Írta: J. V. Sztálin

Nyilatkozat a külföldi sajtó képviselőinek a hamisított „Sztálin-cikkekről”

A külföldi sajtó (az „Associated Press”, a Wolff ügynökség, a „Neue Freie Presse” stb.) moszkvai képviselőinek kérésére a hamisított „Sztálin-cikkekkel” kapcsolatban a következőket kell kijelentenem.

Most aligha szükséges megcáfolnom a „New York American”, a Wide World News ügynökség, vagy az Anglo-American Newspaper Service hamisítóit, akik nemlétező „Sztálin-cikkekre” hivatkozva mindenféle mesét terjesztenek a Szovjetunió „légierőiről”, a Szovjethatalom és a „pravoszláv egyház” „kibéküléséről”, arról, hogy a Szovjetunióban a kapitalistáknak „visszaadják” „olajtelepeiket” stb. Nem szükséges őket megcáfolnom, mert ezek az urak a sajtóban maguk leplezik le önmagukat mint hivatásos hamisítókat, akik hamisítványokkal való üzérkedésből élnek. Elegendő, ha elolvassák azokat a napokban megjelent „magyarázatokat”, amelyekkel ezek az urak „igazolni” próbálják szélhámos üzelmeiket, — és meg fogják érteni, hogy itt nem sajtóképviselőkkel, hanem sajtóbetyárokkal van dolgunk.

Mégis, a sajtó képviselőinek a kérésére kész vagyok kijelenteni, hogy:

a) sohasem láttam „Herman Gottfreyt”, vagy a külföldi sajtó valamelyik más képviselőjét, aki állítólag interjút kért tőlem;

b) az utóbbi évben nem adtam interjút sem ezeknek az uraknak, sem a külföldi sajtó valamelyik más képviselőjének;

c) sem „a Moszkvai Szovjet Elnökségében”, sem a párt „Moszkvai Bizottságában” nem beszéltem sem arról, hogy a Szovjetunióban a kapitalistáknak „visszaadjuk” „olajtelepeiket”, sem a „pravoszláv egyházról”, sem a Szovjetunió „légierőiről”;

d) egyetlen ilyen értelmű „cikket” vagy „közleményt” sem adtam a sajtónak.

A „New York American”, a Wide World News és az Anglo-American Newspaper Service urai félrevezetik az olvasókat, mikor azt állítják, hogy Moszkvában annakidején nem cáfolták meg a hamisított „Sztálin-cikkeket”. A Szovjetunió „légierőiről” és a „pravoszláv egyházzal” való „kibékülésről” szóló hamisított „cikkekről” Moszkvában 1927 november végén szereztünk tudomást. A Külügyi Népbiztosság nyomban leleplezte, hogy ezek a cikkek hamisítványok, és ezt közölték az Associated Press moszkvai képviselőjével, Razwick úrral. Ennek alapján Razwick úr ugyanakkor, december 1-én, a következő táviratot küldte az Associated Press ügynökségnek:

„A Külügyi Népbiztosságon ma kijelentették nekem, hogy komolyan fontolóra veszik, nem kellene-e bírói eljárást indítani New Yorkban a «New York American» és általában a Hearst-lapok ellen, hogy egyszersmindenkorra megakadályozzák a Sztálin aláírásával megjelenő cikkek terjesztését. Hivatalos helyen különösen élesen tiltakoznak a «New York American» cikke ellen, mely november 6-án «Az egyház kihasználása a Szovjetek támogatása céljából» címmel jelent meg, s amelyről azt állítják, hogy az Sztálinnak a moszkvai elnökség ülésén mondott bizalmas beszédét tartalmazza. A Külügyi Népbiztosság kijelentése szerint ez a cikk szemenszedett koholmány. Razwick, 1927 december 1.”

Közzétették-e ezt a táviratot az Egyesült Államokban? És ha nem, miért nem? Nem azért-e, mert Razwick úr táviratának közzétételével bedugultak volna Korda úrnak, ennek az amerikai magyarnak vagy magyar amerikainak a jövedelemforrásai?

A „New York American” nem először próbál hasznot húzni Sztálin nemlétező „interjúinak” és „cikkeinek” hamisításából. Tudomásom van például arról, hogy a „New York American” 1927 júniusában hamisított „Sztálin-interjút” közölt, melyet állítólag valamilyen Cecil Winchesternek adtam az „Angliával való szakítás” alkalmából, a „világforradalomról” való lemondásról, az Arcosban tartott házkutatásról stb. Az Argus újságkivágó iroda ezzel kapcsolatban azt kérte tőlem, hogy erősítsem meg az „interjú” valódiságát és legyek a kliense. Mivel egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy csalárd szédelgéssel van dolgom, nyomban a következő cáfolatot küldtem a newyorki „Daily Worker”- nek:

„Tisztelt elvtársak! Az Argus újságkivágó iroda beküldött nekem egy cikket, mely a «New York American» 1927 június 12-i számában jelent meg, s amely valami Cecil Winchesternek adott állítólagos interjúmat tartalmazza. Ezennel kijelentem, hogy soha életemben nem láttam semmiféle Cecil Winchestert, semmiféle interjút nem adtam se neki, se senki másnak, és abszolúte semmi közöm sincs a «New York American»-hez. Ha az Argus újságkivágó iroda nem szédelgők irodája, akkor azt kell hinnem, hogy a «New York American»-nel kapcsolatban álló szédelgők és zsarolók félrevezették. I. Sztálin, 1927 július 11.”

Ennek ellenére a Korda úr szervezetéhez tartozó hamisítók tovább folytatják szélhámoskodó üzelmeiket…

Mi az értelme ezeknek az üzelmeknek? Mi a célja Korda úrnak és kompániájának ezekkel a hamisítványaikkal? Talán szenzációkat hajhásznak? Nem, nemcsak szenzációkról van szó. Az a céljuk, hogy ellensúlyozzák azt a hatást, melyet a Szovjetunió genfi küldöttsége a teljes leszerelésről szóló nyilatkozatával keltett.

Elérik-e a céljukat? Világos, hogy nem érik el! A hamisítást leleplezzük (már le is lepleztük), a tények pedig megmaradnak. A tény pedig az, hogy a Szovjetunió a világ egyetlen országa, amely igazi békepolitikát folytat, hogy a Szovjetunió a világ egyetlen országa, amely becsületesen vetette fel az igazi leszerelés kérdését.

Az a tény, hogy a tőke ügynökei a Szovjetunió békepolitikája ellen folytatott harcukban mindenféle gyanús elem és különböző sajtóbetyárok segítségét kénytelenek igénybevenni, — ez a tény napnál világosabban mutatja annak az álláspontnak az erkölcsi nagyságát és elvi erejét, melyet a Szovjetunió genfi küldöttsége a leszerelés kérdésében elfoglalt.

I. Sztálin

1927. december 16.

„Pravda” 290. sz.
1927. december 18.

(idézet: – Sztálin Művei 10. kötet – című könyvből)

SaLa