Marx Károly tanításának történelmi sorsa
Marx tanításában a legfontosabb az, hogy felderítette a proletariátusnak, mint a szocialista társadalom megteremtőjének, világtörténelmi szerepét. Igazolta-e az egész világ eseményeinek menete ezt a tanítást azután, hogy Marx kifejtette?
Marx először 1844-ben lépett fel vele. Marx és Engels „Kommunista Kiáltványa”, mely 1848-ban jelent meg, e tannak már egyöntetű, rendszeres, mindmáig legjobb kifejtését tartalmazza. Ettől az időtől számítva a világtörténelem nyilvánvalóan három fő szakaszra oszlik: 1) az 1848-as forradalomtól a Párizsi Kommünig (1871); 2) a Párizsi Kommüntől az orosz forradalomig (1905); 3) az orosz forradalom óta eltelt idő.
Vessünk egy pillantást Marx tanításának sorsára e három szakasz mindegyikében.
I
Az első szakasz elején Marx tanítása korántsem uralkodó. Csak egyike a szocializmus rendkívül nagyszámú frakcióinak vagy áramlatainak. Túlsúlyban a szocializmusnak olyformái vannak, amelyek alapjukban véve az orosz narodnyik irányzattal rokonok: nem értik meg, hogy a történelem mozgásának anyagi alapja van, képtelenek arra, hogy a kapitalista társadalom minden egyes osztályának szerepét és jelentőségét megállapítsák, a demokratikus átalakulások burzsoá lényegét pedig mindenféle szocialista ízű frázissal — a „népről”, az „igazságról”, a „jogról” stb. szóló frázisokkal — leplezik.
Az 1848-as forradalom halálos csapást mér a Marx előtti szocializmusnak mindezekre a zajos, tarka, rikító formáira. A forradalom a társadalom különböző osztályait minden országban cselekvésükben mutatja be. Amikor a köztársasági burzsoázia az 1848. júniusi napokban halomra löveti a munkásokat Párizsban, ez végérvényesen megmutatja, hogy természeténél fogva egyedül a proletariátus szocialista. A liberális burzsoázia ennek az osztálynak az önállóságától százszor jobban retteg, mint akármiféle reakciótól. A gyáva liberalizmus hason csúszik a reakció előtt. A parasztság beéri a feudalizmus maradványainak kiküszöbölésével s a rend pártjára áll, csak nagyritkán ingadozva a munkásdemokrácia és a burzsoá liberalizmus között. Minden tanítás, mely osztályok fölött álló szocializmust és osztályok fölött álló politikát hirdet, üres badarságnak bizonyul.
A Párizsi Kommün (1871) befejezi a polgári átalakulásoknak ezt a fejlődését: csak a proletariátus hősiességének köszönheti megszilárdulását a köztársaság, vagyis az államszervezetnek az a formája, amelyben az osztályviszonyok a legkevésbé burkolt formában jelennek meg.
Valamennyi többi európai országban is a fejlődés, bár bonyolultabb és kevésbé befejezett formában, ugyanilyen kialakult polgári társadalomhoz vezet. Az első szakasznak (1848—1871), a viharok és forradalmak időszakának vége felé, a Marx előtti szocializmus haldoklik. Megszületnek az önálló proletár pártok: az első Internacionálé (1864—1872) és a német szociáldemokrácia.
II
A második szakaszt (1872-1904) az elsőtől „békés” jellege, a forradalmak hiánya különbözteti meg. A Nyugat végzett a polgári forradalmakkal. A Kelet még nem érett meg rájuk.
A Nyugat a jövendő átalakulások korszaka „békés” előkészítésének szakaszába lép. Mindenütt alapjukban proletár szocialista pártok alakulnak, amelyek megtanulják, hogyan kell a polgári parlamentarizmust kihasználni, saját napi sajtójukat, felvilágosító intézményeiket, szakszervezeteiket, szövetkezeteiket megteremteni. Marx tanítása teljes győzelmet arat és — szélességben terjed. Lassan, de szakadatlanul halad előre a proletariátus erőinek kiválasztása, összegyűjtése, a proletariátus előkészítése az eljövendő harcokra.
A történelem dialektikája olyan, hogy a marxizmus elméleti győzelme arra kényszeríti az ellenségeit, hogy marxista lepelbe burkolózzanak. A bensőleg megrothadt liberalizmus új életre próbál kelni a szocialista opportunizmus formájában. A nagy harcokra való erőgyűjtés korát úgy értelmezik, hogy az lemondás e harcokról. A rabszolgák helyzetének a bérrabság ellen folyó harc érdekében való javítását oly értelemben magyarázzák, hogy ezzel a rabszolgák egy pár garasért lemondanak szabadságra való jogukról. Gyáván „társadalmi békét” (vagyis a rabszolgasággal való megbékélést), osztályharcról való lemondást stb. prédikálnak. A parlamentek szocialista tagjai, a munkásmozgalom mindenféle hivatalnokai és a „rokonszenvező” értelmiség körében nagyon sok hívük van.
