Trianon 100
(Balszemmel 2020.05.30)
Olyan országban születtem, amelynek 93 ezer négyzetkilométer volt a területe. Tanultunk Trianonról. Tudtuk, hogy Magyarország volt nagyobb is. Tudtuk, de elképzelni nehéz volt. A „Nagy Magyarország” eszméje a Horthy-rendszerhez kötődött, s mint ilyen nem tudott az új korban megkapaszkodni. Diáktársaim egy-egy átmulatott este után az éjszakába kiáltották: „Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!” De valljuk be őszintén, a székely himnusz eléneklése inkább fiatalos csíny volt, mintsem politikai hitvallás.
A gimnázium harmadik osztálya után Horváth Antal tanár úr elvitt bennünket Erdélybe. Furcsa volt, külföldön vagyunk, Romániában, de magyarul beszélnek. Az erdélyi falu, ahol megállt a buszunk, szegényebb volt, mint a mi falvaink. Egy idős parasztember igazított bennünket útba. Nem volt mivel megköszönnünk, úgyhogy neki adtuk az Egri csillagokat, ami éppen nálunk volt. A bácsi elsírta magát. Akkor éreztem először, hogy a falu főterén ugyan román zászló lobog, de ez a föld magyar.
Trianon problémájával a rendszerváltás előtti utolsó években találkoztam élesben. Kádár János távozása után a kormányzó MSZMP vezetésében két erő uralkodott el. A globalisták, a világpolgárok, akik hittek abban, hogy elég levenni a vörös csillagot a parlament kupolájáról, s az új rend, a kapitalizmus minden gondunkat egy csapásra megoldja. Náluk messze hangosabbak voltak a nacionalisták, akik ugyanúgy szabadulni akartak a munkások és parasztok országától, csak éppen a nemzetre hivatkozva. Ők ketten ölték meg az egykori pártot.
Most itt vagyunk, Trianon századik évfordulójánál. Ma már lehet emlékezni a nemzeti tragédiára, és azt gondolom, hogy kell is. Trianonban földjeinket, honfitársainkat vették el, kiszolgáltatott országgá tettek bennünket.
Mondom, bennünket, magyarokat. De a nemzeti tragédia fájdalma ne tévesszen meg bennünket! A milliárdos is magyar, a dolgozó ember is magyar, mégsem közös a sorsunk. Nem egyformán éltük meg az EU-hoz való csatlakozást. És bármit is mondjon a hivatalos média, nem egyformán éljük meg a koronavírust sem.
Sok minden változott harminc év alatt, de a világpolgár és a nemzeti szemlélet ma is itt van velünk. Mi lenne jobb? Egy nagy európai államban élni, ahol nem az a lényeg, hogy magyar, német vagy éppenséggel afgán vagy, hanem az, hogy te szabad vagy, te mindent megtehetsz, és nem kell törődnöd azzal, hogy mi lesz a másikkal. Vagy ellenkezőleg, mindenki járja a saját útját, legyünk erős magyarok, erős németek, s erre építsük az új Európát.
Úgy tűnik, hogy e két út között kell választanunk. De a két út egy felé vezet. A világpolgár is, a nemzeti is olyan világot képzel el, ahol a pénz az úr. A globalizmus és a nacionalizmus két út a kapitalizmus megmentéséhez. Ők küzdenek egymás ellen, harcolnak a hatalomért, de leginkább küzdenek ellenünk, a dolgozó emberek milliói ellen.
A koronavírus sok ember szemét felnyitotta. Nem lehet jó az a rendszer, ahol az egészségügy pár nap alatt összeomlik. Sokan kezdenek el gondolkodni. Miért úszták meg könnyebben a kelet-európai országok? Azért, mert az ő kórházi rendszerük valaha az emberek szolgálatára épült ki, és nem azért, hogy profitot termeljen a tőkének. Azért, mert minden pusztító változás ellenére az orvosok és ápolók mentalitása más, mint a nyugatiaké. Azért, mert Európa keleti részében három évtizede még szocializmus volt.
Globalizmus vagy nacionalizmus? Világpolgárság vagy nemzeti út? Nem szabad e kettő között választanunk. A globalizmus elnyomja a dolgozó embert, a bankok rabszolgájává teszi. De úgy, hogy közben ígéretekkel lebeszéli arról, hogy harcoljon a tőke ellen. Minek is harcolni, ha van európai érdekegyeztetés? Minek sztrájkolni, ha lesz közös európai minimálbér?
