Írta: V. I. Lenin

A „kettős” alárendeltségről és a törvényességről

Sztálin elvtársnak, a politikai iroda számára

Az államügyészség kérdése nézeteltéréseket támasztott a Központi Bizottság albizottságában, melyet az összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság ülésszaka munkájának vezetésére neveztek ki. Ha ezek a nézeteltérések nem olyanok, hogy a kérdés miattuk automatikusan a Politikai Iroda elé kerül, én a magam részéről a kérdést annyira fontosnak tartom, hogy javaslom, terjesszék döntés végett a Politikai Iroda elé.

A nézeteltérések lényege a következő: az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság által választott albizottság többsége az államügyészség kérdésében ellenezte azt, hogy az ügyészi felügyelet helyi képviselőit csak a központ nevezze ki, s hogy csak a központnak legyenek alárendelve. A többség az összes helyi funkcionáriusokra általában érvényes úgynevezett „kettős” alárendeltséget kívánja, vagyis azt, hogy egyrészt a központnak, azaz az illetékes népbiztosságnak legyenek alárendelve, másrészt a helyi kormányzósági végrehajtó bizottságnak.

Az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság albizottságának ugyanez a többsége az ügyészi felügyelet helyi képviselőinek azt a jogát is elvetette, hogy a törvényesség szempontjából tiltakozással éljenek a helyi kormányzósági végrehajtó bizottságok és általában a helyi hatóságok bármely határozata ellen.

Nehezen tudom elképzelni, milyen érveket lehet felsorakoztatni az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság albizottsága többségének e nyilvánvalóan helytelen határozata mellett. Csak azt az érvet hallottam, hogy a „kettős” alárendeltség védelme a jelen esetben jogos harc a bürokratikus centralizmus ellen, a helyi hatóságok szükséges önállóságáért, a központnak a kormányzósági végrehajtó bizottságok tagjaival szemben tanúsított fölényeskedése ellen. De vajon fölényeskedés-e az a nézet, hogy a törvényesség sem kalugai, sem kazáni nem lehet, hanem egész Oroszország, sőt a Szovjet Köztársaságok egész föderációja számára is egységesnek kell lennie? Annak a nézetnek, amely az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság albizottságának többségében győzött, az a fő hibája, hogy a többség helytelenül alkalmazza a „kettős” alárendeltség elvét. „Kettős” alárendeltségre ott van szükség, ahol a különbségek valóban meglevő elkerülhetetlenségével kell számolni. Más a földművelés Kaluga kormányzóságban és más Kazán kormányzóságban. Ugyanez vonatkozik az egész iparra. Ugyanez vonatkozik az egész adminisztratív vezetésre vagy közigazgatásra. Ha a helyi különbségeket nem vennénk figyelembe mindezekben a kérdésekben, az bürokratikus centralizmust stb. jelentene, azt jelentené, hogy gátoljuk a helyi funkcionáriusokat a helyi különbségek figyelembevételében, holott ez az ésszerű munka alapja. Törvényesség azonban csak egy lehet, s egész életünkben s egész kulturálatlanságunkban éppen az a legnagyobb baj, hogy engedményeket teszünk a hamisítatlanul orosz nézeteknek és a félvadak szokásainak, akik fenn akarják tartani a kalugai törvényességet, szemben a kazánival. Nem szabad elfelejteni, hogy az ügyészi felügyeletnek minden közigazgatási hatóságtól eltérően semmiféle közigazgatási hatalma sincs s egyetlen közigazgatási kérdésben sincs semmiféle döntő szava. Az államügyésznek csak egyetlen joga és kötelessége van: ügyelni arra, hogy az egész köztársaságban valóban egységesen értelmezzék a törvényességet, minden helyi különbség és minden helyi befolyás ellenére. Az államügyésznek az az egyetlen joga és kötelessége, hogy az ügyet bíróság elé vigye. Miféle bíróságok ezek? A mi bíróságaink helyi bíróságok. A bírákat a helyi Szovjetek választják. Az a hatóság tehát, amelynek az ügyész az általa folyamatba tett törvénysértési ügyet döntés végett átadja, helyi hatóság, amely köteles egyrészt feltétlenül megtartani az egész föderációra érvényes egységes törvényeket, másrészt viszont a büntetés mértékének megállapításához köteles minden helyi körülményt figyelembe venni, és emellett joga van azt mondani, hogy bár ebben és ebben az esetben kétségtelenül megszegték a törvényt, a helyi emberek előtt jól ismert ilyen és ilyen körülmények azonban, melyeket a helyi bíróság kiderített, a bíróságot arra késztetik, hogy enyhítse ilyen és ilyen személyek büntetését, sőt esetleg arra, hogy ilyen és ilyen személyeket felmentsen. Ha az egész föderációban érvényes egységes törvényesség megteremtésének ezt az elemi feltételét meg nem valósítjuk bármi áron is, szó sem lehet semmiféle jogvédelemről, semmiféle kulturáltság megteremtéséről.

