Lenin

Lenin életének és tevékenységének rövid rajza
Idegennyelvű irodalmi kiadó
Moszkva 1942
VIII

A HÁBORÚ kezdete Lenint Galíciában (Poroninoban) találta. 1914 július 26-án (augusztus 8-án) Lenint, hazug följelentés alapján, az osztrák rendőrség letartóztatta és a novytargi börtönbe zárta. Augusztus 6-án (19-én), a följelentés nyilvánvaló alaptalansága folytán, a rendőrség kénytelen volt Lenint szabadlábra helyezni. De Ausztriában, egy Oroszországgal háborút viselő országban maradni lehetetlen volt, azonkívül ez rendkívül nagy akadályokat gördített volna a forradalmi munka elé. Lenin kieszközölte, hogy a semleges Svájcba utazhasson. Itt eleinte Bernben, később Zürichben élt Lenin az egész háború ideje alatt 1917 áprilisáig.

A cári titkos rendőrség azt remélte, hogy a háború folyamán kézre keríti Lenint. A rendőrség átírt a délnyugati front parancsnokságához, hogy Lenint azonnal tartóztassák le és szállítsák Pétervárra, mihelyt az orosz csapatok bevették Krakkót. Ez a terv azonban meghiúsult s a kis Svájcból, melyet a dühöngő európai tűzvész vett körül, átzengett az egész világon Lenin felhívása a néptömegekhez: hadat üzenni a háborúnak!

Az első imperialista háborút az imperialista ellentétek, a világ újrafelosztásáért és az érdekszférákért vívott harc, az idegen népek leigázásáért és a gyarmatok kirablásáért folyó küzdelem idézte föl a két hatalmas államcsoport — egyfelől Németország és Ausztria-Magyarország, másfelől, Anglia, Francia- és Oroszország között. Imperialista rablóháború volt ez mindkét részről.

A háború a munkásmozgalom összes áramlatainak szigorú próbaköve volt. A nyugateurópai szociáldemokrata pártok, melyeket már jóval a háború előtt kimart az opportunizmus rozsdája, elárulták a munkásosztályt és segítségére siettek a burzsoáziának abban, hogy a „haza védelme”, a burzsoá haza védelme jegyében egymásra uszítsa a háborút viselő országok munkásait s parasztjait. A II. Internacionále széthullott. Vezérei és vezetői s a szocialista pártok többsége saját imperialista kormányaik védelmének és támogatásának álláspontját foglalták el.

E fenyegető történelmi pillanatban, amikor a szocialista pártok veszélyes válságba jutottak, amikor a munkásmozgalom vezetői árulók és renegátok lettek: csak Lenin és a Lenin alapította és naggyá nevelte bolsevik párt tartotta magasra, ingadozás nélkül az imperialista háború elleni harc zászlaját. Lenin azonnal a háború pontos és világos értékelésével lépett fel, rámutatott arra, hogy a munkások és parasztok számára a világmészárlásból kivezető egyetlen út: a saját imperialista kormányuk megdöntéséért vívott harc.

1914 augusztus 23-án (szeptember 5-én) érkezett Lenin Bernbe. Már másnap a város melletti erdőben, a bolsevikok helyi csoportjának gyűlésén előadást tartott a háborúhoz való viszonyunkról. A gyűlés elfogadta Lenin történelmi jelentőségű „Téziseit a háborúról”.

A bolsevizmusnak a háború alatt ez volt az első programjellegű nyilatkozata. Lenin ebben zseniális feleletet adott az összes alapvető kérdésekre, melyeket ez a korszak a jelen háború jellegéről és a munkásosztály feladatairól fölvetett. Lenin erről a háborúról megállapította, hogy burzsoá, hogy imperialista, hogy rablóháború. Megbélyegezte az árulást, amit a II. Internacionále vezérei a proletariátussal szemben elkövettek. A II. Internacionále csődje — mondta Lenin — nem véletlen. E csőd főoka az, hogy a II. Internacionáléban túlteng az opportunizmus. A valódi internacionalisták legfontosabb feladata a szocialista forradalom propagálása, annak propagálása, hogy a fegyvert nem a más országokban élő munkás- és paraszt-testvérek ellen kell hogy fordítsuk, hanem saját országunk imperialista kormánya és burzsoáziája ellen. Lenin könyörtelenül hadat üzent a sovinizmusnak és a sovinizmus hordozóinak, a II. Internacionále vezéreinek, akik elárulták a szocializmust. A tézisek hangsúlyozták, hogy a munkásosztály és Oroszország népei összes dolgozó tömegeinek szempontjából a legkisebb baj a cári monarchia veresége lenne. A lenini tézisek megadták a nemzetközi proletariátus konkrét forradalmi akcióprogramját.

Lenin azonnal Oroszországba küldi „Téziseit a háborúról” és terjeszti azokat a külföldi bolsevik szekciókban. Oroszországban a téziseket rögtön elfogadták a vezető pártszervek, melyek a háború kérdésében azonnal szilárd internacionalista álláspontot foglaltak el.

Lenin e tézisek alapján írta meg a Központi Bizottság 1914-es szeptember végi kiáltványát az imperialista háborúról: „A háború és az oroszországi szociáldemokrácia”. Ebben a történelmi okmányban Lenin kiadta a jelszót: az imperialista háborút polgárháborúvá, a burzsoá és földesurak elleni háborúvá kell változtatni. A burzsoázia védelmének szociálsoviniszta politikája helyett Lenin kimondta a jelszót: saját imperialista kormányaink veresége. A megrothadt II. Internacionále helyett, mondotta Lenin, új, III. Internacionálét kell alapítani. A kiáltvány így végződik:

„A jelen imperialista háború átváltoztatása polgárháborúvá, az egyetlen helyes proletár jelszó, melyet a kommün tapasztalatai diktálnak, melyet a bázeli határozat megállapított (1912) és amely a magas fejlettségű burzsoá országok között folyó imperialista háború körülményeiből adódik. Bármily nagyoknak látszanak is e jelszó megvalósításának nehézségei bizonyos pillanatokban, a szocialisták, ha már a háború ténnyé vált, sohasem fognak lemondani az ezirányú, rendszeres, állhatatos, tántoríthatatlan előkészítő munkáról.

A proletariátus csakis ezzel tudja kitépni magát a nacionalista burzsoáziától való függőségből, és tud ilyen vagy olyan formában többé vagy kevésbé gyorsan, határozott lépéseket tenni a népek tényleges szabadságának útján és a szocializmus felé vezető úton”.*)
*) Lenin Összes Művei, XVIII. köt., 66. old. (oroszul).

Lenin roppant energiával kezdte összefogni a bolsevik párt erőit. A háború viszonyai között nagyok voltak a forradalmi munka nehézségei. Lenint a háború frontjai választották el Oroszországtól. Oroszországból Svájcba a levelek, néha több mint egy hónapig mentek. Orosz újságok és folyóiratok igen rendszertelenül és nagy késéssel érkeztek. A cári rendőrség az egész idő alatt pusztította a bolsevik szervezeteket. A vezető pártemberekből sokan — Sztálin, Molotov, Szverdlov, Szpandarján, Vorosilov, Ordzsonikidze és mások, — börtönben, vagy száműzetésben voltak. A háború viszonyai között még a „demokratikus” Svájcban is különös formákat kellett keresni arra, hogy a rendőri és katonai hatóságok fokozódó ébersége ellenére forradalmi munkát lehessen végezni. Mindehhez még hozzájárult az, hogy a pártnak nem voltak anyagi eszközei. 1914 őszén, amikor a ,,Szociál-Demokrát” újra megjelent, a párt pénztárában összesen 160 frank volt. „Nincsen pénzünk, nincsen pénzünk!! Ez a legnagyobb baj!”**) — írta Lenin.
**) Lenin Összes Művei, XXIX. köt., 195. old, (oroszul).

Lenin maga rendkívül nehéz anyagi viszonyok közé került. Azelőtt is nagyon szerényen élt és, különösen az emigrációs években, gyakran komoly szükséget szenvedett. De sohasem nélkülözött annyira, mint a háború alatt. Egy 1916 második feléből keltezett levelében kénytelen bevallani: „Magamról személyesen azt kell mondanom, hogy keresetre van szükségem, különben bizony egyenesen éhen veszek!! Fene drága minden és nincs miből megélni.” Lenin azt kéri, hogy intéznék el, hogy a kiadók fizessenek a kézirataiért. „Ha ezt nem intézik el, akkor bizony-bizony, nem vagyok képes fenntartani magam, ezt komolyan mondom, egész-egész komolyan.”***)
***) Lenin Gyűjtemény, II. köt, 279. old. (oroszul).

