Írta: V. I. Lenin

A kettős hatalomról

Minden forradalom alapvető kérdése az államhatalom kérdése. Ennek a kérdésnek tisztázása nélkül szó sem lehet semmiféle öntudatos részvételről a forradalomban, nem is szólva a forradalom vezetéséről.

A mi forradalmunknak a legnagyobb mértékben figyelemreméltó sajátossága az, hogy kettőshatalmat teremtett. Mindenekelőtt ezzel a ténnyel kell tisztába jönnünk; ha ezt nem értjük meg, egyetlen lépést sem tehetünk előre. A bolsevizmus régi „formuláit” például helyesen ki kell egészíteni és módosítani kell, minthogy azok, mint kitűnt, általában helyesek voltak, de a konkrét megvalósulás másnak bizonyult. Senki sem gondolt és nem is gondolhatott ezelőtt kettőshatalomra.

Miben áll a kettőshatalom? Abban, hogy az Ideiglenes Kormány, a burzsoázia kormánya mellett alakult egy még gyenge, még csak csírában levő, de mégis kétségtelenül ténylegesen létező és erősödő másik kormány: a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjei.

Milyen az osztály összetétele ennek a másik kormánynak? Proletariátus és (katonaruhába bujtatott) parasztság. Milyen a politikai jellege ennek a kormánynak? Forradalmi diktatúra, vagyis olyan hatalom, amely közvetlenül a forradalmi hódításra, a néptömegek alulról jövő közvetlen kezdeményezésére, nem a központosított államhatalom által kiadott törvényre támaszkodik. Ez egyáltalán nem olyanfajta hatalom, mint amilyen általában szokásos az Európa és Amerika haladottabb országaiban uralkodó, eddig megszokott típusú parlamentáris polgári-demokratikus köztársaságokban. Gyakran megfeledkeznek erről a körülményről, gyakran nem gondolkoznak rajta, pedig ez a dolog lényege. Ez a hatalom ugyanolyan típusú hatalom, mint amilyen az 187l-es Párizsi Kommün volt. Ennek a típusnak fő ismertetőjelei: 1) a hatalom forrása nem a parlament által előzetesen megtárgyalt és elfogadott törvény, hanem a néptömegek alulról jövő, közvetlen és helyi kezdeményezése, a hatalom közvetlen „megragadása” — hogy a közhasználatú kifejezéssel éljünk; 2) a rendőrségnek és a hadseregnek, mint a néptől elkülönített és a néppel szembeállított intézményeknek felváltása az egész nép közvetlen felfegyverzésével; az állam rendjét ilyen hatalom esetén maguk a felfegyverzett munkások és parasztok, maga a felfegyverzett nép védi; 3) a hivatalnokokat, a bürokráciát vagy megint csak magának a népnek közvetlen hatalma váltja fel, vagy legalábbis külön ellenőrzés alá helyezik őket; a hivatalnokokat nemcsak választják, de a nép első követelésére le is válthatják őket, vagyis a hivatalnokok egyszerű megbízottakká válnak; kiváltságos rétegből, amely magas, burzsoá fizetéssel járó „jó állásokat” tölt be, különleges „fegyvernemhez” tartozó munkásokká válnak, akiknek fizetése nem magasabb a jó munkás szokásos bérénél.

Ez és csakis ez a Párizsi Kommünnek, mint az állam különleges típusának a lényege. Ezt a lényeget felejtették és ferdítették el Plehanov úrék (a nyílt soviniszták, akik elárulták a marxizmust), Kautsky úrék (a „centrum” emberei, vagyis akik a sovinizmus és a marxizmus között ingadoznak), s általában a most uralkodó szociáldemokraták, eszerek és a hozzájuk hasonlók valamennyien.

Frázisokkal intézik el a dolgot, hallgatásba burkolóznak, köntörfalaznak, ezerszer üdvözlik egymást a forradalom alkalmából, de nem akarnak gondolkozni azon, hogy mit is jelentenek a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjei. Nem akarják látni a nyilvánvaló igazságot, hogy amennyiben ezek a Szovjetek fennállanak, amennyiben hatalmat képviselnek, annyiban Oroszországban Párizsi Kommün típusú állam van.