A nacionalizmus a nemzeti érzéseinkre apellál, a nemzeti öntudatunkra és büszkeségünkre. Ne törődj azzal, hogy szegény vagy gazdag vagy, magyar vagy! Értelmetlen béremelésért, jobb munkakörülményekért harcba szállni! Arról nem is beszélve, hogy eszedbe ne jusson a szocializmus! Ha gazdagodhat a gazdag magyar, majd neked is több jut!
Mi oldja meg Trianont? Megélhetjük-e valaha, hogy visszaálljon az 1920 előtti világ? Nem tudjuk. De nem lenne igaz azt mondani, hogy nem lehetséges. A tőkésországok egymás elleni küzdelme gyökeres változásokat idézhet elő a világban. A háborúk, ne adj isten, hogy legyen, sok mindenre módot adnak. De a magyar politika háború nélkül is dönthet úgy, hogy a keleti nyitást nem kisegítő eszköznek tekinti, hanem a főcsapás irányának, és Oroszországot, Kínát, az Eurázsiai Uniót választja fő szövetségesének. Trianon megváltoztatásához nyugaton biztosan nem talál partnereket.
Trianon nem a népek akarata volt. A háborúban győztes tőkéscsoportok erőltették rá akaratukat a vesztes tőkéscsoportokra. Területet, vagyont vettek el, piacokat osztottak újra. Tették ezt a népek és nemzetek nevében. De a népek és nemzetek nem nyertesei, hanem elszenvedői voltak Trianonnak.
Képzeljünk el egy világot, ahol nem a pénz a döntő! Ahol nem az a lényeg, hogy egyik vagy másik tőkéscsoport profitot szerezzen, hanem az, hogy az emberek kielégítsék szükségleteiket. Ahol a nemzet nem más nemzetek rovására fejlődik, hanem a közös boldogulásért. Ahol a „bőség kosarából mindenki egyaránt vehet”, ahol anyanyelvétől függetlenül mindenki azonos jogokkal rendelkezik. A gordiuszi csomót az új közösségi társadalom vághatja át. Az új közösségi társadalom útján Trianon nem lesz több mint figyelmeztető tanulság az emberiség tőkés időszakából.
Thürmer Gyula
Bal-Rad komm: „…Olyan országban születtem, amelynek 93 ezer négyzetkilométer volt a területe…”
-ÉS EZ AZ ORSZÁG A MIÉNK VOLT!
Építettük, szépítettük, élhetővé tettük 10,5 millió magyar állampolgár számára.
HOL VAN MÁR EZ AZ ORSZÁG?! HOL VAN MÁR 10,5 MILLIÓ LAKOSA?!
Nemmzetthessejink és polgárrhyassajink széjjelrabolták, kifosztották, a jövőtlen magyar nép gyarmati élőhelyévé, az új hódítók profittermelő térségévé változtatták.
Óva intenék a hamis idealizálásoktól, meg az olyan kijelentésektől, amelyek a „Nyugat” egyoldalú bálványozásához hasonló eszközökkel, csak éppen ellenkező irányban jelölnek ki fő szövetségeseket. Arról nem is beszélve, hogy pl. Oroszország és Kína jelenlegi stratégiai partnersége egy kényszerházasság, amely részben átértékelődhetne akkor, ha Európa Oroszországon (tágabban: EaEU-n, azaz Eurázsiai Gazdasági Unión) kívüli fele is átrendeződne és az utóbbihoz közeledne. De éppen ezzel ellentétes folyamatok figyelhetők meg, hiszen Kazahsztán például erősíti nyugati és kínai – gazdasági, politikai – kapcsolatait, Törökország is versenyben van ott a befolyásért, a cirill betűkészletről a latinra való jövőbeli átállásával pedig elég nyíltan kijelölt egy új irányt. Belorusszia (manapság már gyakran Belarusz) Lukasenko (Lukasenka) idősödésével egyre inkább európai fókuszba kerül, és most a magyarországi miniszterelnök látogatásával világosan érzékelhető volt a „nyugati” (itt értsd: magyar) szerepvállalás növekedésére való törekvés diplomáciai, vallási (katolikus!) és gazdasági területeken. Ez ugyan nem fogja megreszketni Belorusszia jelenlegi szerkezetét és kötődéseit (függéseit), mert az ország adottságai jelentősen különböznek pl. Ukrajnáétól, de az apró hajszálrepedések már láthatóak, ezek Ukrajna kérdésében és a korábbi fehérorosz-orosz gazdasági viták során is előjöttek. De ott van pl. az EaEU-n kívüli Grúzia és Azerbajdzsán, mindkettő erősen nyugat felé közeledik, nem is beszélve a hagyományosan erős török-azeri kapcsolatról és az utóbbiak gázérdekeltségeiről.
