Írta: V. I. Lenin

Dekrétum a bankok államosításának életbeléptetéséről és az ezzel kapcsolatban szükséges intézkedésekről. Tervezet

A közellátás válságos helyzete, a fenyegető éhínség, amelyet a spekuláció, a tőkések és a hivatalnokok szabotálása, valamint az általános gazdasági bomlás idézett elő, rendkívüli forradalmi intézkedéseket tesz szükségessé az e baj elleni harc érdekében.

Abból a célból, hogy az állam minden polgára, elsősorban pedig valamennyi dolgozó osztály, Munkás-, Katona és Parasztküldöttjeik Szovjetjei vezetésével, haladéktalanul és minden irányban, semmitől vissza nem riadva és a legforradalmibb módon cselekedve, hozzáfoghasson ehhez a harchoz és az ország gazdasági életének rendes kerékvágásba hozásához, elrendeljük a következőket:

Dekrétum a bankok államosításának életbeléptetéséről és az ezzel kapcsolatban szükséges intézkedésekről. Tervezet

1. Minden részvénytársasági vállalatot az állam tulajdonának nyilvánítunk.

2. A részvénytársaságok igazgatósági tagjai és igazgatói, valamint mindazok a részvényesek, akik a gazdag osztályokhoz tartoznak (vagyis 5 000 rubelt meghaladó összvagyonnal vagy havi 500 rubelt meghaladó jövedelemmel rendelkeznek), kötelesek teljes rendben folytatni a vállalatok ügyeinek vezetését, betartani a munkásellenőrzésről szóló törvényt, bemutatni minden részvényt az Állami Banknak és hetenként beszámolni működésűkről a Munkás-, Katona- és Parasztküldöttek helyi Szovjetjeinek.

3. Az állami kölcsönöket, a külföldieket és belföldieket, annulláljuk (semmisnek nyilvánítjuk).

4. A kis kötvénytulajdonosoknak, valamint minden kis részvénytulajdonosnak, vagyis azoknak a tulajdonosoknak érdekeit, akik a lakosság dolgozó osztályaihoz tartoznak, teljes mértékben biztosítjuk.

5. Bevezetjük az általános munkakötelezettséget: minden férfi és női állampolgár, 16-tól 55 évig, köteles elvégezni azokat a munkákat, amelyeket a Munkás-, Katona- és Parasztküldöttek helyi Szovjetjei vagy a Szovjethatalom más szervei kijelölnek.

6. Az általános munkakötelezettség életbeléptetésének első lépéseként elrendeljük, hogy a gazdag osztályokhoz tartozó személyek (lásd a 2. pontot) kötelesek fogyasztási vagy költségvetési munkakönyvvel rendelkezni és azt szabályszerűen vezetni, s ezeket a könyveket be kell mutatni a megfelelő munkásszervezeteknek, illetőleg a helyi Szovjeteknek és azok szerveinek, minden egyes vállalt munka elvégzésének hetenkénti bejegyzése céljából.

7. Az élelmiszerek, valamint egyéb szükségleti cikkek helyes nyilvántartása és elosztása érdekében minden állampolgár köteles belépni valamilyen fogyasztási szövetkezetbe. A közellátási hivatalok, ellátási bizottságok és egyéb hasonló szervezetek, valamint a vasúti és közlekedési szakszervezetek, a Munkás-, Katona- és Parasztküldöttek Szovjetjeinek irányításával bevezetik e törvény végrehajtásának ellenőrzését. Különösen a gazdag osztályokhoz tartozó személyek kötelesek elvégezni azokat a munkákat, amelyeket a Szovjetek a fogyasztási szövetkezetek szervezése és ügyvezetése terén rájuk bíznak.

8. A vasúti munkások és alkalmazottak szakszervezetei a szállításnak, különösen az élelmiszerek, a fűtőanyag és más legfontosabb szükségleti cikkek szállításának helyesebb módon való megszervezése céljából kötelesek sürgősen kivételes rendszabályokat kidolgozni és azok megvalósítását azonnal megkezdeni; ennek során mindenekelőtt a Munkás-, Katona- és Parasztküldöttek Szovjetjeinek, továbbá a Szovjetek és a Legfőbb Népgazdasági Tanács által meghatalmazott intézmények megrendeléseit és megbízásait kell figyelembe venniök.

Ugyancsak a vasutas szakszervezetekre hárul az a kötelesség, hogy a helyi Szovjetekkel együttműködve, a legerélyesebben, forradalmi rendszabályok alkalmazásától sem riadva vissza, harcoljanak a batyuzás ellen és irgalmatlanul üldözzenek mindenfajta spekulánst.