Mindezen nehézségek és a háborús idők veszedelmei ellenére, Lenin egy percre sem hagyta abba óriási pártmunkáját, sőt a legnagyobb energiával és hihetetlen bátorsággal folytatta. Összegyűjti a külföldön lévő, csekély számú bolsevik csoportokat, Lausanneban, Genfben, Clarensban, Zürichben, Bernben előadásokat tart a párt viszonyáról az imperialista háborúhoz. Amikor megtudta, hogy Lausanneban Plechánov előadást tart a szocialisták viszonyáról a háborúhoz, Lenin odautazott, felszólalt a vita során és ízzé-porrá törte Plechánov szociál-soviniszta pozícióját.

Svájcban Lenin a bolsevik kiadványok kinyomtatásának és terjesztésének megszervezésével foglalkozott. Levelezés és személyes beszélgetés útján kitudakolta, hogy Genfben milyenek a kiadási lehetőségek. Pontos, konkrét utasításokat adott a pártfunkcionáriusoknak, hogy a szükséges elővigyázattal hogyan cselekedjenek. Lenin előtt világos volt, hogy a háborúban még a „semleges” Svájcban, még orosz nyelven is igen bonyolult dolog az imperialista háború ellen írásokat kinyomtatni. Svájc polgári kormánya, mely gazdaságilag teljesen a „nagy” imperialista hatalmak burzsoáziájától függött és nagyokat hajlongott az európai reakció előtt, könnyen üldözni kezdhette volna azért, mert leleplezte a háború valódi céljait, a háború imperialista jellegét. „Minden okunk megvan rá, — írta Lenin 1914 szeptemberében, — hogy el legyünk készülve arra, hogy a svájci rendőrség és katonai hatóságok az orosz, vagy francia, stb. követ első mozdulatára haditörvényszék elé állítanak, vagy kiutasítanak a semlegesség megsértése címén.”*)
*) Lenin Összes Művei, XXIX. köt., 130. old. (oroszul).

Lenin ezért azt javasolta, hogy tartsák be a konspiráció szabályait, legyenek rendkívül elővigyázatosak, a levelezést feltétlenül „vegyi tintával” folytassák, a fogalmazványokat semmisítsék meg, a nyomtatott röpiratok, újságok, stb. példányait befolyásos svájci állampolgároknál őrizzék. Lenin személyesen vezette az újságkiadást, áthidalta az összes rendőri és anyagi nehézségeket, utasításokat adott a nyomtatás technikáját, betűt, formátumot illetően. Fáradhatatlan energiája eredményeképpen újra megjelent a „Kommuniszt” c. folyóirat (1915), megjelent a „Szociál-Demokrát cikkgyűjteménye” (1916) két füzete, röpiratok, brosűrák.

1914 október 19-én (november 1-én), egyesztendős szünet után, újra megjelent a „Szociál-Demokrát” 33. száma a Központi Bizottság lenini kiáltványával. Ez a szám, melyet illegálisan átküldték Oroszországba és szétküldtek a külföldi bolsevik szekcióknak, roppant nagy szerepet játszott. A bolsevik párt és nemzetközi munkásmozgalom benne éles fegyverhez jutottak az imperialista háború, a cárizmus és a burzsoázia ellen és a szocialista forradalomért való harcban. Lenin szava minden akadályon az imperialista háború lángban álló frontjain keresztül, eljutott a tömegekhez.

A bolsevikok Oroszországban a cári kormány minden megtorló intézkedései ellenére folytatták munkájukat. 1914 novemberében a cári rendőrség letartóztatta a Birodalmi Duma bolsevik frakciójának tagjait, akik Lenin utasításainak szellemében folytatták munkájukat. 1915 februárjában a bíróság ítélkezett az öt képviselő felett és száműzetésre ítélte őket. A bolsevik képviselők a bírósági tárgyalást szószékké tették, amelyről messzire elhangzott a lenini felhívás a proletár internacionalizmusra, az imperialista háború elleni forradalmi harcra.

A bolsevik párt mély illegalitásban volt kénytelen dolgozni. Ebben az irányban a bolsevik párt, Lenin vezetése alatt, sok tapasztalatot gyűjtött, az 1912—1914-es években pedig a lenini „Právda” segítségével, új bolsevik káderek nevelkedtek. Lefogások történtek, a bolsevikokat letartóztatták, a munka mégis tovább folyt. Amikor Lenin hírét vette a bolsevik képviselők letartóztatásának, azt írta: „Pártunk munkája most nehezebbé, százszorta nehezebbé vált. És mégis el fogjuk végezni! A »Právda« az öntudatos munkások ezreit nevelte ki és közülük, minden nehézség ellenére, újra ki lehet majd választani a vezetők csoportját, a párt orosz Központi Bizottságát.”*)
*) Lenin Összes Művei, XXIX., köt., 154. old. (oroszul).

Svédországban, az Oroszországhoz legközelebb fekvő semleges országban, megszervezték a Központi Bizottság külföldi irodáját, mely Lenin utasításai alapján és Lenin vezetése alatt, rendszeres kapcsolatban állt az Oroszországban dolgozó elvtársakkal. Lenin rámutatott arra, hogy Oroszország két-három legfontosabb központjában vezető csoportokat kell teremteni, helyre kell állítani Oroszországban a Központi Bizottság irodáját és magát a Központi Bizottságot és a külföldi központtal való kapcsolat érdekében meg kell szervezni, hogy Oroszországból egy-két ember átmenjen Svédországba. „A legfontosabb — írta Lenin, — hogy szilárd, állandó kapcsolatot teremtsünk.”*)
*) Lenin Összes Művei, XXIX. köt., 187. old. (oroszul).

Leninnek, minden nehézség ellenére, sikerült kapcsolatot teremtenie az oroszországi pártszervezetekkel. Levelezésben állt a Központi Bizottság Pétervárott lévő irodájával, ahol Lenin javaslatára Molotov elvtárs dolgozott, aki megszökött irkuczki száműzetéséből. Sikerült kapcsolatot teremteni a Szibériának legkietlenebb részén száműzetésben lévő Sztálinnal, Szverdlovval, Szpandarjánnal, elküldeni nekik „A téziseket a háborúról”. 1915 februárjában Sztálin azt írta a száműzetésből Leninnek: „Üdvözlöm, kedves Iljics, melegen üdvözlöm! .. Hogy él? Egészséges? Én úgy élek mint azelőtt, eszem a kenyeremet, a száműzetési időm közepére értem. Unalmas, de nincs mit tenni. Hát a maga dolgai? Ott, maguknál, biztosan vígabb az élet… Nemrég olvastam Kropotkin cikkeit, — vén szamár, már egészen elveszítette az eszét. Olvastam Plechánov cikkét is a »Rjécs«-ben, javíthatatlan fecsegő vén asszony! .. És a likvidátorok, az ő képviselő ügynökeikkel, a gazdasági tudományok szabad társaságából? Nincs aki verje őket, az ördög vinne el engem! Csak nem maradnak hát büntetlenül? Szerezzen nekünk örömet és közölje velünk, hogy nemsokára megjelenik egy lap, ahol felképelik őket, de rendesen, de szorgalmasan!”**)
**) „Proletárszkája Revolucija”, 1936, 7. sz. 167. old.

1915 februárjában, Lenin vezetése alatt, Bernben lefolyt a külföldi bolsevik szekciók konferenciája. A központi kérdésben, „A háború és a párt feladatai”, Lenin volt az előadó. Lenin forradalmi taktikája, az imperialista háború polgárháborúvá változtatásának, taktikája és a cári kormány vereségének jelszava ellen Buchárin foglalt állást. Buchárinnak már akkor alkalma volt kitapasztalni saját magán a lenini bírálat lesújtó erejét. A konferencia elfogadta a Lenin javasolta határozatot, melyben meg voltak fogalmazva a bolsevikok fő jelszavai a háború idejére. A bolsevikok a Központi Bizottság kiáltványa és a berni konferencia határozatai alapján zárt sorokba tömörültek.

A forradalmi munka a háború viszonyai között, új, aktuális kérdéseket vetett fel a párt káderei előtt. Lenin ezekre a kérdésekre a „Szociál-Demokrát”-ban 1915 őszén megjelent „Néhány tézis” c. cikkében adott pontos és világos feleletet. Tizenegy tézisben megformulázta a párt feladatait, meghatározta az oroszországi polgári demokratikus forradalomért és annak szocialista forradalomba való átnövéséért folytatandó harc taktikáját és jelszavát. Másfél évvel az oroszországi forradalom előtt Lenin megállapította, hogy milyennek kell lenni a párt álláspontjának az eljövendő forradalomban. Az 1917-es forradalom bámulatos pontossággal erősítette meg Lenin téziseit.

