VOLT OTT EGY KATONAI GÉP IS…

„Volt egy katonai gép is”: Az MH17 lelövése szemtanúinak eddig elhallgatott tanúvallomásai most egyszerre felbukkantak

 

A katasztrófával kapcsolatos igazságot a britek néhány nap múlva kiderítették – ám rögtön el is rejtették.

A Donbassz fölött lelőtt, MH17-es Boeingről újabb, váratlan tények láttak napvilágot. A „Kasszad” hírügynökség rábukkant a BBC-nek a tragédiáról szóló olyan tudósítására, amelyet néhány nappal a katasztrófa után vettek föl. Ám ezt a tudósítást többször is eltávolították a világhálóról.

A brit újságírók annak idején megkérdezték a Donbassz néhány lakóját, akik saját szemeikkel látták azt, ami az utasszállítóval történt. A tanúk elmondása szerint az MH17-es mellett körözött egy katonai gép.

„Volt mellette egy katonai gép is. Mindezt mi láttuk” – mondta el az egyik szemtanú.

Állításával egyetértettek más szemtanúk is. Ők azt mondták el, hogy a robbanások hangjai után a katonai gép megfordult és elrepült. Azt viszont nem tudni, hogy a gép milyen országból való volt. A kérdéses napon a szakértők még nem kételkedtek abban, hogy a Boeinget egy másik repülőgépről lőtték le. Utóbb azonban ezek a szakértők a „Buk” rakétákról szóló változatra módosították a véleményüket. A BBC beszámolójának teljes változatát most közzétették a „Global Research”-ön.

AZ IGAZSÁG A BOEING LELÖVÉSÉRŐL

A NATO akciót tervezett a Donbasszban és a Krímben

Zero Hedge blogíró írást tett közzé a holland Max von der Werff filmrendező legújabb dokumentumfilmjéről (mellékelve a 28 perces, angol nyelvű dokumentumfilm). A rendező,, filmjében korábban ismeretlen részleteket tesz közzé a Nemzetközi Nyomozócsoport (JIT) által a maláj utasszállító gép katasztrófájával kapcsolatos kutatásairól. A maláj légitársaság Amszterdam és Kuala Lumpúr között, 2014. július 17-én közlekedő Boeing 747-es utasszállító gépét a Donbassz fölött lőtték le. A film megkérdőjelezi az Ukrajnának, önmaga igazolására, felhozott bizonyítékait.

A film szerzője először tett közzé bizonyítékokat arról, hogy az FBI ügynökei megszerezni a gép feketedobozait – és a NATO pedig, az USA-val az élen, betörést készítettek elő Ukrajna keleti részébe, majd a Krímbe. Werff arra vonatkozóan is bizonyítékokat tárt fel, hogy az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) munkatársai sok bizonyítékot megkaparintottak, illetve meghamisítottak.

A dokumentumfilmben a malajziai hatóságok először mondták el, hogyan sikerült meghiúsítaniuk egy Washington által előkészületben lévő akciót. A gép lelövését követő első héten tervezett akció keretében egy 9 ezer fős NATO-kontingens azzal az ürüggyel nyomult volna be Ukrajna keleti részébe, hogy biztosítsa a gép lezuhanásának helyszínét. A tervezett betörést Németország kemény álláspontjára (1) tekintettel lefújták. Ennek ellenére azonban Ausztrália különleges alakulatainak egy 200 fős egységét küldte Európába. Itt emlékeztetünk arra, hogy július 29-én a gép lezuhanásában bűnösként megnevezett Oroszország ellen az Európai Unió és az Egyesült Államok szankciókat vezetett be. Dacára annak, hogy Najib Razak (aki 2014-ben Malajzia miniszterelnöke volt) már pár órával a gép lezuhanása után kijelentette Barak Obama akkori amerikai elnöknek, hogy nem hisz „az orosz nyomban”.

A filmben megszólal Mahatir malajziai miniszterelnök, aki interjújában elmondta, hogy az amerikai, a holland és az ausztrál kormány mennyire nem akarták, hogy Malajzia képviselője is tagja legyen a nemzetközi bizottságnak (JIT). Ám miután Malajziát mégiscsak bevonták a bizottságba, –  Mahatir elmondása szerint – a maláj képviselő munkáját minden lehetséges módon akadályozták.

A filmben adott interjújában a miniszterelnök elmondta: „Látjuk, hogy ők valójában nem a katasztrófa okait és a bűnösöket keresték. Rögtön eldöntötték, hogy Oroszország kell, hogy a bűnös legyen. Mi nem tudunk elfogadni egy ilyen álláspontot. Mi abból indulunk ki, hogy a jogrend és az igazságosság mindenkire kell, hogy vonatkozzon. Tudnunk kell, hogy ki lőtte ki a rakétát. És csak azt követően fogadjuk majd el a nyomozócsoport jelentését.”

A filmben az is elhangzik, hogy a malájokat nem engedték oda a gép lezuhanásának a helyszínére. Ezt titokban kellett megtenniük, megállapodva ebben a Donyecki Népköztársaság képviselőivel. (2014.) július 22-én Sakri maláj ezredesnek átadták a lelőtt Boeing feketedobozait. (2) Kijevbe történt visszatérését követően azonban az ezredesnek szó szerint meg kellett védenie a feketedobozokat, mivel azokat a többiek – beleértve FBI-ügynököket is – megpróbálták megkaparintani.

