Magyarország részvétele a Szovjetunió elleni háborúban

Magyarország részvétele a Szovjetunió elleni háborúban
(Idézet: A Magyar nép története – Rövid áttekintés 1951)

(1941-1944)

A második világháborúba, amely 1939 augusztusában vette kezdetét, Magyarország eleinte nem kapcsolódott be. Csak akkor lépett a háborúba, miután a fasiszta Németország megindította hitszegő módon rabló imperialista háborúját a Szovjetunió ellen. A magyar uralkodóosztályoknak ez a magatartása nem volt véletlen. Egyenes folytatása volt annak a szovjetellenes politikának, melyet 25 éven keresztül űzött a Horthy-rendszer.

A Szovjetunió, a magyar uralkodóosztályok agresszív politikájával ellentétben, mindig a békés kapcsolatok felvételére törekedett. Magyarországgal szemben soha területi követelései nem voltak.

A Szovjetunió 1941-ben megmutatta a jóindulatot Magyarország irányában, amikor visszaadta a Leningrádi Múzeumban őrzött 1848-as szabadságharc zászlóit. Ennek ellenére a Horthy-fasizmus, hogy valamiféle indokot találjon a háború megindítására, megrendezte a kassai provokációt, vagyis német repülőgépekkel bombázták Kassát, majd a támadással a Szovjetuniót vádolták. Bárdossy miniszterelnök, hogy minél zavartalanabbul és gyorsabban cselekedhessen, a hadüzenetet nem is vitte a parlament elé és még saját hívei előtt is eltitkolta, hogy Molotov, a Szovjetunió külügyi népbiztosa 1941 júniusában Kristóffy moszkvai magyar követ, útján üzenetet küldött a magyar kormánynak, melyben igen kedvező feltételek mellett kérte Magyarország semlegességét.

Németország nem kívánta Magyarország azonnali belépését a háborúba. Horthy és a magyar uralkodóosztályok hallani sem akartak azonban arról, hogy kimaradjanak a nagy, »bolsevizmus elleni keresztesháborúból«, hogy lemaradjanak a nagy zsákmányszerzésről. Különben is revíziós követeléseik alátámasztására érdemeket akartak szerezni a szovjetellenes háborúban.

A Horthy-reakció az egész országot befogta Hitler szekerébe. Eladták az ország függetlenségét, kiszolgáltatták az ország gazdasági életét, feláldozták a magyar nép százezreit a német fasizmus szolgálatában. Soha a magyar történelem során nem volt még háború, mély ennyire ellentétes lett volna a magyar dolgozó nép érdekeivel.

A magyar uralkodóosztályok mindent elkövettek, hogy Hitler terveit, a gyors villámháborút, a Szovjetunió eltiprását elősegítsék. A magyar kormány nemcsak katonaságot küldött a rablóháborúba, de tömegével küldte az élelmiszervonatokat Németországba. Ennek következménye volt, hogy Magyarországon a fejadag 30%-kal lett kisebb, mint Németországban. A magyar hadigyárakat beállították a német hadigépezet szolgálatába.

A mielőbbi gyors siker reményei egyre elhalványultak a magyar uralkodóosztály előtt. Moszkvát nem tudták a németek elfoglalni, sőt mint ismeretes, 1941 telén a Moszkva alatt megindult szovjet ellentámadás súlyos vereséget mért a fasiszta csapatokra. A német visszavonulás hatása alatt a magyar uralkodóosztályok bizonyos csoportjai egyre inkább gondolnak az angolszászok, felé való közeledésre, abban a reményben, hogy így át tudják menteni uralmukat. Mindez persze nem korlátozta a magyar uralkodóosztályokat abban, hogy egyidejűleg teljes erővel támogassák a fasiszta Németországot.

A Moszkva alatti német vereségek hatására Bárdossy kormánya megbukott. Gaztettei és a délvidéki gyilkosságok miatt az egész országban gyűlölték. Utóda, Kállay Miklós alatt (1942 március 10— 1944 március 19) a magyar uralkodóosztályok hintapolitikája még jobban előtérbe lépett. A kormány »hintapolitikája« a német fasizmus és az angolszász imperialisták közt korántsem hozott változást a német fasizmust kiszolgáló politikában. Csak arról volt szó, hogy ugyanazt a politikát, melyet Bárdossy vitt, Kállay más eszközökkel folytatta. A Szovjetunió és a dolgozó nép elleni gyűlöletben teljesen egységes állásponton voltak. A Kállay-kormány hűséges kiszolgálója volt a hitleri Németországnak és kegyetlen eltiprója a békemozgalmaknak, a Kommunista Pártnak. A Kállay-kormány alatt a kommunisták üldözése a legnagyobb erővel és vadállati kegyetlenséggel folyt.

