Joe Biden elnökjelölt-aspiráns látványos sikere az amerikai demokraták előválasztási csatáiban elfedi a tényt, hogy a 77 éves politikus nincs már szellemi képességeinek teljes birtokában – figyelmeztet egy publicista ünneprontó elemzésében. Ez óriási kockázatot jelent, különösen, ha végül őt választanák az USA elnökének.

Alaposan át kellene gondolniuk az amerikai demokratáknak, hogy teljes mellszélességgel beálljanak-e Joe Biden mögé, aki jelenleg vezeti elnökjelölt-aspiránsaik versenyét – véli Miranda Devine, a New York Post publicistája. Szerinte Barack Obama elnök volt alelnökének óriási sikere az úgynevezett szuper kedden – amikor 14 államban volt előválasztás, és ennek nagy többségét megnyerte – nem feltétlenül azt bizonyítja, hogy a szavazók benne látták a legjobb jelöltet. Utalhat arra is, hogy úgy vélik, inkább megkockáztatják az elnökválasztás elvesztését Biden indításával, mint hogy Bernie Sanders szenátor legyen a jelöltjük demokratikus szocialista programjával.

A publicista szerint ez jó hír Amerikának, de egyben súlyosan kockázatos lépés a Demokrata Párt részéről. A 77 éves politikus legutóbb Los Angeles-i nagygyűlésén adta jelét annak, hogy szellemi képességei nincsenek a topon. A sajtó egyértelmű véleménye szerint összekeverte feleségét húgával, amit később azzal magyarázott, hogy tudtán kívül helyet cseréltek ahhoz képest, ahol korábban mellette álltak. Ezután elmondta beszédét, mereven ragaszkodva a súgógépen megjelenő szöveghez, ám amikor egy aktivista felrohant a pódiumra, felesége próbálta arrébb tessékelni, miközben Biden úgy viselkedett mint aki nem egészen tudja, mi történik.

Aki közelről látta

Az igazság az, hogy aki közelről látta mostanában az elnökjelölt-aspiránst, az a szellemi leépülés jeleit vehette észre rajta. Gyakran tűnt zavarodottnak, úgy látszott, hogy nem emlékszik rá, melyik amerikai államban is van éppen, hogy nincs egészen tisztában azzal: szenátori vagy elnökjelölti kampányt folytat-e, illetve hogy a Supert Tuesday a Super Thursday napján tartják-e a nevezetes szuper keddi előválasztásokat.

Texas államban kampányolva elfelejtette, hogy az USA Függetlenségi Nyilatkozatára akar hivatkozni. Ahelyett, hogy kimondta volna ezt, azzal próbálta kivágni magát, hogy azt mondta: tudják mire gondolok. A New York Post cikkírója szerint szomorú látni az arcát, amikor ezek az időskori bajok tükröződnek rajta. És az igazi baj az, hogy hiába próbálja gyerekkori gondokkal magyarázni kihagyásait – amelyek korábban is okoztak nála gondokat, például hasonlóan hangzó szavakat kevert össze -, ez most valami más, valami súlyosabb.

Műtétek és rossz kezdés

Nem titok, hogy 1988-ban két agyműtéten esett át aneurizma miatt. Orvosa szerint teljesen felépült, makkegészséges. Lehet, hogy ez a műtétekre igaz, ám amikor az Iowa és a New Hampshire állambeli előválasztásokon a szavazók közelről látták, leesett nekik, hogy valami nincs egészen rendben vele. Az utóbbit követően terjedt el az a szóbeszéd, hogy nem is igazán akarja már ezt a politikai kampányt, csak kötelességtudatból folytatja még egy ideig. És e két előválasztás idején kezdett hanyatlani a népszerűsége.

A segítőinek mindig a keze ügyében van egy táblagép, hogy le tudjon zavarni egy olyan rövid beszédet, amit egy politikusnak álmából felkeltve is el kell tudni mondania fejből. Akinek ilyen állapotban van a nagypapája, az elveszi tőle a kocsikulcsokat – állapítja meg a New York Post cikkírója.

A nagy gond az, hogy úgy tűnik, sok demokrata szavazó vakon húzta be a neve mellé az X-et. A szuper kedden olyan államokban is nyert, amelyekben nincs is kampányirodája, ahol nem költött hirdetésekre és alig fordult meg a kampány alatt. Ez arra utal, hogy a szavazók nem a valóságos Bidenre adták a voksukat, hanem az ideáljára: arra az udvarias, szenvedélyes, mégis mérsékelt elnökjelölt-aspiránsra, akit régóta látni szerettek volna az indulók között.

Időzített bomba

A baj az, hogy nem lehet örökké elszigetelni a volt alelnököt, nem lehet a végtelenségig gyengéden titkolni a mentális állapotát, nem lehet elrejteni, mintha egy tanúvédelmi programban venne részt. Elég egy kritikus pillanat, amikor nem lesz a közelében egy súgógép vagy a táblakomputer, és mond valamit, amit nem kéne, vagy éppen hogy nem jut eszébe valami, aminek kéne. Tetszik vagy nem tetszik, ebben a szellemi állapotban Bidenben politikai értelemben egy időzített bomba ketyeg.

A demokratákkal barátságos média minden bizonnyal hajlandó jóságos ápolónőként bánni vele a kampány során, de Donald Trump amerikai elnök figyelmét nem kerülte el, mi a gyenge pontja. Nem véletlenül csúfolja Sleepy (álmatag) Joe-nak. Sajtóhírek szerint Biden kijelentette, hogy ha romlana az egészségi állapota, akkor csak egy ciklusra maradna elnök. Ez eleve felveti a kérdést: miért szavazzanak az amerikaiak egy olyan elnökjelöltre, aki úgy látja, hogy nem feltétlenül tudja nyolc éven át ellátni a feladatát?

És ha elnök lesz?

A legnagyobb kockázat azonban abban rejlik, hogy megtörténhet a csoda, hogy elnökké választják. Hogyan bírja majd a 14 órás munkanapokat, amelyeken kritikus döntéseket kell hozni, egyiket a másik után? Hogyan fog tárgyalni olyan minden hájjal megkent, ravasz, tapasztalt ellenfelekkel, mint például Vlagyimir Putyin orosz államfő? És mi a garancia arra, hogy nem épül le annyira, hogy egy ponton túl valaki puszta bábként mozgathatja a háttérből?

A Demokrata Párt vezetősége mindezzel teljesen tisztában van. Ennek ellenére bedobták a mély vízbe Joe Bident, hagynák Trump karmai közt vergődni. A New York Post cikkírója szerint van ebben valami komiszság az idős politikussal szemben, aki talán már azt sem látja kristály tisztán, hogy nem szabadott volna elindulnia az elnökválasztási versenyben. Hirtelen feltámadását az előválasztási versenyben úgy tálalják, hogy végre megvan a támogatható mérsékelt demokrata elnökjelölt-aspiráns, ám látva Biden szellemi leépülését úgy tűnik, könnyen lehet, hogy ezzel megvezetik a szavazókat.