Mindezeken túl, a filmben arról is szó esik, hogy a Kijev által rendelkezésre bocsátott – és a JIT június 19-i sajtókonferenciáján bemutatott (3) – hangfelvételeket meghamisították. Werff, a filmigazgató, illetve Jana Jersalova társrendező ugyanis, történetesen, a malajziai OG IT Forensic Services céghez fordult, amelyik audio- és videofelvételeket, illetve egyéb anyagokat készít bírósági tárgyalásokhoz. A cég szakértői megerősítették azt a vélekedést, hogy ezeken a felvételeken valaki sokat dolgoztak. A filmben hasonlóképpen tanúskodik Norman Ritter német szakértő is. Aki szintén áttanulmányozta a felvételeket, és hasonló következtetésekre jutott.

Max von der Werff bevette a filmjébe azokat az interjúkat is, amelyeket a gép lezuhanásának néhány szemtanújával készített. Közülük valamennyien cáfolták a JIT következtetéseit, és rámutattak: a rakétát nem lőhették ki a Donyecki Népköztársaság által ellenőrzött területről. (4) A filmben van egy interjú, továbbá az ukrán légierő egy korábbi repülésirányítójával is, aki azt állítja: Kijevben megvannak a rádiólokátoros ellenőrzésnek az aznapra vonatkozó adatai. Holott hivatalosan azt állítják, hogy az ukrán radarok nem működtek. (5)

A film szerzői megmutatták, hogy a malajziai kormány – amelynek képviselői, még négy ország (Hollandia, Ausztrália, Ukrajna és Belgium) képviselőivel együtt tagjai voltak a nemzetközi bizottságnak – teljes joggal kételkedik a bizottság által levont következtetésekben.

Megjegyzések:

(1)  Noha az USA és Németország kapcsolatai a felszínről nézve felhőtlenek, együttműködésük aktívnak, gördülékenynek mondható – a részletekben azonban vannak eltérések közöttük. Németország – minden látszólagos buzgólkodása ellenére – idegenkedik az erőszakos lépésektől, és a háttérben fékezni látszik az USA túlzott harciasságát, például a Donbassz kérdésében. A felszínen ez ugyan nem látszott, de Berlinben nyilvánvalóan megütköztek azon, hogy a CIA lehallgatja Merkel mobiltelefonjait. A gép lelövését – véletlenül-e – pedig a kancellár asszony születésnapjára (július 17.) időzítették.

(2)  A két feketedobozt személyesen Alekszandr Borodaj, a Donyecki Népköztársaság akkori miniszterelnöke adta át a malajziai ezredesnek. A sors iróniája, hogy az eseményről készített videón történetesen az a Szergej Dubinszkij, Oroszországból érkezett önkéntes adja át a maláj ezredes kezébe a feketedobozokat, aki most egyike annak a négy személynek, akik ellen Hollandia nemzetközi elfogatóparancsot adott ki. (Az ellenük jövő márciusban – akár távollétükben is megindítandó – pert nyilvánvalóan a nemrégiben otthonából elrabolt és Kijevbe hurcolt Vlagyimir Cemah nyugalmazott donyecki ezredesből, ki tudja, milyen kínzásokkal kicsikarandó, „vallomásra” kívánják majd építeni.)

(3)  A szakemberek kimutatták: a hang- és videofelvételeket több helyen, több darabból vágták, ollózták össze, teljesen meghamisítva így az ott látottak-hallottak tartalmát.

Ukrajna – amely a maláj gép lelövésének ügyében eddig végzett „nyomozásának” anyagát most átadta Hollandiának – fő bizonyítékként lobogtatta azt a hangfelvételt, amelyen az imént említett Szergej Dubinszkij, egy másik népfelkelővel, A GÉP LELÖVÉSÉRŐL beszélgetnek. Az említett szakemberek azonban most kimutatták, hogy A FELVÉTEL AZ ELŐZŐ NAPON, július 16-án készült. Maga az érintett is, a vele készített interjúban megerősíti: társával egy, AZ ELŐZŐ NAPON lelőtt ukrán harci gépről beszélgettek.A hangkazettát a hangfelvételt titokban rögzítő SZBU vágta meg és manipulálta.

(4)  A lelőtt gép, ugyan, a népfelkelők által ellenőrzött területre zuhant. Ez azonban egy mindössze néhány kilométer sugarú terület volt, amelyet az ukrán hadsereg körbevett. Így ettől a gépet nyugodtan lelőhette az ukrán hadsereg is: az eltalált gépet a tehetetlenségi nyomaték sodorhatta a népfelkelők által ellenőrzött területre, ahová lezuhant.

(5)  Az lehet, hogy az ukrán radarok nem működtek. Ami azonban nehezen elképzelhető, mivel az orosz fél – amelynek radarjai viszont működtek – e felvételekből értesült arról, hogy az ukrán légierő aznap hadgyakorlatot hajtott végre a térségben. A működő orosz radarok pedig szokatlan légi tevékenységet észleltek abban a térségben.

Azt a verziót erősíti az is (mármint hogy az utasszállítót egy repülőgépről lőtték le), hogy az ukrajnai Dnyepropetrovszk repülésirányítási központjából a maláj gépet messze a szokásos útvonalától, a hadműveleti térség fölé irányították, de 11.200 méteres repülési magasságáról még 600 méterrel lejjebb is vezérelték. Az ukrán légierő (elavult) SZU-25-ös repülőgépei ugyanis még feljavítással sem voltak képesek akár tízezer méternél is följebb szállni.

Annak idején helyszínelők pedig arról számoltak be, hogy a gép törzsén olyan nyomokat találtak, amelyek nem robbanásból eredtek, hanem mintha a gépet sorozat is érte volna. Így az ukrán harci gép nemcsak levegő-levegő rakétát lőtt ki az utasszállítóra, de fedélzeti géppuskájából még meg is sorozta azt.

Annak idején megjelent az ukrán légierő ama fiatal őrnagyának a fényképe is, aki, a hírek szerint, lelőtte a gépet. Utóbb a fiatal tiszt „öngyilkos lett”.

(hu.news-front.info)