A magyar uralkodóosztályok egyre inkább kénytelenek tudomásul venni, hogy gyors győzelemre nincs kilátás. Erről 1942—43 telén alaposan meggyőződhettek, amikor a Szovjet Hadsereg halálos csapást mért a fasiszta német támadókra Sztálingrádnál.

A Horthyék által a szovjet frontra küldött hadosztályok — melyek résztvettek a megszállásban, a hős szovjet partizánok elleni kegyetlenkedésekben — 1942/43-ban a Szovjet Hadseregnek Sztálingrád körzetében megindított offenzívájával párhuzamosan, Voronyezsnél. teljesen felmorzsolódnak. (A 2. magyar hadsereg 180.000 főnyi honvéd és 60.000 főnyi munkaszolgálatos állományából 100.000 ember pusztult el.)

A Kállay-kormány politikájával teljesen összefért, hogy míg az angolszász körök felé igyekezett tájékozódni, addig teljes mértékben kiszolgálta Németországot.

A Kállay-kormány alatt a magyar ipar teljes kapacitással dolgozott a német hadigépezet számára. A hadianyaggyártás alapját képező nyersvastermelés az 1938-as évi 3,350.000 q-ról 1943-ra közel 4,200.000 q-ra emelkedett. Az acéltermelés 6.5 millió q-ról közel 7.8 millió q-ra, a nehézipari vas- és gépgyárak száma az 1938. évi 535-ről 1943-ra 610-re emelkedett. A fegyverkezési és repülőgépipar megfeszített erővel dolgozott, hogy a fasiszta Németország igényeit mindenben ki tudják elégíteni. A mezőgazdasági termelvények legnagyobb részét kivitték Németországba.

A magyar finánctőke hitelszervezete gondoskodott a Németországba folyó szállítások finanszírozásáról még akkor is, amikor Németország már semmi ellenértéket nem volt képes, vagy nem volt hajlandó adni a teljesített szolgáltatásokért. Németország milliárdokkal adósodott el Magyarországgal szemben. A magyar kivitel Németország felé egyre nőtt (1942-ben az egész magyarországi kivitel 78%-a Németországba és az általa megszállt területekre, 14%-a pedig Olaszországba irányult,) anélkül, hogy a Németországból való behozatal ezzel lépést tartott volna, sőt csökkent. A fasiszta Németország kiszipolyozta Magyarországot, melyhez a magyar uralkodóosztályok és kormányok készségesen nyújtottak segédkezet.

Végül is a fasiszta Németország, hogy megakadályozza Magyarország esetleges kilépését a háborúból, 1944 március 19-én formailag is megszállta az országot. Az a vétkes és bűnös politika, amelyet a Horthy-reakció folytatott, Magyarország teljes és korlátlan megszállásához vezetett. Horthy, a kormány, Kállayval az élén és a fasiszta tisztikar meg sem kísérelték az ellenállást, szolgai módon megalkudtak a helyzettel.

Hiába szálltak Magyarország felé a Szovjetuniónak, magának Sztálinnak figyelmeztető felszólításai, hogy szakítson idejekorán a fasiszta Németországgal, különben az őt is magával rántja a kikerülhetetlen pusztulásba, Magyarország reakciós urai még arra sem voltak képesek, hogy a kedvező lehetőséget felhasználva, kiragadják az országot a teljes végromlással fenyegető hitlerista háborúból.

A Szovjet Hadsereg győzelmes előnyomulása az egész fronton, a fasiszta seregek kiűzése a szovjet földről, Románia kilépése a fasiszta blokkból és csatlakozása a fasisztaellenes táborhoz (1944 augusztus 23), a szovjet csapatok további előretörése a Tisza felé, már éreztette a magyar uralkodóosztályokkal, hogy helyzetük teljesen reménytelen. Hogy a szovjetellenes rablóháborúban való részvétel bűnös felelősségétől szabaduljanak, félve a rájuk váró büntetéstől, Horthy és hívei végül is elszánták magukat, hogy kilépnek a háborúból, hogy fegyverszünetet kötnek a Szovjetunióval.