Ugyanúgy elvileg helytelen azt mondani, hogy az ügyésznek nem lehet joga óvást emelni a kormányzósági végrehajtó bizottságok és a többi helyi hatalmi szerv határozatai ellen; a törvényesség szempontjából — mondják — a Munkás-Paraszt Felügyelet kötelessége a határozatok elbírálása.

A Munkás-Paraszt Felügyelet nemcsak a törvényesség szempontját, hanem a célszerűség szempontját is érvényesíti, amikor elbírálja a határozatokat. Az államügyész azért felelős, hogy egyetlen helyi hatóság egyetlen határozata se térjen el a törvénytől, s az államügyész csakis ebből a szempontból köteles óvást emelni bármilyen törvénytelen határozat ellen, ugyanakkor nincs joga ahhoz, hogy felfüggessze a határozat végrehajtását, csak annak érdekében köteles intézkedéseket tenni, hogy az egész köztársaságban meghonosodjon a törvények teljesen egyforma értelmezése. Ezért az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság albizottsága többségének határozata nemcsak hogy elvi szempontból a legnagyobb mértékben helytelen, nemcsak gyökerében tévesen alkalmazza a „kettős” alárendeltség elvét, hanem lehetetlenné tesz minden olyan munkát is, amely a törvényesség és a minimális kulturáltság megteremtésére irányul.

