Írta: J. V. Sztálin

I. I. Szkvorcov-Sztyepanov elvtárs emlékére

A halál kiragadta sorainkból Szkvorcov-Sztyepanov elvtársat, az állhatatos és kemény leninistát, pártunk Központi Bizottságának tagját.

Szkvorcov-Sztyepanov elvtárs évtizedeken át harcolt sorainkban és kitapasztalta a hivatásos forradalmár életének minden viszontagságát. Az elvtársak ezrei ismerik őt, mint egyik legrégibb és legnépszerűbb marxista írónkat. Ismerik, mint az Októberi napok egyik legaktívabb résztvevőjét. Ismerik végül, mint a párt lenini egységének és a párt acélos tömörségének egyik legodaadóbb harcosát.

Szkvorcov-Sztyepanov elvtárs ragyogó, munkás életét teljesen a proletárdiktatúra győzelme ügyének áldozta.

Szkvorcov-Sztyepanov elvtárs emlékezete élni fog a munkásosztály szívében.

I. Sztálin

„Pravda” 235. sz.
1928. október 9.

(idézet: – Sztálin Művei 11. kötet – című könyvből)

Válasz S. elvtársnak

S. elvtárs!

Megkaptam levelét és meg kell mondanom, hogy semmiképpen sem tudok egyetérteni Önnel.

1) Lenin idézetéből világos, hogy amíg kisparaszti ország maradunk, a kapitalizmus visszaállításának veszélye fenn fog állani. Ön azt mondja, hogy Lenin e gondolatát „nem lehet a Szovjetunió mai időszakára alkalmazni”. Kérdezem, miért? Vajon nem vagyunk-e még mindig kisparaszti ország?

Természetesen, minthogy szocialista iparunk fejlődik és a falun a kollektív gazdasági formák kezdenek meghonosodni, a kapitalizmus visszaállításának esélyei csökkennek. Ez tény. De vajon azt jelenti ez, hogy már nem vagyunk kisparaszti ország? Vajon azt jelenti ez, hogy nálunk a szocialista formák már odáig fejlődtek, hogy a Szovjetuniót nem lehet többé kisparaszti országnak tekinteni? Szó sincs róla.

De mi következik ebből? Ebből csak egy következik — éspedig az, hogy a kapitalizmus visszaállításának veszélye nálunk még fennáll. Hogyan lehet vitatni ezt a nyilvánvaló tényt?

2) Ön azt írja levelében: „Amikor ön a jobboldali és «baloldali» elhajlásról beszélt, azt kellett hinni, hogy csak az iparosítás ütemének kérdésében térünk el a jobboldaliaktól és a «baloldaliaktól». A parasztság kérdését pedig a trockista álláspont értékelésénél csak futólag érinti. Ez az Ön beszédének nagyon helytelen értelmezésére ad okot.”

Egyáltalán nincs kizárva, hogy a beszédemet különbözőképpen értelmezik. Ez ízlés dolga. De hogy az Ön levelében kifejtett gondolatok nem felelnek meg a valóságnak — ez előttem nyilvánvaló. Beszédemben nyíltan megmondom, hogy a jobboldali elhajlás „lebecsüli a kapitalizmus erejét”, „nem látja a kapitalizmus visszaállításának veszélyét”, „nem érti az osztályharc mechanikáját” „és ezért tesz olyan könnyen engedményeket a kapitalizmusnak”. Beszédemben nyíltan megmondom, hogy „a jobboldali elhajlás győzelme pártunkban” „növelné a kapitalizmus visszaállításának esélyeit országunkban”. Ön természetesen meg fogja érteni, hogy itt nemcsak az iparosítás üteméről van szó …

Mit kellene még mondanom a jobboldali elhajlásról, hogy kielégítsem Önt?

Ami a „baloldali”, trockista elhajlást illeti, beszédemben nyíltan megmondom, hogy ez az elhajlás tagadja a szocializmus felépítésének lehetőségét országunkban, tagadja a munkásosztály és a parasztság szövetségének eszméjét és a parasztsággal való szakítás árán is hajlandó fantasztikus iparosítási tervét megvalósítani. Beszédemben olvashatta (ha elolvasta beszédemet), hogy „a «baloldali» elhajlás győzelme pártunkban arra vezetne, hogy a munkásosztály elszakadna parasztbázisától, hogy a munkásosztály élcsapata elszakadna a munkástömegek többi részétől — következésképpen a proletariátus vereséget szenvedne és könnyebben jönnének létre a kapitalizmus visszaállításához szükséges feltételek”. Ön, természetesen meg fogja érteni, hogy itt nemcsak az iparosítás üteméről van szó.