A lenini jelszavak termékeny talajra hullottak Oroszország munkástömegeiben. Lenin és a Lenin vezette pártszervezetek munkája kézzelfogható eredményekkel járt. A munkásosztály tömegében nem követte a szociálpatriótákat, nem esett a burzsoá-sovinizmus betegségébe, hű maradt az internacionalizmus zászlajához. A bolsevikok nagy munkát végeztek a hajóhadnál és a hadseregben, különösen az északi front hadseregeiben, a balti kerületben.

Így készítette elő Lenin a pártot a nagy harcokra, melyeknek közeledését világosan látta.

A Lenin vezette bolsevik párt nemcsak Oroszországban, hanem nyugaton is a közeledő forradalom legfőbb szervező ereje volt. Lenin és a bolsevikok voltak az egyedüli következetesen internacionalista és mindvégig forradalmi erő a nemzetközi munkásmozgalomban. A bolsevikokon kívül nem volt, aki vállalhatta volna az új, a III. Internacionále megalapításának kezdeményezését. És Lenin, a reá jellemző energiával és állhatatossággal, már a háború első napjaitól fogva kezdte lerakni az új Internacionále alapköveit.

„Ez volt az az időszak, — mondja Sztálin elvtárs — amikor a II. Internacionále meghajtotta zászlaját a tőke előtt, amikor a soviniszta hullámmal szemben még olyan emberek sem állták meg a helyüket, mint Plechánov, Kautsky, Guésde és mások. Lenin volt akkor az egyetlen, illetve majdnem az egyetlen, aki a határozott harcot a szociálsovinizmus és a szociálpacifizmus ellen fölvette, a Guésde-ek és Kautskyk árulását leleplezte és a középen ingadozó »forradalmárok« felemásságát megbélyegezte. Lenin tudatában volt annak, hogy mögötte jelentéktelen kisebbség van, de nem tulajdonított ennek döntő jelentőséget, mert tudta, hogy az egyetlen helyes politika, amelynek jövője van: a következetes internacionalizmus politikája, mert tudta, hogy az elvi politika az egyetlen helyes politika.

Ismeretes, hogy az új Internacionáléért folyó küzdelemben is Lenin lett a győztes”.*)
*) Sztálin: Leninről, 26—27. old. (magyarul).

Lenin felhívása, hogy az imperialista háborút polgárháborúvá kell változtatni, eleinte egyedül hangzott el a nemzetközi munkásmozgalomban. De Lenin bátran haladt az ár ellen, feltárta a háború valódi céljait, az imperialista kormányok hazugságát, a burzsoázia „szocialista” lakájainak szofizmáit. Különösen ártalmasnak és különösen aljasnak tartotta a leplezett szociálsovinisztákat, a centristákat (Kautskyt, Trockit, stb.), akik szóval ugyan esküdöztek, hogy hívek Marx hagyományaihoz, de valójában elárulták azokat. „Most valamennyi többinél jobban gyűlölöm és megvetem Kautskyt — írta — nyomorult, aljas, öntelt képmutató… Nincs a világon most semmi ártalmasabb és veszedelmesebb a proletariátus ideológiai önállóságára, mint Kautskynak ez az átkozott önteltsége és aljas képmutatása, amellyel mindent el akar tussolni, el akar kenni; szofizmákkal és áltudományos szóbeszéddel akarja elnémítani a munkások felébredt lelkiismeretét”.**)
**) Lenin Összes Művei, XXIX, köt., 143—144. old (oroszul).

Lenin rámutatott arra, hogy az áruló Trocki centrizmusa, a kautskyánizmus mocsarába süllyedése nem véletlen jelenség. „Trockinak maga, az úristen parancsolta, hogy Kautsky és Bernstein kabátjába kapaszkodjék” — írta — „Az oroszországi szociáldemokrácia helyzete” c. cikkében.*)
*) Lenin Összes Művei, XVIII. köt., 177. old. (oroszul).

Lenin nem vállalt semminő közösséget az opportunistákkal. Javasolta, hogy ultimátumot intézzenek hozzájuk: „itt a mi Központi Bizottságunk kiáltványa a háborúról, akarjátok-e ezt a saját nyelveteken közölni? Nem? Hát akkor isten veletek, útjaink elválnak!”**)
**) Lenin Összes Művei, XXIX. köt., 144. old. (oroszul).

Lenin teljes szakításra hívott fel az opportunistákkal. „A II. Internacionále csődje” c. cikkében megmutatta, hogy a szociáldemokrata pártokban, hogyan érlelődött évtizedeken át az opportunizmus, hogyan rágta ki őket az opportunizmus belülről. Megcáfolta a burzsoázia tudós szolgáinak, Kautskynak és a hozzá hasonlóknak szánalmas fortélyait. „A nagy, háború okozta válság — írta e cikkében Lenin — letépte a lepleket, elsöpörte a kibúvókat, feltárta a már régen megérett kelevényt és az opportunizmust valódi szerepében mutatta meg, mint a burzsoázia szövetségesét, valódi szerepében. Feltétlenül szükségessé vált, hogy ezeket az elemeket teljesen, szervezetileg is, elválasszuk a munkáspártoktól.”***)
***) Lenin Összes Művei, XVIII. köt, 279. old. (oroszul).

Nem volt a szocializmus ez árulóinak és a munkásosztály e renegátjainak félelmetesebb, könyörtelenebb ellensége, mint Lenin. Ezek az urak vad, kitörő haraggal és gyűlölettel fogadták Lenin felszólalásait. De Lenin nem riadt meg, nem vonult vissza. 1916 decemberében azt írta Inessza Armandnak: „Íme, ez az én sorsom. Egyik harcos kampány a másik után — a politikai ostobaságok, aljasságok, az opportunizmus, stb. ellen. Ez így megy 1893-tól fogva. Ezért gyűlölnek a laposfejűek. No de azért én még sem cserélném el ezt a sorsot a laposfejűekkel való »békére«.”

Fáradhatatlanul, állhatatosan gyűjtötte össze Lenin a nemzetközi munkásmozgalom internacionalista elemeit. Nem volt olyan valóban baloldali csoport és szervezet, nem volt olyan őszintén baloldali szocialista politikus, akivel Leninnek ne lett volna kapcsolata, akire Lenin ne próbált volna ideológiailag hatni, arra buzdítva, hogy következetesebb és határozottabb állást foglaljon el a háborúval, az opportunizmussal szemben.

Lenin svájci tartózkodásának első napjaitól fogva erélyes lépéseket tesz, hogy egyesítse Amerika és Európa munkásmozgalmának forradalmi erőit. Idegen nyelvekre fordíttatja a Központi Bizottság kiáltványát és a többi bolsevik okmányokat, minden alkalmat megragad, hogy megismertesse az európai munkásokat a bolsevikok állásfoglalásával. 1914 szeptember 14-én (27-én), Lenin kezdeményezésére Luganóban egy olasz—svájci szocialista konferenciát tartottak. Ezen a konferencián megvitatták Lenin „Téziseit a háborúról”, melyek bizonyos fokig befolyásolták a konferencia határozatait.

1915 februárjában összeült az antant-országok „szocialistáinak” konferenciája. Lenin arra használta ki ezt a konferenciát, hogy külön nyilatkozatban megbélyegezze a nemzetközi szociáldemokrácia vezéreinek szociálsovinizmusát, kifejtse a bolsevikok elvi álláspontját és megmutassa, hogy miért nem vehetnek részt a bolsevikok a „szocialisták” konferenciáján, akik elárulták a szocializmust.

1915 márciusában, a bolsevikok kezdeményezésére, összegyűlt a nemzetközi szocialista nőkonferencia. A delegátusok többségének kispolgári-pacifista gondolkodásmódja ellenére, a konferenciának, mint az első szocialista konferenciának, mely a háború alatt folyt le, volt némi jelentősége. A konferencián jelenlévő bolsevik, delegátusok beterjesztették a Lenin direktívái alapján megfogalmazott határozatukat. A határozat egyenesen rámutatott arra, hogy a szocialista pártok többsége megszegte a II. Internacionále stuttgarti (1907), koppenhágai (1910) és bázeli (1912) kongresszusainak egyenes határozatát. Megbélyegezve a szocializmus elárulását, az „osztálybéke felborítására” hívott fel.

Röviddel ezután Bernben létrejött a nemzetközi ifjúsági konferencia. Lenin, aki a bolsevik delegáció vezetője volt, közvetlen kapcsolatba lépett az ifjúsági mozgalom vezető embereivel.

