Eddig csak mondogatták, hogy a tömeges megbetegedések időszaka jön, most már nyíltan tesznek is érte. 

A jövő héttől újra kinyithatnak a boltok, éttermek, kávézók Magyarországon. A kormány megrendezi az érettségit is. Enyhül tehát a bezártság, amelynek a következményei előre láthatók.

Látja ezt a kormány is. Palkovics, Orbán ún. innovációs minisztere kapta a feladatot, hogy közölje a közönséggel, mi várható:

A személyes kontaktusok számának növekedésével várhatóan nőni fog a fertőzöttek és a súlyos betegek száma.

Tehát nem lehet mondani, hogy nem szóltak előre. Meg azt se, hogy ne tudnák, mit készülnek előidézni. Ami arra mutat:

éppen ez a cél.

Magyarországon eddig több mint 300-an haltak bele a Covid-19-be, a SaRs-CoV-2 vírus által előidézett tüdőgyulladásba, ami azt jelenti, hogy az elmúlt 2 hónapban összesen valahol 30 és 60 ezer között volt a fertőzöttek száma. Javarészük tünetmenetesen vagy -szegényen átvészelte, de az csak az összlakosság néhány ezreléke.

A kormány lépései arra utalnak: feltett szándékuk, hogy növeljék a fertőzöttek számát – és vele természetesen a súlyos betegekét és a halottakét is. Eleve ez volt a cél, soha nem is volt más.

Az ilyen szándékaikat voltaképpen nem is titkolták:

• a miniszterelnök számtalan interjújában elmondta az utóbbi hetekben, hogy a járványt nem lehet megállítani, legfeljebb az egészségügyet felkészíteni rá;
• az országos tisztifőorvos 2 hónapja hangoztatja, hogy már a tömeges megbetegedések időszaka jön.

De aztán mégse jött. Ezért tenni kell valamit, hogy jöjjön.

Innen nézve nincs semmi ellentmondás abban, hogy Gyulás miniszter többször arról beszélt, júliusban várható a járvány tetőzése, Orbán miniszterelnök május 3-ai dátumot hangoztatott, Müller tisztifőorvos pedig azt mondta, ez “plató” lesz, azaz a fertőzések (és a halálozások) hónapokig tartó növekedésére és magas szinten maradására készülhetünk fel.

Ami jórészt, vagy inkább szinte kizárólag az Orbán-rezsim járványkezelési stratégiájának tudható be.

A szociális távolságtartás, a bolti nyitvatartás és az ún. kijárási korlátozás enyhítése nem stratégiaváltást jelent, hanem

visszatérést az eredeti tervhez.

A koronavírus-pandémia kezelése az Orbán-kormány részéről március végéig főként PR-szinten történt, a kormány hozzáállása a másvalaki problémája, ide úgyse tört be; az ááá, csak egy influenza és a nyájimmunitás között ingadozott.

Mígnem az utóbbi vált dominánssá. A nyájimmunitás elérése azt a várakozást jelentette, hogy a népesség 50-55 százaléka megfertőződik, így kevés lesz az esély arra, hogy a többiek fertőzöttel találkozzanak (meg súlyosan megbetegedjenek vagy meghaljanak).

Innen nézve érthető, Orbán miért nem akarta bezárni az iskolákat, és miért tiltotta meg az államigazgatás home office-át, vagy az ügyintézés felfüggesztését. Nem az volt a cél, hogy ne terjedjen a fertőzés, hanem éppen az ellenkezője:

minél többen fertőződjenek meg azokból a korosztályokból – mint a tanulóifjúság és a munkavállalók – akikre – elvileg – a legkevesebb veszélyt jelenti a koronavírus.

Viszont erről nem beszéltek, még a nyájimmunitás szót is kerülték (ellentétben  pl. a brit vagy a svéd kormánnyal). Annyira, hogy az már önmagában feltűnő volt. A Fidesz-elit meggyőződése szerint azonban nincs olyan, hogy valóság, csak az arról tett állítások vannak. Ezét nem számít, hogy mi az igazság, az számít, mit hisznek el a népek.

Lásd még: nem azt nézzék, amit megválasztásom érdekében mondok, hanem azt, ami valójában teszek.

Innen nézve minden máshogy van. Amit kijárási korlátozásnak neveztek, az valójában kijárási engedély volt. Lehetővé tette például a fodrászhoz menést, noha a fodrászok már hetekkel korábban bezártak (egyszerre ügyfelek hiányában és saját – nem ok nélküli – óvatosságuk miatt).

Orbán stratégiája (az átfertőződés növelése, a nyájimmunitás elérése, miközben hullanak a gyengék és alkalmatlanok) ütközött a választók akaratával, akik egyértelműen a járvány megállítását és megfékezését várták a kormánytól.

