Írta: J. V. Sztálin

Az októberi forradalom nemzetközi jellege

Október tízedik évfordulójára

Az Októberi Forradalmat nem szabad csupán „nemzeti keretekre szorítkozó” forradalomnak tekinteni. Az Októberi Forradalom elsősorban internacionális, világjellegű forradalom, mert az emberiség világtörténetében gyökeres fordulatot jelent a régi, kapitalista világtól az új, szocialista világ felé.

A múltban a forradalmak rendszerint azzal végződtek, hogy a kormányrúdnál a kizsákmányolok egyik csoportját a kizsákmányolók másik csoportja váltotta fel. A kizsákmányolók változtak, a kizsákmányolás megmaradt. Így volt ez a rabszolgák szabadságmozgalmainak idején. Így volt ez a jobbágyfelkelések időszakában. Így volt ez a híres „nagy” forradalmak időszakában Angliában, Franciaországban, Németországban. Nem beszélek a Párizsi Kommünről; mely a proletariátus első, dicsőséges, hősi, de mégis sikertelen kísérlete volt, hogy a kapitalizmus ellen fordítsa a történelmet.

Az Októberi Forradalom elvileg különbözik ezektől a forradalmaktól. Nem azt tűzi ki céljául, hogy a kizsákmányolás egyik formáját a kizsákmányolás másik formájával, a kizsákmányolók egyik csoportját a kizsákmányolók másik csoportjával váltsa fel, hanem azt, hogy véget vessen az ember ember által való mindennemű kizsákmányolásának, megszüntessen minden néven nevezendő kizsákmányoló csoportot, megteremtse a proletariátus diktatúráját, megteremtse minden eddigi elnyomott osztály közül a legforradalmibb osztály hatalmát, megszervezze az új, osztálynélküli szocialista társadalmat.

Éppen ezért az Októberi Forradalom győzelme gyökeres fordulatot jelent az emberiség történelmében, gyökeres fordulatot a világkapitalizmus történelmi sorsában, gyökeres fordulatot a világproletariátus szabadságmozgalmában, gyökeres fordulatot az egész világ kizsákmányolt tömegeinek harcmódjában és szervezeti formáiban, életmódjában és hagyományaiban, kultúrájában és ideológiájában.

Ez az alapja annak, hogy az Októberi Forradalom internacionális, világjellegű forradalom.

Ez a gyökere annak, hogy minden ország elnyomott osztályai szívük mélyéből rokonszenveznek az Októberi Forradalommal, melyben saját felszabadulásuk zálogát látják.

Rámutathatunk néhány alapvető kérdésre, amelyek vonalán az Októberi Forradalom kihat az egész világ forradalmi mozgalmának fejlődésére.

1. Az Októberi Forradalom jelentősége elsősorban abban van, hogy áttörte a világimperializmus frontját, megdöntötte az imperialista burzsoáziát az egyik legnagyobb kapitalista országban, és a szocialista proletariátust juttatta hatalomra.

A munkabérből élők osztálya, az üldözöttek osztálya, az elnyomottak és kizsákmányoltak osztálya az emberiség történelmében először emelkedett uralkodó osztállyá, példájával serkentve minden ország proletárjait.

Ez azt jelenti, hogy az Októberi Forradalom új korszakot nyitott, megnyitotta a proletárforradalmak korszakát az imperializmus országaiban.

Az Októberi Forradalom a földbirtokosoktól és kapitalistáktól elvette a munka- és termelési eszközöket, társadalmi tulajdonná változtatta azokat, és ilymódon a burzsoá tulajdonnal szembeállította a szocialista tulajdont. Ezzel leleplezte azt a kapitalista hazugságot, hogy a burzsoá tulajdon sérthetetlen, szent és örök.

Az Októberi Forradalom kiragadta a hatalmat a burzsoázia kezéből, megfosztotta a burzsoáziát politikai jogaitól, szétrombolta a burzsoá államapparátust és a Szovjetek kezébe adta a hatalmat, ilymódon tehát a burzsoá parlamentarizmussal mint kapitalista demokráciával, szembeállította a Szovjetek szocialista hatalmát mint proletárdemokráciát. Lafargue- nak igaza volt, amikor még 1887-ben azt mondotta, hogy a forradalom másnapján „minden volt kapitalistát meg fognak fosztani választójogától”.