9. A munkásszervezetek, az alkalmazottak szakszervezetei és a helyi Szovjetek kötelesek haladéktalanul hozzálátni ahhoz, hogy a bezárt vagy leszerelt vállalatokat, valamint a munkanélkülieket hasznos munkára és a szükséges javak termelésére állítsák át, hogy megrendeléseket, nyersanyagot és fűtőanyagot kutassanak fel. A helyi szakszervezetek és Szovjetek semmi-esetre se halogassák ezirányú tevékenységüket, minden felülről jövő külön rendelet bevárása nélkül fogjanak hozzá a falusi és városi termékek cseréjéhez, miközben kötelesek szigorúan alkalmazkodni a Legfőbb Népgazdasági Tanács utasításaihoz és előírásaihoz.

10. A gazdag osztályokhoz tartozó személyek kötelesek minden készpénzüket az Állami Bankban és annak fiókjaiban, valamint a takarékpénztárakban tartani, fogyasztási célokra hetenként legfeljebb 100—125 rubelt (a helyi Szovjetek megállapítása szerint) kaphatnak kézhez, termelési és kereskedelmi célokra pedig csak a munkásellenőrzés szerveinek írásos igazolványai alapján.

E törvényerejű rendelet tényleges életbeléptetésének ellenőrzése céljából külön intézkedés fogja szabályozni a most érvényben levő bankjegyek kicserélését más bankjegyekre, s az állam és a nép ellen elkövetett csalásban bűnösök egész vagyonuk elkobzásával bűnhődnek.

11. Ugyanezen büntetés alá esnek, továbbá börtönnel vagy a frontra és kényszermunkára való küldéssel bűnhődnek mindazok, akik ezt a törvényt megszegik, a szabotálok és a sztrájkoló hivatalnokok, valamint a spekulánsok. A helyi Szovjetek és a hatáskörükbe tartozó intézmények kötelesek sürgősen kidolgozni a legforradalmibb harci rendszabályokat a nép e valódi ellenségei ellen.

12. A szakszervezetek és a dolgozók egyéb szervezetei, a helyi Szovjetekkel együttműködve, a párt- és egyéb szervezetek által ajánlott legmegbízhatóbb személyek részvételével repülő ellenőrző csoportokat szerveznek e törvény életbeléptetésének szemmeltartása, a munka mennyiségének és minőségének ellenőrzése és a törvény megszegőinek vagy kijátszóinak forradalmi törvényszék elé állítása céljából.

Az államosított vállalatok munkásai és alkalmazottai kötelesek megfeszíteni minden erejüket és rendkívüli intézkedéseket tenni a munka szervezésének megjavítása, a fegyelem megszilárdítása és a munka termelékenységének fokozása érdekében. A munkásellenőrzés szerveinek hetenként jelentést kell benyujtaniok a Legfőbb Népgazdasági Tanácsnak arról, hogy mit értek el ebben a tekintetben. A hiányokért és mulasztásokért a bűnösök forradalmi törvényszék előtt felelnek.

A megírás ideje: 1917. december első fele.
Először megjeleni: „Narodnoje Hozjajsztvo” 11. sz. 1918.

Lenin Művei. 26. köt. 404—407. old.

(idézet: – Lenin Válogatott Művei 2. kötet – című könyvből)

A munkások szövetsége a dolgozó és kizsákmányolt parasztokkal

– írta: V. I. Lenin –

Levél a „Pravda” szerkesztőségéhez

Ma, szombaton, november 18-án, a parasztkongresszuson történt felszólalásom alkalmával nyilvánosan kérdést intéztek hozzám, amelyre nyomban válaszoltam. Szükséges, hogy erről a kérdésről és válaszomról az egész olvasóközönség azonnal tudomást szerezzen, mert bár forma szerint csak a saját nevemben beszéltem, lényegében az egész bolsevik párt nevében szóltam.

A dolog így történt.

Amikor a bolsevik munkások és a baloldali eszerek szövetségének kérdését érintettem, a baloldali eszerekkel való szövetség kérdését, akikben most sok paraszt megbízik, beszédemben azt bizonyítottam, hogy ez a szövetség lehet „becsületes koalíció”, becsületes szövetség, mert a bérmunkások érdekei és a dolgozó és kizsákmányolt parasztok érdekei közötti nincs gyökeres eltérés. A szocializmus teljes mértékben kielégítheti ezeknek is, amazoknak is az érdekeit. Csak a szocializmus elégítheti ki érdekeiket. Ebből következik az, hogy a proletárok és a dolgozó és kizsákmányolt parasztok között a „becsületes koalíció” lehetséges és szükséges. Ezzel szemben nem lehet „becsületes koalíció” az a „koalíció” (szövetség), amely egyrészt a dolgozó és kizsákmányolt osztályok, másrészt a burzsoázia között jön létre, mert ezeknek az osztályoknak az érdekei gyökeresen eltérnek egymástól.

