Ahogy arról korábban már a Napi.hu is írt, az idei év elején több évnyi tetszhalott állapotból ébredtek fel az érdekképviseletek: sorozatosak voltak a sztrájkok a magyar cégeknél és a szakszervezetek sok esetben érdemi béremelést vívtak ki a dolgozóknak. A sikerük hátterében az állt, hogy a magyar mukaerőpiacon egyre fojtogatóbb lett a dolgozóhiány, ami miatt a vállalatoknak egymással is versenyezniük kellett a jobb feltételek biztosítására.

Bár még most is feszes az álláspiac, de – ahogy arra a Portfolio.hu elemzésében rámutat – már egyre kevesebb szektorban erős a kereslet. Ennek a portál szerint három oka van:

• a kereslet csökkenésére, illetve a gazdasági növekedés lassulására számítanak (amire egyre több jel utal, hiszen a német gazdaság gondban van, a külső kereslet gyenge) vagy
• az automatizálási folyamatok elkezdtek beérni, és így kevesebb élőmunkára van szükségük,
• illetve az is igaz, hogy egyre több munkavállaló jön a magyar versenyszférába külföldről.

Elég biztos, hogy a három folyamat egyszerre zajlik a gazdaságban: az a munkaügyi adatokból látszik, hogy 50 ezer fölé emelkedett már az ukránoknak és más gazdasági bevándorlóknak kiadott munkavállalási engedélyek száma, a befektetési statisztikákból az is látszik, hogy bőven költöttek robotizációra a hazai termelővállalatok, a külföldi országok lassulása és a keresletcsökkenés pedig statisztikai adatokkal igazolhatók.

Viszont ez a hármas éppen véget vet a magyar dolgozók aranykorának, mivel az olcsóbb külföldi munkaerő, valamint a robotok miatt leértékelődött a munkavállalók szerepe a termelésben. Ahogy a német gazdaság recesszióba hajló mutatói miatti keresletcsökkenés a termelés visszavágásához vezethet. Így pedig az elmúlt évek magas bérdinamikája még jövőre kitarthat ugyan, de biztosan lassulni fog, később pedig közelebb kerülhet a nullához.                                                                                            (napi.hu)

A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!

Bal-Rad komm: Hát a „magyar dolgozók aranykora” állításból csak a magyar dolgozók az igaz, a többi más mind az éppen aktuális qrmányvetítők által nyomott mesefilm kategória. Döbrögisztán „aljanépe” minden tekintetben a jövő vesztese, még a dolgok szerencsés alakulása esetén is.

Nincs ország, nincs saját gazdaság. Ennélfogva a jövő kihívásaira sincs felkészülve. A közoktatás királyimádatra idomít, a „szakképzés” legfeljebb sofőröket és targoncavezetőket gyártva – helyben jár. A gyarmatosítók automatizált – robotizált üzemei csak ezeket igénylik, és RENGETEG ENERGIÁT! A NER – elit a népből kiképzi az anyagmozgatókat, és uralja – még egy darabig – az energiapiacot! (De mi lesz akkor, ha a germánok csövén jön csak az energia?)

Döbrögisztán egy úttesten heverő legyengült kóbor kutya csupán, amely látja ugyan hogy dübörög feléje a kamion, de föltápászkodni sincs ereje!

A krach pedig be fog ütni! Mi pedig majd ujjal mutogatva ordítozunk egymásra, a másikat okolva minden bajunkért!

PEDIG MI VAGYUNK MINDEN BAJAINK OKOZÓI! DE NEM IS LENNÉNK MAGYAROK, HA EZT BELÁTNÁNK!