“A kínai kommunista párt rövid története” bővebben

"/>

A kínai kommunista párt rövid története

A kínai kommunista párt rövid története – 15. rész
A Kínai Kommunista Párt a Japán imperialista agresszió elleni háború időszakában

(idézet: A kínai kommunista párt rövid története című könyvből)

2. A Kínai Kommunista Párt harca a japánellenes támaszpontok megerősítéséért és a japán imperialista agresszió elleni háború legsúlyosabb időszakában felmerült nehézségek leküzdéséért

A nemzetközi helyzet és Kína belső helyzete az 1941 — 1942-es években; a hadsereg és a felszabadított körzetek lakossága előtt felmerült nagy nehézségek
1941-ben a fasiszta Németország hitszegő módon megtámadta a Szovjetuniót, és elfoglalta területének egy részét. A szovjet nép, kommunista pártjának vezetésével, egy emberként kelt harcra, hogy megvédelmezze szocialista hazáját és megszabadítsa az emberiséget a fasiszta pestistől. Megkezdődött a Nagy Honvédő Háború. A Szovjetunió népei a fasizmus ellen világszerte meginduló harc élére állottak. Ugyancsak 1941-ben a japán imperializmus — a fasiszta Németország cinkosa, a Csendes-óceán térségében is kirobbantotta a háborút, s megkaparintotta Anglia, az Egyesült Államok és más országok sok gyarmatát. Anglia és az Egyesült Államok — érdekeik védelmében — nemzetközi antifasiszta egységfrontot hoztak létre a Szovjetunióval. Ehhez az egységfronthoz Kína és sok más ország is csatlakozott. Példátlan méretű világháború kezdődött a Németország vezette agresszív fasiszta tábor és az antifasiszta tábor között, amelynek élén a Szovjetunió állt.

A japán intervenciósok — a csendes-óceáni hadszíntéren folytatott hadműveleteik hátországi támaszpontjainak megvédése érdekében — 1941-ben Kínában tartózkodó csapataik 75%-át a felszabadított körzetek ellen vetették be, és áttértek az úgynevezett totális háborúra. Az ellenség katonai, politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt még ádázabb harcot folytatott és még nagyobb arányú kémtevékenységet fejtett ki. Gyakran indított büntető-expedíciókat, s ilyenkor egyetlen közepes erejű szabad körzet ellen egyszerre 100 000 katonát is bevetett. Egy-egy ilyen hadjárat gyakran három-négy hónapig is eltartott. A japán hadvezetőség ebben az időben a „vasfallal való körülzárás”, „hajtóvadászat és szakadatlanul lesújtó villámgyors csapások”, „a terep teljes átfésülése”, „megsemmisítő tisztogatás” és „holt zónák létesítése” néven ismert taktikát alkalmazta. A büntető hadműveletek idején a „három teljesség” politikáját alkalmazták: „mindent teljesen porrá égetni”, „az utolsó emberig teljesen kiirtani”, „teljesen kifosztani, az utolsó szeget is elvinni”. Arra törekedtek, hogy lakatlan zónákat hozzanak létre, s ily módon megfosszák a népi hadsereget a létezés minden feltételétől.

Miközben a hadsereg és a felszabadított körzetek lakossága bátran vívta súlyos harcait a japán területrablók ellen, a reakciós kuomintangista klikk továbbra is kitért a hadműveletek elől, a közömbös szemlélő passzív álláspontjára helyezkedett, sőt tevékenyen együttműködött a japán csapatokkal, s egyre újabb támadásokat indított a felszabadított körzetek ellen. A reakciós kuomintangista klikk több százezer főnyi hadsereget vetett be ezeknek a körzeteknek a körülzárására és blokád alatt tartására (a kuomintangista csapatok létszáma 1945-ig több mint 900 000 főre emelkedett), s kiéheztetéssel próbálta megadásra kényszeríteni a népi hadsereget és a szabad körzetek lakosságát. A kuomintangista klikk ezzel egyidejűleg titokban azt a parancsot adta saját csapatainak, hogy tegyék le a fegyvert a japánok előtt, és csatlakozzanak a japán agresszorok szekerét toló áruló hadvezérek seregeihez; így ezeknek a felszabadított körzetek ellen támadó seregeknek létszáma 1940-től 1942-ig 220 000-ről 550 000-re nőtt.

