lóerő napi költsége és az általa mozgásba hozott gépi berendezés kopása eloszlik, úgyhogy e réven egy uncia fonalra vagy egy rőf szövetre csak egy parányi értékrész megy át. Ugyanez a helyzet a fenti példában a gőzkalapáccsal. Minthogy napi kopása, szénfogyasztása stb. eloszlik azokra a félelmetes vastömegekre, amelyeket naponta kalapál, minden mázsa vasra csak csekély értékrész akaszkodik, amely azonban igen nagy volna, ha az óriási szerszámnak kis szögeket kellene bevernie.
109a* (Jegyzet a 3. kiadáshoz. 1 „lóerő” percenként 33 000 láb-font erővel egyenlő, vagyis azzal az erővel, amely 33 000 fontot 1 perc alatt 1 (angol) lábnyira vagy 1 fontot 33 000 lábnyira emel fel. A fenti lóerőn ez értendő. De a közönséges üzleti nyelvben és hellyel-közzel e könyv idézeteiben is különbséget tesznek ugyanazon gép „névleges” és „kereskedelmi” vagy „indikált” lóerői között. A régi vagy névleges lóerőt kizárólag a dugattyúlöketből és a hengerátmérőből számítják és a gőznyomást meg a dugattyúsebességet egészen figyelmen kívül hagyják. Vagyis ez ténylegesen a következőt jelenti: ennek a gőzgépnek pl. 50 lóereje van, ha ugyanazzal a gyenge gőznyomással és ugyanazzal a csekély dugattyúsebességgel működtetik, mint Boulton és Watt idején. Az utóbbi két tényező azonban azóta rendkívül megnőtt. Valamely gép által manapság valóban szolgáltatott mechanikai erő mérésére feltalálták az indikátort, amely jelzi a gőznyomást. A dugattyúsebességet könnyű megállapítani. Ily módon valamely gép „indikált” vagy „kereskedelmi” lóerejének mértéke egy matematikai formula, amely a hengerátmérőt, a dugattyúlöket magasságát, a dugattyúsebességet és a gőznyomást egyidejűleg tekintetbe veszi és ezzel jelzi, hogy a gép a valóságban percenként hányszor 33 000 láb-fontot teljesít. Egy névleges lóerő ezért a valóságban három, négy, sőt öt indikált, vagyis valóságos lóerőt teljesíthet. Ennyit különböző későbbi idézetek megvilágítására. — F. E.)*
Ha a munkagép hatóköre, tehát szerszámainak száma, vagy, ahol erőről van szó, az erő terjedelme adott, a terméktömeg attól a sebességtől függ, amellyel a gép működik, tehát például attól a sebességtől, amellyel az orsó forog, vagy azoknak az ütéseknek a számától, amelyeket a kalapács egy perc alatt mér. E hatalmas kalapácsok némelyike 70-et, Ryder különleges kovácsológépe pedig, amely kisebb méretű gőzkalapácsokat alkalmaz orsók kovácsolásához, 700-at üt egy perc alatt.
Ha az az arány, amelyben a gépi berendezés értéket visz át a termékre, adott, akkor ennek az értékrésznek a nagysága a gépi berendezés saját értéknagyságától függ.110*
110* az olvasó, aki a tőkés képzetek foglya, természetesen hiányolja itt a „kamatot”, amelyet a gép, tőkeértékével arányosan, a termékhez hozzátesz. Könnyű azonban átlátni, hogy a gép, minthogy éppoly kevéssé hoz létre új értéket, mint az állandó tőke bármely más alkotórésze, semmi ilyet nem tehet hozzá „kamat” néven. Világos továbbá, hogy itt, ahol az értéktöbblet termeléséről van szó, nem lehet az értéktöbbletnek egy részét a priori előfeltételezni „kamat” néven. A tőkés számítási mód, amely príma facie [első pillantásra] ízetlennek és az értékképzés törvényeivel ellentmondónak látszik, ez írás harmadik könyvében leli meg magyarázatát.*
Minél kevesebb munkát tartalmaz ő maga, annál kevesebb értéket tesz hozzá a termékhez. Minél kevesebb értéket ad át, annál termelékenyebb, és szolgálata annál inkább megközelíti a természeti erőkét. Márpedig a gépi berendezésnek gépi berendezés által való termelése csökkenti értékét, kiterjedéséhez és hatásához viszonyítva.