Ezt az elhatározást azonban olyan ingadozó és felemás tettek követték, hogy sikeres keresztülvitele meghiúsult. Horthy és köre, mint a 25 éven keresztül általában, a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetett a dolgozó nép iránt, nem mert az ellenállási mozgalomra — melynek motorja az illegális Kommunista Párt volt, — az antifasiszta néptömegekre közvetlenül, minden fenntartás nélkül támaszkodni.

1944 október 15-én nem sikerült a kilépés a háborúból és a német fasiszták legaljasabb szolgái, a nyilas banditák kerülték a kormányra Szálasi vezetésével. Az ország népe ahhoz hasonló szomorú hónapokat, melyek a nyilas uralom tobzódását jelentették, alig élt át. Szálasi és gyilkos bandája azonban nem véletlenül került uralomra, gyökerei a huszonötéves ellenforradalmi korszakba nyúlnak vissza. Véres terrorjuk, pogromjaik, Siófok és Orgovány, Horthy fehér terrorjának egyenes leszármazói. A nyilas lapok teljes joggal írták a háború kitörésekor: »A szegedi gondolattól egyenes út vezet a nyilas mozgalomhoz.«

Horthy és hívei maguk nevelték, táplálták éveken keresztül a nyilas söpredéket. Ha voltak is köztük bizonyos ellentétek, ennél jóval több volt az érdekazonosság. Horthyék a magyar reakció végső tartalékának tekintették Szálasi bandáját a dolgozó nép, a kommunizmus elleni harcukban.

Ilyen körülmények között a Horthy-fasizmus nem volt képes a német fasizmussal való tényleges szakításra. 1944 október 15-e után a magyar uralkodóosztályok tovább folytatták Hitler-Németország oldalán a bűnös háborút a Szovjetunió és a magyar nép létérdekei ellen. A Horthy-rendszer vezető személyiségei október 16-án egyik napról a másikra felesküdtek Szálasira. Így hűségesküt tettek a nyilas hazaáruló gyilkosoknak: a magyar főrendiház elnöke, a magyar képviselőház elnöke, a magyar tisztikar vezető rétegei.

A német fasiszta hordák és a nyilas banditák közös pusztításaiért, vérengzéseiért, Magyarország kifosztásáért és kirablásáért, a magyar nép egymillió halottjáért a 25 éves Horthy-rendszer, a magyar uralkodóosztályok Szálasi és társaival együtt felelősek.

Függetlenségi mozgalom
Az ellen a nemzetgyilkos és hazaáruló politika ellen, melybe az országot a Horthy-fasiszták Szálasival együtt juttatták, a dolgozó magyar nép legjobbjai, élén az illegális Kommunista Párttal, teljes erejűkkel küzdöttek. A Dolgozók Lapja, a Kommunista Párt illegális újságjának 1937 áprilisi első száma a demokratikus erők egységfrontjának megteremtésére hívta fel a dolgozó népet a fasizmus ellen.

A Kommunista Párt tisztán látta, hogy a Horthy-reakció hová vezeti az országot. Ennek megakadályozása érdekében demokratikus nemzeti egységfront megteremtését tűzte ki céljául, melynek magját a dolgozó parasztsággal szövetséges, a kispolgárság, a haladó értelmiség és a németellenes polgárság rétegeivel együttműködő munkásosztálynak kellett képeznie.

A SzDP jobboldali vezetői minden erővel azon dolgoztak, hogy a nemzeti egységfront létrehozását megakadályozzák. Peyer továbbra is a fasizmus előtt való teljes behódolás politikáját képviselte. A Kommunisták Magyarországi Pártja nemzeti összefogást sürgető politikáját, a jobboldali szociáldemokraták mellett, a Független Kisgazdapárt jobbszárnya, nagybirtokos és kulák elemei akadályozták. Ennek ellenére a kommunisták nem mondtak le sem a szociáldemokrata munkástömegekkel, sem a paraszti tömegekkel való együttműködésről. Horthy hadbalépése után a háborúból való kiválásra, Hitlerrel való szakításra, a különbéke kiharcolására mozgósították a tömegeket.

A munkásifjúság 1941 október 6-án a KMP vezetésével a Batthyány-emlékműnél háborúellenes tűntetést rendezett, majd október 31-én a Kerepesi-temetőben vonult fel a munkásság és megkoszorúzta Kossuth Lajos és Táncsics Mihály sírját.