A japán területrablók és a reakciós kuomintangista klikk heves támadásainak és blokádjának időszakában Észak-Kína különböző vidékeit súlyos természeti csapások érték. A hadsereg és a nép éhezett, sokszor csak gyökereken és faháncson élt. Mindeme körülmények következtében a párt 1941—1942-ben nagy nehézségekkel került szembe. A 8. hadsereg létszáma 1940-től 1942-ig 400 000-ről valamivel több mint 300 000-re csökkent. A szabad területek és a partizánkörzetek lakosságának száma is csökkent — több mint 100 millióról 50 millióra. A szabad körzeteknek hihetetlen gazdasági és pénzügyi nehézségekkel kellett megküzdeni. „Odáig jutottunk — írta Mao Ce-tung —, hogy jóformán nem volt már ruhánk, zsírunk, papírunk, zöldségfélénk; harcosainknak nem volt lábbelijük, munkatársainknak nem volt télen takarójuk.”17
17 Mao Ce-tung. Válogatott művei. 4. köt. 216. old.

A munkastílus megjavításáért és a termelés növeléséért indított mozgalom
Hogyan lehetett leküzdeni ezeket a nehézségeket? A párt úgy határozott, hogy a két döntő láncszemet ragadja meg: az egyik a párttagok és a káderek ideológiájának kérdése, vagyis a munkastílus megjavításáért indított mozgalom, a másik az anyagi nehézségek leküzdésének kérdése, vagyis a termelés növeléséért indított mozgalom volt.

„Pártunk irányvonala helyes — ebben a tekintetben nálunk minden rendben van — mondotta Mao Ce-tung ebben az időben. — Pártunk munkájában is vannak eredmények. A pártnak több százezer tagja van, akik a nép élén állnak az ellenséggel folytatott hihetetlenül nehéz harcban.”18
18 Ugyanott, 63—64. old.

Ebben az időben azonban a párton belül még mindig akadtak különféle helytelen nézetek és munkamódszerek, amelyek a múltból, különösen a párt történetének abból az időszakából maradtak vissza, amelyben a harmadik „baloldali” elhajló irányvonal uralkodott. A pártmunkában ezek a hibás nézetek és munkamódszerek szubjektívizmusban, szektásságban és sematizmusban jutottak kifejezésre. A hibás nézeteknek és a helytelen munkastílusnak ez a három fő formája már a második forradalmi polgárháború időszakában is sokat ártott, s többek között azzal a következménnyel járt, hogy a japán agresszió elleni háború idején több körzetben és egyes munkaterületeken jobboldali elhajló hibákat követtek el. A KKP Központi Bizottsága Politikai Irodájának 1935-ben Cunjiban megtartott kibővített értekezletén és a KKP Központi Bizottságának 1938-ban megtartott 6. plénumán a jobboldali elhajló hibák ellen vívott harc eredményes volt. A helytelen nézetek és az éppoly helytelen munkastílus következtében politikai, katonai és szervezeti téren kialakult opportunista irányvonal helyébe helyes irányvonal lépett. Az opportunista nézetek ideológiai gyökereit azonban nem sikerült teljesen kiirtani, úgyhogy ezután is akadályozták a párt politikai, eszmei és szervezeti egységének még szorosabbra fűzését és a párt fő irányvonalának következetes érvényesítését. A párt addig, amíg ezeket a helytelen nézeteket és ezt a helytelen munkastílust nem küzdötte le, nem haladhatott megállás nélkül előre, nem vezethette eredményesen a népet a súlyos nehézségek leküzdéséért vívott harcban.

Mao Ce-tung elvtárs ezzel kapcsolatban 1941-ben közzétette „Szervezzük át oktatásunkat” című művét, 1942-ben pedig még két munkáját: „A pártmunka helyes stílusáért” és „A pártsablon ellen” címmel.

Mao Ce-tung elvtárs mindenekelőtt a marxizmus—leninizmussal teljesen ellentétes, s a párton belül akkoriban elterjedt szubjektív nézeteket és munkastílust leplezte le. Megállapította, hogy a szubjektívizmusnak két formája van. Az egyik a dogmatizmus, amelyre az jellemző, hogy nem a valóságból indul ki, hanem könyvekből. A dogmatikusok „a marxista—leninista irodalomból kiragadott egyes formulákat csodaszernek tekintik, s azt hiszik elég ezt a gyógyírt megszerezni, hogy minden fáradság nélkül meggyógyítsanak minden betegséget”19, de azt az orvosságot, amelyre valóban szükség volna, nem ismerik, s nem vizsgálják, hogy megfelelnek-e ezek a formulák a tényleges kínai helyzetnek.
19 Ugyanott, 78. old.

