Írta: V. I. Lenin

A munkásállam és a párthét

A moszkvai párthét a Szovjethatalom nehéz napjaiban zajlott le. A földbirtokosok, a kapitalisták és barátaik, Gyenyikin sikerein felbuzdulva, kétségbeesett energiával fokozzák összeesküvő munkájukat, a burzsoázia még görcsösebb erőfeszítéssel igyekszik rémületet kelteni, minden eszközzel alá akarja ásni a Szovjethatalom szilárdságát. Az ingadozó, bizonytalan, öntudatlan nyárspolgárok s velük együtt az intellektuelek, az eszerek, a mensevikek — mint rendesen — még bizonytalanabbak lettek, és ők voltak az elsők, akiket sikerült is megijeszteniük a kapitalistáknak.

De úgy gondolom, jobb is, hogy a moszkvai párthét egybeesett ezekkel a nehéz percekkel, mert az ügynek így többet használ. Nem parádéra kell nekünk a párthét. Kirakat-párttagokra ingyen sincs szükségünk. A mi pártunk, a forradalmi munkásosztály pártja, az egyetlen olyan kormánypárt a világon, amelynek nem az a legfőbb gondja, hogy a taglétszámát növelje, hanem az, hogy a tagság minőségét javítsa, hogy a pártot megtisztítsa a „befurakodóktól”. Már többször átregisztráltuk a párt tagjait, hogy kiűzzük ezeket a „befurakodókat”, hogy csak az öntudatos és a kommunizmus iránt őszinte odaadással viseltető tagokat hagyjuk meg a pártban. Felhasználtuk a frontra való mozgósítást, felhasználtuk a kommunista szombatokat, hogy megtisztítsuk a pártot azoktól, akik csak a kormányzó párt tagságával járó előnyöket akarják „élvezni”, akik nem akarják viselni a kommunizmus javára végzett önfeláldozó munka terheit.

És most, amikor fokozott mértékben folyik a mozgósítás a frontra, a párthétnek az az előnye, hogy nem csábítja azokat, akik be akarnak furakodni a pártba. Csak az egyszerű munkásokat és szegényparasztokat, a dolgozó parasztokat hívjuk nagy számban a pártba, nem pedig a spekuláns parasztokat. Ezeknek az egyszerű tagoknak a pártba való felvétellel nem ígérünk és nem adunk semmilyen előnyt. Ellenkezőleg, a párt tagjaira ma a szokottnál nehezebb és veszélyesebb munka hárul.

Annál jobb. Csak a kommunizmus őszinte hívei, csak a munkásállam lelkiismeretes és odaadó hívei, csak a becsületes dolgozók, csak a kapitalizmus idején elnyomott tömegek igazi képviselői jönnek majd a pártba.

Csakis ilyen párttagokra van szükségünk.

Nem reklám, hanem komoly munka céljából van szükségünk új párttagokra. Ezért hívjuk őket a pártba. A dolgozók előtt szélesre tárjuk a párt kapuit.

A Szovjethatalom a dolgozók hatalma, amely a tőke igájának teljes megdöntéséért harcol. Erre a harcra a városok és gyári központok munkásosztálya kelt fel elsőnek. Ez a munkásosztály vívta ki az első győzelmet és meghódította az államhatalmat.

A munkásosztály magához fűzi a parasztok többségét. Mert csak a kupeckedő, a spekuláns paraszt húz a tőkéhez, a burzsoáziához, de nem a dolgozó paraszt.

A legfejlettebb, legöntudatosabb munkások, Petrográd munkásai adták a legtöbb embert Oroszország kormányzására. Mi azonban tudjuk, hogy az egyszerű munkások és parasztok között nagyon sokan vannak, akik odaadóan szolgálják a dolgozó tömegek érdekeit és vezető munkára alkalmasak. Köztük igen sok a szervező és adminisztráló tehetség. A kapitalizmus elzárta előttük az utat. Mi azonban mindenképpen segítjük és segítenünk is kell őket, hogy előrejussanak és hozzáfogjanak a szocializmus építésének munkájához. Nem könnyű megtalálni ezeket az új, szerény, névtelen tehetségeket. Nem könnyű bevonni az állami munkába ezeket az egyszerű munkásokat és parasztokat, akiket a földesurak és a kapitalisták évszázadokon keresztül elnyomtak és megfélemlítettek.