A kézmű- vagy manufaktúraszerűen termelt áruk árának és ugyanezen áruk mint gépi termékek árának összehasonlító elemzése általában azt az eredményt adja, hogy a gépi terméknél a munkaeszköz számlájára írható érték-alkotórész relatíve nő, abszolúte azonban csökken. Azaz abszolút nagysága csökken, de a termék — például egy font fonal — összértékéhez viszonyított nagysága növekszik.111*
111* Ez a gép által a termékhez hozzátett érték-alkotórész abszolúte és relatíve csökken ott, ahol a gép lovakat, egyáltalában munkaállatokat szorít ki, olyan állatokat, amelyeket csak mint mozgatóerőt, nem mint anyagcseregépeket használnak. Mellesleg megjegyezve, Descartes azzal, hogy az állatokat puszta gépekként határozza meg, a manufaktúra-időszak szemével lát, eltérően a középkortól, amelynek számára az állat az ember segítőtársának számított, mint ahogy később von Haller úr számára a „Restauration der Staatswissenschaften” [Az államtudomány restaurációja] című munkájában újra annak számított. Hogy Descartes, éppúgy, mint Bacon, a termelés megváltozott alakját és az embernek a természet feletti gyakorlati uralmát a megváltozott gondolkodási módszer eredményének tekintette, mutatja „Discours de la méthode”-ja [Értekezés a módszerről], amelyben többek között ez olvasható [VI. rész]: „Lehetséges” (az általa a filozófiába bevezetett módszer révén) „eljutnunk az élet számára igen hasznos ismeretekhez, és azon spekulatív filozófia helyett, amelyet az iskolákban tanítanak, találhatunk egy gyakorlatit, amelynek révén a tűz, a víz, a levegő, a csillagok és valamennyi többi bennünket körülvevő test erejét és cselekvéseit éppoly szabatosan ismerve, mint ahogyan műveseink különböző mesterségeit ismerjük, ezeket ugyanolyan módon mindazokra a használatokra alkalmazhatnánk, amelyekre megfelelőek, és ily módon magunkat a természet uraivá és birtokosaivá tehetnénk”, és így „hozzájárulhatnánk az emberi élet tökéletesítéséhez”. Sir Dudley North „Discourses upon Trade”-jének [Értekezések a kereskedelemről] (1691) előszavában az olvasható, hogy Descartes módszere, a politikai gazdaságtanra alkalmazva, kezdte azt megszabadítani a pénzről, kereskedelemről stb. szóló régi meséktől és babonás képzetektől. Általában azonban a korábbi idők angol közgazdászai Baconhoz és Hobbeshoz csatlakoznak mint filozófusaikhoz, később pedig Locke [sajátképpen] „a filozófusa” a politikai gazdaságtannak Anglia, Franciaország és Itália számára*
Világos, hogy a munka pusztán áthelyeződik, tehát az egy áru termeléséhez szükséges munka teljes összege nem csökken, illetve a munka termelőereje nem nő akkor, ha a gép megtermelése annyi munkába kerül, amennyit alkalmazása megtakarít. Mégis, a különbség azon munka között, amelybe kerül és azon munka között, amelyet megtakarít, vagyis termelékenységének foka nyilvánvalóan nem függ attól a különbségtől, amely saját értéke és az általa helyettesített szerszám értéke között van. Ez a különbség addig áll fenn, amíg a gép munkaköltsége, és ezért az általa a termékhez hozzátett értékrész kisebb marad, mint az az érték, amelyet a munkás a szerszámával tenne hozzá a munkatárgyhoz. A gép termelékenységét ezért az méri, hogy milyen fokban helyettesít emberi munkaerőt. Baynes úr szerint 450 mule-orsóra és előberendezésre, amelyeket 1 gőz-lóerő hajt meg, 2½ munkás jut112*, és egy tízórás munkanap alatt minden egyes selfacting mule-orsóval 13 uncia (átlagos finomsági számú) fonalat fonnak meg, tehát 2½ munkás hetenként 3655/8 font fonalat fon meg. Fonallá változása közben a körülbelül 366 font gyapot (az egyszerűség kedvéért a hulladékot figyelmen kívül hagyjuk) tehát csak 150 munkaórát, vagyis 15 tízórás munkanapot szív fel, míg a rokka esetében, amikor a kézifonó 60 óra alatt szolgáltat 13 uncia fonalat, ugyanez a gyapotmennyiség 2700 tízórás munkanapot, vagyis 27 000 munkaórát szívna fel.313* Ahol a block printing, vagyis a kézi kartonnyomás régi módszerét a gépi nyomás kiszorította, egyetlen gép egy férfi vagy fiú segédletével annyi négyszínű kartont nyom egy óra alatt, mint korábban 200 