A szubjektívizmus másik formája — az empirizmus. Erre az jellemző, hogy kizárólag a szűkkörű tapasztalatból indul ki; a részleges tapasztalatot mindenütt alkalmazható általános igazságnak minősíti, lebecsüli a marxista—leninista elméletet. Noha a dogmatikusok és az empirikusok kiindulópontja különböző, gondolkodási módszereik azonosak: ezek is, amazok is elszakítják az elméletet a gyakorlattól, egy-egy könyvből vett formulát vagy részleges tapasztalatot általános igazsággá tesznek meg — ahelyett, hogy minden szempontból figyelembe vennék az objektív, tényleges helyzetet. Ezért az empirizmus is, a dogmatizmus is szubjektív elmélet, amelynek semmi köze a marxizmus—leninizmushoz. A marxizmus—leninizmus álláspontja ugyanis az, hogy az elméletet egybe kell kapcsolni a gyakorlattal. A marxisták nem bízzák magukat szubjektív elképzelésekre, nem érik be egy-egy könyvből vett formulával, nem elégszenek meg az egyoldalú tapasztalattal, hanem a marxizmus—leninizmus alapelveiből kiindulva, a marxizmus—leninizmus módszerét alkalmazva, komolyan tanulmányozzák Kína történelmét, gazdasági és politikai viszonyait, kultúráját és hadügyeit, s kimerítő adatok alapján konkrétan elemeznek minden egyes kérdést, majd levonják a megfelelő elméleti következtetéseket, s ezeket a kínai forradalom gyakorlati vezetésére alkalmazva, a gyakorlatban ellenőrzik helyességüket.

Miképpen lehetett úgy átnevelni a dogmatikusokat és az empirikusokat, hogy az elmélet és a gyakorlat egybekapcsolásának marxista—leninista álláspontjára helyezkedjenek? Mao Ce-tung megállapítása szerint „amikor a szubjektivizmus ellen harcolunk, a két említett kategóriához tartozó emberek fejlődését úgy kell irányítanunk, hogy elsajátítsák azt, aminek híján vannak, hogy az említett kategóriákhoz tartozó emberek közt elmosódjék a határvonal. Azoknak, akiknek könyvszagú ismereteik vannak, a gyakorlat tekintetében kell fejlődniük, mert csak akkor lesznek képesek arra, hogy ne rekedjenek meg a könyvekből merített ismereteknél, és csak akkor tudják elkerülni a dogmatikus jellegű hibákat. Azoknak viszont, akiknek gyakorlati tapasztalataik vannak, elméleti tanulmányokat kell folytatniuk, el kell merülniük a könyvek tanulmányozásában, mert csak akkor tudják majd tapasztalataikat rendszerbe foglalni, összegezni és elméletileg általánosítani, csak akkor nem fogják tévesen egyetemes igazságnak vélni saját szűkkörű tapasztalataikat, és csak akkor kerülhetik el az empirikus jellegű hibákat.”20
20 Mao Ce-tung. Válogatott művei. 4. köt. 75 — 76. old.

Mao Ce-tung elvtárs a szektásságról, a szervezeti téren megnyilvánuló szubjektivizmus egyik formájáról is lerántotta a leplet. Abban az időben egyes elvtársak csupán korlátozott, szűk szempontokra voltak tekintettel, s figyelmen kívül hagyták az egészet, az egész párt érdekeit, s ezért a párton belül és a párton kívül egyaránt különféle szektás hibákat követtek el. Mao Ce-tung megbírálta ezeket a hibákat. „A párttagokkal szemben megnyilvánuló szektás tendenciák — mondotta — eltaszítják tőlünk saját elvtársainkat, és megbontják a párt egységét és egybeforrottságát. A nem-kommunistákkal szemben megnyilvánuló szektás tendenciák eltaszítják tőlünk a pártonkívülieket, és gátolnak bennünket abban, hogy egész népünket a párt köré tömörítsük.”21
21 Ugyanott, 79-80. old.

