Műtét helyett saját maga tüntette el a hasában nőtt tumort: interjú Ruff Krisztiánnal

Mindannyiunk örök rémálma, hogy egy orvostól egyszer majd lesújtó diagnózist kapunk. Akinek volt már környezetében, vagy akár saját életében erre példa, az tudja, mekkora sokk éri ilyenkor az embert. Krisztián barátunkat, akit lényegében tinédzser kora óta ismerünk, karácsony előtt G.I.S.T. daganattal diagnosztizálták.

Megélte a daganatos betegségek tudatosulásának poklát, majd január végére műtétre írták ki, ám ő elhatározta, a kés előtt keres egy alternatív gyógymódot – így talált az Új Germán medicinára, majd a Belső utazás módszerre. Megkértem, mesélje el öngyógyításának történetét, hátha reményt és megoldást tud nyújtani másoknak is az esete.

Volt a tumornak bármilyen tünete? Hogyan vetted észre, hogy baj van?

Nem volt semmilyen tünetem. Egy ételmérgezés után a háziorvos javaslatára elmentem egy rutinvizsgálatra. A doktor úr a gyomorszájam mellett szinte azonnal kiszúrt egy képződményt, amit ki is lehetett tapintani: olyan volt, mint egy kemény, tojásszerű csomó. Elég gyorsan megállapította, hogy ez egy daganat és közölte, nem maradhat ott.

Megmutatta a képernyőn, majd az asztalhoz invitált és elmagyarázta, mi lehet ez, majd elküldött vérvételre tumormarkereket nézni. Elmondta, endoszkópos vizsgálat szükséges és hogy ezt ki kell műteni. Mindezt rutinos, sajnálkozó arccal. Bennem pedig egy világ omlott össze.

Máshol is megvizsgáltattad?

A háziorvos javaslatára elmentem egy MR-re, ahol kontrasztanyaggal vizsgálták meg, mi lehet a hasamban. Közben vért vettek és rákra utaló jelekre vártam. A mágneses rezonancia is megerősítette, hogy ez tumor. Az első másfél hetet teljes sokkban éltem. Nem akartam elhinni, hogy 32 évesen velem ilyen előfordulhat. A legrosszabb forgatókönyv is eszembe jutott.

Mi volt a diagnózis?

Kiderült, hogy egy nagyon ritka jóindulatú daganat nőtt a gyomromra, egy un G.I.S.T. Általában jóindulatú, viszont nagyon rövid idő alatt nagyra tud nőni, a 20 centit is meghaladhatja. Esetemben egy 6x5x4 cm-es képződmény volt. Ezekkel a típusú tumorokkal nem lehet időt húzni, minél hamarabbi műtét javasolt. Nagyváradi lévén, megkerestük a legközelebbi legjobb orvost, így egy debreceni orvosprofesszorhoz kerültem, aki szerint „jó helyen van” és műthető – legkésőbb egy hónapon belül, laparoszkópos műtéttel, ellenkező esetben nagyra nőhet és akár el is rákosodhat.

Mit éltél meg, mire gondoltál? Hogyan jött az alternatív orvoslás ötlete?

Amikor kiderült, hogy nem sürgősségi eset és még van másfél hónapom a műtétig, arra gondoltam, esélyt adok valamilyen alternatív gyógymódnak. Foglalkozásomat tekintve Biorezonancia terapeuta és alternatív gyógymód tanácsadó vagyok, ezért nem állt messze tőlem a téma.

Ha a környezetemre hallgattam volna, beletörődök és várom a műtétet. Én viszont úgy gondoltam, hogy itt az ideje tudatosan tennem magamért és kipróbálnom egyéb gyógymódokat is, természetesen ésszerű keretek között.

Amennyiben a másfél hónap alatt nem sikerülnek a terápiák, jöhet a műtét. Pár nap elteltével, egy barátom ajánlása alapján tudomást szereztem az Új Germán medicináról, és lehetőségem nyílt egy konzultációra is.

Hogyan kell elképzelni a germán medicinát?

Megnéztem néhány videót a módszerről és tudtam, hogy ezt ki szeretném próbálni. Egy olyan tudományosan bizonyított módszer, amely a betegségek kialakulásának lelki okát nézi. Egyértelmű összefüggéseket találtak bizonyos lelki problémák és betegségek közt, illetve hogy a test milyen részeinél nyilvánulhatnak ezek meg. Felmerült bennem a kérdés: miért pont a gyomrom körül fejlődött ki ez a daganat?

A Germán medicinás konzultáción két órás beszélgetésben volt részem. Segített megérteni, hogy a testem ezt a képződményt bizonyos lelki okok miatt „rakta oda”. Rávezetett, hogy történt velem valami a múltban, ami érzelmi megrázkódtatással járt, ennek a következménye pedig egy fizikai elváltozás. Ez azért volt óriási segítség, mert ha tudom, hogy történt velem valami, ami miatt kialakult, akkor akár vissza is fordíthatom a folyamatot – és nem föltétlenül műtéttel.