A nemzetközi munkásmozgalom állhatatosan fejlődött, fokozatosan érlelődött benne a forradalmi tiltakozás a háború és a szociálsovinizmus ellen. 1915 nyarára, a háború első évének végére, a háború következményei — milliók pusztulása, az ipar leromlása, a drágaság növekedése, stb. — mind érezhetőbbé váltak a néptömegek számára és a soviniszta kábultság kezdett kissé eloszlani. Egyre nyilvánvalóbb lett, hogy Lenin vonala a helyes vonal, állandóan nőtt az elégedetlenség a háború miatt. Szükségessé vált, hogy valamennyi ország baloldali szocialista vezető embereit konferenciára hívják össze.

Lenin gondosan előkészítette ezt a konferenciát. A konferencia kezdeményezői — az olasz és svájci szocialisták — azon igyekeztek, hogy a konferenciát mindenféle kispolgári, pacifista és centrista szervezetek értekezletévé tegyék. Lenin mindent elkövetett ennek megakadályozására. Elérte, hogy az előzetes, 1915 júliusában lefolyt tanácskozáson a bolsevikok képviselete részt vegyen, leveleket írt a baloldali vezetőknek, igyekezett biztosítani az internacionalista elemek részvételét a konferencián. Állhatatosan dolgozott azon, hogy a baloldali elemek tömörüljenek egy olyan elvi nyilatkozat alapján, melynek centrális pontja az opportunizmussal és a szociálsovinizmussal való szakítás volt. A konferencia megnyitásáig Lenin megszervezte a baloldali csoportot. Mindamellett ebben a zimmerwaldi baloldalnak nevezett csoportban egyedül a bolsevikok pártja, élén Leninnel, foglalt el helyes és mindvégig következetes álláspontot.

Lenin azt akarta, hogy az európai munkások megismerkedjenek a bolsevikok magatartásával a háború kérdésében. Ezért a konferenciára németül kiadja „A szocializmus és a háború” c. brosúrát és franciául a bolsevikok berni konferenciájának határozatait. A brosűra világos és népszerű formában fejti ki Lenin nézeteit a háborúról és a munkásosztály feladatairól.

1915 augusztus 23-án (szeptember 5-én), egy Zimmerwald nevű kis svájci faluban összeült a konferencia. Ezen a konferencián összegyűltek a német, a francia, a svéd, a holland szocialista pártok kisebbségének képviselői, valamint Olaszország, Svájc, Lengyelország, Lettország szociáldemokratái és az orosz bolsevikok. Lenin a balszárny élén felvette a harcot a konferencia kautskyánus többségével és elérte, hogy számos javaslatát bevették a konferencia határozataiba.

A konferencián elfogadott kiáltvány következetlen volt és nem mondott ki mindent. Lenin és a vezetése alatt álló baloldaliak mégis a kiáltványra szavaztak, mert „ez lépés volt az opportunizmussal és szocializmussal való ideológiai és gyakorlati szakítás felé”.*)
*) Lenin Összes Művei, XVIII. köt., 298. old. (oroszul).

Lenin szektáriánusoknak tartotta azokat, akik nem voltak hajlandók ezt a lépést a következetlen és ingadozó elemekkel együtt megtenni. De egyszersmind fenntartotta magának a bírálat teljes szabadságát a zimmerwaldi konferencia következetlenségeivel szemben. A Lenin vezetése alatt álló zimmerwaldi baloldali csoport „A világháború és a szociáldemokrácia” címen elvi nyilatkozatot és egy „Kiáltvány”-tervezetet tett közzé. Mindazt, amit a zimmerwaldi kiáltvány hallgatással került meg, kimondották a konferencia baloldali részének okmányaiban. Lenin igen nagy jelentőséget tulajdonított a zimmerwaldi baloldal önálló fellépésének. Azt írta, hogy ez „az összes országok baloldali szociáldemokrata magjának első fellépése, azoké, akik világos, pontos, kimerítő feleletet tudnak adni arra a kérdésre, hogy mit kell tenni és merre kell menni”.**).
**) Lenin Összes Művei, XXIX. köt., 214—215 old. (oroszul).

A zimmerwaldi konferencián Lenin szemléltetően megmutatta, hogy mi a valóban forradalmi taktika, melytől egyformán távol áll mind az ideológiai megalkuvás az opportunistákkal, mind a szektám magatartás.

Az orosz bolsevikok és az őket követő baloldaliak jelentéktelen kisebbséget alkottak az akkori idők munkásmozgalmában. Ez azonban nem zavarta Lenint. Nem baj, hogy csak néhányan vagyunk, mondotta, milliók lesznek majd velünk, mert a bolsevikok álláspontja az egyedül helyes álláspont. Lenin munkája, Lenin jelszavai a jövendő harcosok millióit tömörítették és készítették elő a kapitalizmus ostromlására.

Az európai országok proletariátusának szervezésére és erőinek eggyéforrasztására irányuló óriási gyakorlati munkán kívül, Lenin fáradhatatlanul dolgozott az elmélet terén.

A háború első hónapjaiban a Granat”-lexikon számára megírta a „Karl Marx” c. cikkét. Lenin itt röviden, egyúttal kimerítően jellemezte és fejtette ki Marx tanítását.

Ebben az időben Lenin újra nekiült Hegel művei tanulmányozásának és Bernben az 1914—1915-ös években sok jegyzetet készített Hegel („Logika”, „A történet filozófiája”, „A filozófia története”) és más filozófusok (Aristoteles, Feuerbach) műveiből. Ezekből a kijegyzésekből és a hozzáfűzött megjegyzésekből állanak Lenin híres „Filozófiai füzetei”.

A „Filozófiai füzetek” mintaképét adják Lenin tudományos elméleti munkájának. Lenin gondosan összegyűjtött mindent, ami értékes Hegel műveiben, és következetesen feltárta Hegel idealisztikus álláspontjának hamis voltát. Lenin folytatta Marx és Engels munkáját a materialista dialektika megteremtésére és megalapozására. Az lévén a szándéka, hogy megírja a marxista dialektikus módszer alapjainak rövid kifejtését, „Filozófiai füzeteiben” a dialektikus módszer összes elemeit jellemezte, továbbfejlesztette a dialektikus materializmust.

Ugyanakkor Lenin tovább is erősen foglalkozott az agrárkérdéssel, a kapitalista országok mezőgazdaságának, parasztságának helyzetével. E célból figyelmesen tanulmányozta az Egyesült Államok és más országok mezőgazdasági adatfelvételeit. E munka eredménye az a könyv lett, melyet 1914—1915-ben írt az Egyesült Államok kapitalizmusáról és mezőgazdaságáról. (A könyv csak 1917-ben jelent meg.) Ez volt az első kötete annak a műnek, amelyet Lenin „Új adatok a kapitalizmus fejlődési törvényeiről a mezőgazdaságban” címen tervezett, melyet azonban nem sikerült befejeznie.

Lenin különös figyelmet fordít a háborúra vonatkozó marxista nézetek feldolgozására. Áttanulmányozza és materialista szempontból feldolgozza a polgári katonai tudomány legjobb műveit, Nagyon értékesnek tartja a 19. század kiváló hadászati gondolkodójának, Clausewitznek műveit. Clausewitz tételét, hogy a „háború a politika folytatása más”, (vagyis: erőszakos) „eszközökkel”, Lenin igen fontosnak tartja minden adott háború jellegének megértésére. Nem lehet a háború lényegét megérteni, ha nem tanulmányozzuk a politikát, mely a háborút előkészítette. Lenin jegyzeteket készít Clausewitznek a védelem és támadás kölcsönös viszonyát illető fejtegetéseiről és megjegyzi: „eltűnik a védelem és a támadás közötti különbség”, „idegen földön védeni a saját földet”. Leninnek ezek az útmutatásai rendkívül fontosak.

Lenin lángelméje fáradhatatlanul foglalkozott az új történelmi korszak, az imperializmus, legbonyolultabb kérdéseinek megoldásával. Ezt a gigászi munkát csak a forradalmi gondolat és akarat olyan titánja végezhette el, amilyen Lenin volt.

