Írta: J. V. Sztálin

Üdvözlet a „Szelszkohozjajsztvennaja Gazetá”-nak

Üdvözlet és sok jókívánság a, „Szelszkohozjajsztvennaja Gazetá”-nak! Sok sikert kívánok munkájukban, mely arra irányul, hogy a mezőgazdaság fejlesztésének kérdéseit a marxista-leninista elmélet alapján kidolgozzák és megvilágítsák.

Reméljük, hogy a lap szervező központjává tud válni építésünk aktív funkcionáriusainak, akik előreviszik mezőgazdaságunk szocialista újjáalakításának nehéz ügyét.

I. Sztálin

„Szelszkohozjajsztvennaja Gazeta”
(„Mezőgazdasági Újság”) 1. sz.
1929. március 1.

(idézet: – Sztálin Művei 11. kötet – című könyvből)

Levél a kommunista akadémia mellett működő pártépítési kör tagjaihoz

– írta: J. V. Sztálin –

Ma megkaptam Szlepkov téziseit az önbírálatról. Ezeket a téziseket, úgy hallom, az önök körében megvitatták. A kör tagjai azt beszélték nekem, hogy ezeket a téziseket mint olyan okmányt terjesztették, melynek célja nem a Központi Bizottság vonalának a bírálata, hanem annak a megokolása.

Helytelen volna, ha a párttagoktól elvitatnék azt a jogot, hogy a Központi Bizottság vonalát bírálják. Sőt: körük tagjainak szerintem még ahhoz is joguk van, hogy szűk körükben a Központi Bizottság téziseivel szembeállítsák a maguk külön téziseit. Nyilvánvaló azonban, hogy Szlepkov téziseinek nem az a célja, hogy a Központi Bizottság vonalát bírálják vagy valami újat állítsanak szembe vele, hanem az, hogy megvilágítsák és megokolják a Központi Bizottság álláspontját. Bizonyára ezzel magyarázható, hogy Szlepkov tézisei a moszkvai pártkörökben meglehetősen elterjedtek.

Ennek ellenére, Vagy éppen ezért, kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy Szlepkov tézisei

a) az önbírálat jelszavának kérdésében nem egyeznek a Központi Bizottság álláspontjával;
b) „helyesbítik”, „kiegészítik” és, természetesen, rontják ezt az álláspontot intézményeink és szervezeteink bürokratikus elemeinek örömére.

1. Mindenekelőtt helytelen Szlepkov téziseinek a súlypontja. Szlepkov tézisei csak külső formájukban emlékeztetnek az önbírálat jelszaváról szóló tézisekre. Ezek valójában az önbírálat jelszavának veszélyeiről szóló tézisek. Kétségtelen, hogy minden forradalmi jelszó bizonyos mértékig magában rejti annak lehetőségét, hogy a gyakorlatban elferdítsék. Ezek a lehetőségek természetesen az önbírálat jelszavánál is fennforognak. De ha ezeket a lehetőségeket a kérdés középpontjába állítjuk, mint az önbírálatról szóló tézisek alapját, akkor ezzel mindent a fejetetejére állítunk, az önbírálatot megfosztjuk forradalmi jelentőségétől, segítjük a bürokratákat, akik az önbírálattal kapcsolatos „veszélyek”-re való tekintettel igyekeznek megszabadulni az önbírálattól. Nem kételkedem abban, hogy párt- és szovjet szervezeteink bürokratikus elemei bizonyos megelégedéssel olvassák majd Szlepkov téziseit.

Van-e ennek az állásfoglalásnak bármi köze is a Központi Bizottságnak az önbírálat kérdésében elfoglalt álláspontjához, a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság áprilisi plénumának a Sahti-ügyről szóló határozatához, a Központi Bizottságnak az önbírálat kérdésével kapcsolatban kiadott júniusi felhívásához?

Azt hiszem, hogy semmi köze sincs.

2. Szlepkov tézisei belső tartalmukat tekintve is helytelenek. Egyik legkomolyabb tényező, amely elkerülhetetlenné teszi az önbírálatot és egyszersmind az önbírálat egyik legfontosabb tárgya: szervezeteink bürokratizmusa.

Előrehaladhatunk-e, ha nem harcolunk párt- és szovjet apparátusunk bürokratizmusa ellen?

Nem!

Megszervezhetjük-e a tömegellenőrzést, fokozhatjuk-e a tömegek kezdeményezését és öntevékenységét, bevonhatjuk-e a milliós tömegeket a szocialista építésbe, ha nem folytatunk erélyes harcot szervezeteink bürokratizmusa ellen?

Nem!

Alááshatjuk-e, gyengíthetjük-e, kompromittálhatjuk-e a bürokratizmust az önbírálat jelszavának megvalósítása nélkül?

Nem!

Mellőzhetjük-e az önbírálat jelszaváról szóló tézisekben a bürokratizmusnak, mint a szocialista építést hátráltató tényezőnek és az önbírálat egyik legfontosabb tárgyának megvilágítását?

Világos, hogy nem!

Mivel magyarázható akkor, hogy Szlepkov a téziseiben képes volt mellőzni ezt az égető kérdést? Hogyan lehet az önbírálatról szóló tézisekben, melyek azt tűzik ki céljukul, hogy megindokolják a Központi Bizottság álláspontját, az önbírálat legfontosabb feladatáról, a bürokratizmus elleni harcról megfeledkezni? Már pedig tény, hogy Szlepkov téziseiben egy szó sincs (egy árva szó sincs!) szervezeteink bürokratizmusáról, e szervezetekben terpeszkedő bürokratikus elemekről, a párt- és szovjet apparátusunk munkájában észlelhető bürokratikus elferdítésekről.

Összeegyeztethető-e a bürokratizmus elleni harc rendkívül fontos kérdésében tanúsított ilyen — enyhén szólva — könnyelmű magatartás a Központi Bizottságnak az önbírálat kérdésében elfoglalt álláspontjával, olyan pártokmányokkal, mint a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság áprilisi plénumának a Sahti-ügyről szóló határozata vagy a Központi Bizottságnak az önbírálattal kapcsolatos júniusi felhívása?

Én azt hiszem, hogy nem egyeztethető össze.

Kommunista üdvözlettel
I. Sztálin

1928. június 8.

„Komszomolszkaja Pravda”
(„Komszomol Igazság”) 90. sz.
1929. április 19.

(idézet: – Sztálin Művei 11. kötet – című könyvből)

SaLa