Mao Ce-tung különösen nagy nyomatékkal hangsúlyozta, hogy ha le akarjuk küzdeni ezeket a párton belül jelentkező hibás tendenciákat, szigorúan tartanunk kell magunkat a demokratikus centralizmus elvéhez, vagyis ahhoz, hogy a kisebbséget alá kell rendelni a többségnek, az alsóbb szerveket a felsőbbeknek, a részt az egésznek, valamennyi pártszervezetet a Központi Bizottságnak. „Minden párttag tevékenységét, az egész munkát, minden megmozdulást és minden akciót alá kell rendelni az egész párt közös érdekeinek. Semmiképpen sem engedhető meg ennek az elvnek a megszegése.”22
22 Ugyanott, 80-81. old.

Ami pedig a párt és a tömegek viszonyát illeti, mondotta Mao Ce-tung, „Elvtársainknak meg kell érteniük azt az igazságot, hogy a kommunisták mindig kevesebben lesznek, mint a nem-kommunisták … Kötelességünk együttműködni mindenkivel, aki együtt akar és együtt tud működni velünk, nincs semmiféle jogunk eltaszítani őket magunktól.”23
23 Ugyanott, 88. old.

Mao Ce-tung a kínai forradalom konkrét sajátosságaiból kiindulva meghatározta, hogy milyen legyen a viszony a felszabadított körzetekbe kívülről érkező funkcionáriusok és a helyi káderek, a hadseregben dolgozó funkcionáriusok és a helyi szervezetek funkcionáriusai, az új és a régi káderek, az egyes katonai egységek, valamint az egyes körzetek és a különféle szervezetek között.

Mao Ce-tung elvtárs a továbbiak során megbélyegezte a szubjektivizmus és a szektásság olyan megnyilvánulásait, mint a pártirodalomban fellelhető üres sémák, amelyeket a szubjektivisták és a szektások propagandájuk eszközeivé változtatnak. Mao Ce-tung egyenesen bűnnek nevezte azt, ha a pártéletben merev sablonokat alkalmaznak. „A sablonok egyáltalán nem segítik elő a forradalmi szellem megnyilvánulását — mondotta —, sőt ellenkezőleg, nagyon könnyen tönkretehetik azt. A forradalmi szellem erősítése érdekében el kell vetnünk a sablonokat, s eleven, friss és erőteljes marxista—leninista stílust kell használnunk a pártirodalomban.”24
24 Ugyanott, 116. old.

A hibáknak ez a három formája — a szubjektivizmus, a szektásság és sablonok alkalmazása — korántsem volt véletlen jelenség: mindegyiknek mélyre nyúló történelmi gyökerei voltak, mindegyiknek megvolt a maga társadalmi alapja. Mao Ce-tung megállapította, hogy a szubjektivizmus, a szektásság és a sablonok alkalmazása ellenkezik a marxizmus szellemével: „a proletariátusnak nincs rájuk szüksége — csak a kizsákmányoló osztályoknak kellenek. Pártunkban ezek a kispolgári ideológia tükröződései. Kína olyan ország, amelyben a kispolgárság rendkívül nagy létszámú, és pártunkat ez az óriási társadalmi réteg veszi körül. Ráadásul pártunknak igen sok tagja maga is a kispolgárságból került ki, és mindegyikük több-kevesebb kispolgári szokást és csökevényt hozott magával a pártba. Ha nem szorítjuk megszabott keretek közé a kispolgárság forradalmi elemeire jellemző forrófejűséget, ha nem küszöböljük ki a rájuk jellemző egyoldalúságot, ez nagyon könnyen szubjektivizmusra, szektásságra vezethet, amelyeknek sajátos megnyilvánulási formái a tengeren túli, illetve a pártirodalmi sablonok.”25
25 Mao Ce-tung. Válogatott művei. 4. köt. 102. old.