III
Az opportunisták még tele szájjal magasztalták a „társadalmi békét”, és azt hirdették, hogy a viharok a „demokráciában” nem szükségszerűek, amikor a leghevesebb világviharok új forrása nyílt meg Ázsiában. Az orosz forradalmat nyomon követte a török, a perzsa, a kínai forradalom. Ma éppen e viharok és Európára való „visszahatásuk” korában élünk. Bármi lesz is a sorsa a nagy kínai köztársaságnak, amelyre most különféle „civilizált” hiénák fenik fogukat, — a világnak semmiféle ereje sem fogja Ázsiában a régi jobbágyrendszert visszaállítani, nem söpri el a föld színéről a néptömegek hősies demokratizmusát az ázsiai és fél-ázsiai országokban.
Egyeseket, akik nem vették figyelembe a tömegharc előkészítésének és fejlődésének feltételeit, kétségbeesésbe és anarchizmusba sodort a kapitalizmus elleni döntő harc folytonos kitolódása Európában. Most látjuk, mennyire rövidlátó és kishitű az anarchista kétségbeesés.
Nem elkeseredni kell, hanem bátorítást kell meríteni abból a tényből, hogy a nyolcszázmilliós Ázsia bekapcsolódott a harcba, mely ugyanazokért az európai ideálokért folyik.
Az ázsiai forradalmak megmutatták nekünk, hogy a liberalizmus ott éppoly jellemtelen és aljas, hogy a demokratikus tömegek önállósága ott éppoly rendkívüli jelentőségű, megmutatták a proletariátus éppoly éles elhatárolódását mindenféle burzsoáziától. Aki az Európában és Ázsiában szerzett tapasztalatok után osztályok fölött álló politikáról és osztályok fölött álló szocializmusról beszél, azt egyszerűen ketrecbe kellene zárni és úgy mutogatni, mint valami ausztráliai kengurut.
Ázsia után — csak nem ázsiai módon — Európa is megmozdult. Az 1872—1904-es évek „békés” időszaka visszavonhatatlanul elmúlt. A drágaság és a trösztök nyomása következtében hallatlanul kiélesedett a gazdasági harc, amely mozgásba hozta még a liberalizmustól leginkább megfertőzött angol munkásokat is. Még Európa „legsziklaszilárdabb” burzsoá-junker országában, Németországban is szemünk láttára érik a politikai válság. Az eszeveszett fegyverkezés és az imperializmus politikája a modern Európában olyan „társadalmi békét” teremt, amely leginkább lőporos hordóra hasonlít. Viszont valamennyi polgári párt bomlása és a proletariátus érlelődése feltartóztathatatlanul halad előre.
Mióta a marxizmus a színtérre lépett, a világtörténelem három nagy korszakának mindegyike a marxizmus számára újabb bizonyítékokat, újabb diadalokat hozott. De a marxizmusnak, mint a proletariátus tanításának még nagyobb diadalát hozza majd meg a közelgő történelmi korszak.
„Pravda” 50. sz.
1913. március 1.
Lenin Művei. 4. kiad. 18. köt.
544—547. old. (oroszul).
(idézet: – Lenin Válogatott Művei 1. kötet – című könyvből)
Földesúri nagybirtok és paraszti kisbirtok Oroszországban
– írta: V. I. Lenin –
1861 február 19-ének éppen hogy elmúlt évfordulója alkalmával nem lesz felesleges emlékeztetnünk arra, miképpen oszlik meg a föld a mai Európai-Oroszországban.
Európai-Oroszország földbirtokmegoszlásának legutóbbi hivatalos statisztikája a belügyminisztérium kiadásában jelent meg és 1905-re vonatkozik.
E statisztika adatai alapján azoknak a nagybirtokosoknak száma, akiknek földbirtoka meghaladja az 500 gyeszjatyinát (kikerekítve), körülbelül 30 000, s körülbelül 70 000 000 gyeszjatyina földjük volt.
Ugyanennyi földje van mintegy 10 000 000 szegényparaszt gazdaságnak.
Átlagban tehát, a legnagyobb földbirtokosokra egyenként mintegy 330 szegényparaszt család, s minden parasztcsaládra körülbelül 7 (hét) gyeszjatyina föld, ezzel szemben a legnagyobb földbirtokosokra egyenként körülbelül 2 300 (kétezer háromszáz) gyeszjatyina föld jut.
„Pravda” 51. sz. 1913. március 2.
Lenin Művei. 4. kiad. 18. köt.
548—549. old. (oroszul).
(idézet: – Lenin Válogatott Művei 1. kötet – című könyvből)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!