A miniszterelnök ezért volt kénytelen engedélyezni az iskolabezárásokat egy péntek este, mikor még aznap reggel is azt mondta, hogy ez kizárt, és tanárok nem fognak fizetését kapni. Ezzel csak elébe ment a várható dolgoknak: a tanárok és megtagadták volna a munkát, és a szülők java része se értett egyet azzal, hogy a gyerekei megfertőződése segítse hozzá az országot a nyájimmunitás eléréséhez.

• A kormány nemhogy nem tett semmit a járvány megállítása érdekében (mert meggyőződése volt, hogy ez lehetetlen, miközben Vietnam, Új-Zéland vagy akár Szlovákia példája is azt mutatja, hogy igenis lehetséges), hanem éppen ellenkezőleg: az átfertőződések számának növelésén dolgozott.
• Az emberek viszont éppen ellenkezőleg. Példásan betartották a szociális távolságot, és otthon maradtak.

Ha a kormány meg akarta volna állítani a járványt, akkor először is tesztelt volna, valamint felkutatja a fertőzöttek kontaktjait, korlátozza a közlekedést (helyette Orbán növelni igyekezett a parkolás ingyenességével), valamint leállítja a nem nélkülözhetetlen gazdasági tevékenységeket.

Úgyis leálltak maguktól. Csak nem a kormány, hanem az emberek akaratából. Indokolatlan tehát Orbánt – vagy a világ szinte bármelyik kormányát – hibáztatni a kereslet radikális csökkenése miatt. Ez nem az ő akaratából, hanem annak ellenére történt így.

A kormány arra számított, és azon dolgozott, hogy a fertőzés terjedjen, és majd elérje a remélt 50-55 százalékot. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon kb. 5 millió ember fertőződik meg. Amiből pedig az következik, hogy a halottak száma 0,5-1 százalék lesz. Azaz 25 és 50 ezer ember hal meg.

A Fidesz-kormány értelmezésében ennyien áldozzák fel magukat a nemzet érdekében.

(Sose titkolták, hogy kollektivisták, antiindividualisták és antiliberálisok: szerintük a nemzet, az állam, a “közösség” érdeke előrébb való, mint az egyéné, az egyes emberé. Csak azt nem mondták ki – és soha nem is fogják, mert azzal lelepleznék az “illiberalizmus” természetét -, hogy ez végső esetben néhány tízezer ember feláldozását jelenti majd.)

Ez a szám viszont ennek többszöröse is lehetett volna, ha az egészségügyi kapacitás nem bírja el a terhelést. Az orvosok szelektálni (“triázsolni”) kénytelenek, nem tesznek mindenkit lélegeztetőgépre (mert nincs elég), és 100 ezren halnak bele a járványba.

Ezzel nyer magyarázatot, hogy miért rendelt a kormány 6 ezer(!) lélegeztetőgépet (ott rozsdásodnak majd Deutsch Tamás beléptetőrendszerei mellett), valamint hogy miért állították át a kórházakat háborús működésre.

Néhány ezer idős, magatehetetlen, rehabilitációra szoruló, esetleg demens beteget máris feláldoztak a nemzet érdekében, hogy helyet csináljanak a tüdőgyulladással majd kórházba áramló ezreknek és tízezreknek.

• Ha a hazaküldöttek otthon halnak meg, azt nehéz bemutatni a tévéhíradóban.
• Ha a kórházak intenzív osztályain fekszenek ezrek, az sokkal látványosabb.

Viszont a várt apokalipszis csak nem akart bekövetkezni, és így elég fölöslegesnek tűnhet az embertelen  eljárás, a betegek hazaküldése és

a NER regnálása alatt leamortizált, szétvert és kivéreztetett egészségügy katonai működésre való átállítása.

Az emberek ugyanis tartották és tartják a szociális távolságot. Már csak azért is, mert azt hiszik, a kormány erre kötelezi őket (noha ez nincs így). Ezért tenni kell valamit, mert a járvány terjedése ugyan lassú, de folyamatos, a megállítására kísérlet se történt, ezért éveket is tölthetünk bezárva, mire elérjük a népesség felének átfertőződését.

Fel kell tehát gyorsítani. Ezért nyitnak a boltok, és ezért az érettségi – ezek biztosan jelentős szerepet játszanak majd a járvány terjedésében.

Eddig csak mondogatta a kormány, hogy a tömeges megbetegedések időszaka jön, most már nyíltan tesz is érte. Várhatjuk tehát az apokalipszist. Hacsak a vírus vagy az időjárás másként nem gondolja.

• A jó hír az, hogy a kormány tudja, mit csinál.
• A rossz viszont az, hogy amit csinál, az embertelen.