A magyar függetlenségi mozgalom ettől az időtől kezdve jelentős mértékben kiszélesedett. Nagy, felmérhetetlen segítséget nyújtott a mozgalomnak Rákosi Mátyás vezetésével a moszkvai emigráció.

Nagy csapást jelentett a Horthy-fasizmus számára a kommunista emigráció által szervezett Kossuth Rádió. A moszkvai magyar emigráció a háború egész ideje alatt naponként többször szólt a nemzethez, iránymutatást adva, erőt öntve a dolgozó néptömegekbe.

A Kossuth Rádió elszánt harcot folytatott Magyarországnak a német szövetségből váló kiválásáért. Figyelmeztette a nemzetet, hogy az ország a németek oldalán a biztos pusztulásba rohan. A magyar nép fasiszta propagandától félrevezetett rétegeit igyekezett felvilágosítani arról, hogy a Szovjetunió az elnyomott európai népek természetes szövetségese és barátja, s nemzeti függetlenségünket, szabadságunkat csak a Szovjetunió népeivel szövetségben vívhatjuk ki és biztosíthatjuk.

1941 karácsonya a függetlenségi mozgalom megerősödését hozta. Ekkor jelent meg a kommunisták és baloldali szociáldemokraták együttműködése eredményeként a Népszava karácsonyi száma, hangot adva az összes németellenes irányzatok képviselőinek. A függetlenségi mozgalom erejét nagy mértékben növelte a Kommunista Párt központi lapjának, a Szabad Népnek a megjelenése 1942 február 1-én. A Párt földalatti nyomdájában készült újság szerkesztője Rózsa Ferenc volt. Az első vezércikket Schönherz Zoltán írta.

Időközben a Kommunisták Magyarországi Pártja kezdeményezésére 1942 február végén megalakult a Magyar Történelmi Emlékbizottság, amely, mint központi szerv, maga köré tömörítette a fasizmus elleni harc szempontjából számbajöhető erőket.

A Történelmi Emlékbizottság egyes tagjainak ingadozása, a Szociáldemokrata Pártnak az utolsó pillanatban történő visszalépése ellenére, a Kommunisták Magyarországi Pártjának sikerült március 15-re mozgósítani a munkásság és a dolgozók nagy tömegeit. 8—10.000 ember tüntetett a háború ellen. »Vesszen Hitler, különbékét, szovjet-magyar barátságot!« jelszavak hangzottak el Budapest utcáin.

1942 május 1-ének megünneplésére szintén felkészült a Kommunisták Magyarországi Pártja. De a fasiszta rendőrség tudomást szerzett róla és tömeges letartóztatásokat hajtottak végre. A 600 letartóztatott között volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának két központi titkára, Schönherz Zoltán és Rózsa Ferenc. Rózsa Ferencet borzalmas kínzásokkal meggyilkolták. Schönherz Zoltánt szörnyű kínzások után kivégezték. Schönherz Zoltán a Margit-körúti (ma Mártírok-útja) fogház udvarán halt meg, utolsó szavával is a független, szabad, demokratikus Magyarországot éltette. 1943-ban kínozták halálra Szamosfalván a csendőrnyomozók Józsa Bélát, az erdélyi román és magyar dolgozók bátor kommunista harcosát.

Az 1942—43-as nagy letartóztatásokat követőleg a függetlenségi mozgalom gyengeségét növelte, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja ideiglenesen feloszlatta magát. Ez a lépés súlyos hiba volt, mert megfosztotta a függetlenségi mozgalmat attól a biztos irányító erőtől, mely motorja, vezetője volt a fasizmus elleni küzdelemnek. A Kommunista Internacionálénak 1943 tavaszán történt felosztását tévesen értelmezve jutottak a KMP itthoni vezetői az említett elhatározásra. A Párt újjáalakulásáig, a fasizmus elleni harc vezetője a Békepárt volt, melynek keretében a magyar kommunisták önfeláldozóan küzdöttek tovább.

1944 március 19-e, Magyarország teljes német megszállása után a Békepárt sztrájkot, szabotázst, fegyveres ellenállást szervezett és rövidesen létrejött a kommunisták kezdeményezésére a magyar demokratikus erők harci szövetsége, a Magyar Front.

1944 júliusában megkezdődött a Magyar Front fegyveres szervezkedése. A nemzeti ellenállás szervezői ellen megindult a fasiszták vad hajszája. 1944 július 27-én a Gestapo (a német titkos rendőrség) magyar csendőrnyomozói tűzharcban megölték Ságvári Endrét, a Kommunista Ifjúsági Szövetség vezetőjét.