Képzeljék el — mondottam —, hogy a kormányban többségben lesznek a bolsevikok, és kisebbségben a baloldali eszerek, sőt, tegyük fel, hogy csak egy baloldali eszer lesz a kormányban, a földművelésügyi népbiztos. Meg tudják-e a bolsevikok ebben az esetben valósítani a becsületes koalíciót?

Meg tudják valósítani, mert a bolsevikok, akik az ellenforradalmi elemek (köztük a jobboldali eszer és a „honvédő” elemek) elleni harcban engesztelhetetlenek, kötelesek lennének tartózkodni a szavazástól olyan kérdésekben, amelyek a Második Összoroszországi Szovjetkongresszus által jóváhagyott földprogram tiszta eszer pontjait érintik. Ilyen például az egyenlősítő földhasználatról és a földnek a kisgazdák közötti újrafelosztásáról szóló pont.

A bolsevikok azzal, hogy ilyen pontnál tartózkodnak a szavazástól, egy cseppet sem árulják el programjukat. Mert hiszen abban az esetben, ha a szocializmus győz (a gyárak munkásellenőrzése, a gyárak ezt követő kisajátítása, a bankok államosítása, legfelsőbb gazdasági tanács alakítása, amely szabályozza az ország egész népgazdaságát), ebben az esetben a munkások kötelesek beleegyezni a dolgozó és kizsákmányolt kisparasztok által ajánlott átmeneti rendszabályokba, ha ezek a rendszabályok nem ártanak a szocializmus ügyének. Kautsky is, amikor még marxista volt (1899—1909-ben), nem egy ízben elismerte — mondottam —, hogy a szocializmushoz vezető átmeneti rendszabályok nem lehetnek egyformák azokban az országokban, amelyekben a mezőgazdaság nagyüzemű, és azokban az országokban, amelyekben kisüzemű.

Mi, bolsevikok, kötelesek lennénk tartózkodni a szavazástól a Népbiztosok Tanácsában vagy a Központi Végrehajtó Bizottságban az ilyen pont szavazás alá bocsátásakor, mert ha a baloldali eszerek (valamint az ő oldalukon álló parasztok) egyetértenek a munkásellenőrzéssel, a bankok államosításával stb., akkor az egyenlősítő földhasználat csak a teljes szocializmushoz való átmeneti rendszabályok egyike lenne. A proletariátus részéről ostobaság volna ilyen átmeneti rendszabályokat ráerőszakolni a parasztságra; a szocializmus győzelme érdekében a proletariátus köteles engedni a dolgozó és kizsákmányolt kisparasztoknak abban, hogy ők válasszák meg ezeket az átmeneti rendszabályokat, hiszen ezek nem lennének kárára a szocializmus ügyének.

Ekkor az egyik baloldali eszer (ha nem tévedek, Feofilaktov elvtárs) a következő kérdést tette fel nekem:

„És mit tesznek majd a bolsevikok, ha az Alkotmányozó Gyűlésben a parasztok keresztül akarják vinni az egyenlősítő földhasználatról szóló törvényt, a burzsoázia a parasztok ellen lesz, a döntés pedig a bolsevikoktól fog függni?”

Én azt válaszoltam: a munkások szövetsége a dolgozó és kizsákmányolt parasztokkal ilyen esetben, amikor a szocializmus ügye a munkásellenőrzés bevezetésével, a bankok államosításával stb. biztosítva lesz, azt a kötelezettséget rója a proletariátus pártjára, hogy a parasztokra szavazzon a burzsoáziával szemben. A bolsevikoknak — véleményem szerint — jogukban áll majd akkor, a szavazásnál, külön nyilatkozatot tenni, fenntartással élni, hogy nem értenek egyet stb., de a tartózkodás a szavazástól ebben az esetben a szocializmusért folyó harcban való szövetségesük elárulását jelentené, egy részleges nézeteltérés miatt. Ilyen helyzetben a bolsevikok sohasem árulnák el a parasztokat. Az egyenlősítő földhasználat és az ehhez hasonló rendszabályok soha nem ártanak a szocializmusnak, ha a hatalom munkás- és parasztkormány kezében van, ha bevezették a munkásellenőrzést, ha megvalósult a bankok államosítása, ha megteremtették az egész népgazdaságot irányító (szabályozó) legfelsőbb munkás- és paraszt gazdasági intézményeket stb.

Ez volt az én válaszom.

N. Lenin

A megírás ideje: 1917. november 18. (december 1.)

Megjelent: „Pravda” 194. sz. 1917. december 2.
(november 19.)

Lenin Művei. 26. köt. 343—345. old.

(idézet: – Lenin Válogatott Művei 2. kötet – című könyvből)

SaLa