Azt hiszem, ebben benne van minden, ami fontos, amit nálunk egyáltalán a trockizmussal szemben mondottak.

Persze, beszédemben kevesebb szó esik a „baloldali” elhajlásról, mint a jobboldaliról. De ennek az az oka, hogy beszédem tárgya a jobboldali elhajlás kérdése volt, amit meg is jegyeztem beszédem elején és ami teljesen megfelelt a Moszkvai Bizottság és a Moszkvai Ellenőrző Bizottság együttes plénuma napirendjének. De azt az egyet nem lehet tagadni, hogy beszédemben a trockizmussal kapcsolatban mégis elmondottam mindent, amit fontos tudni arról, hogy általában miben tér el a trockizmus egyrészt a leninizmustól és másrészt a jobboldali elhajlástól.

A jobboldali elhajlással foglalkozó beszédemben mit kellett volna még a trockizmusról mondani, hogy kielégítsem Önt?

3) Önt nem elégíti ki az a kijelentésem, hogy a Politikai Irodában nincs sem jobboldali, sem „baloldali” elhajlás, sem pedig békülékenység az elhajlások irányában. Volt-e okom arra, hogy ilyen kijelentést tegyek? Igen, volt. Miért? Azért, mert amikor a Politikai Irodában elfogadtuk a Központi Bizottságnak a moszkvai szervezet tagjaihoz intézett felhívását, a Politikai Iroda jelenlevő tagjai közül egy sem szavazott ellene. Jó vagy rossz ez? Azt hiszem, ez jó. Mellőzhetjük-e ezt a tényt, amikor az 1928 októberi Politikai Irodát jellemezzük? Világos, hogy nem mellőzhetjük.

Kommunista üdvözlettel
I. Sztálin

1928. október 27.

Először e kötet orosznyelvű
kiadásában jelent meg.

(idézet: – Sztálin Művei 11. kötet – című könyvből)

A Lenini Komszomolnak

Üdvözlet a Szovjetunió Lenini Kommunista Ifjúsági Szövetségének, fennállása tízedik évfordulójának ünnepnapja alkalmából

Köszöntöm a lenini komszomolt fennállása tízedik évfordulójának ünnepnapja alkalmából!

A lenini komszomol forradalmunk fiatal tartaléka volt és az is marad. A fiatal munkás-paraszt nemzedék legjobb képviselőinek tíz és százezrei nevelkedtek a komszomol soraiban, forradalmi edzést kaptak és beolvadtak pártunkba, Szovjetjeinkbe, szakszervezeteinkbe, Vörös Hadseregünkbe, Vörös Hajóhadunkba, szövetkezeteinkbe, kulturális szervezeteinkbe — a bolsevikok régi gárdájának felváltására.

A komszomol azért tudta megoldani ezt a nehéz feladatot, mert a párt vezetésével végezte munkáját, mert tevékenységében egyesíteni tudta a tanulást, különösen a leninizmus tanulását, a mindennapi gyakorlati munkával, mert az internacionalizmus szellemében tudta nevelni a munkások és munkásnők, a parasztok és parasztnők fiatal nemzedékét, mert meg tudta találni azt, ami egyesíti az öreg és a fiatal leninistákat, az öreg és az ifjú gárdát, mert egész munkáját alá tudta rendelni a proletárdiktatúra és a szocialista építés győzelme érdekeinek.

Csak ezért tudta a komszomol Lenin zászlaját fennen hordozni.

Reméljük, hogy a komszomol a jövőben is teljesíteni tudja kötelességét proletariátusunk és a nemzetközi proletariátus iránt.

Üdvözlet pártunk kétmilliós tartalékának, a lenini komszomolnak!

Éljen a komszomol nemzedék!

I. Sztálin

„Pravda” 252. sz.
1928. október 28.

(idézet: – Sztálin Művei 11. kötet – című könyvből)

SaLa