Az ellenállásba bekapcsolódtak hazafias érzésű középiskolás és egyetemi diákok is. A legnagyobb nehézségek között másolták és terjesztették Lenin és Sztálin munkáit. A magyar ifjúság legjobbjai a kegyetlen elnyomás ellenére kivették részüket Magyarország függetlenségéért, a fasizmus ellen folytatott harcból.

1944 szeptemberében újjáalakult a Magyar Kommunista Párt. Ezzel a függetlenségi mozgalom ereje, ütőképessége nagy mértékben fokozódott. Az illegális Szabad Nép újra megjelent, úgyszintén a Kommunista Ifjúsági Szövetség lapja, a Szabad Ifjúság.

Létrejött az egységfront a Kommunista Párt és a SzDP baloldala között, megszilárdult az együttműködés a nemzeti egységfronton belül. Megkezdődött a népi bizottságok szervezése. Feladatuk a háborúból való kilépés, a fasiszta német megszállók és magyar cinkosaik elleni küzdelem minél szélesebb alapra való helyezése. A szervezkedések azonban, minden erőfeszítés ellenére, elszigeteltek maradtak, hatásuk nem hozott döntő fordulatot.

»A magyar munkásmozgalom szakadása, a Szociáldemokrata Párt áruló peyerista vezetése, a sovinizmus mérge volt a döntő oka a paraszti és kispolgári tömegek tétlenségének és ingadozásának: a demokratikus erők gyengeségének és elkésett szervezkedésének a nemzetellenes háború és a hazaáruló Horthy-rendszer ellen.« (MDP programnyilatkozata, 1948.)

Ennek ellenére a Magyar Kommunista Párt mindent megtett, hogy a magyar nép becsületét, melyet a Horthy-fasizmus és a nyilas banditák bemocskoltak, hősi harcával megmentse.

A Szovjet Hadsereg előnyomulása, győzelmei lendületet adtak a magyar partizánmozgalomnak is. A partizáncsoportok között az élvonalban a Szovjetunióban kiképzett egységek harcoltak, amelyek Kárpátalján, a salgótarjáni szénmedencében, Ózd környékén és Erdélyben könnyítették meg a Szovjet Hadsereg előnyomulását. Soraik között ott voltak a magyar kommunista mozgalom régi, kipróbált harcosai.

1944 őszén fegyveres ellenállási csoportok alakultak Budapesten, főleg a főváros környékén, Újpesten, Kőbányán, Kispesten is. Számos kisebb-nagyobb sikeres akciót hajtottak végre, mint a Gömbös-szobor október 6-i felrobbantását, vasútvonalak megrongálását, a nyilasok városi színházi gyűlésének megzavarását stb. A partizánakciók azonban minden sikerük mellett is csak elszigeteltek maradtak és nem tudtak nemzeti felszabadító harccá kiszélesülni.

»A magyar ellenállási mozgalom egyes hősies tettei sem változtathattak azon, hogy az ország felszabadításához a német elnyomók és magyar zsoldosaik uralma alól, a magyar nép csak kevéssé járult hozzá. A magyar felszabadulást a Szovjet Hadsereg fegyverei hozták meg.« (MDP programnyilatkozata, 1948.)

A magyar uralkodóosztályok Hitler-Németország oldalán a nyilas banditákkal együtt az utolsó percig kitartottak. A hős Szovjet Hadsereg hatalmas győzelmei szabadították fel hazánkat a németek igája alól és verték le népünk kezéről az elnyomás bilincseit.

Magyarország felszabadítása (1944 október—1945 április 4)
A Szovjet Hadsereg győzelmesen előrenyomuló csapatai 1944 őszén Magyarország területén mérték a fasiszta német hadseregre a sztálini kilencedik csapást, melynek következtében hazánk felszabadult Hitler-Németország elnyomása alól és egyben a régi reakciós állam is pozdorjává tört.

A 3. ukrán hadseregcsoport csapatai Tolbuhin marsall vezetésével Szeged (október 11) felszabadítása után tovább törnek előre nyugat felé. Mohács alatt átkelnek a Dunán; ennek eredményeképpen Pécs (november 29), Dél-Dunántúl a Balatonig felszabadul. Északnyugati irányba tovább törve előre, a 3. ukrán hadsereg csapatai december 24-én elérték Párkányt, a Garam-folyó torkolatát, és egyesültek a Hatvan felől előrenyomuló, az Ipolyt, majd a Garamot elérő Malinovszki marsall vezetése alatt álló 2. ukrán hadsereg csapataival.