Lenin a háború első napjától fogva részletesen, behatóan tanulmányozta az imperializmus korszakának gazdasági, technikai, történelmi, földrajzi, politikai, diplomáciai, munkásmozgalmi világirodalmát, a különböző országok gyarmati kérdésével és a társadalmi élet egyéb területeivel foglalkozó irodalmat. A jegyzetek, kivonatok, megjegyzések, táblázatok, melyeket Lenin készített, az olvasott irodalom és források alapján, 20 füzetbe vannak összefoglalva, melyek egy hatalmas, több, mint 40 íves könyvet tesznek ki. Ezek az anyagok később megjelentek „Füzetek az imperializmusról” címen, egy különálló, gyűjteményes kötetben. Minden tétel és általánosítás, minden következtetés és értékelés roppant mennyiségű konkrét anyag szilárd alapján nyugszik. Kevés olyan fáradhatatlan kutatót, a tudomány dolgában olyan kristálytiszta embert szült a világ, mint amilyen Lenin volt.

Ennek az óriási kutató munkának eredményeképpen írta meg Lenin, híres „Az imperializmus, mint a kapitalizmus legfelsőbb stádiuma” c. könyvét. A könyv — a marxizmus-leninizmus e nagyszerű műve — 1916 júniusában készült el. Marx a „Tőkében” a kapitalizmus alapjainak elemzését adta. Lenin zseniálisan folytatta Marx művét. Mesterien kezelve a dialektikus módszert, művében a marxisták közül elsőnek, kimerítő marxista elemzését adta az imperializmus minden oldalának, mint a kapitalizmus fejlődése legfelsőbb s egyszersmind utolsó stádiumának. Feltárta az imperializmus fekélyeit és elkerülhetetlen pusztulásának feltételeit, kimutatta, hogy „az imperializmus, halódó kapitalizmus, hogy „az imperializmus a proletariátus szociális forradalmának előestéje”.*)
*) Lenin Összes Művei, XIX. köt., 77. old. (oroszul).

Lenin az imperializmus klasszikus meghatározását adja: „Az imperializmus a kapitalizmusnak az a fejlődési foka, melyen kialakult a monopóliumok és a finánctőke uralma, nagyjelentőségű lett a tőkekivitel, megkezdődött a világ felosztása a nemzetközi trösztök között és befejeződött az egész föld területének felosztása a leghatalmasabb kapitalista országok között.”**)
**) Ugyanott, 143. old.

A politikában az imperializmust az jellemzi, mutatta ki Lenin, hegy a demokráciától a politikai reakció felé fordul. A finánctőke óriási hatalma, az a tény, hogy a finánctőke urává lesz a burzsoá állam politikai apparátusának, a hazugságnak és a tömegek politikai becsapásának rendszere, az „általános” lelkesedés az imperialista hódításokért, „az összes birtokló osztályokat átviszi az imperializmus oldalára”. Az imperialista ideológia behatol a munkásosztályba is és korrumpálja a munkás-arisztokrácia felső rétegét, a burzsoázia „munkás-ügynökévé” teszi.

Lenin maradék nélkül leleplezte Kautsky antimarxista „ultraimperializmus” elméletét. Ez az elmélet azt állította, hogy az imperializmus idején a kapitalista államok békésen megegyezhetnek egymással, ami elhárítja a háborúkat és lerakja a szervezett világgazdaság alapjait. Ezen elmélet szerint a kapitalizmus összes ellentmondásai békés eszközökkel, reformok útján, proletárforradalom nélkül megoldhatók. Lenin kijelentette, hogy ez a Kautsky-féle „elmélet „holt absztrakció”, „ostoba mese”, a halálra ijedt kispolgár reakciós próbálkozása, hogy elbújjon a fenyegető valóság elől”.*)
*) Lenin Összes Művei, XIX. köt., 149. old. (oroszul).

Leleplezte Kautsky hazugságát, aki azt állítatta, hogy a nemzetközi kartellek békéhez vezetnek a népek között. Lenin kimutatta, hogy ezek a kartellek valójában a kapitalista országok közötti ellentétek rendkívüli kiélesedésére vezetnek, hogy az imperializmus idején a háborúk elkerülhetetlenek.

Lenin az imperializmust, mint a kapitalizmus külön stádiumát jellemzi, melyet a fejlődés egész előző menete törvényszerűen előkészít. E stádium sajátossága Lenin szerint abban áll, hogy az imperializmus: 1. monopolista kapitalizmus, 2. parazita, vagy rothadó kapitalizmus és 3. halódó kapitalizmus. Ez persze nem jelenti azt, hogy a kapitalizmus önmagától, proletárforradalom nélkül elhal.

Lenin kimutatta könyvében, hogy az imperializmus korszakában a kapitalizmus összes ellentmondásai a legvégső fokig kiéleződnek. Lenin ezért azt tartotta, hogy az imperializmus a szocialista forradalom előestéje. Fokozódik a tömegek vadállati kapitalista kizsákmányolása, egyúttal nő a tömegek felháborodása a kapitalizmus ellen és gyarapodnak a forradalmi kirobbanás elemei a kapitalista országokban. A gyarmati országokban fokozódik a legarcátlanabb kizsákmányolás és a lakosok százmillióinak a legembertelenebb elnyomása és, ezzel együtt, ezekben az országokban nőnek az imperializmus elleni szabadságharc elemei.

Lenin munkájának az imperializmusról, világtörténelmi jelentősége van. Ez a munka Marx közgazdasági elméletének fejlesztésében új lépcsőfokot jelentett. Fejlesztette a marxista elméletet, új tartalommal gazdagította, segített a proletárforradalom gyakorlati kérdéseit átvizsgálni és új módon megoldani.

Az imperializmust tanulmányozna, Lenin fölfedezte a kapitalizmus politikai és gazdasági fejlődésének egyenetlenségéről szóló törvényt. Rámutatott arra, hogy az imperializmus körülményei között a kapitalizmus fejlődésének egyenetlenségei és ellentmondásai kiéleződnek. A kapitalizmus fejlődése rendkívül egyenetlen, ugrásszerű, konfliktusokat okozó jelleget ölt. Fokozódik az imperialista ragadozók közötti eszeveszett harc a piacokért, a tőkekivitelért, a gyarmatokért, a nyersanyagforrásokért, ami elkerülhetetlenül maga után vonja a periodikusan kitörő imperialista háborúkat, a világ felosztásáért. Az imperialista háborúk gyöngítik az imperializmus erejét, lehetővé teszik azt, hogy az imperializmus frontját áttörjük ott, ahol a leggyengébb. Lenin ebből arra a következtetésre jutott, hogy az új történelmi helyzetnek már nem felel meg Marx és Engels régi formulája, mely szerint a szocializmus egy országban nem győzhet és a szocializmus csak úgy győzhet, ha a proletárforradalom egyidejűleg győz az összes fejlett kapitalista országokban, hanem ezt a formulát egy másik formulával kell helyettesíteni, amely szerint a szocializmus igenis győzhet egy egyedülálló országban, és nem győzhet egyidőben valamennyi országban.

Ez korszakunk legnagyobb felfedezése volt. Ez volt Lenin egész további munkájának, a bolsevik párt egész további tevékenységének vezér-elve.

„Ez új, teljesen kidolgozott teóriája volt a szocialista forradalomnak, teóriája a szocializmus győzelme lehetőségének az egyes országokban, teóriája e győzelem feltételeinek, e győzelem perspektívájának, olyan teória, melynek alapját Lenin már 1905-ben »A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus forradalomban« c. brosúrájában lerakta.”*)
*) A SzK(b)P Története. Rövid tanfolyam, 174. old, (magyarul).

Lenin először 1915 augusztusában „Az Európai Egyesült Államok jelszaváról” c. cikkében formulázta meg zseniális felfedezését a szocializmus egy országban való győzelmének lehetőségéről. „A gazdasági és politikai fejlődés egyenetlensége — írta Lenin e cikkben, — a kapitalizmus kétségtelen törvénye. Ebből az következik, hogy lehetséges a szocializmus győzelme eleinte csak néhány, sőt csak egy egyedülálló kapitalista országban is. Ennek az országnak győzelmes proletariátusa, miután kisajátította a kapitalistákat és szocialista termelést szervezett országában, felkelne a világ többi kapitalista része ellen és magával ragadná a többi ország elnyomott osztályait, fölkelést szítana ott a kapitalisták ellen, szükség esetén még fegyveres erővel is fellépne a kizsákmányoló osztályok és államaik ellen.”*)
*) Lenin Összes Művei, XVIII. köt., 232—233. old. (oroszul).