Ezzel az Októberi Forradalom leleplezte azt a szociáldemokrata hazugságot, hogy az áttérés a szocializmusra most lehetséges békés úton, a burzsoá parlamentarizmus útján.

De az Októberi Forradalom itt nem állt meg és nem is állhatott meg. Miután lerombolta a régit, azt, ami burzsoá, azonnal hozzálátott az új, a szocializmus építéséhez. Az Októberi Forradalom tíz esztendeje a párt, a szakszervezetek, a Szovjetek, a szövetkezetek, a kulturális szervezetek, a közlekedés, az ipar, a Vörös Hadsereg építésének tíz esztendeje. A szocializmusnak a Szovjetunióban az építés frontján elért kétségtelen sikerei szemléltetően bebizonyították, hogy a proletariátus sikeresen tudja vezetni az országot burzsoázia nélkül és a burzsoázia ellen, hogy sikeresen tudjaépíteni az ipart burzsoázia nélkül és a burzsoázia ellen, hogy sikeresen tudja vezetni az egész népgazdaságot burzsoázia nélkül és a burzsoázia ellen, hogy sikeresen tudja építeni a szocializmust a kapitalista környezet ellenére is.

Az a régi „elmélet”, hogy a kizsákmányoltak éppúgy nem lehetnek meg kizsákmányolók nélkül, mint ahogy a fej és a többi testrész sem lehet meg gyomor nélkül, — ez nemcsak az ókori történelem híres római szenátorának, Menenius Agrippának az „elmélete”. Ez az „elmélet” most sarkköve a szociáldemokrácia politikai „filozófiájának” általában, és különösen az imperialista burzsoáziával együtt folytatott szociáldemokrata koalícióspolitikának. Ez az előítéletté vált „elmélet” most az egyik legkomolyabb akadály a kapitalista országok proletariátusának forradalmasítása útján. Az Októberi Forradalom egyik legfontosabb eredménye az a tény, hogy halálos csapást mért erre a hazug „elméletre”.

Kell-e még bizonyítgatni, hogy az Októberi Forradalomnak ilyen és hasonló eredményei nem maradhattak és nem maradhatnak komoly hatás nélkül a kapitalista országok munkásosztályának forradalmi mozgalmára?

Olyan közismert tények, mint a kommunizmus folytonos terjedése a kapitalista országokban, valamennyi ország proletárjainak növekvő rokonszenve a Szovjetunió munkásosztálya iránt, s végül, a munkásküldöttségek özönlése a Szovjetek Országába, — mindezek a tények kétségtelenül arról tanúskodnak, hogy az Októberi Forradalom által elhintett magvak kezdenek már gyümölcsöt hozni.

2. Az Októberi Forradalom az imperializmust nemcsak uralma központjaiban, nemcsak az „anyaországokban” rendítette meg. Csapást mért az imperializmus hátországaira, perifériájára is, és aláásta az imperializmus uralmát a gyarmati és függő országokban.

Az Októberi Forradalom, megdöntvén a földbirtokosokat és kapitalistákat, összetörte a nemzeti-gyarmati elnyomás láncait, és megszabadította tőlük egy óriási állam valamennyi elnyomott népét, kivétel nélkül. A proletariátus nem szabadíthatja fel önmagát, ha nem szabadítja fel az elnyomott népeket. Az Októberi Forradalom jellemző vonása az, hogy ezeket a nemzeti-gyarmati forradalmakat a Szovjetunióban nem a nemzeti gyűlölködés és nem a nemzetek közötti összeütközések jegyében vitte véghez, hanem a Szovjetunióban élő népek munkásai és parasztjai kölcsönös bizalmának és testvéri közeledésének zászlaja alatt, nem a nacionalizmus, hanem az internacionalizmus nevében.

Éppen azért, mert nálunk a nemzeti-gyarmati forradalmak a proletariátus vezetése és az internacionalizmus lobogója alatt mentek végbe, éppen ezért a pária népek, a rabszolga népek az emberiség történelmében először lettek valóban szabad és valóban egyenjogú népekké, példájukkal serkentve az egész világ elnyomott népeit.