Valamit a múltamban egyszerűen „nem vett be a gyomrom”, nem tudtam lelkileg feldolgozni. Erre azt mondta a szervezetem, hogy „nem baj, majd én kibővítem a gyomrod, így majd meg tudod emészteni”. Fogalmam sem volt, honnan jött ez a sérelem.

Az életünk tele van kisebb-nagyobb traumákkal és nem mindig tudjuk ezeket feldolgozni. Lehet, hogy tíz éve történt valami, és már rég eltemettük magunkban az emléket, pedig még mindig hatással van a lelkünkre és a testünkre is. Azért kell egy külső segítség, akivel beszélgetve bekattan, mi vezethetett idáig. Sok mindenre nem emlékszünk, elfeledteti az agyunk velünk, hogy ne kelljen tovább aktívan fájnia.

Hogyan jöttél rá, mi a te lelki problémád és hogyan alkalmaztad magadon a módszert?

Kaptam egy ajánlást, Brandon Bays Belső utazás című könyvét. Ez egy hölgynek a története, aki terapeutaként működött, egészséges életmódot folytatott, ennek ellenére egy kosárlabda nagyságú méhdaganata nőtt, amely ráadásul már vérezni kezdett. Pár nap haladékot kért az orvosától és agykontrollal elállította a vérzést, így sikerült újabb egy hónapot nyernie, mielőtt műtétre került volna. Nem tudta mit fog csinálni. Egy félig ellazult állapotban, energetikai masszázs közben „elképzelte”, hogy bemegy a daganathoz és „körülnéz”.

Elkezdte látni belülről magát, a rideg sötétséget és hirtelen eszébe jutott egy gyerekkori emléke. Bízott a teste tudatosságában, amiért pont ezt az emléket dobta fel.

Nagyon megbántották a szülei, elszenvedett egy traumát, de az annyira fájdalmas volt, hogy eltemette magában. Ahogy kitört ez a fájdalmas emlék belőle, zokogásba kezdett. Ez után még párszor megismételte az élményátélést és megbocsátást. A módszer lényege pontosan ez, a megbocsátás, ugyanis amint feloldódik a fájó élmény, rögtön elkezdünk gyógyulni. Kisírta magából a fájdalmat és a daganat elkezdett összemenni. Egy hónap után sárgadinnye nagyságú lett, újabb két hét után pedig nyoma sem volt. Csupán hat hét alatt teljesen eltűnt!

Neked volt ilyen felismerésed?

Ezt a módszert, amit ő keretbe foglalt és „Belső utazásnak” nevezett el, elkezdtem gyakorolni (ebben segítség a könyvhöz csatolt hanganyag, amely végigvezet a folyamaton). Feltártam olyan emlékeket, amikre már nem is emlékeztem: 14-15 éves lehettem, szilveszter este volt – még azt is „láttam” milyen ruha van rajtam – és akkor valaki nagyon megbántott. Nem értettem, miért pont ez az emlék jutott eszembe, hiszen egyáltalán nem foglalkoztatott, szinte már el is felejtettem. Órákon keresztül dolgoztam ezen: hihetetlenül sok haragot, fájdalmat és megbántottságot sikerült feloldozzak és kiadjak magamból.

Ha ezeket a blokkokat sikerül feloldani, azok a sejtek, amik azért működnek hibásan, mert tárolunk egy rossz emléket, felszabadulnak és újra jól tudnak működni. A szervezet elkezdi helyreállítani önmagát.

A megbocsátás után, amikor vége van a gyakorlatnak, vissza kell menni gondolatban és újra „körülnézni”. Én azt érzékeltem, hogy kezd szertefoszlani a daganatom. Amikor kinyitottam a szemem és újra objektív állapotba kerültem, a logikám bekapcsolt és rögtön kételkedni kezdtem a kezelésben. Időpocséklásnak véltem az egészet. Ennek ellenére, három napra rá a jól kitapintható tojáskeménységű daganatom zselészerűen megpuhult. Napokig fáradt, aluszékony voltam – ez egyébként utóhatásként a könyvben is szerepel.

Eltelt egy újabb hét és egyik reggel már nem tudtam kitapintani a tumort. Hihetetlennek tűnt, azt hittem, csak bemagyarázom. Elmentem ultrahangra egy másik dokihoz, aki nulláról megvizsgált. Többféle verzióra voltam felkészülve, de arra nem, ami következett. Semmit sem látott, a tumor egyszerűen felszívódott!

Megmutattam a régi MR vizsgálat eredményét és egyszerűen nem hittük el, hogy eltűnt. Velem együtt, a családom is ledöbbent, mai napig nem értik. Két hónap elteltével egy másik MR-re is elmentem, amin ugyancsak semmit sem találtak. Így teljes bizonyosságot nyert, hogy a daganat felszívódott. Furcsa mód úgy, ahogy oda került: észrevétlenül és fájdalommentesen.