Mivel a kínai forradalom történelmi körülményeinél fogva a Kínai Kommunista Párt igen sok tagja a kispolgárság soraiból került ki, és sok párttag kisebb-nagyobb mértékben szubjektivista és szektás hibákat követett el, a pártmunkában sablonos módszereket alkalmazott, a pártnak szigorúnak, de egyben körültekintőnek kell lennie, amikor hozzáfog a hibák kijavításához, politikai, ideológiai és szervezeti egységének megszilárdításához. Semmi esetre sem szabad ezt a feladatot félvállról venni, elhanyagolni vagy elhamarkodottan egy csapással való megoldására törekedni. Mao Ce-tung elvtárs az említett körülményeket figyelembe véve, már korábban, a második forradalmi polgárháború idején, „A pártban megnyilvánuló hibás nézetek kiirtásáról” című munkájában és más írásaiban elemezte a hibás nézetek forrásait és megnyilvánulási formáit, s megjelölte kijavításuk útját. 1942-ben a Központi Bizottság és Mao Ce-tung továbbfejlesztette „A pártban megnyilvánuló hibás nézetek kiirtásáról” című munkában és más pártdokumentumokban kifejtett tételeket, s pártunk sajátos adottságainak megfelelő mozgalmat indított a párttagok marxista—leninista szellemi átnevelése érdekében, vagyis elindította a munkastílus megjavításáért folyó mozgalmat. Ennek a mozgalomnak konkrét tartalma a következő volt: „Harcoljunk a szubjektívizmus ellen, hogy megjavítsuk a pártoktatás stílusát, harcoljunk a szektásság ellen, hogy megjavítsuk a pártmunka stílusát, harcoljunk a sablonok ellen, hogy megjavítsuk a pártirodalom stílusát …”26
26 Ugyanott, 65. old.

1942-ben, a Központi Bizottság és Mao Ce-tung irányításával a pártban megindult a munkastílus megjavításáért folyó mozgalom. Ez a mozgalom a következő alapvető célokat tűzte ki: „Először »kutassuk a múltat, hogy okuljunk belőle«, és másodszor: »gyógyítsunk, hogy megmentsük a beteget«. Okvetlenül tárjuk fel, személyekre való tekintet nélkül, a korábban elkövetett hibákat, tudományosan elelemezzünk és bíráljunk a múltban előfordult minden negatívumot, hogy a jövőben körültekintőbben járjunk el, jobban dolgozzunk — ez az értelme annak, hogy »kutassuk a múltat, hogy okuljunk belőle«. Amikor feltárjuk a hibákat és elítéljük a fogyatékosságokat, célunk ugyanaz, mint az orvosé, amikor beteget gyógyít — vagyis megmenteni a beteget, nem pedig halálra gyógyítani. Egy ember vakbélgyulladást kapott, az orvos eltávolította a vakbelet, és megmentette a beteg életét. Üdvözölni fogunk mindenkit, aki, miután hibát követett el, nem utasítja vissza a gyógyítást, és nem makacsolja meg magát hibájában, míg végül is gyógyíthatatlanná válik. Ha őszintén és becsületesen kijelenti, hogy meg akar gyógyulni, meg akar javulni, örülni fogunk ennek, és meggyógyítjuk, hogy jó párttag lehessen belőle. Nem tudjuk sikeresen megoldani ezt a feladatot, ha a pillanatnyi indulatnak engedve, kíméletlenül ostorozni fogjuk az illetőt. Ideológiai és politikai betegségek gyógyítása esetén nem szabad meggondolatlanul cselekednünk: az egyetlen helyes és hatékony gyógymód ez: »gyógyítsunk, hogy megmentsük a beteget«.27
27 Ugyanott, 91 — 92. old.

A Központi Bizottság és Mao Ce-tung elvtárs ezekkel a célkitűzésekkel összhangban megjelölte a munkastílus megjavításáért folyó mozgalom irányításának fő módszereit. Ezek a módszerek a következők: a pártdokumentumoknak és a marxizmus—leninizmus e kérdésekre vonatkozó más dokumentumainak összegyűjtése, a mindeme anyagok széleskörű tanulmányozására és megvitatására irányuló szervező munka megindítása, a párton belüli demokrácia fejlesztése, az említett dokumentumok szellemével összhangban álló kritika és önkritika messzemenő kifejlesztése, a párttörténet tanulmányozása és a párttagok által elkövetett hibák megvilágítása, a hibák gyökereinek, lényegének és következményeinek konkrét elemzése, a kijavításukra irányuló intézkedések kidolgozása. A kommunisták a párt segítségével csak így tarthattak ki tudatosan az igazság mellett, csak így javíthatták ki a hibákat, és valósíthatták meg a két célt, hogy tudniillik „egyrészt … teljesen tisztázzuk pártunk történetének tanulságait és elkerüljük a hibák megismétlődését, másrészt … egységbe tömöríthessünk minden párttagot a közös munka érdekében”.28
28 Ugyanott, 321. old.