Egy év múlva „A proletárforradalom hadiprogramja” c. cikkében Lenin kimerítően, szabatosan és világosan újra formulázza nézeteit. „A kapitalizmus a különböző országokban a legnagyobb mértékben egyenetlenül fejlődik. Árutermelés mellett ez másképp nem is lehet. Ebből adódik az a megingathatatlan következtetés, hogy a szocializmus nem győzhet egyidejűleg valamennyi országban. A szocializmus eleinte csak egy, vagy csak egynéhány országban győz, a többi ország pedig bizonyos időre megmarad burzsoá, vagy még a burzsoá rendig sem jutott állapotában. Ez nemcsak súrlódásokat kell, hogy létrehozzon, hanem azt is, hogy a többi ország burzsoáziája egyenesen a szocialista állam győzelmes proletariátusának leverésére törekszik. Ilyen esetben a háború a mi részünkről jogos és igazságos lenne.”**)
**) Lenin Összes Művei, XIX. köt., 325. old. (oroszul).

Az opportunisták, Engels és Marx régi formulájába kapaszkodva, azzal vádolták Lenint, hogy eltávolodik a marxizmustól.

De így dogmatikusokká és a marxizmus ellenségeivé lettek, mert nem akarták tekintetbe venni azt, hogy Marx és Engels formulája megfelelt a monopolista kapitalizmust megelőző, felfelé fejlődő kapitalizmusnak, de már nem felelt meg az új körülményeknek, az imperialista kapitalizmus körülményeinek, amikor a kapitalizmus lefelé menő vonalon kezdett fejlődni és halódó kapitalizmussá változott. Új formulát kellett találni, nem pedig a régihez ragaszkodni és azt dogmává tenni. Ezt az új formulát Lenin fedezte fel. Éppen Lenin volt az a valódi marxista, aki, a valóság beható tanulmányozása alapján, bátran fejlesztette tovább a marxista elméletet. A forradalmi elmélet e továbbfejlesztése nélkül nem győzhetett volna a proletariátus és továbbra is megmaradt volna burzsoá rabságban. Lenin elmélete a szocializmus egy országban való győzelmének lehetőségéről perspektívát adott a proletariátus harcának, felszabadította az egyes országok proletariátusának energiáját és iniciatíváját, hogy rohamra menjen saját nemzeti burzsoáziája ellen, tudományosan megalapozott győzelmi hitet adott neki.

Lenin fáradhatatlan energiával tömörítette a szocialista pártok baloldali elemeit és forradalmi mederbe terelte munkájukat. A háború első évében figyelmét elsősorban arra fordította, hogy felkutassa a nemzetközi munkásmozgalom baloldali elemeit, kapcsolatba lépjen velük, szervezze és egyesítse őket. Miután megalakult a zimmerwaldi egyesülés és meg volt szervezve a zimmerwaldi baloldali csoport, Lenin a súlypontot a Zimmerwaldon belüli harcra vitte át, a centrista, kispolgári, pacifista elemek ellen, a forradalmi vonalért. És ez a harc határozott eredményekkel járt. Lenin igazát maga az élet bizonyította be. A már második éve folyó háború terhe mind érezhetőbbé vált. Ennek folytán az 1916-ban, egy Kienthal nevű svájci faluban összegyűlt II. zimmerwaldi konferencián, a zimmerwaldi jobboldaliak a tömegek erős balratolódásának hatása alatt, kénytelenek voltak baloldalibb határozatokra szavazni. Kienthalban a baloldaliak erősebbek voltak, mint az első konferencián és erősebben befolyásolták a határozatokat. Lenin elérte azt, hogy határozatot fogadtak el, mely a pacifizmust bírálja és éles kritikának veti alá a Nemzetközi Szocialista Irodát. A konferencia eredményeit értékelve, Lenin azt írta 1916 májusában: „Általában, a rengeteg hiányosság ellenére, az mégiscsak lépés a szociálpatriótákkal való szakítás felé.”*)
*) Lenin Összes Művei, XXIX. köt., 261, old. (oroszul).

Lenin még a konferencia előtt rámutatott arra, hogy a szakítás az opportunistákkal, a szociálsovinisztákkal — a főkérdés. „Mindenki, aki ebben a kérdésben ingadozik, — mondotta 1916 márciusában — a proletariátus ellensége, velük szemben nem lehet szó engedékenységről.”**)
**) Ugyanott, 288. old.

A konferencia után Lenin még fokozottabb energiával segíti Nyugat-Európa és Amerika baloldali elemeit abban, hogy levessék kispolgári nézeteiket és opportunista hibáikat. Aktívan dolgozik a baloldali szocialista sajtóban, nevezetesen a zimmerwaldi baloldal „Vorbote” („Előfutár”) c. elméleti folyóiratában. Különösen sok gondot fordít az ifjúságra és azt forradalmi szellemben neveli. Lenin a maga oldalára vonta a proletár ifjúság legjobb elemeit.

Azokat a hibákat és torzításokat, elméleti zűrzavart, melyek néhány baloldali működésében a háború, a béke és forradalom életbevágó kérdéseiben jelentkeztek, Lenin számos cikkben bírálja és szigorúan elítéli.

Különösen élesen bírálta Lenin egynéhány baloldali pacifista illúzióit, akik a „lefegyverzés” jelszavát hirdették. A pacifisták ellen harcolva, Lenin kidolgozta az igazságos és igazságtalan háborúról szóló tanítását. Rámutatott arra, hogy a bolsevikoknak, a proletárforradalmároknak nem minden háború ellen kell küzdeniük, hanem csak a hódító, rabló, igazságtalan háború ellen, melynek az a célja, hogy idegen országokat hódítson meg és idegen népeket igázzon le. Ami pedig a felszabadító háborúkat illeti, az olyan háborúkat, melyben a nép azok ellen a próbálkozások ellen védekezik, hogy rabsorba döntsék, a kapitalizmus igája alól való felszabadító háborút, a gyarmatok és függő országok felszabadító háborúját az imperialisták elnyomása alól, az ilyen háborút a bolsevikoknak, mint igazságos háborút, támogatniuk kell.

Mi sem ártalmasabb — mondotta Lenin — mint az a paposkodó, kispolgári, pacifista prédikálás, hogy a kapitalizmus alatt a háborúk megszűnhetnek. Az imperializmus: a kapitalista államok ádáz harca a világ felosztásáért és újrafelosztásáért. Ezért a háborúk elkerülhetetlenek a kapitalizmus alatt. Csak ha a kapitalizmus az egész világon megdőlt és győzött a szocializmus, akkor válnak a háborúk lehetetlenné.

Lenin megvetéssel sújtotta azokat, akik lefegyverzést javasoltak, akik azt mondották, hogy nem szabad a fegyvert kézbe venni. „Az elnyomott osztály, — írta — amely nem törekszik arra, hogy megtanuljon a fegyverrel bánni, az ilyen elnyomott osztály csak azt érdemelné meg, hogy mint rabbal bánjanak vele.” Az elnyomó osztály minden osztálytársadalomban fel van fegyverezve. Aki le akarja rázni a kizsákmányolás igáját, annak ádáz harcra kell felfegyverkeznie a kizsákmányolók ellen. „A mi jelszavunk — írta Lenin — a proletariátus felfegyverzése kell, hogy legyen, hogy legyőzhesse, kisajátíthassa és lefegyverezhesse a burzsoáziát.”*)
*) Lenin Összes Művei, XIX. köt., 326. old. (oroszul).

Lenin kíméletlenül bírálta azokat, akik „baloldali” frázisokkal leplezetten ugyan, de lényegében mély opportunizmussal tagadták a proletariátus demokratikus követelésekért folytatott harcának jelentőségét az imperializmus korszakában. Buchárin, Pjatakov, Radek megpróbálták becsúsztatni azt az antimarxista „eszmécskét”, hogy a proletariátusnak le kell mondani a demokratikus követelésekért a demokratikus köztársaságért vívott harcáról, le kell mondani a nemzetek önrendelkezési jogának jelszaváról. Lenin „a marxizmus karikatúrájának”, „imperialista ökonomizmusnak” nevezte ezeket az „eszmécskéket” és kimutatta egész képtelenségüket és ártalmasságukat.

Leninnek nem keveset kellett harcolnia ezek ellen az opportunisták, zavarosfejűek és intrikusok ellen, akik később aljas árulóknak és banditáknak bizonyultak. Nagy éberségre, nagy éleslátásra volt szükség annak megakadályozására, hogy az ilyen elemek árthassanak a szocializmus ügyének.

Lenin azt tanította, hogy a szocialista forradalom nem egy egyszeri aktus, nem egy csata, hanem az osztályok között kiélezett konfliktusoknak egész korszaka, a csaták hosszú sora az összes frontokon, vagyis a gazdaság és a politika összes kérdéseiben. A proletariátusnak, hogy elkészüljön a győzelemre a burzsoázia felett, hogy képes legyen megnyerni a csatát, átfogó, következetes és forradalmi harcot kell vívnia a demokráciáért.