Ez valóban fantasztikus! A Belső utazás mellett párhuzamosan próbálkoztál más alternatív terápiával is?

Mellette légzésterápiát is végeztem, ez is egy alternatív segítség. Interneten tanultam, alapvetően az indiai hagyományokból vett módszerről van szó. Napi 15 perc mély, lassú lélegzetvételről van szó, amivel extra oxigénnel töltjük fel a testünket. Erősíti az immunitást, fejben megerősít, megnyugtat, segít tisztábban látni.

Amíg pánikban vagyunk egy „üss vagy fuss” állapotba kerülünk és nem tudunk ötletelni. A légzéstechnika pont abban segít többek közt, hogy higgadtak tudjunk maradni – a gyógyuláshoz ez elengedhetetlen, az Új germán medicina pedig megérttette velem az okokat és reményt adott, hogy hatással lehetek arra a folyamatra, ami sokunkat elsodor. A lesújtó diagnózis sokkja után segített, hogy újra kezembe vegyem a sorsom irányítását.

Mit tanácsolnál azoknak, akik egy lesújtó diagnózist kapnak?

Először is vegyenek nagy levegőt, nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni. Mielőtt kétségbe esnénk és elfogadnánk egy komoly, akár végzetes diagnózist, mindenképp menjünk el még egy-két helyre és hallgassunk meg más szakvéleményeket is. Alternatív gyógymódokra is gondolhatunk, a hagyományos mellett. Az akadémikus orvostudomány szerint csak műtéttel gyógyúlhattam volna meg, én viszont mertem feltenni magamnak a kérdést, „biztos nincs más módszer?”. Mindig van, csak meg kell keresni, informálódni kell. Ez nagyon fontos.

A másik, hogy általában úgy tekintünk egy komolyabb betegségre, mintha az az ellenségünk lenne, valami rossz, amit le kell győzni. Küzdünk ellene. Ezzel viszont csak nő a feszültség és nem fogjuk megérteni a betegségünk üzenetét – ami legtöbbször az, hogy nem jó irányba tartunk és most már ideje változtatni valamit.

A fő kérdés, hogy mit akar üzenni nekem? Amint megértem, hogy nem ellenem történik mindez, hanem az én érdekemben, máris a gyógyulás útjára léptem. Olyan ez, mintha a műszerfalon kigyulladna egy égő és én inkább kicsavarom azt, ahelyett hogy szervizbe vinném az autót – így soha nem ismerem meg a betegségem okát.

Meg kellene értenünk, mennyire komoly kapocs van belső világunk és testünk között. El kell fogadni, hogy baj van, és rá kell jönni, hogy eddig rossz úton voltunk. Én találtam egy olyan módszert, amivel lemehetek a mélybe magamban, egy szobában ülve és lelki szinten változtathatok, külső, fizikai beavatkozások nélkül.

Ezzel együtt fontos tisztázni, hogy az alternatív gyógymódok és az akadémikus orvostudomány teljesen megférnek egymás mellett. Ajánlott rendszeresen szűrővizsgálatokra járni, hogy lehetőleg elkerüljük a komoly betegségek kialakulását. Van, amikor gyógyszer és műtét kell. Előtte azonban mindig álljunk meg egy pillanatra és tegyük fel a kérdést, van-e más megoldás.                                                                                                   (bien)

Bal-Rad komm: “…akár vissza is fordíthatom a folyamatot…vissza kell menni gondolatban és újra „körülnézni”.

– Meg sírni, és megbocsájtani kell! Sokat! Csak arra vigyázzunk, ne vigyük túlzásba. Mert még annyira visszafordul a folyamat, hogy tán el is tűnik a beteg is!

Hej, ha ezt a Jó Kásler Táttos megtudja! Minimum állattitkárává fogadja Ruff Krisztiánt, aki most biorezonancia terapeuta és alternatív gyógymód tanácsadó.

És meghirdetik ők ketten a Nemmzetthy Öngyógyító Programot! (A humoristáknak meg kuss! Röhögtetni tilos lészen!)

Döbrögisztán vajdaság pedig sírástól – zokogástól lesz hangos! Meg megbocsájtástól! Mindenki jól jár! A polythykusbűnözők tovább lophatnak, hiszen meg lesz bocsájtva! Sőt! Ellophatják a közegészségügyre szánt teljes összeget is!(Legföljebb elutaznak nyaralni, ha már nagyon zavarja őket az össznépi sírás!)

Ne feledjük: “GERMÁN MEDICINA”!

A doktorok meg mind mehetnek Germániába! Vagdosni!

Kitüntetni Ruff urat! A legmagasabb NER – díjjal!

Akit érdekel a dolog, ide bien.hu kattintva még elérhetőséget is talál.