A győzelmes előrenyomulás után körülzárták a Budapest térségében álló fasiszta német és nyilas bandákat. A Szovjet Hadsereg mindent elkövetett, hogy hazánk fővárosát az ostrom borzalmaitól megkímélje. Parlamentereket küldtek a város békés átadása feltételeinek megbeszélésére, de a fasiszták orvul legyilkolták a fehér zászlóval- érkező két szovjet katonát. Hitler Budapestet feltétlenül fel akarta áldozni, hogy ezzel pár nappal késleltesse a Szovjet Hadsereg előrenyomulását Bécs felé.

A bekerített fasiszta hadsereget a szovjet csapatoknak szinte utcáról utcára kellett kiverni a fővárosból. Sztálin utasítást adott ki, hogy a Szovjet Hadsereg nehéz tüzérséggel ne lője a fővárost, hogy ezzel is megkíméljék az amúgyis sokat szenvedett Budapest népét és hazánk legnagyobb, legszebb városát.

Ugyanakkor a fasiszta hordák és nyilas segédeik szörnyű vandalizmussal, tehetetlen dühvel pusztították, felégették, kirabolták Budapestet. Gyönyörű, világhírű dunai hidainkat barbár módra levegőbe röpítették. Kegyetlenül gyilkolták a főváros lakosságát, a munkásmozgalom, az ellenállási mozgalom kipróbált harcosait. Szökött katonák, leventék ezreit végezték ki. Zsidók tömegeit ölték meg a Duna partján, vadállatiasságuk nem ismert határt. De kegyetlenül gyilkolták a kényszermunkára beosztott román, ukrán és szerb dolgozókat is.

De végül is a Szovjet Hadsereg csapatai 1945 február 13-án teljesen felszabadították fővárosunkat a fasiszták rémuralmától és visszaadták népünknek Budapestet. A magyar nép soha el nem múló hálával és szeretettel gondol a hős szovjet katonákra, akik, ha kellett, életük feláldozásával is, nemcsak hogy megszabadították népünket a német fasiszták és nyilasok uralma alól, de egyben leverték kezünkről az évszázados elnyomás bilincseit és szétzúzták a népelnyomó reakciós nagybirtokos és nagytőkés államhatalmat.

A hős szovjet csapatok Budapest felszabadítása után gyors ütemben megtisztították hazánkat a német és nyilas fasiszta hordáktól és 1945 április 4-én Magyarország teljesen felszabadult.

Ez a nap népünk legnagyobb nemzeti ünnepévé vált. Április 4 az örök szovjet-magyar barátság ünnepe. Ezen a napon Magyarország dolgozói még fokozottabban fordulnak a hős szovjet nép és annak nagy vezetője, Sztálin felé.

Népünk ünnepli ezen a napon a nagy felszabadító Szovjetuniót és bölcs vezérét, a nagy Sztálint, akinek szabadságát, függetlenségét és társadalmi újjászületését köszönheti.

A Szovjetunió gigantikus erőfeszítései, áldozatkészsége, a fasizmus teljes leverése, a szabadságszerető népek felszabadítása érdekében Hitler-Németország teljes katonai, politikai, gazdasági vereségét idézte élő.

A keleteurópai népek felszabadulása után a Szovjet Hadsereg csapatai a fasiszta fenevadat saját otthonában semmisítették meg és 1945 május 7-én kitűzték Berlinben a vörös lobogót.

A szovjet nép önfeláldozó harcával megmentette a világot a fasiszta barbárságtól, visszaadta az elnyomott népek millióinak a szabadságot. A szovjet nép győzelme a szovjet rendszer, a szocializmus fölényét, magasabbrendűségét bizonyította be.

A Nagy Honvédő Háború a Szovjetunió jelentőségét, tekintélyét rendkívüli mértékben megnövelte. A Szovjetunió volt a fasiszta Németország és Japán megsemmisítésének vezető ereje. A Szovjetunió körül tömörültek az egész világ haladó erői. A szocialista állam kiállta a háború legnagyobb megpróbáltatásait és győztesen került ki a legerősebb ellenséggel vívott hatalmas viaskodásból.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!