Ez azt jelenti, hogy az Októberi Forradalom új korszakot nyitott, megnyitotta a gyarmati forradalmak korszakát, amelyek a világ elnyomott országaiban a proletariátussal szövetségben, a proletariátus vezetésével mennek végbe.

Azelőtt „szokás” volt azt hinni, hogy a világ örök idők óta alacsonyabbrendű és magasabbrendű fajokra, feketékre és fehérekre oszlik, akik közül az előbbiek civilizációra képtelenek és arra vannak kárhoztatva, hogy őket kizsákmányolják, az utóbbiak pedig a civilizáció egyedüli hordozói, és arra vannak hivatva, hogy az előbbieket kizsákmányolják.

Ez a legenda most szét van zúzva és el van vetve. Az Októberi Forradalom egyik legfontosabb eredménye az, hogy halálos csapást mért erre a legendára, amikor a gyakorlatban bebizonyította, hogy a felszabadított és a szovjet fejlődés medrébe bevont nem-európai népek éppen olyan jól előre tudják lendíteni a valóban haladó kultúrát és a valóban haladó civilizációt, mint az európai népek.

Korábban „szokás” volt azt hinni, hogy az elnyomott népek felszabadításának egyetlen módszere a burzsoá nacionalizmus módszere, a nemzetek egymástól való elszakadásának módszere, a nemzetek szétválasztásának módszere, a különböző nemzetek dolgozói közötti nemzeti gyűlölködés felszításának módszere.

Ez a legenda most meg van döntve. Az Októberi Forradalom egyik legfontosabb eredménye az, hogy halálos csapást mért erre a legendára, amikor a gyakorlatban bebizonyította az elnyomott népek proletár, internacionalista felszabadító módszerének mint az egyetlen helyes módszernek lehetőségét és célszerűségét, gyakorlatilag bebizonyította, hogy a legkülönbözőbb népek munkásainak és parasztjainak az önkéntesség és az internacionalizmus elvén alapuló testvéri szövetsége lehetséges és célszerű. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, mely mintaképül szolgál a világ dolgozóinak egy világgazdaságban való jövendő egyesülésére, létével közvetlenül ezt bizonyítja.

Mondanom sem kell, hogy az Októberi Forradalomnak ilyen és hasonló eredményei nem maradhattak és nem maradhatnak komoly hatás nélkül a gyarmati és függő országok forradalmi mozgalmára. Az a tény, hogy Kínában, Indonéziában, Indiában stb. az elnyomott népek forradalmi mozgalma növekszik és hogy e népek rokonszenve a Szovjetunió iránt erősödik, ezt kétségtelenül bizonyítja.

A gyarmatok és függő országok zavartalan kizsákmányolásának és elnyomásának kora elmúlt.

Eljött a gyarmati és függő országok felszabadító forradalmainak kora, ez országok proletariátusának ébredési kora, a forradalomban való hegemóniájának kora.

3. Az Októberi Forradalom, azzal, hogy az imperializmus központjaiban és mögöttes területein elhintette a forradalom magvait, azzal, hogy meggyengítette az imperializmus hatalmát az „anyaországokban” és megrendítette uralmát a gyarmatokon, kérdésessé tette az egészvilágkapitalizmus létét.

Ha a kapitalizmus spontán fejlődése az imperializmus viszonyai között — e fejlődés egyenlőtlensége, az összeütközések és háborús összecsapások kikerülhetetlensége s végül a példátlan imperialista mészárlás következtében — átnőtt a kapitalizmus rothadási és halódási folyamatába, akkor az Októberi Forradalom, és ami velejárt, egy óriási ország kiszakadása a kapitalizmus világrendszeréből, szükségképpen meggyorsította ezt a folyamatot, lépésről lépésre alámosva a világimperializmus alapjait.

Sőt mi több. Az Októberi Forradalom, amikor megrendítette az imperializmust, az első proletárdiktatúra formájában egyszersmind megteremtette a nemzetközi forradalmi mozgalom hatalmas és nyílt bázisát, amije annak azelőtt sohasem volt, és amelyre az most támaszkodhat. Megteremtette a nemzetközi forradalmi mozgalomnak azt a hatalmas és nyílt központját, amellyel az azelőtt sohasem rendelkezett, s amely körül most tömörülhet, szervezve minden ország proletárjainak és elnyomott népeinek forradalmi egységfrontját az imperializmus ellen.

Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy az Októberi Forradalom a világkapitalizmuson halálos sebet ejtett, amelyet az soha többé ki nem hever. Éppen ezért a kapitalizmus többé sohasem nyeri vissza Október előtti „egyensúlyát”, „stabilitását”.

A kapitalizmus részlegesen stabilizálódhat, termelését racionalizálhatja, az ország kormányzását rábízhatja a fasizmusra, ideiglenesen béklyóba verheti a munkásosztályt, de sohasem szerzi vissza azt a „nyugalmat” és azt a „biztonságot”, azt az „egyensúlyt” és azt a „stabilitást”, amellyel azelőtt kérkedett, mert a világkapitalizmus válsága fejlődésének olyan fokát érte el, hogy a forradalmi tüzeknek elkerülhetetlenül fel kell lángolniok, hol az imperializmus központjaiban, hol a perifériáján, semmivé téve a kapitalista toldozást-foldozást és napról napra siettetve a kapitalizmus bukását. Pontosan úgy, mint az ismert mesében — „kihúzta a farkát, bentragadt az orra, kihúzta az orrát, bentragadt a farka”.

Ez, másodszor, azt jelenti, hogy az Októberi Forradalom magasabb fokra emelte az egész világ elnyomott osztályainak erejét és súlyát, bátorságát és harckészségét, s kényszerítette az uralkodó osztályokat, hogy velük mint új, komoly tényezővel számoljanak. Most már nem lehet a világ dolgozó tömegeit sötétben botorkáló, perspektíva nélküli „vak tömegnek” tekinteni, mert az Októberi Forradalom világító tornyot emelt számukra, amely bevilágítja útjukat és távlatot mutat nekik. Azelőtt nem volt olyan nyílt világfórum, ahonnan kézzelfoghatóan megmutathatták és kifejezhették volna az elnyomott osztályok reményeit és törekvéseit, — most van ilyen fórum: az első proletárdiktatúra.

Aligha lehet kételkedni abban, hogy ha megsemmisítenék ezt a fórumot, hosszú időre a korlátlan fekete reakció éjszakája borulna az „élenjáró országok” társadalmi és politikai életére. Tagadhatatlan, hogy már a „bolsevik állam” létének puszta ténye fékezi a reakció sötét erőit és megkönnyíti az elnyomott osztályok szabadságharcát. Tulajdonképpen ezzel magyarázható a világ kizsákmányolóinak a bolsevikokkal szemben táplált állati gyűlölete.

A történelem, ha új alapon is, de megismétlődik. Miként korábban, a feudalizmus bukása idején, a „jakobinus” szó rémületet és borzadályt keltett a világ arisztokratái körében, ugyanúgy most, a kapitalizmus bukása idején, a „bolsevik” szó rémületet és borzadályt kelt a világ burzsoáziája körében. És, fordítva, miként korábban Párizs volt a felemelkedő burzsoázia forradalmi képviselőinek menedéke és iskolája, ugyanúgy most Moszkva a felemelkedő proletariátus forradalmi képviselőinek menedéke és iskolája. A jakobinusgyűlölet nem mentette meg a feudalizmust az összeomlástól. Vajon kétséges-e, hogy a bolsevikgyűlölet sem menti meg a kapitalizmust az elkerülhetetlen pusztulástól?

A kapitalizmus „stabilitásának” korszaka elmúlt és magával vitte a burzsoá rend megingathatatlanságának legendáját.

Eljött a kapitalizmus összeomlásának kora.

4. Az Októberi Forradalom nem tekinthető csupán a gazdasági és társadalmi-politikai viszonyok terén végbement forradalomnak. Az Októberi Forradalom egyszersmind az elmékben, a munkásosztály ideológiájában végbement forradalom. Az Októberi Forradalom a marxizmus zászlaja alatt, a proletárdiktatúra eszméjének zászlaja alatt, az imperializmus és a proletárforradalmak korszakának marxizmusa: a leninizmus zászlaja alatt született meg és kapott erőre. Ezért az Októberi Forradalom a marxizmus győzelmét hirdeti a reformizmus fölött, a leninizmus győzelmét a szociáldemokratizmus fölött, a III. Internacionále győzelmét a II. Internacionále fölött.