De éppen ez a nehéz munka az, amit el kell végeznünk, feltétlenül el kell végeznünk, hogy a munkásosztályból, a dolgozó parasztságból, mélyebbről merítsünk új erőket.

Lépjetek be a pártba, elvtársak, pártonkívüli munkások és dolgozó parasztok! Nem ígérünk nektek ezért előnyöket, nehéz munkára, az államépítés munkájára hívunk benneteket. Ha a kommunizmus őszinte hívei vagytok, fogjatok bátrabban a munkához, ne féljetek attól, hogy új és nehéz ez a munka, ne zavarjon benneteket az a régi előítélet, hogy állítólag csak az tud megbirkózni ezzel a munkával, akinek hivatalos képesítése van. Ez nem igaz. A szocializmus építésének munkáját mind nagyobb számban vezethetik és kell is, hogy vezessék egyszerű munkások és dolgozó parasztok.

A dolgozók tömegei velünk vannak. Ez a mi erőnk. Ez a világkommunizmus legyőzhetetlenségének forrása. Minél több új dolgozót a pártba a tömegből, hogy önállóan vegyenek részt az új élet építésében — ezzel a módszerrel küzdünk minden nehézség ellen, ez a mi győzelmünk útja.

1919. X. 11.

N. Lenin

Megjelent: „Pravda” 228- sz.
1919. október 12.

Lenin Művei. 30. köt. 48—50. old.

(idézet: – Lenin Válogatott Művei 2. kötet – című könyvből)

A vöröskatona elvtársakhoz

Elvtársak! Vöröskatonák! A cári tábornokok — Jugyenyics északon, Gyenyikin délen — mégegyszer megfeszítik erejüket, hogy legyőzzék a Szovjethatalmat, hogy visszaállítsák a cár, a földbirtokosok és kapitalisták uralmát.

Tudjuk, hogyan végződött Kolcsak hasonló kísérlete. Kolcsak nem sokáig tudta félrevezetni az uráli munkásokat és a szibériai parasztokat. Amikor az uráli munkások és szibériai parasztok észrevették a csalást és saját bőrükön érezték a tisztek, a földesúri és kapitalista csemeték véget nem érő erőszakoskodásait, a botozást, a fosztogatást — segítettek Vörös Hadseregünknek, hogy leverje Kolcsakot. Az orenburgi kozákok egyenesen a Szovjethatalomhoz pártoltak.

Ezért szilárd a hitünk, hogy legyőzzük Jugyenyicset és Gyenyikint. A cári és földbirtokosi uralmat nem sikerül visszaállítaniok. Soha! Gyenyikin hátában már lázadoznak a parasztok. A Kaukázusban magasra csapott a Gyenyikin elleni felkelés lángja. Zúgolódnak és elégedetlenkednek a kubáni kozákok, akik nem jó szemmel nézik Gyenyikinnek a földbirtokosok és az angolok érdekében elkövetett erőszakoskodásait és rablásait.

Legyetek szilárdak, vöröskatona elvtársak! A munkások és parasztok egyre tömörebben, egyre tudatosabban, egyre határozottabban kelnek a Szovjethatalom védelmére.

Előre elvtársak, vöröskatonák! Harcra a munkás- és paraszthatalomért, a földbirtokosok ellen, a cári tábornokok ellen! Mienk a győzelem!

1919. X. 19.

N. Lenin

Megjelent 1919-ben.

Lenin Művei, 30. köt. 55. old.

(idézet: – Lenin Válogatott Művei 2. kötet – című könyvből)

SaLa