férfi.114* Mielőtt Eli Whitney 1793-ban feltalálta a cotton gint, 1 font gyapotnak a magtól való elválasztása egy átlagmunkanapba került. Találmánya következtében egy néger nő naponta 100 font gyapotot tudott megtisztítani, és a gin hatékonyságát azóta még jelentősen növelték. Egy font gyapotszálat, amelyet azelőtt 50 centért termeltek, később nagyobb profittal — azaz több meg nem fizetett munka belefoglalásával — 10 centért adtak el. Indiában a szálnak a magtól való elválasztására egy félig gépszerű szerszámot használnak, a churkát, amellyel egy férfi meg egy nő naponta 28 fontot tisztít meg. A dr. Forbes által néhány éve feltalált churkával egy férfi meg egy fiú naponta 250 fontot termel; ott, ahol ökröket, gőzt vagy vizet használnak hajtóerőül, csak néhány fiúra vagy leányra van szükség mint feederekre (akik a gépet anyaggal táplálják). Tizenhat ilyen, ökrökkel hajtott gép naponta 750 ember korábbi átlagos napi munkáját végzi el.115*
112* Az esseni kereskedelmi kamara egyik évi jelentése (1863. október) szerint 1862-ben a Krupp-féle acélöntöde 161 olvasztó-, izzító- és cementálókemencével, 32 gőzgéppel (1800-ban körülbelül ennyi volt a Manchesterben alkalmazott gőzgépek teljes száma) és 14 gőzkalapáccsal, amelyek összesen 1236 lóerőt képviselnek, 49 kovácstűzhellyel, 203 szerszámgéppel és körülbelül 2400 munkással — 13 millió font öntöttacélt termelt. Itt még 2 munkás sem jut 1 lóerőre.*
113* Babbage úgy számítja, hogy Jávában úgyszólván csak a fonómunka 117%-ot tesz hozzá a gyapotértékhez. Ugyanabban az időben (1832) Angliában az az összérték, amelyet gépi berendezés és munka a gyapothoz a finomfonásban hozzátett, körülbelül 33%-a volt a nyersanyag értékének. („On the Economy of Machinery”, 165—166. old.)*
114* a gépi nyomás ezenkívül festéket takarít meg.*
115* Vö. „Paper read by dr. Watson, Reporter on Products to the Government of India, before the Society of Arts”, 117. April 1860.*
Mint már említettük, a gőzeke gőzgépe egy óra alatt 3 d.-ért, vagyis ¼ sh.-ért annyi munkát végez el, mint 66 ember óránként 15 sh.-ért. Visszatérek erre a példára, hogy eloszlassak egy téves elképzelést. A 15 sh. ugyanis semmiképpen sem a 66 ember által egy óra alatt hozzátett munkának a kifejezése. Ha a többletmunka aránya a szükséges munkához 100% volt, akkor ez a 66 munkás óránként 30 sh. értéket termelt, ámbár csak 33 óra testesül meg a kapott egyenértékben, azaz a 15 sh. munkabérben. Ha tehát feltételezzük, hogy egy gép ugyanannyiba kerül, mint amennyi 150 általa kiszorított munkás évi bére, mondjuk 3000 £-be, akkor a 3000 £ semmiképpen sem a 150 munkás által szolgáltatott és a munkatárgyhoz hozzátett munkának a pénzkifejezése, hanem csak évi munkájuk azon részének, amely az ő számukra munkabérben testesül meg. Ezzel szemben a gép 3000 £ pénzértéke a megtermelése során kifejtett összes munkát kifejezi, bármilyen arányban alkot ez a munka munkabért a munkás és értéktöbbletet a tőkés számára. Ha tehát a gép ugyanannyiba kerül, mint az általa helyettesített munkaerő, akkor a benne tárgyiasult munka mindig sokkal kisebb, mint az általa helyettesített eleven munka.116*
116* „Ezek a néma szereplők” (a gépek) „mindig sokkal kevesebb munka termékei, mint az, amit kiszorítanak, még akkor is, ha ugyanolyan pénzértékűek.” (Ricardo: „Principles etc.”, 40. old.)*
Ha a gépi berendezést kizárólag a termék olcsóbbítására szolgáló eszköznek tekintjük, használatának határát az szabja meg, hogy önmaga megtermelésének kevesebb munkába kell kerülnie, mint amennyi munkát alkalmazása helyettesít. A tőke számára azonban ez a határ szűkebb. Minthogy a tőke nem az alkalmazott munkát fizeti meg, hanem az alkalmazott munkaerő értékét, ezért számára a gépek használatának határát a gép értéke és az általa helyettesített munkaerő értéke közti különbség szabja meg. Minthogy a munkanapnak szükséges munkára és többletmunkára való megoszlása különböző országokban, továbbá egyazon országon belül különböző időszakokban, vagy egyazon időszak alatt különböző üzletágakban különböző, minthogy továbbá a munkás valóságos bére hol munkaerejének értéke alá süllyed, hol afölé emelkedik, a gépi berendezés ára és az általa helyettesítendő munkaerő ára közti különbség nagyon változó lehet, akkor is, ha a gép megtermeléséhez szükséges munkamennyiség és az általa helyettesített munka összmennyisége közti különbség ugyanaz marad.116a*