A munkastílus megjavításáért indított mozgalom megoldotta a pártunk számos káderénél a proletár és a nem-proletár (abban az időben főleg kispolgári) ideológia között fennálló ellentmondást, és sok olyan kispolgári származású párttagot, aki a japán területrablók elleni háború megindulása után lépett be a pártba, hozzásegített ahhoz, hogy megváltoztassa korábbi álláspontját és a proletariátus álláspontjára helyezkedjen. Ez a mozgalom megszüntette a szubjektívizmus, s különösen a dogmatizmus káros befolyását, amely hosszú időn keresztül éreztette hatását a pártban, aláásta a párton belül kialakult különféle opportunista hibák ideológiai gyökereit, és segítségére volt az egész pártnak abban, hogy még szilárdabban kövesse a marxizmus—leninizmus és a kínai forradalmi gyakorlat egybekapcsolásának irányvonalát. Ez a mozgalom jelentős mértékben emelte a kínai kommunisták elméleti színvonalát, s ennek következtében a pártnak a marxizmus—leninizmuson alapuló összeforrottsága szilárdabb lett, mint valaha is volt. Így ez a mozgalom az ahhoz szükséges ideológiai alapot is megteremtette, hogy a párt vezesse a népet a súlyos nehézségek leküzdéséért folyó harcban és a kínai népi forradalom győzelmének előkészítésében.

A párt a munkastílus megjavítására irányuló mozgalom elindításával és az ideológiai kérdések megoldásával egyidejűleg a hadsereg és a felszabadított körzetek lakossága előtt felmerült súlyos anyagi nehézségek leküzdésére is lépéseket tett.

A pártban a súlyos anyagi nehézségek leküzdésével, s a pénzügyi és anyagi problémák megoldásával kapcsolatban különféle téves elképzelések merültek fel. Sok elvtárs nem tudta, hogyan kell fejleszteni a gazdaságot, honnan lehet előteremteni a szükséges eszközöket, s úgy próbált megszabadulni a pénzügyi nehézségektől, hogy éppen azokat a kiadásokat csökkentette, amelyeket semmiképpen sem lett volna szabad csökkenteni. Más elvtársak megértették a gazdaság fejlesztésének szükségességét, de nem számoltak a felszabadított körzetek konkrét viszonyaival, s így különféle irreális tervekkel hozakodtak elő, például a nehézipar fejlesztését követelték stb. Egyes elvtársak figyelmen kívül hagyták a háború követelményeit, s egyre csak azt hajtogatták, hogy a kormánynak „humánusan kell kormányoznia”. Akadtak azonban olyanok is, akik nem gondoltak a nép nehézségeire, s csak a kormány és a hadsereg ügyeivel törődtek. A Mao Ce-tung elvtárs vezette Központi Bizottság elítélte ezeket a hibás nézeteket, s elvként szögezte le, hogy „a társadalmi és az egyéni érdekekről egyaránt gondoskodni kell”. Ezzel kapcsolatban „a katonai és a közigazgatási apparátus viszonyának rendezésére” irányuló politikát folytatott, egyszersmind pedig kiadta a „fejlesszük a gazdaságot, biztosítsuk az ellátást” jelszót, s a felszabadított körzetekben gazdasági és pénzügyi téren ez a jelszó szabta meg a munka fő irányát.

A „fejlesszük a gazdaságot, biztosítsuk az ellátást” jelszó abban az időben azt jelentette, hogy a katonai alakulatok, az intézmények, a tanintézetek és a néptömegek vezetése során mozgalmat kellett indítani a termelés növeléséért, az állami és a magángazdaság fejlesztéséért, mert csak úgy lehetett pénzbevételhez jutni, egyszersmind pedig biztosítani a hadsereg és a nép szükségleteinek kielégítését.

A „fejlesszük a gazdaságot, biztosítsuk az ellátást” irányvonal alapján a párt a felszabadított körzetekben kialakult helyzettel összhangban a termelés irányításának több konkrét elvét és módszerét dolgozta ki. Mivel a falvakban az emberi munkaerő erősen szét volt forgácsolódva, a párt úgy határozott, hogy a termelés és az ellátás terén a „centralizált vezetés és decentralizált igazgatás” irányelvét követi. Figyelembe véve, hogy a hadsereg és a lakosság elsősorban mezőgazdasági termékekben szenvedett komoly szükséget, s hogy ezeket a termékeket csak iparcikkek ellenében lehetett behozni, a párt elhatározta, hogy a termelés fejlesztéséért indított mozgalomban fő figyelmét elsősorban a mezőgazdasági termelésre fogja fordítani. Mivel abban az időben a föld nagy része még a földbirtokosok tulajdonában volt, s a termelőerők fejlesztése komoly akadályokba ütközött, a párt a szabad körzetekben mindenütt harcra mozgósította a tömegeket a haszonbér és a kölcsönkamat leszállításáért, hogy így növelje a parasztság termelési aktivitását.