Lenin már akkor világos képet alkotott magának az eljövendő szocialista forradalomról, mely csakhamar megkezdődött Oroszországban. „A szocialista forradalom Európában — írta 1916 őszén — nem lehet más, mint valamennyi és mindenfajta elnyomott és elégedetlen elem tömeg harcának kirobbanása. A kispolgárság és az elmaradott munkások egy része elkerülhetetlenül részt fog venni benne. Enélkül lehetetlen a tömegharc, lehetetlen bármiféle forradalom és ezek az elemek elkerülhetetlenül bele fogják vinni a mozgalomba előítéleteiket, reakciós elképzeléseiket, gyengéiket és hibáikat. De objektíve a tőkét fogják támadni és a forradalom öntudatos élcsapata, a haladó proletariátus, miközben ezt az objektív igazságot különböző elemekből összetett és különböző hangon beszélő, tarka és külsőleg feldarabolt tömegharcban fogja kifejezni, egyesíteni és irányítani tudja ezeket az elemeket, meghódítja a hatalmat, elfoglalja a bankokat, kisajátítja a mindenki előtt (bár különböző okokból!) gyűlöletes trösztöket, és egyéb diktátori rendszabályokat alkalmaz, melyek összességükben a burzsoázia megdöntéséhez és a szocializmus győzelméhez vezetnek. Ez a győzelem távolról sem »tisztul meg« egy csapásra a kispolgári salaktól.”*)
*) Lenin Összes Művei, XIX. köt, 269. old. (oroszul).

Lenin folytatja a nemzeti kérdés további feldolgozását, állást foglal számos baloldali szociáldemokrata antimarxista nézetei ellen. Hogy a nemzeti önrendelkezési jog bolsevik jelszavának teljes jelentőségét megértsük, mondotta Lenin, egész világos képet kell alkotni magunknak arról, hogy az imperializmus korszakában a földkerekség egész népessége két egyenlőtlen részre oszlik: egyrészről az elnyomó nemzetek kis csoportjára, másrészről pedig a gyarmatokat, félgyarmatokat és függő országokat lakó elnyomott népek óriási tömegére.

Lenin helyreállította Marx és Engels jelszavát, melyet a II. Internacionále pártjai elfelejtettek: „Nem lehet szabad az a nép, amely más népeket elnyom.” A proletariátusnak saját felszabadulása érdekében követelnie kell a gyarmatok felszabadítását az imperialista hatalmak elnyomása alól ugyanúgy, ahogy, Marx tanácsára, az angol proletariátusnak követelnie kellett Írország teljes önrendelkezését. A proletariátus a gyarmatok felszabadításának, a függőségben élő nemzetek felszabadításának követelését mindenekelőtt saját imperialista kormányával, saját imperialista burzsoáziájával szemben kell, hogy felállítsa.

Lenin „A szocialista forradalom és a nemzetek önrendelkezési joga” c. (1916 márciusában írt) téziseiben és „Az önrendelkezési vita eredményei” c. (1916 őszén írt) cikkében kimerítő kritikáját adja a lengyel és a baloldali holland szociáldemokraták antimarxista álláspontjának. E történelmi jelentőségű művekben Lenin tovább fejlesztette a bolsevikok programját a nemzeti kérdésben. Lenin rámutatott arra, hogy a nemzeti kérdés a burzsoá-demokratikus forradalom alkatrészéből már a szocialista forradalom alkatrészévé vált. A nemzeti és gyarmati kérdés elszakíthatatlanul össze van kapcsolva az imperializmus megdöntésének kérdésével és a proletár forradalomnak minden módon támogatni kell a gyarmatok harcát az imperialista iga ellen. Lenin kidolgozta az imperializmus korszaka számára a nemzeti és gyarmati kérdés harmonikus világnézeti rendszerét.

Svájcban élve Lenin, a svájci munkásmozgalomban is tevékeny részt vesz. A semleges Svájc lakossága németekből, franciákból és olaszokból áll, rajtuk keresztül befolyásolni lehetett Németország, Franciaország és Olaszország munkásmozgalmát. Lenin szorgalmasan tanulmányozta Svájc történetét. Felszólalt a gyűléseken és népgyűléseken, szoros kapcsolatot tartott fenn a svájci szociáldemokrácia baloldali vezetőivel. 1916 novemberében Lenin beszédet tartott a svájci szociáldemokrácia kongresszusán, decemberében téziseket írt a baloldali zimmerwaldisták feladatairól a svájci szociáldemokrata pártban.

A zimmerwaldi egyesülésen belül mindinkább kiéleződött a harc a jobboldaliak és baloldaliak között. A zimmerwaldi jobboldaliak Franciaországban is, Németországban is, Olaszországban is, nyíltan csatlakoztak a sovinisztákhoz. Svájcban a zimmerwaldi egyesülés elnöke, Grimm, kezdett együttműködni a centrista opportunistákkal.

Lenin teljes eréllyel fellépett a szociálsoviniszták és Kautsky, Grimm, Merrheim és más centristák ellen, azok ellen, akik, noha Zimmerwaldban és Kienthalban aláírták a kiáltványt, az opportunizmussal való kibékülés, a velük való szövetség híveivé lettek.

„»Zimmerwald« kétségtelenül csődbe került — írta Lenin — és a szép szó megint a rothadás leplezésére szolgál. A zimmerwaldi többség, Turati és társai, Kautsky, Ledebour, Merrheim, — mind áttértek a szociálpacifizmus Kienthalban olyan ünnepélyesen (és olyan meddőn!) elitéit pozícióira… Hát még a zimmerwaldi »centrum« — R. Grimm, aki 1917 január 7-én szövetségre lépett Svájc szociálpatriótáival, a baloldaliak elleni harcra!! Grimm, aki szidja az egész világ szociálpatriótáit, kivéve a svájciakat, akiket takargat! Ez undorító! Magamon kívül vagyok a dühtől ezek miatt az aljas fráterek miatt. Undorító hallani is róluk. Még undorítóbb a velük való munkáról gondolkodni.”*)
*) Lenin Összes Művei, XIX. köt., 401. old. (oroszul).

„Zimmerwald” csődje után más talajra kellett átvinni a harcot az új Internacionáléért. Lenin felhívást intéz egy új, valóban szocialista Internacionále megalapítására, minden országban új típusú proletárpártok szervezésére, melyek teljes mértékben szakítottak a régi, csődöt mondott pártokkal, s amelyek a szocializmusért vívott forradalmi tömegharcot vezetni tudják.

„Csak azt látom és csak azt tudom a leghatározottabban — mondotta Lenin —, hogy az új szocializmus, a valóban forradalmi marxizmus programjának és taktikájának kérdése, nem pedig az ocsmány kautskyzmusé van napirenden mindenütt.”**)
**) Ugyanott, 402. old.

Lenin a nemzetközi munkásmozgalom igazi vezéreként lépett fel és lerakta az új, a Kommunista Internacionále alapzatát.

1917 elején Lenin megállapította, hogy a világpolitikában fordulat állt be, az imperialista háborútól az imperialista békéhez. A háború erősen kimerítette mind a két háborús koalíciót. Mindegyiküknek a forrásait és a katonai lehetőségeit eléggé megmutatta a háború menete, a hadsereg és a haditengerészet ki voltak próbálva és egymáshoz mérték erejüket. Mind érezhetőbbé vált a nyersanyag- és élelmiszerhiány. Tovább gazdagodni a burzsoázia ezen a háborún már nem tudott. A tömegek felháborodásának és elégedetlenségének növekedése, a munkások forradalmi harcának fellendülése, a fronton a katonák közötti erjedés, mindez megmutatta, hogy Európában a helyzet forradalmi. A kitörőfélben lévő forradalomtól félve, a kapitalisták igyekeztek mihamarább megkötni az imperialista békét. A szociálpacifisták frázisai arról, hogy szocialista forradalom nélkül is lehetséges a demokratikus béke, kényelmes fedezékül szolgáltak az imperialistáknak arra, hogy megkezdjék az előkészületeket a rablóbéke megkötésére. A proletariátusnak és pártjának készenlétben kellett állnia, el kellett határoznia magát a forradalmi akciókra.

Lenin egész tevékenysége éppen arra irányult, hogy ideológiailag, politikailag és szervezetileg előkészítse a munkásosztályt és pártjait a harcokra a szocialista forradalomért. E tekintetben roppant jelentősége volt annak a munkának, melyet Lenin ebben az időszakban az állam kérdésének szentelt.