116a* Jegyzet a 2. kiadáshoz. Egy kommunista társadalomban ezért a gépi berendezésnek egészen más játéktere lenne, mint a polgári társadalomban.*
De csak az első különbség az, amely az áru termelési költségét magának a tőkésnek számára meghatározza és őt a konkurencia kényszertörvényei révén befolyásolja. Ezért van az, hogy ma Angliában feltalálnak olyan gépeket, amelyeket csak Észak-Amerikában alkalmaznak, mint ahogyan Németország a XVI. és XVII. században feltalált olyan gépeket, amelyeket csak Hollandia alkalmazott, és ahogyan a XVIII. század egynémely francia találmányát csak Angliában aknázták ki. Maga a gép régebbtől fogva fejlett országokban némely üzletágakra való alkalmazása révén más ágakban olyan munkafelesleget (redundancy of labour, mondja Ricardo) termel, hogy a munkabérnek a munkaerő értéke alá süllyedése ez országokban a gépi berendezés használatát akadályozza, és a tőke álláspontjáról, amelynek nyeresége amúgy sem az alkalmazott, hanem a megfizetett munka csökkenéséből ered, feleslegessé, gyakran lehetetlenné teszi. Az angol gyapjúipar némely ágaiban az utóbbi évek folyamán a gyermekmunka erősen csökkent, hellyel-közzel csakhamar kiszorult. Miért? A gyári törvény két gyermekcsoport alkalmazását tette szükségessé, melyek közül az egyik 6, a másik 4 órát, vagy mindegyik csak 5 órát dolgozik. A szülők azonban a half-timereket (félmunkaidősöket) nem akarták olcsóbban eladni, mint korábban a full-timereket (teljesmunkaidősöket). Ezért a half-timereket gépi berendezéssel helyettesítették.117* A nők és gyermekek (10 éven aluliak) bányamunkájának eltiltása előtt a tőke azt a módszert, hogy meztelen asszonyokat és leányokat, gyakran férfiakkal egyesítve, használjon fel szén- és más bányákban, annyira összhangban levőnek találta a maga erkölcskódexével, kiváltképpen pedig főkönyvével, hogy csak az eltiltás után folyamodott gépi berendezéshez111. A jenkik gépeket találtak fel a kőtöréshez. Az angolok ezeket nem alkalmazzák, mert a „nyomorultnak” („wretch”, ez az angol politikai gazdaságtan műszava a mezőgazdasági munkásra), aki ezt a munkát végzi, munkája oly csekély részét fizetik meg, hogy a gépi berendezés a termelést a tőkés számára megdrágítaná.118* Angliában még mindig előfordul, hogy lovak helyett nőket alkalmaznak a csatornákon közlekedő bárkák vontatására stb.,119* mert a lovak és a gépek megtermeléséhez szükséges munka matematikailag adott mennyiség, a többletnépesség asszonyainak fenntartásához szükséges munka ellenben minden számvetésnek alatta áll. Emberi erőt ezért sehol sem pocsékolnak szégyentelenebbül hitványságokra, mint éppen Angliában, a gépek országában.
117* „A munkáltatók nem akartak szükségtelenül két csoport 13 éven aluli gyermeket megtartani… A gyárosok egyik osztálya, a gyapjúfonalfonók, most valóban ritkán foglalkoztat 13 éves koron aluli gyermekeket, azaz félmunkaidősöket. Különféle tökéletesített és új gépi berendezést vezettek be, amely teljesen kiküszöböli a gyermekek” (azaz 13 éven aluliak) „alkalmazásának szükségességét […] pl. a gyermekek számának e csökkenését illusztrálandó megemlítek egy ilyen folyamatot, amelyben a meglevő gépeket egy csomózógépnek nevezett készülékkel egészítették ki, és ezáltal az egyes gépek sajátosságának megfelelően, hat vagy négy félmunkaidős gyermek munkáját egy fiatal személy” (13 éven felüli) „el tudja végezni … a félidős rendszer” ösztönzött „a csomózógép feltalálására”. („Reports of Insp. of Fact. for 31st Oct. 1858” [42—43. old.])*
118* „Gépi berendezés … gyakran nem alkalmazható, amíg a munka” (a bért érti ezen) „nem emelkedik.” (Ricardo: „Principles etc.”, 479. old.)*
119* Lásd „Report of the Social Science Congress at Edinburgh. Oct. 1863”.*
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!