A parasztok külön-külön gazdálkodó kistermelők, nincs elegendő munkaeszközük, s ami van, az is rendkívül kezdetleges. Ezért a párt felszólította a parasztokat, hogy alakítsanak az egyéni gazdaságok alapján működő önkéntes kölcsönös segítségnyújtási munkacsoportokat. A kölcsönös segítségnyújtási munkacsoportok megalakulása biztosította a munka termelékenységének emelkedését, s egyben a parasztok szocialista szellemű nevelését szolgálta.

Az ellenség nap nap után támadta a szabad körzeteket. Egyik-másik szabad körzet területén szüntelenül ádáz harcok folytak. Az elhúzódó háború jelentős anyagi eszközöket követelt, ugyanakkor azonban a parasztokat az egymást érő ellenséges támadások nyomorba döntötték, úgyhogy semmiképpen sem lehetett növelni a néptömegek máris súlyos terheit. A Kínai Kommunista Párt ebben a helyzetben azt tartotta legfontosabb feladatának, hogy a szabad körzetek egész lakosságát, katonai alakulatait, intézményeit, tanintézeteit stb. — összefogja, és egyetlen, hatalmas munkahadsereggé változtassa. A párt kiadta a felhívást, hogy mindenki, akár az ellenséggel harcol, akár hivatalban dolgozik, akár valamelyik tanintézetben tanul stb. — vegye ki részét a termelés növeléséből.

A szabad körzetekben hatalmas arányú mozgalom bontakozott ki a termelés fejlesztése érdekében. Sok katonai alakulat, intézmény és tanintézet számára lehetővé vált, hogy rátérjen a teljes vagy részleges önellátásra, s ezzel nemcsak saját anyagi helyzetén javított, hanem a lakosság terhein is könnyített, ami biztosította számára a nagy néptömegek támogatását. Megváltozott a felszabadított körzetek egész arculata: sok olyan helyen, ahol korábban ruházatban és élelmiszerben súlyos hiányt szenvedtek, sikerült leküzdeni a nehézségeket. Még az ellenség mögöttes területein is, azokban a körzetekben, ahol ádáz harcok folytak, sikerült valóra váltani a kommunista párt felhívását: „Saját erőnkből küzdjük le a nehézségeket!”

A munkaszerető és bátor hadsereg, a felszabadított körzetek lakosságával összefogva — a Kínai Kommunista Párt vezetésével — leküzdötte a japán intervenciósok és a reakciós kuomintangista klikk támadása és blokádja által előidézett óriási anyagi nehézségeket, és lerakta a kínai forradalom győzelmének anyagi alapját. Ugyanakkor a termelés fejlesztéséért indított hatalmas mozgalom során a párt sok gazdasági vezetőt képezett ki, s megszerezte a szabad körzetek — majd később az egész ország gazdasági építésének irányításához szükséges tapasztalatokat.

A munkastílus megjavításáért és a termelés növeléséért indított mozgalom a szabad körzetekben az egész forradalmi munkát magasabb színvonalra emelte
A munkastílus megjavításáért indított mozgalom a párttagság széles rétegei és a vezetők számára egyaránt lehetővé tette a legfontosabb ideológiai kérdések tisztázását, a termelés növeléséért indított mozgalom nyomán pedig lehetővé vált az anyagi nehézségek leküzdése. E két probléma megoldása megteremtette az alapot a többi harci feladat teljesítéséhez. Emelkedett a káderek ideológiai színvonala, lehetővé vált, hogy még eredményesebben és következetesebben érvényesüljön a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának helyes irányvonala. A csapatok megerősödtek, tapasztaltabbakká váltak, harcképességük jelentékeny mértékben fokozódott. A szabad körzetek lakossága élelmiszerben és ruházatban nem szenvedett már olyan nagy hiányt. Harci elszántsága még jobban megnövekedett, még bizonyosabb volt a győzelemben.

