A Szovjetunió Nagy Honvédő háborúja

A Szovjetunió Nagy Honvédő háborúja
(Idézet: A Magyar nép története – Rövid áttekintés 1951)

4. A Szovjetunió Nagy Honvédő háborúja
(1941-1945)
A fasiszta Németország rablótámadásának előkészítése
Hitler-Németország Ausztria és Csehszlovákia elfoglalása után (1938—39), látva Anglia, Franciaország és az Amerikai Egyesült Államok kormányköreinek támogatását, újabb agressziókra készült fel. A nyugati imperialista államok a fasiszta Németország felfegyverzését nemhogy tűrték, de segítették is, mert abban bíztak, hogy Hitler a Szovjetunió ellen fog fordulni.

Ennek érdekében az amerikai monopóliumok, melyeknek élén Dupont, Morgan, Rockefeller és mások állottak, mindent elkövettek a német nehézipar helyreállítására és fejlesztése érdekében. A versailles-i szerződés nyomása alatt Németország saját erejéből ezt nem tehette volna meg. A Ruhrvidék vas-, fém- és hadiiparát Hitler az Amerikai Egyesült Államok és Anglia segítségével hatalmas mértékben kifejlesztette. Ennek eredményeképpen rövid idő alatt óriási mennyiségben tudtak a német fasiszták sokezer harcikocsit, repülőgépet, ágyút, legújabb típusú hadihajókat és egyéb nagymennyiségű fegyvert gyártani.

A II. világháborút kirobbantó Hitler-agresszió:

1. Első és legfontosabb előfeltétele a német nehézipar és a hadiipar fejlesztése volt, ami csupán az Északamerikai Egyesült Államok kormányzó köreinek közvetlen és nagymérvű pénzügyi támogatása révén vált lehetségessé.

2. Előmozdította a Hitler-agresszió kirobbantását az angol és francia kormányköröknek segítő magatartása a fasiszta Németország egyre merészebb rablásaival szemben.

Csehszlovákia elfoglalása után a fasiszta Németország már egész nyíltan, az egész világ szemeláttára készülődött a háborúra. 1939 tavaszán és nyarán Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok kormányzókörei mindent elkövettek, hogy a háborúra készülő Hitler-Németországot a Szovjetunió ellen uszítsák. Ugyanakkor képmutató módon, hogy igazi terveiket leplezzék, tárgyalásokat folytattak a Szovjetunióval is.

A Szovjetunió vezetői, élén a bölcs Sztálinnal, keresztül láttak a nyugati imperialisták tervein, megnemtámadási szerződést kötöttek Németországgal és így másfél évvel kitolták a fasiszták szovjetellenes háborúját.

Hitler-Németország célja az volt, hogy megsemmisítse a Szovjetuniót, megszerezze a világuralmat, leigázzon minden más népet.

A német imperialisták először is sárbatiportak minden deklarációt, amelyet Franciaországgal és Angliával szemben a megnemtámadásra vonatkozóan tettek és 1939-ben Lengyelország és a nyugati imperialisták ellen kiprovokálták a háborút. A Szovjetunió megakadályozta Lengyelország teljes német megszállását, és a keleti frontot, mely vonalon a német támadásoknak előbb-utóbb be kellett következnie, nyugatabbra tolta.

A németek hosszabb előkészületek után 1940 áprilisában megszállták Dániát és Norvégiát. Május derekán a német csapatok betörtek Hollandiába, Belgiumba és Luxemburgba. Május 21-én a németek eljutottak a La Manche-csatornához. Május végén az angol csapatok elhagyták Franciaországot és visszatértek Angliába. 1940 június közepén elesett Párizs. Június 22-én Franciaország megadta magát.

Hitler-Németország tovább folytatta támadásait. 1941 márciusában elfoglalták Bulgáriát, áprilisban megtámadták Jugoszláviát és Görögországot.

A fasiszta támadás megindulása a Szovjetunió ellen
1941 június 22-én Hitler-Németország hitszegő módon megtámadta a Szovjetuniót.

A német fasiszta hordák hatalmas túlerővel indultak rohamra a Szovjetunió ellen. A fasiszta Németország mellett felsorakozott még Olaszország, Románia, Magyarország és Finnország.

A Szovjetunió népei Sztálin, a Bolsevik Párt vezetésével a legnagyobb elszántsággal és hősiességgel hazájuk védelmére sorakoztak fel. A német fasiszták rablóháborújával szemben a szovjet nép igazságos, felszabadító háborút vívott, hazája és a fasiszta elnyomás alatt sínylődő népek felszabadításáért.

Mire számított Hitler, amikor a Szovjetunió megtámadását előkészítette és megindította?

1. Arra, hogy a nyugati villámháborúk mintájára a Szovjetunióval is gyorsan »végeznek«.
2. Hogy a nyugati hatalmak a Szovjetunió ellen fognak fordulni.

A német fasiszták kegyetlenül csalódtak. Sem a villámháború terve, sem a nyugati hatalmaknak a Szovjetunió ellen való fordítása nem sikerült.

