“Írta: J. V. Sztálin” bővebben

"/>

Írta: J. V. Sztálin

A leninizmus alapjairól – 9. rész
A munka-stílus

A Szverdlov egyetemen tartott előadások
(idézet: – Sztálin Művei 6. kötet – című könyvből)

IX
A munka-stílus

Nem irodalmi stílusról van itt szó. A munkastílusra gondolok, arra a jellegzetes és sajátságos valamire a leninizmus gyakorlatában, ami a leninista funkcionárius különleges típusát hozza létre. A leninizmus olyan elméleti és gyakorlati iskola, mely a párt- és állami funkcionárius különleges típusát kovácsolja ki s a munka különleges, lenini stílusát teremti meg.

Melyek e stílus jellegzetes vonásai? Melyek a sajátosságai?

Ennek a stílusnak két sajátossága van:

a) az orosz forradalmi lendület, és
b) az amerikai gyakorlatiasság.

A leninizmus stílusát az határozza meg, hogy a párt- és az állami munkában ezt a két sajátosságot egyesíti.

Az orosz forradalmi lendület ellenmérge a begyepesedettségnek, a megszokotthoz való ragaszkodásnak, a maradiságnak, a gondolkodás renyheségének s az ősi tradíciók rabszolgai követésének. Az orosz forradalmi lendület az az éltető erő, amely gondolatot ébreszt, amely előre hajt, a múltat rombolja, távlatot nyit. Nélküle nincs előrehaladás.

De az orosz forradalmi lendület a gyakorlatban igen könnyen üres „forradalmi” ábrándozássá fajulhat, ha nem egyesítik amerikai gyakorlatiassággal a munkában. Ilyen elfajulásra nagyon sok példa van. Ki nem ismeri a „forradalmi” fantáziálás és a „forradalmi” tervkovácsolás betegségét, melynek forrása a rendelet erejébe vetett hit, az a hit, hogy a rendelet majd mindent elintéz és átalakít? Egy orosz író,Ilja Erenburg, „Tökkomemb” (Tökéletes kommunista ember) című elbeszélésében ábrázolja az ebbe a betegségbe esett „bolsevik” típusát, aki azt tűzte ki maga elé célul, hogy megrajzolja az ideálisan tökéletesített ember sémáját és … „belefulladt” ebbe a „munkába”. Az elbeszélésben sok a túlzás, de hogy a betegséget helyesen tapintja ki, az kétségtelen. De, azt hiszem, senki sem csúfolta ki oly maróan és kíméletlenül az ilyen betegeket, mint Lenin. „Kommunista hencegés” — így gúnyolja ezt a fantáziálásba és rendeletgyártásba vetett beteges hitet.

„A kommunista hencegés — mondja Lenin — azt jelenti, hogy egy ember, aki benn van a kommunista pártban és akit onnan még nem sepertek ki, azt képzeli, hogy minden feladatot meg tud oldani kommunista rendeletgyártással” (XXVII. köt. 50—51. old.).

A „forradalmi” szószátyársággal Lenin rendesen az egyszerű és hétköznapi tetteket állította szembe, aláhúzván ezzel, hogy a „forradalmi” fantáziálás a valódi leninizmusnak szellemével is, betűjével is ellenkezik.

„Kevesebb dagályos frázist — mondja Lenin —, több egyszerű, hétköznapi munkát.. .”

„Kevesebb politikai fecsegést, de fordítsunk több figyelmet a kommunista építés legegyszerűbb, de eleven… tényeire” (XXIV. köt. 343. és 335. old.).

Az amerikai gyakorlatiasság viszont az üres „forradalmi” ábrándozás és a fantasztikus tervkovácsolás ellenmérge. Az amerikai gyakorlatiasság az a leküzdhetetlen erő, amely nem ismer, és nem ismer el gátakat, amely gyakorlati szívósságával minden akadályt elsodor útjából, amely feltétlenül befejez mindent, amit egyszer elkezdett, ha még oly kis dologról van is szó, és amely nélkül komoly építőmunka elképzelhetetlen.

De az amerikai gyakorlatiasság igen könnyen szűklátókörű és elvtelen ügyeskedéssé fajulhat, hanem egyesül orosz forradalmi lendülettel. Ki ne ismerné a korlátolt prakticizmusnak és az elvtelen ügyeskedésnek azt a betegségét, amely egyes „bolsevikokat” nemritkán odajuttat, hogy elfajulnak és a forradalom ügyétől eltávolodnak? Ez a különös betegség tükröződik B. Pilnyak „A meztelen év” című elbeszélésében, ahol az író az olyan orosz „bolsevikok” típusait rajzolja meg, akik tele vannak akarattal és tetterővel, akik igen „energikusan” „funkcionálnak”, de híjával vannak a perspektívának, nem tudják, „mi mire való” és ennek folytán letévednek a forradalmi munka útjáról. Senki olyan maró szatírával nem gúnyolódott a korlátolt prakticizmusnak ezen a betegségén, mint Lenin. „Korlátolt prakticizmus”, „fejnélküli ügyeskedés”, így gúnyolta Lenin ezt a betegséget. Rendszerint szembeállította vele az eleven forradalmi szellemű munkát és a forradalmi távlatok szükségességét mindennapos munkánk minden dolgában, hangsúlyozva ezzel azt, hogy az elveket szem elől tévesztő ügyeskedés éppannyira ellenkezik az igazi leninizmus szellemével, mint a „forradalmi” fantáziálás.

Az orosz forradalmi lendület egyesítése az amerikai gyakorlatiassággal: ez a leninizmus lényege a párt- és az állami munkában.

Csak ez az egyesülés adja a lenini funkcionárius kiforrott típusát, a leninizmus munka-stílusát.

„Pravda” 96, 97, 103,105, 107, 108. és 111. sz.
1924. április 26. és 30. és május 9, 11, 14, 15. és 18.

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Social Media Auto Publish Powered By : XYZScripts.com