Figyelembe kell venni továbbá a szóbanforgó kérdés eldöntéséhez a helyi befolyások jelentőségét is. Kétségtelen, hogy a törvénysértések egész tengere övez bennünket, s hogy a törvényesség és kulturáltság meghonosításának egyik legnagyobb — ha nem a legnagyobb — ellensége éppen a helyi befolyás. Aligha van valaki, aki nem hallotta, hogy a helyi felülvizsgáló bizottságok többsége a párttisztításnak a helyi szervezetekben történt végrehajtása során az esetek túlnyomó többségében személyes és helyi bosszú eszköze volt. Ez vitathatatlan és eléggé figyelemreméltó tény. Aligha merné tagadni valaki, hogy pártunk könnyebben talál tíz olyan megbízható kommunistát, aki jogilag eléggé képzett és mindennemű merőben helyi befolyásnak ellent tud állni, mint többszáz ilyen kommunistát. Márpedig éppen ez a kérdés kulcsa, amikor az államügyészség „kettős” alárendeltségéről, illetve arról beszélünk, hogy az ügyészséget csak a központnak kell alárendelni. A központban találnunk kell vagy tíz olyan embert, akik gyakorolni fogják a központi ügyészi hatalmat a legfőbb ügyész, a Legfelsőbb Törvényszék és az Igazságügyi Népbiztosság kollégiuma személyében (figyelmen kívül hagyom azt a kérdést, hogy a legfőbb ügyésznek egyszemélyi hatalma legyen-e, vagy pedig megossza ezt a hatalmat a Legfelsőbb Törvényszékkel és az Igazságügyi Népbiztosság kollégiumával, mert ez teljesen másodrangú kérdés s így is, úgy is megoldható aszerint, hogy rábízza-e a párt egyetlen személyre ezt az óriási hatalmat, vagy pedig megosztja ezt a hatalmat a fentebb említett három fórum között). Ez a tíz ember a központban három olyan pártintézmény közvetlen felügyelete alatt s velük a legközvetlenebb kapcsolatban működik, amelyek maximális biztosítékot nyújtanak a helyi és személyes befolyások ellen. Ezek: a Központi Bizottság szervező irodája, a Központi Bizottság Politikai Irodája és a Központi Ellenőrző Bizottság, mely utóbbi, vagyis a Központi Ellenőrző Bizottság csak a pártkongresszusnak felelős és úgy van felépítve, hogy a Központi Ellenőrző Bizottság tagsága teljesen összeférhetetlen bármelyik népbiztosságban, bármely önálló hivatalban vagy a Szovjethatalom bármely szervében való munkával. Világos, hogy ilyen körülmények között minden valaha is kigondolt biztosíték közül megvan a legnagyobb biztosítékunk arra nézve, hogy pártunk meg tud szervezni egy kisebb központi testületet, amely ténylegesen ellent tud állni a helyi befolyásoknak, a helyi és minden más bürokratizmusnak, és eléri azt, hogy a törvényességet az egész köztársaságban és az egész föderációban valóban egyformán alkalmazzák. E központi jogi testület esetleges hibáit tehát itt a helyszínen azonnal kijavítják azok a pártszervek, melyek a köztársaságban általában egész párt- és szovjet munkánk számára valamennyi alapfogalmat és alapvető szabályt megállapítják.

Ha ettől eltérünk, ez azt jelenti, hogy hallgatólagosan érvényesülni engedjük azt a nézetet, amelyet egyenesen és nyíltan senki sem védelmez: hogy tudniillik nálunk már annyira fejlett a kulturáltság és a vele elválaszthatatlanul összefüggő törvényesség, hogy kezeskedhetünk érte, hogy száz olyan államügyészünk van, akik teljesen feddhetetlenek abból a szempontból, hogy soha semmiféle helyi befolyásnak nem fognak engedni és maguktól meghonosítják az egész köztársaságban az egységes törvényességet.

Végeredményben arra a következtetésre jutok, hogy az államügyészség „kettős” alárendeltségének védelmezése és annak a jogának megvonása, hogy a helyi hatóságok bármely határozata ellen óvást emelhessen, nemcsak elvileg helytelen, nemcsak akadályozza egyik döntő feladatunk teljesítését, a törvényesség hajthatatlan bevezetését, hanem egyszersmind annak a helyi bürokráciának és azoknak a helyi befolyásoknak érdekeit és előítéleteit juttatja kifejezésre, amelyek a legártalmasabb választófalat jelentik a dolgozók és a helyi és központi Szovjethatalom között.

Ezért javaslom a Központi Bizottságnak, hogy vesse el jelen esetben a „kettős” alárendeltséget, mondja ki, hogy a helyi ügyészi hatalom csakis a központnak legyen alárendelve, hagyja meg az ügyészi hatalomnak azt a jogát és kötelességét, hogy a helyi hatóságok minden néven nevezendő határozata ellen e határozatok vagy rendelkezések törvényessége szempontjából óvást emeljen, de ne legyen joga felfüggeszteni azok végrehajtását, hanem kizárólag csak arra legyen joga, hogy az ügyeket bíróság elé vigye.

1922. V. 20.

Lenin

Először megjelent: „Pravda” 91. sz. 1925. április 23.

Lenin Művei. 33. köt. 360—364. old.

(idézet: – Lenin Válogatott Művei 2. kötet – című könyvből)

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!