Bár az angol, amerikai reakciós körök elképzelései nem álltak messze Hitler terveitől, de a Szovjetunió ereje, mesteri módon vezetett diplomáciája és a nyugati kapitalista országok szovjetbarát tömegeinek akarata más irányt adott az eseményeknek.

Truman, az Egyesült Államoknak 1945-től elnöke, akkor még szenátora, egy nappal azután, hogy Németország megtámadta a Szovjetuniót, kijelentette: »Ha azt látjuk, hogy Németország győz, akkor Oroszországot kell segíteni, ha pedig Oroszország győz, akkor Németországnak kell segíteni, és ily módon hadd öljenek meg annyit, amennyit csak lehet.«

Hasonló nyilatkozatot tett 1941-ben Hoore Brabazon, az akkori angol repülőgépipari miniszter, aki kijelentette, hogy: »amennyiben Nagy-Britanniáról van szó, legjobb lenne, ha a keleti fronton a harc Németország és a Szovjetunió kölcsönös kimerülésével érne véget, aminek következtében Anglia uralkodó helyzetet foglalhatna el«.

Azonban a Szovjetunió keresztülhúzta az amerikai és angol reakciós körök számításait is és nagy diplomáciai győzelemmel létrehozta a Hitler-ellenes koalíciót, melynek vezetője és főereje lett.

A villámháború csődje Keleten
A fasiszta Németország 170 hadosztállyal, a román, finn, olasz, magyar hadseregek támogatásával rátört a békés Szovjetunióra. A Szovjet Hadsereg a váratlan német fasiszta támadás után visszavonult és a szovjet terület egy részét elhagyta. De visszavonulva felőrölte az ellenség erejét és könyörtelen csapásokat mért rá. Sem a Szovjet Hadsereg katonái, sem a Szovjetunió népei nem kételkedtek abban, hogy ez a visszavonulás csak időleges, hogy a fasiszta támadókat előbb-utóbb meg fogják állítani és szét fogják zúzni.

A fasiszta támadók elbizakodottsága nem ismert határt. Moszkva, Leningrád közeli elfoglalását jelezték. Az elfoglalt területek lakosságát kegyetlenül sanyargatták, gyilkolták és rabszolgamunkára hajtották őket Németországba.

A fasiszták öröme azonban korai volt.
A villámháborúból Keleten nem lett semmi.

A Szovjet Hadsereg rövid időn belül az óriási front fő szakaszain támadásba ment át, súlyos csapást mért a német fasiszta csapatokra a Don folyó melletti Rosztov alatt, a Krím-félszigeten és Moszkva mellett. A sztálini stratégia csak most kezdett kibontakozni a maga nagyságában.

A németek Moszkva bekerítését, elfoglalását tervezték. Moszkva előtt elkeseredett harcokban súlyos csapást mértek a németékre a Szovjet Hadsereg csapatai és nyugat felé vetették vissza őket. A kezdeményezés a Szovjet Hadsereg kezébe került, támadásba ment át, visszakergette a német csapatokat és négy hónap alatt (1942 tél-tavasz) több mint 400 kilométert nyomult előre. A németeket súlyos ember- és anyagveszteség érte, óriási mennyiségű ágyút, gépkocsit, hadianyagot hagytak vissza útjukon.

A németek Leningrádot sem tudták elfoglalni.

A német fasiszta csapatok legyőzhetetlenségének nimbusza a Szovjet Hadsereg csapásai alatt szertefoszlott.

A német fasiszták azonban sehogy sem akartak lemondani Moszkva elfoglalásáról.

A német vezérkar tervét elősegítette az a körülmény, hogy az angolok és az amerikaiak annak ellenére, hogy kötelezték magukat a második front felállítására 1942-ben, azt nem teljesítették.

A második front halogatása egyáltalán nem volt véletlenség. Anglia és az Amerikai Egyesült Államok reakciós körei nem akarták megsemmisíteni a német fasizmust. Az ő érdekük az volt, hogy Németország erejét aláássák, és főleg az, hogy Németországot, mint veszélyes versenytársat a világpiacról kiszorítsák. De egyáltalában nem törekedtek arra, hogy felszabadítsák Németországot a reakciós erők uralma alól, melyek a fasizmus állandó hordozói, sem arra, hogy gyökeres demokratikus átalakításokat valósítsanak meg. Ugyanakkor a Szovjetunió meggyengülésére, súlyos vérveszteségére és teljes kimerülésére számítottak.

Anglia és az Egyesült Államok reakciós körei a második front halogatásával lehetőséget adtak Hitler-Németországnak arra, hogy Nyugaton csekély erőt tartson és a keleti fronton vonultassa fel hadseregének döntő zömét. Az első világháború 85 német hadosztályával szemben 1942-ben 179 német hadosztály vonult fel, ehhez járultak még a csatlós országok hadseregei 61 hadosztállyal, azaz összesen 240 hadosztály (1943-ra 257-re emelkedett).

A németek célja az volt, hogy Moszkvát keletről megkerüljék és elfoglalják.