Kína jelenleg Hszi Csin-Ping alatt egy számomra igencsak taszító irányba kezdett lépegetni, méghozzá rohamléptekkel, miközben már ideológiai téren is kezd furcsává válni a kínai magánszektor (melynek egyre erősebb a kínai GDP-hez való hozzájárulása, és egyre több kínai milliárdost ad) és a kínai propaganda, a „szocializmus kínai vonásokkal” együttélése, a magánszféra védelmének brutális gyengülése, a munkavállalók jogainak gyerekcipőben járása és a környezetpusztítás, miközben folyik a gazdaságilag igencsak agresszív terjeszkedésük a világban, amelyet persze csak ezekkel az eszközökkel tarthatnak fenn. Valóban ehhez az irányhoz kellene közeledni, még ha meg is valósulhatna, sok évszázadnyi európai fejlődés után? Ezt nem hiszem.
Egy kalap alá venni Oroszországot, Kínát és az EaEU-t, majd mint fő irányt, ezt kijelölni, nem érzékeltetve az ordító érdekkülönbségeket, aligha bölcs dolog, és persze ez is hozzájárul ahhoz, hogy a Munkáspárt egy marginális, tényezőnek alig nevezhető valami maradjon.
Más: új utak az avarok kutatásában
https://www.nature.com/articles/s41598-019-57378-8
Nem lepődnék meg azon, ha később kiderülne, hogy az egykori közép-ázsiai hun (korábban indoiráni szaka (Wikipedia: Saka people), jüecsi (Wikipedia: Yuezhi) és vúszun (Wikipedia: Wusun)), valószínűleg addigra már eltörökösödött nyelvű utódterületek egy részét, a Hétfolyót vagy Szemirecsjét (Zhetysu) meghódító, török nyelvű tielö törzsek és a helyiek keveredéséből létrejött népesség egy része került volna át Európába igen gyorsan, azután, hogy az ázsiai avarok a göktürkök segítségével leverték a tielö lázadást (majd maguk is elvesztették a területeik nagy részét a megerősödő göktürkökkel szemben).
Szomorú, hogy a cikk irója nem gondolja tovább a dolgokat.
Ha a régi szocializmus(nak hazudott szovjet katonai diktatúra) nem szimpatikus a tömegeknek, és a nemzetiesnek mondott magyarok is kapitalizmust akarnak (és ez sajnos így is van!), akkor nem lehetne egy HARMADIK IRÁNY?
Igen, egy harmadik irány, ami minden eddig volt rendszerből kiveszi az összes jó dolgot, és kizárja az összes rossz dolgot?
Miért nem csinál egy számvetést akkor? Miért nem sorolja fel a régi rendszereket, és írja fel a jó és rossz dolgokat?
Ja, mert akkor talán GONDOLKODNI KELLENE… Az meg nem a leninisták erőssége…
realista!
„Jobb hely lenne egy 8-8,5 millió lakossal. A felforgató, szarkeverők…….. ”
Nem tagadja meg önmagát. Csak akkor érzi jól magát, ha mindíg szaros a szája.
Jó étvágyat!
Nincs jó kapitalizmus, ez tény!
Másik tény, hogy a létezett szocializmus is főleg a vége felé, éppoly pénzközpontúvá lett, mint a mai tőkés rendszer. Csak bámultuk, ahogy az emberek sorra vették a citromsárga Dáciát és Wartburgot (mert erre a színre nem kellett várni a Merkurnál), sorra épültek háromszintes házak, sőt, itt a csóró Ózdon még utcát is nyitottak külön maguknak az akkori pénzes elit, akik kölykei ma is uralják a helyi közéletet, kereskedelmet, és úgy általában mindenütt legfőbb befolyásuk van, pártoktól függetlenül..
Valóban (Kontroll szavával élve) jó lett volna tovább gondolni a dolgokat, mert így kicsit üres nekem ez a visszatekintés vagy elemzés, mindegy.
Ami az EU-ellenességet illeti „Trianon megváltoztatásához nyugaton biztosan nem talál partnereket” – igen, nem fogják megváltoztatni, de engedtessék meg nekem, mint teljes jogú magyar és európai (!!!!) állampolgár, hogy vitassam! Mert én ma szombaton voltam a trianon előtti világban, sőt, itt voltak nálunk az elcsatolt területekről érkező árusok. Nem mi megyünk árulni oda, hanem ők jönnek ide, és ez sok mindent elmond! Legalább három féle nem magyar nyelvet azonosítottam a ponyvásoknál. Megkérdezem: ez mikor volt lehetséges az EU bővítés előtt? És mióta járhatunk át Erdélybe, és mióta küldhetünk most már mázsaszámra magyar nyelvű könyveket? – ha már szóba került.