Lenin már korábbi munkáiban megvilágította a marxista elmélet alapvető kérdését, a proletárdiktatúra kérdését. Az imperialista háború forradalmi helyzetet hozott létre; napirenden állt a proletárforradalom, a proletariátus hatalomra jutásának kérdése. És Lenin újra foglalkozni kezdett ezzel a kérdéssel. A szocializmus árulói, az opportunisták (szociálsoviniszták, kautskyánusok) mindenképpen igyekeztek összezavarni ezt a kérdést, eltitkolni Marx valódi nézeteit. Aljas módon elferdítették és eltorzították a marxizmust, elvetették forradalmi tartalmát és ezzel akarták leplezni azt, hogy lemondtak a proletárforradalomról és a proletárdiktatúráról.

Lenin fel volt háborodva és meg volt ütközve, látva, hogy az opportunisták milyen lelkiismeretlenül ferdítik el a marxizmust. A forradalmi marxizmus tisztaságának védelmére mindig kész volt a végletekig küzdeni. Azokban a napokban, amikor fokozott energiával dolgozott az állam kérdésén, azt írta Inessza Armandnak:

„Még mindig »szerelmes« vagyok Marxba és Engelsbe és sehogy sem tudom nyugodtan tűrni, ha gyalázzák őket. Nem, ők az igazi emberek! Tőlük kell tanulni. Erről a talajról nem szabad letérnünk. Erről a talajról tértek le a szociálsoviniszták és a kautskyánusok.”

Lenin gondosan összegyűjtötte és helyreállította mindazt, amit Marx és Engels írtak az államról. Megtisztította az opportunista torzításoktól a marxizmus tanítását az államról és továbbfejlesztette, meggyarapítva azokkal az új tapasztalatokkal, melyeket a proletariátus az új feltételek mellett vívott osztályharcban szerzett. E munka eredménye Lenin zseniális „Állam és Forradalom” c. műve lett. Ehhez a munkához az anyagot Lenin a háború alatt egy kék kötésű füzetkében gyűjtötte össze, mely „A marxizmus az államról” c. alatt ismeretes.

Miután Lenin helyreállította Marx és Engels nézeteit a forradalom alapkérdésére vonatkozólag, levonja a következtetéseket az új történelmi tapasztalatokból. Megállapítja, hogy az 1905-ös orosz forradalom sok újat adott az állam kérdésében. Rövid fogalmazásban kifejezi a dolog velejét: „a régi (»kész«) államgépezet ÉS A PARLAMENTEK helyébe a munkások tanácsainak küldöttei és AZ Ő bizalmi embereik lépnek”. Arra a kérdésre, hogy mi lesz a nemdolgozó népességgel, Lenin azt feleli: „Aki nem dolgozik, az ne is egyék (nem pedig államot kormányozzon)!!*)”
*) Lenin Gyűjtemény, XIV. köt, 314., 315, old. (oroszul).

Így vázolja ehelyütt Lenin a marxizmus tanítását a proletárdiktatúráról és a szovjetállam elméletéről, melyet később, három orosz forradalom tapasztalatai alapján kidolgozott.

Lenin világosan látta, hogy az imperialista háború roppant gyorsasággal hozza közelebb a forradalmat.

1917 január 9-én (22-én) Lenin Zürichben, a munkásifjúság egy gyűlésén előadást tartott az 1905-ös orosz forradalomról.

„Nem szabad, hogy megtévesszen bennünket — mondotta Lenin — az Európában most uralkodó síri csönd. Európa forradalommal terhes. Az imperialista háború szörnyű borzalmai a drágaság okozta kínok mindenütt forradalmi hangulatot szülnek, az uralkodó osztályok, a burzsoázia és ügynökei — a kormányok mind jobban és jobban zsákuccába kerülnek, amelyből nagy megrázkódtatások nélkül egyáltalán nem tudnak kivezető utat találni.”*)
*) Lenin Összes Művei, XIX. köt, 357. old. (oroszul).

Alig múlt egy hónapnál valamivel több és Oroszországban — az imperialista lánc leggyengébb láncszemében — megkezdődött a forradalom.

A hírek arról, hogy Petrográdon győzött a felkelés, március elején jutottak el Leninhez. Ettől a perctől fogva minden gondolata arra volt irányítva, hogy ezt az óriási jelentőségű eseményt tanulmányozza és értékelje s hogy minél gyorsabban visszakerülhessen Oroszországba.

Az 1917 március 4-i (17-i) tézisek vázlatában, azután pedig „Levelek a távolból” sorozatában Lenin az oroszországi forradalmi eseményeket elemzi. Az Ideiglenes Kormányt, mint burzsoá, mint imperialista kormányt értékeli, melynek az a célja, hogy a rablóháborút végigfolytassa. A munkás- és katonatanácsokat Lenin úgy jellemezte, mint „az új munkáskormány csiráit, melyek a népesség összes legszegényebb tömegeit, azaz a népesség békét, kenyeret, szabadságot akaró kilenctizedének érdekeit képviselik”.**)
**) Lenin Összes Művei, XX. köt., 18. old. (oroszul).

Az önkényuralom megdöntése — írta Lenin — a forradalomnak csupán első szakasza. A párt feladata az, hogy előkészítse a proletariátus győzelmét a forradalom második szakaszában, megkönnyítse és meggyorsítsa a polgári demokratikus forradalom átnövését szocialista forradalomba. Lenin állhatatosan rámutatott arra, hogy a legfontosabb: a tömegek megszervezése, a bolsevik párt megerősítése, a párt teljes önállósága. Lenin ezt írta ezekben a napokban: „Pártunk önállósága és különállása — semmi közeledés más pártokhoz — szerintem parancsoló szükség. Enélkül nem lehet segíteni a proletariátust abban, hogy a demokratikus átalakuláson keresztül eljusson a kommünhöz, más célokat pedig én nem szolgálok.”*)
*) Lenin Összes Művei, XXVI. köt., 40 old. (oroszul).

Lenin minden erejével azon volt, hogy Oroszországba kerüljön és közvetlenül részt vegyen a forradalmi eseményekben. Olyan volt, mint egy ketrecbe zárt oroszlán. „Milyen gyötrelem mindnyájunk számára ilyen időkben itt ülni”**) — írta.
**) Lenin Gyűjtemény, II. köt., 369. old. (oroszul).

De Svájcból kikerülni nem volt könnyű. Lehetetlen volt az ántánt országain keresztül utazni. Minden ezirányú kísérlet meghiúsult. Világos volt, hogy Anglia semmiesetre sem engedi ki Svájcból az imperialista háború olyan engesztelhetetlen ellenségét, amilyen Lenin volt.

Lenin a legkülönbözőbb terveket forgatta a fejében, hogy hazájába visszatérhessen, de mindezek a tervek gyakorlatilag nem voltak megvalósíthatók, vagy kivitelük igen nagy veszedelemmel járt. Lenin elhatározta, hogy kihasználja az ellentéteket az imperializmus táborában, Németországon keresztül fogja keresztülvágni magát Oroszországba. A svájci munkásmozgalom vezető emberei által közvetített tárgyalások eredményeképpen engedélyezték az átutazást Németországon keresztül. Külön jegyzőkönyvbe foglalt feltételek alapján biztosították annak a vasúti kocsinak az exterritorialitását (területen kívüliségét), melyben Lenin utazott a többi politikai emigránssal: útleveleiket és poggyászaikat nem volt szabad felülvizsgálni, senkinek nem volt joga az utasok engedélye nélkül beszállni a kocsiba; az emigránsok arra kötelezték magukat, hogy hazájukba való visszatérésük után agitálni fognak azért, hogy ugyanolyan számú Oroszországban internált osztrákot és németet bocsássanak haza.

Amikor Lenin elhagyta Svájcot, „Búcsúlevelet” írt a svájci munkásoknak. Ezt a levelet elfogadták az Oroszországba visszatérő bolsevik emigránsok gyűlésén. Lenin ebben a levélben az oroszországi proletáriátusra háruló feladatokról beszélt, arról, hogy a bolsevik párt azonnal békekötést fog javasolni, az összes gyarmatok és az összes elnyomott népek felszabadítását fogja javasolni, azonnal hozzáfog az orosz földesurak és kapitalisták által elnyomott népek felszabadításához és felszabadításukat meg is valósítja. „Ténnyé lesz az imperialista háború átváltoztatása polgárháborúvá.

Éljen az Európában kezdődő proletárforradalom!”*) — ezekkel a szavakkal fejezte be levelét.
*) Lenin Összes Művei, XX. köt., 70. old. (oroszul).

1917 március 27-én (április 9-én) Lenin, az emigránsok csoportjával együtt elhagyta Bernt. Április 1-én (14-én) reggel Stockholmba érkezett és még aznap este, egy órát sem veszítve, elutazott Oroszországba.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!