Egy másik német támadás ugyanakkor délnyugati irányba tartott, a Kaukázus felé. Ezzel azt akarták elérni, hogy a Szovjet Hadsereg főtartalékait délen lekössék és ezáltal a moszkvai front meggyengüljön. A fasiszta csapatok behatoltak Voronyezs, Novorosziszk, Sztálingrád körzeteibe. A németek tervei azonban kudarcot vallottak. Moszkvát keletről nem tudták megkerülni és délen, Sztálingrád városánál megtorpant a német támadás.

A sztálingrádi győzelem, a németek kiűzése a szovjet földről
(1943—1944)
Közel másfél év telt el azóta, hogy a Szovjet Hadsereg a történelemben páratlanul álló hősies harcát folytatta, és a második front még mindig késett. Bár az angolszász hatalmak ígéretet tettek, hogy most már 1943-ban tényleg megvalósítják, ennek ellenére ez nem következett be s így a Szovjet Hadsereg egyedül viselte a háború egész terhét. De a Szovjet Hadsereg nemcsak ellenállt a fasiszta hadak nyomásának, hanem súlyos csapásokat is mért rájuk.

1942 novemberében kezdetét vette a háború történetének legnagyobb csatája Sztálingrádnál. A sztálini stratégia, a szovjet hősiesség a fasiszta német hadseregre később már ki nem heverhető döntő csapást mért. A Szovjet Hadsereg csapatai a németek 330.000 főből álló óriási válogatott haderejét Sztálingrád környékén bekerítették és megsemmisítették.

A sztálingrádi győzelem fordulatot jelentett a második világháború egész menetében. Megkezdődött a Szovjet Hadsereg győzelmes előrenyomulása, mely nemcsak a Szovjetuniót szabadította fel a fasiszták megszállása alól, de felszabadította Európa népeit is.

1943 telén, a tél súlyos viszonyai között a szovjet csapatok 1500 km-es frontszakaszon támadásba lendültek, majd a nyár folyamán felszabadították a Donyec-medencét és Ukrajna leggazdagabb gabonatermő vidékeit. 1943—1944 telén a Szovjet Hadsereg szétzúzta a németek védelmi vonalát a Dnyeper mentén, felszabadította Ukrajna keleti területeinek nagyrészét. Teljesen felszabadították Leningrádot az ellenséges ostromzár alól. A szovjet föld kétharmad részét megtisztították a fasiszta hadaktól.

A Szovjet Hadsereg páratlanul álló nagy győzelmeit a Bolsevik Párt, élén Sztálinnal irányította és vezette.

A szovjet nép akár mint sorkatona a hadseregben, akár mint partizán, akár mint a hátország dolgozója, a szívósság, a hősiesség soha nem látott példáját mutatta.

A hazaszeretet, a hősiesség, az önfeláldozás soha el nem évülhető példáit adták a fasiszta megszállók ellen küzdő hős partizánok, férfiak, nők, ifjak egyaránt. Nemcsak a szovjet nép, de a dolgozó magyar nép is örökre szívébe zárta Zoját, a hős moszkvai iskoláslányt, aki Sztálin nevével az ajkán halt meg. A magyar ifjúságot, a magyar dolgozó népet is hősi tettekre serkenti a krasznodari »Ifjú Gárda«, Oleg Kosevoj és bátor társainak példája. A. Fjodorov, Sz. Kovpak, P. Versigora, Ignatov hős szovjet partizánvezérek példát mutattak minden nép számára, hogyan kell küzdeni a hódító, betolakodó imperialistákkal szemben, hogyan kell hazánkat önfeláldozóan védelmezni. A szovjet partizánok hőstettei megkönnyítették, a Szovjet Hadsereg számára a szovjet föld és Európa elnyomott népeinek felszabadítását.

A leningrádi győzelemmel kezdetét vette a sztálini tíz csapás, mely a fasiszta német hadsereget tönkrezúzta.
A második csapással Ukrajnának a Dnyepertől keletre eső része teljesen felszabadult.
A harmadik csapás a Krim-félsziget és Ogyessza felszabadulását hozta.
A negyedik csapással a finn csapatokat verték szét.
Az ötödik csapás következményeként felszabadult Fehér-Oroszország, a Szovjet Hadsereg elérte a Visztulát, felszabadította a szövetséges Lengyelország jelentékeny részét.
A hatodik csapással felszabadult Nyugat-Ukrajna.
A hetedik csapással szétverték a német-román csapatokat, kidőlt a sorból Románia, Bulgária és a Szovjet Hadsereg megkezdte Jugoszlávia felszabadítását.
A nyolcadik csapással felszabadult Észt-, Lettország, Finnország kidőlt a sorból, Poroszországban a németekre súlyos csapást mértek.
A kilencedik csapást a fasiszta hadseregre Magyarország területén mérte a Szovjet Hadsereg, a Duna—Tisza közén.
A tízedik csapás Észak-Finnországban érte a német haderőt.

A Szovjet Hadsereg hatalmas győzelmei a keleti fronton, előnyomulása Németország határai felé, végül is a német fasiszta hordák teljes katonai szétveréséhez, megsemmisítéséhez vezetett.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!