Írta: J. V. Sztálin

„Az októberi forradalom nemzetközi jellege” című cikk vázlata

Az Októberi Forradalom nem csupán „nemzeti keretekre szorítkozó” forradalom, hanem elsősorban internacionális jellegű, világjelentőségű forradalom, mert az emberiség világtörténetében gyökeres fordulatot jelent a régitől az új felé.

A múltban a forradalmak rendszerint azzal végződtek, hogy a kormánynál a kizsákmányolok egyik csoportját a kizsákmányolók másik csoportja váltotta fel. A kizsákmányolok változtak, a kizsákmányolás megmaradt. Így volt ez a rabszolgák forradalmai, a jobbágyok forradalmai, a kereskedelmi-ipari burzsoázia forradalmai idején. Az Októberi Forradalom ezektől a forradalmaktól elvileg különbözik. Céljául nem azt tűzi ki, hogy a kizsákmányolás egyik formáját a kizsákmányolás másik formájával, a kizsákmányolok egyik csoportját a kizsákmányolok másik csoportjával felváltsa, hanem azt, hogy megszüntesse az embernek ember által való mindennemű kizsákmányolását, hogy megdöntse a kizsákmányolók minden és mindenféle csoportját.

A proletariátus diktatúrájának, mint valamennyi kizsákmányolt osztály közül a legforradalmibb és legszervezettebb osztály diktatúrájának megteremtése.

Éppen ezért az Októberi Forradalom győzelme gyökeres fordulatot jelent az egész világ kizsákmányolt tömegeinek gazdasági helyzetében és politikájában, életében és életmódjában, erkölcseiben és hagyományaiban, kultúrájában és egész szellemi arculatában.

Ez a gyökere annak, hogy minden ország elnyomott osztályai szívük mélyéből rokonszenveznek az Októberi Forradalommal és felszabadulásuk zálogát látják benne.

Négy fő vonás.

1. Az imperializmus központjai („anyaországok”). Október mint fordulat a fejlett országokban uralkodó kapitalizmustól — a kommunizmus felé. Gyakran azt mondják nálunk, hogy az Októberi Forradalom az imperialista világfront áttörése. De mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az Októberi Forradalommal megkezdődött a proletárforradalmak korszaka és a proletariátus diktatúrája.

Azelőtt a XVIII. század francia forradalmából indultak ki, felhasználva hagyományait és meghonosítva rendjét.

Most az Októberi Forradalomból indulnak ki.

Azelőtt Franciaország.

Most a Szovjetunió.

Azelőtt a „jakobinus” volt az egész burzsoázia réme.

Most a bolsevik a burzsoázia réme.

Az „egyszerű” polgári forradalmak kora, amikor a proletariátus csak ütőerő volt, a kizsákmányolók pedig élvezték a forradalmak gyümölcseit — elmúlt.

Eljött a kapitalista országok proletárforradalmainak kora.

2. Az imperializmus perifériája. Október megnyitotta a gyarmatok és függő országok felszabadító forradalmainak korát.

A proletariátus nem szabadíthatja fel magát, ha nem szabadítja fel az imperializmus által elnyomott népeket. Az anyaországok proletárforradalmainak és a függő országok gyarmati forradalmainak egységfrontja.

A gyarmatok és függő országok zavartalan kizsákmányolásának kora elmúlt.

Eljött a gyarmatok felszabadító forradalmainak kora, ez országok proletariátusának ébredési kora, a proletariátus hegemóniájának kora.

3. A központok és perifériák — együtt. Október ezzel halálos csapást mért a világimperializmusra, amely ezt a csapást sohasem tudja többé kiheverni.

Az imperializmus sohasem szerzi vissza azt az „egyensúlyt” és azt a „stabilitást”, amellyel Október előtt rendelkezett.

A kapitalizmus „stabilitásának” kora elmúlt.

Eljött a kapitalizmus hanyatlásának kora.

4. Október azt jelenti, hogy a kommunizmus a szociáldemokratizmuson, a marxizmus a reformizmuson ideológiai győzelmet aratott.

Azelőtt, a proletárdiktatúra szovjetuniói győzelme előtt, a szociáldemokraták és a reformisták még hivalkodhattak a marxizmus zászlajával, kacérkodhattak Marx-szal és Engels-szel stb., mivel ez nem volt veszélyes a burzsoáziára nézve, és az emberek még nem tudták, mire vezethet a marxizmus győzelme.

Most, a proletárdiktatúra szovjetuniói győzelme után, amikor mindenki megértette, mire vezet a marxizmus, és mit jelenthet a győzelme, a szociáldemokraták és a reformisták, megérezve, hogy a marxizmussal való hivalkodás és kacérkodás veszélyes a burzsoáziára nézve, jobbnak látták, hogy elhatárolják magukat a marxizmustól.

Mostantól a kommunizmus lett a marxizmus egyetlen menedéke és bástyája.

Mostantól a marxizmus szelleme elhagyja a szociáldemokráciát, mint ahogy a szociáldemokrácia, már előbb, elhagyta a marxizmust.

Az Októberi Forradalom győzelme óta csak azok lehetnek marxisták, akik határozottan és önfeláldozóan támogatják a világ első proletárdiktatúráját.

Mit jelent a világ első proletárdiktatúráját támogatni? Annyit jelent, mint saját burzsoáziánk ellen a nyílt harc álláspontjára helyezkedni. Mivel azonban a szociáldemokraták nem akarnak saját burzsoáziájuk ellen harcolni, hanem szívesebben alkalmazkodnak hozzá, ezért — természetesen — a világ első proletárdiktatúrája elleni harc álláspontjára, a kapitalizmus Szovjetunióban való visszaállításának álláspontjára helyezkednek. Éppen ez a szociáldemokrácia alkonya.

Október megnyitotta a világkommunizmus diadalának korát, mely a szociáldemokrácia alkonyának és a burzsoázia táborába való nyílt átpártolásának kora.

Október a marxizmus győzelme az ideológia terén.

1927. október.

Először e kötet orosznyelvű
kiadásában jelent meg.

(idézet: – Sztálin Művei 10. kötet – című könyvből)

SaLa