Kína forradalma
Amikor Kína magárahagyatva küzdött
VIII. Visszavonulás időben és térben
2. Hogyan ártott Kínának a müncheni politika?
(idézet: Kína forradalma című könyvből)
2. Hogyan ártott Kínának a müncheni politika?
Ennek a visszaesésnek nem csak belső okai voltak. Nem is csak a japán nyomás enyhülése volt az egyetlen külső tényező. A nemzetközi helyzet is jelentős változáson ment keresztül, s ennek rendkívül nagy hatása volt Kínára.
Amikor Kína megkezdte a fegyveres japánellenes harcot, még élt a spanyol Köztársaság. Európában és Amerikában nőttek a fasisztaellenes és „megbékéltetési politika”-ellenes népi mozgalmak. Az angol és amerikai kormány kereskedett ugyan Japánnal, de az angol és amerikai nép bojkottálta a japán árucikkeket és feltartóztatta a japán hadianyaggyárakba induló ócskavas-szállító hajókat. Volt valami remény arra, hogy a Szovjetunió, Franciaország, Anglia és az USA fasisztaellenes békefrontja eloltja a fasiszta agresszió parazsát, még mielőtt az lángbaboríthatná a világot. Az ilyen szövetségért dolgozó szervezetek örömmel üdvözölték a kínai népi ellenállás példaadását. Kína neve Spanyolországé mellett lángolt zászlóikon. A kínai kormánynak tudnia kellett, hogy csak egy ilyen szövetség megalakulása rövidítheti meg harcát.
Ebben az időben a fasisztaellenes mozgalmak erőfeszítései és a Szovjetunió jelentős katonai segítsége volt az egyetlen tényleges juttatás, amit Kína kapott.*
* A Szovjetunió már a háború kezdetén sok katonai tanácsadót kölcsönzött a Kuomintangnak. 1937 és 1939 között önkéntes Légicsoportot tartott fenn. Ez ötszáz gépből állott. Nanking, Hankou felett és a front többi szakaszán sok japán gépet semmisített meg. A „szabályos” frontnak a Szovjet tüzérséget és lőszert juttatott — de az egység kedvéért, semmiféle segítséget nem küldött a Nyolcadik Hadseregnek.*
A nyugati hatalmak kormányai nem adtak semmit. Egyik kezükkel szimpátianyilatkozatokat küldtek Kínának és enyhe tiltakozásokat Tokiónak. A másik kezük ezalatt azzal volt elfoglalva, hogy megfojtsa a spanyol Köztársaságot és hadianyagszállításokkal tömje Japánt.
A müncheni paktum a nyugati világ bűnös „megbékéltetési” bolondjainak diadalát, a német fasiszták legolcsóbb és legnagyobb győzelmét jelentette. Csehszlovákiát odadobták a náci tigrisnek. A szovjet—francia szerződést felrúgták. A francia kormány vigyorogva szétrobbantotta a népfrontot. A Chamberlainek, Daladier-k és Lavalok szovjetellenes háborúról álmodtak. Ebben a helyzetben természetesen a Szovjetunió elfogadta a megnemtámadási szerződésre vonatkozó náci ajánlatot. Ugyanakkor éppoly természetesen megkezdte a felkészülést egy várható náci támadás ellen. Anglia és Franciaország — még mindig „megbékéltető” bolondjaik vezetése alatt — beléptek egy háborúba, amelyről eredetileg azt hitték, hogy majd összezúzza a Szovjetuniót és sértetlenül hagyja őket.
Amikor a Szovjetunió kiterjesztette stratégiai határait a német fasiszták ellenében, ezek az urak azt rikácsolták, hogy éppen olyan támadó hatalom, mint a németek. Ugyanazok az emberek korbácsolták mesterségesen magasra a felháborodást fehér-Finnország sorsa miatt — akik a japán, vagy német gonosztettek miatti felháborodást szentimentális ostobaságnak tartották. Több szó esett arról, hogy „minden becsületes embernek” így meg amúgy harcolnia kell a bolsevikok ellen — mint a vérszegényen folyó németellenes háborúról. A fasiszta tigris persze ráugrott az újonnan kiszemelt áldozatokra — aminthogy mindig is rájuk akart ugrani — és a vérözön aztán létrehozta azt a nagy szövetséget, amely ezt a vérözönt megakadályozhatta volna.
Az árulás és a hülyeség időszaka volt ez, mely igen sokba került a világnak. A kínai egység és a kínai terület is adózott ennek az árulásnak az oltárán. Nyomban München után a japánok elfoglalták Kantont, Kína utolsó megmaradt nagyobb kikötőjét. Azért nem foglalták el régebben, mert féltek, hogy túlságosan sérteni találják a délkínai brit érdekeket. Az angol kormány azonban hivatalosan lekötötte magát a „megbékéltetés” politikája mellett és gyengeségéről szavalt, hogy ezt a politikát indokolja. Persze, a japánok nem aggódtak többet. Nemcsak Kantont nyelték el, hanem Hongkong határát is megsértették minden brit megtorlás nélkül.
Az európai népi erők az akkori erőviszonyok között nem tudták megakadályozni Münchent. Ez arról győzte meg a kínai kormányt, hogy a maga demokratáinak nyújtott engedményeknek nincsen nemzetközi értékük. Arra a következtetésre kellett jutnia, hogy a nyugati hatalmak rokonszenvéhez is könnyebben jut el egy „harcos antikommunista” nevére szóló útlevéllel. Világos, hogy München után ezt kellett a legjobb spanyolfalnak tartania, amellyel el lehet leplezni minden haladó erő ellen indított belső hajszát. Mi több: a korabeli Európa egyenesen példákat is tárt a Kuomintang szeme elé. Olyan kormányok példáit, amelyek a maguk feltételei és fogalmai szerint háborút viseltek ugyan egy fasiszta támadó ellen — ugyanakkor azonban nem adták fel a maguk reakciós belpolitikáját.
A Kínát akkoriban elárasztó náci diplomaták és újságírók csak olajat öntöttek erre a tűzre. Idejüket azzal töltötték, hogy felkeresték azokat a Kuomintang-vezetőket, katonákat és rendőrtisztviselőket, akik Németországban nevelkedtek. Azt sugdosták a fülükbe, hogy ha a Wehrmacht végzett Angliával és Franciaországgal, akkor majd eltiporja a Szovjetuniót, végül pedig még Japánt is ripityára vágja. Közben ilymódon arra bátorították a Kuomintangot, hogy rúgja fel a belső fegyverszünetet — és ezzel a legközvetlenebb módon segítették Japánt. A kínai reakciósok, akiknek ostoba fejét az a vágy töltötte be, hogy feltartsák a japánokat anélkül, hogy a maguk népének bármit is nyújtanának — mindezt a badarságot vonzónak és ésszerűnek találták. Ha fej, mi nyerünk — ha írás, te veszítsz, — hajtogatták. Bármelyik oldalra dől is az európai óriás-küzdelem — abból nem lehet baj, ha a saját haladó embereinkre vadászunk.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!