Az, hogy ez a tőkések európája, az épp ugyanaz innen nézve, mint a tőkések magyarországa! Engedtessék meg nekem az, hogy élvezzem azt a kevéske előnyét, amit képes nyújtani, és ha megkérdezik azt a pár százezer magyar honfitársunkat, akik szerte Európában dolgoznak, és eltartanak kb. másfélmilliónyi magyart a kinti keresetükkel – MERT NEM VÁRTÁK MEG, HOGY ORBÁN ADJON NEKIK MUNKÁT ! – , akkor ezt én hadd értékelhessem másképp a jelen helyzetet, mint a Kádár-rendszer egykori dolgozója (ma is dolgozom, épp lazítom kicsit a kezem).
V.kutya szerint:
2020-06-08 – 17:23
Nagyjából egyet értünk ,de ezzel vitatkozok :
„Nem mi megyünk árulni oda, hanem ők jönnek ide, és ez sok mindent elmond! Legalább három féle nem magyar nyelvet azonosítottam a ponyvásoknál. Megkérdezem: ez mikor volt lehetséges az EU bővítés előtt? ”
Mivel ’78-ban már működött a gyáli lengyel piac kb. három foci pályányi területen .
tudomásom szerint volt Nyiregyházán , Szegeden , stb.
Nem az eu.-nak köszönhetjük .
Az, amit a Munkáspárt akar, az nem több, hanem kevesebb, mint ami most van.
Amikor népszavazáson kellett eldönteni, hogy akarunk-e az EU-hoz csatlakozni, három szempont miatt voksoltam igennel.
1. Dolgoztam korábban Németországban és az akkori német életminőség (Nem csak anyagi vonatkozásban!) sokkal jobb volt mint a magyar. Szerettem volna, ha ez átjön Magyarországra.
2. Szabad, határok nélküli mozgás lehetősége Európán belül.
3. Később, a szomszédos országok csatlakozása után a szorosabb kapcsolat lehetősége a határon túli magyarsággal.
Én most is megszavaznám, de nem az életminőség miatt, hanem épp orbánék miatt. Ha nem lépünk be az unióba, akkor ma gyurcsány lenne ugyanaz, mint most orbán, mert amúgy teljesen egyformák.
Érdekes hozzászólásokat olvasok. Illetve nem érdektelenek az írások. Nekem az tetszett a legjobban, hogy elég lenne 8-8,5 millió magyar, és akkor élhető országban élnénk (jellemzően ezt REALISTA írta, akitől minden reális gondolkodás idegen). Azt elfelejtette közölni, hogy akkor lenne élhető ország, ha nem ő és eszmetársai tartoznának a „létszámba”. Eddig ők mindent leromboltak amit a baloldaliak (Kádár alatt) elértek. Kádár nem tehetett mást, mint a lehetőségeket megpróbálta kihasználni az ország javára (az ország kiemelkedően jó teljesítménnyel ( a szoc.országok között) az első helyen állt a rendszerváltáskor . MA AZ UTOLSÓ HELYEN KULLOG!
Mi a fenében bízik REALISTA és a sok eszement eszmetársa? Még lejjebb van még?
De inkább Trianonról. A Trianoni békediktátum egyértelműen „nemes, nemzetes” uraimék baklövésének eredménye. Ők mindig csak saját érdeküket nézték, az ország érdeke nekik nem számított, építettek is a császár közelébe (Bécsbe tessék kimenni, és megnézni a Burg köré épített főúri hivalkodó épületeket). Trianon egyértelműen a magyarok ellen irányult, a modern diplomáciában egyedülállóan egy népet, egy nemzetet büntettek, amelyik csak „másodhegedűs” volt a Monarchiában (a fontosabb minisztériumok Bécsben voltak a császár kezében!). Mégis Magyarországot csonkították meg, elcsatolva tisztán magyarlakta területeket, de nem törődtek az ott élő magyarokkal, és ma sem törődnek velük.
És most REALISTA és eszmetársai jól figyeljenek (és szégyelljék magukat): Egy hazug népszavazással a NATO-ba kényszerítették az országot, ahol az uralkodó nagy nemzetek kiszolgálói lettünk (a gyengébbek kedvéért : talpnyalói!), azokhoz csatoltak minket alázatosan, akik belekényszerítették az országot a Trinanoni békediktátum aláírásába! Én szégyellem magam!
Nekik nem ég le az arcukról a bőr?