Hangsúlyoztam: „amennyiben”. Mert ez még csak csírájában levő hatalom. Maga ez a hatalom, részben a burzsoá Ideiglenes Kormánnyal kötött közvetlen megegyezés alapján, részben egész sor tényleges engedmény formájában hadállásokat engedett és enged át a burzsoáziának.

Miért? Talán azért, mert Csheidze, Cereteli, Sztyeklov és társaik „hibát” követnek el? Badarság. így csak nyárspolgár gondolkodhat, de nem marxista. Azért, mert a proletárok és a parasztok nem eléggé öntudatosak és szervezettek. Az említett vezérek „hibája” kispolgári álláspontjukban rejlik, abban, hogy a munkások tudatát elhomályosítják, ahelyett, hogy megvilágosítanák, kispolgári illúziókat sugalmaznak, ahelyett, hogy eloszlatnák azokat, erősítik a burzsoázia befolyását a tömegekre, ahelyett, hogy felszabadítanák a tömegeket ez alól a befolyás alól.

Ebből már annak is világosnak kell lennie, miért követnek el a mi elvtársaink is oly sok hibát, mikor csak úgy „egyszerűen” felteszik a kérdést: meg kell-e azonnal dönteni az Ideiglenes Kormányt?

Válaszolok: 1) meg kell dönteni, mivel oligarchikus, polgári kormány, nem pedig népi kormány; nem adhat sem békét, sem kenyeret, sem teljes szabadságot; 2) nem lehet azonnal megdönteni, mert a Munkásküldöttek Szovjetjeivel és mindenekelőtt a legfontosabb Szovjettel, a petrográdival kötött közvetlen és közvetett, formális és tényleges egyességre támaszkodik; 3) egyáltalán nem lehet a szokásos módon „megdönteni”, mivel ez a kormány arra támaszkodik, hogy a másik kormány, a Munkásküldöttek Szovjetje „támogatja” a burzsoáziát, márpedig ez a másik kormány az egyetlen lehetséges forradalmi kormány, amely közvetlenül juttatja kifejezésre a munkások és parasztok többségének tudatát és akaratát. Az olyanfajta kormánynál, amilyen a Munkás-, Béres-, Paraszt- és Katonaküldöttek Szovjetjei, magasabbrendűt, jobbat az emberiség még nem hozott létre és eddig még nem ismerünk.

Az öntudatos munkásoknak ahhoz, hogy hatalommá váljanak, meg kell hódítaniok a többséget: amíg a tömegekkel szemben nem alkalmaznak erőszakot, nincs más út a hatalomhoz. Mi nem vagyunk blanquisták, nem vagyunk hívei annak, hogy egy kisebbség ragadja meg a hatalmat. Mi — marxisták, a proletár osztályharc hívei vagyunk, akik a kispolgári kábulat, a soviniszta „honvédelem”, a frázisok és a burzsoáziától való függés ellen küzdünk.

Teremtsünk proletár kommunista pártot; e párt elemeit a bolsevizmus híveinek legjobbjai már megteremtették; tömörüljünk proletár osztálytevékenységre, s a proletárok soraiból, a szegényparasztok soraiból egyre többen és többen állnak majd a mi oldalunkra. Mert az élet nap nap után egyre inkább megsemmisíti majd a „szociáldemokraták”, a Csheidzék, a Ceretelik, a Sztyeklovok és a többiek, az „eszerek” és a még „tisztább” kispolgárok stb. stb. kispolgári illúzióit.

A burzsoázia — a burzsoázia egyeduralma mellett van.

Az öntudatos munkások a Munkás-, Béres-, Paraszt- és Katonaküldöttek Szovjetjei egyeduralma mellett vannak, amelyet a proletáröntudat megvilágosítása, a burzsoázia befolyása alól való felszabadítása, nem pedig kalandos vállalkozások készítenek elő.

A kispolgárság — a „szociáldemokraták”, eszerek stb. stb. — ingadozik és gátolja ezt a megvilágosítást, ezt a felszabadítást.

Ezek azok a tényleges osztályerőviszonyok, amelyek feladatainkat meghatározzák.

N. Lenin

Megjelent: „Pravda” 28. sz.
1917. április 9.
Lenin Művei. 24. köt. 20—23. old.

(idézet: – Lenin Válogatott Művei 2. kötet – című könyvből)

SaLa