E két mozgalom nyomán a felszabadított körzetekben megkezdték a hatalmi szervek kiépítését, számos tömeg-kampányt folytattak le, s katonai, politikai, gazdasági és kulturális téren különböző intézkedéseket valósítottak meg. Aránylag gyorsan sikerült leküzdeni egyes, a reakciós kuomintangista klikk kommunistaellenes kampánya és pártunk önvédelmi harca során előfordult „baloldali” elhajlásokat. Ilyen volt például a pártonkívüliekkel való összefogás elhanyagolása, a hatalmi szervek kiépítésénél a „háromharmados” rendszer megvalósításától való vonakodás stb.

A párttagok ideológiai színvonalának emelkedése és a különböző területeken kifejtett aktív munka eredményesebbé tette a szabad körzetek harcát. A győzelem kivívása érdekében az új körülmények között a felszabadított körzetekben jelentősen növelték a partizánosztagok és a népi fegyveres erők létszámát, s ezek az alakulatok nemcsak harcokban vettek részt, hanem különböző termékek előállításával is foglalkoztak.

A népi hadsereg alakulatai a helyi partizánosztagokkal és a népfelkelőkkel vállvetve küzdöttek s az ellenség irtóhadjáratai során mesteri taktikát alkalmazva, egyik csapást a másik után mérték az ellenséges csapatokra. Az ellenség mögöttes területén az egész népet átfogó partizánháború bontakozott ki. Az ellenség, amelyet a népi fegyveres erők minden oldalról támadtak, sem éjjel, sem nappal nem talált nyugtot. Ha egy-egy falu átmenetileg az ellenség kezére jutott, csak lakatlan házakat meg kopár mezőket talált. A faluban sem élelmet, sem vizet nem tudott magának szerezni.

Ebben az időben a mi csapataink gyakran alkalmazták „az ellenség támad — mi visszavonulunk” taktikát. Mélyen benyomultak az ellenség háta mögé, és onnan csaptak le rá. Az ellenség nem tudott az egyidejűleg két irányból indított támadással szemben védekezni, és soraiban pánik tört ki, zűrzavar támadt. Amikor azután a szabad körzetekbe mélyen benyomuló ellenség az éhségtől és fáradtságtól kezdett kimerülni, s helyzete kilátástalanná vált, hadseregünk fő erői váratlanul lecsaptak rá, és felmorzsolták. Így végződtek az ellenség hírhedt „irtóhadjáratai”.

A párt később kisebb fegyveres munkásbrigádokat is alakított, amelyek mélyen az ellenség mögöttes területén tevékenykedtek. A fegyveres munkásbrigádok harci szervezetek voltak, amelyek egyaránt fejtettek ki katonai, politikai, gazdasági és kulturális tevékenységet. A brigádok minden egyes tagja nemcsak katona, hanem agitátor és szervező is volt. Ezeknek a brigádoknak a harcosai, a tömegekkel szorosan összeforrva és rájuk támaszkodva, csoportosan vagy külön-külön behatoltak a megszállt körzetekbe, harcra keltek az ellenséggel, éjjel-nappal nyugtalanították, s mindig ott bukkantak fel, ahol az ellenség a legkevésbé várta. Ezeknek a brigádoknak a harci akciói, propagandamunkája, nyílt és titkos harci módszerei gyengítették a japánok és szekértolóik seregeinek harci szellemét, bomlasztották az ellenség szervezeteit, és erősítették a népnek a győzelembe vetett hitét. Ha lehetőségük nyílt arra, hogy valahol viszonylag hosszabb időn át dolgozzanak, akkor mindig megnyerték a lakosság tömegeinek támogatását, szilárdan megvetették a lábukat az ellenség által megszállt falvakban, s megteremtették a szabad körzetek visszaállításához, illetve kiszélesítéséhez szükséges feltételeket.

A japán területrablók elleni háborúnak ezekben a legsúlyosabb éveiben (1941—1942-ben) a párt fáradhatatlanul szervezte a tömegeket a nehézségek leküzdésére. S ha elő is fordult, hogy a szabad körzetek területe átmenetileg kisebb lett, belső helyzetük megszilárdult. Az is előfordult, hogy a népi hadsereg létszáma csökkent, harcképessége azonban jelentős mértékben fokozódott, és ragyogó sikereket ért el. A japán imperialista agresszió elleni háború ötödik éve folyamán (1941 júniusától 1942 májusáig) a 8. hadsereg és az Új 4. Hadsereg a japánok és szekértolóik seregeinek több mint 140 000 katonáját és tisztjét semmisítette meg.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Social Media Auto Publish Powered By : XYZScripts.com