Az Októberi Forradalom átléphetetlen mezsgyét vont a marxizmus és a szociáldemokratizmus közé, a leninizmus politikája és a szociáldemokratizmus politikája közé.

Azelőtt, a proletárdiktatúra győzelme előtt, a szociáldemokrácia még kérkedhetett a marxizmus zászlajával, nem tagadta meg nyíltan a proletárdiktatúra eszméjét, de nem is tett semmit, egyáltalán semmit annak érdekében, hogy siettesse ennek az eszmének a megvalósulását, érthető tehát, hogy a szociáldemokráciának ez a magatartása egyáltalán nem veszélyeztette a kapitalizmust. Akkor, abban az időszakban, a szociáldemokrácia formailag egybeolvadt, vagy csaknem egybeolvadt a marxizmussal.

Most, a proletariátus diktatúrájának győzelme után, amikor mindenki előtt szemmellátható lett, mire vezet a marxizmus és mit jelenthet a győzelme, a szociáldemokrácia már nem kérkedhet a marxizmus zászlajával, nem kacérkodhat a proletárdiktatúra eszméjével anélkül, hogy bizonyos mértékben ne veszélyeztesse a kapitalizmust. A szociáldemokrácia, miután már régen szakított a marxizmus szellemével, most kénytelen volt szakítani a marxizmus zászlajával is, nyíltan és félreérthetetlenül szembefordult a marxizmus szülöttével, az Októberi Forradalommal, a világ első proletárdiktatúrájával.

Most el kellett határolnia magát, és valóban el is határolta magát a marxizmustól, mert a mai viszonyok között senki sem nevezheti magát marxistának, aki nem támogatja nyíltan és odaadóan a világ első proletárdiktatúráját, aki nem folytat forradalmi harcot saját burzsoáziája ellen, aki saját országában nem teremti meg a proletárdiktatúra győzelmének feltételeit.

A szociáldemokrácia és a marxizmus között szakadék támadt. Mostantól fogva a marxizmus egyedüli hordozója és védőbástyája a leninizmus, a kommunizmus.

De ez még nem minden. Az Októberi Forradalom, miután mezsgyét vont a szociáldemokrácia és a marxizmus közé, tovább ment, és a szociáldemokráciát azoknak a táborába vetette, akik nyíltan védik a kapitalizmust a világ első proletárdiktatúrájával szemben. Amikor Adler és Bauer, Wels és Levi, Longuet és Blum úrék a „szovjet rendet” ócsárolják és a parlamenti „demokráciát” magasztalják, ezzel azt akarják mondani, hogy ők harcolnak és fognak is harcolni azért, hogy a Szovjetunióban visszaállítsák a kapitalista rendet, azért, hogy a „civilizált” államokban fenntartsák a kapitalista rabszolgaságot.

A mai szociáldemokratizmus a kapitalizmus eszmei támasza. Leninnek ezerszeresen igaza volt, amikor azt mondta, hogy a mostani szociáldemokrata politikusok „a burzsoázia igazi ügynökei a munkásmozgalomban a kapitalisták osztályának munkásügyvivői”, hogy „a proletariátusnak a burzsoáziával vívott polgárháborújában” elkerülhetetlenül „a «versailles-iak» mellé állnak a «kommünárok» ellen”.

Lehetetlen végezni a kapitalizmussal, ha nem végzünk a szociáldemokratizmussal a munkásmozgalomban. Ezért a kapitalizmus halódásának kora egyszersmind a szociáldemokratizmus halódásának kora a munkásmozgalomban.

Az Októberi Forradalom többek közt azért nagyjelentőségű, mert azt hirdeti, hogy a világ munkásmozgalmában a leninizmus győzelme a szociáldemokratizmus fölött elkerülhetetlen.

A II. Internacionále és a szociáldemokratizmus uralmának kora a munkásmozgalomban véget ért.

Eljött a leninizmus és a III. Internacionále uralmának kora.

„Pravda” 255. sz.
1927. november 6—7.

Aláírás: I. Sztálin.

(idézet: – Sztálin Művei 10. kötet – című könyvből)

SaLa