Írta: J. V. Sztálin

A kínai forradalom és a Kommunista Internacionále feladatai

Beszéd a Kommunista Internacionále Végrehajtó Bizottsága VIII. plénumának X. ülésén
1927. május 24

I

Néhány kisebb kérdés

Elvtársak! Elnézésüket kell kérnem, hogy elkéstem a Végrehajtó Bizottság mai üléséről és nem hallgathattam meg Trockijnak a Végrehajtó Bizottságban mondott egész beszédét.

Azt hiszem azonban, hogy Trockij az utóbbi napokban olyan nagymennyiségű írásművet, téziseket és leveleket vitt a Végrehajtó Bizottság elé a kínai kérdéssel kapcsolatban, hogy az ellenzék bírálatához szükséges anyagban valóban nincs hiány.

Ezért Trockij hibáinak bírálatában ezekből a dokumentumokból fogok kiindulni, és nem kételkedem abban, hogy ez a bírálat egyszersmind bírálata lesz a mai Trockij-beszéd alapjainak is.

Igyekszem, amennyire csak lehet, a személyi elemet a vitából kikapcsolni. Trockij és Zinovjev személyi támadásai a SzK(b)P Központi Bizottsága Politikai Irodájának és a Kommunista Internacionále Végrehajtó Bizottsága Elnökségének egyes tagjai ellen nem érdemlik meg, hogy velük foglalkozzunk.

Trockij, úgylátszik, a Kommunista Internacionále Végrehajtó Bizottságának ülésein valami hősnek szeretné magát feltüntetni, hogy a Végrehajtó Bizottságnak a háborús veszély, a kínai forradalom stb. kérdéseivel kapcsolatos munkáját a Trockij-kérdéssel kapcsolatos munkává változtassa. Azt hiszem, Trockij nem érdemel meg ilyen nagy figyelmet. (Felkiáltások: „Úgy van!”) Annál is kevésbé, mert inkább színészre hasonlít, semmint hősre, a színészt pedig semmiesetre sem szabad összetéveszteni a hőssel.

Arról már nem is beszélek, hogy Buharinra vagy Sztálinra nézve nincs semmi sértő abban, hogy olyan emberek, mint Trockij és Zinovjev, akiket a Végrehajtó Bizottság VII. kibővített plénuma mint szociáldemokrata elhajlókat leplezett le, nyakló nélkül szidják a bolsevikokat. Ellenkezőleg, számomra a legnagyobb sértés az volna, ha ilyen Trockij és Zinovjev típusú félmensevikek dicsérnének és nem szidnának engem.

Arra sem fogok kitérni, hogy az ellenzék mostani frakciós fellépéseivel megszegte-e 1926 október 16-án vállalt kötelezettségeit. Trockij azt állítja, hogy az ellenzék 1926 október 16-i nyilatkozata értelmében joga van védelmezni nézeteit. Ez persze igaz. De ha Trockij azt akarja állítani, hogy a nyilatkozat ebben ki is merül, akkor ezt csak szofizmának lehet nevezni.

Az ellenzék október 16-i nyilatkozatában nemcsak arról van szó, hogy az ellenzéknek joga van védelmezni nézeteit, hanem arról is, hogy ezek a nézetek csak pártszempontból megengedhető keretek között védelmezhetek, hogy a frakciózást félre kell dobni és fel kell számolni, hogy az ellenzék köteles „fenntartás nélkül alávetni magát” a párt akaratának és a Központi Bizottság határozatainak, hogy az ellenzék nemcsak alávetni köteles magát e határozatoknak, hanem azokat lelkiismeretesen „végrehajtani” is köteles.

Kell-e ezután még bizonyítanom, hogy az ellenzék az 1926 október 16-i nyilatkozatot megszegte és a legdurvábban darabokra tépte.

Arra sem fogok kitérni, hogy az ellenzék nagyszámú téziseiben, cikkeiben és beszédeiben milyen szemérmetlenül és durván rágalmazó módon hamisította meg a SzK(b)P Központi Bizottságának és a Kommunista Internacionálénak a kínai kérdésben elfoglalt álláspontját. Trockij és Zinovjev egyre azt hajtogatja, hogy a SzK(b)P Központi Bizottsága és a Kommunista Internacionále a kínai nemzeti burzsoázia „támogatásának” politikáját védelmezte és védelmezi.

Aligha kell bizonyítanom, hogy Trockijnak és Zinovjevnek ez az állítása koholmány, rágalom, a dolog szándékos elferdítése. A valóságban a SzK(b)P Központi Bizottsága és a Kommunista Internacionále nem a nemzeti burzsoázia támogatásának politikáját védelmezte, hanem a nemzeti burzsoázia felhasználásának politikáját, amíg a kínai forradalom az egyesült általános nemzeti front forradalma volt, és ezt a politikát később felváltotta a nemzeti burzsoázia elleni fegyveres harc politikájával, amikor a kínai forradalom agrárforradalommá vált, a nemzeti burzsoázia pedig kezdte elhagyni a forradalmat.

Csak meg kell nézni olyan okmányokat, mint a VII. kibővített plénum határozata, a Kommunista Internacionále Végrehajtó Bizottságának ismeretes kiáltványa, Sztálin tézisei a propagandisták számára, Buharin tézisei, amelyeket a napokban terjesztett be a Kommunista Internacionále Végrehajtó Bizottsága Elnökségének — és meg fognak győződni erről.

Az ellenzéknek éppen az a szerencsétlensége, hogy nem tud meglenni rágalom és ferdítések nélkül.

Térjünk a tárgyra.

II
Az agrár-paraszt forradalom mint a polgári-demokratikus forradalom alapja

Trockijnak az a fő hibája, hogy nem ismeri fel a kínai forradalom értelmét és jellegét. A Kommunista Internacionále abból indul ki, hogy Kínában a jelen pillanatban az elnyomásnak az agrárforradalmat ösztönző legfőbb tényezőjét a feudalizmus csökevényei alkotják. A Kommunista Internacionále abból indul ki, hogy a feudalizmus csökevényei a kínai faluban és az ezeken a csökevényeken emelkedő egész militarista-bürokratikus felépítmény valahány dzüdzünjével, kormányzójával, tábornokával, Csang Co-linjével stb. egyetemben — ez az az alap, amelyen létrejött és kibontakozik a mostani agrárforradalom.

Ha a paraszti jövedelem 70%-a számos tartományban a földbirtokos és a dzsentri zsebébe folyik, ha a földbirtokosok, a felfegyverzett és fegyvertelen földbirtokosok kezében van nemcsak a gazdasági, hanem a közigazgatási és bíráskodási hatalom is, ha számos tartományban mindmáig megvan a nők és gyermekek adás-vételének középkori gyakorlata — akkor feltétlenül el kell ismerni, hogy a feudális csökevények az elnyomás fő formái a kínai tartományokban.

Éppen azért, mert a feudális csökevények és e csökevények egész militarista-bürokratikus felépítménye az elnyomás fő formái Kínában — éppen azért él át most Kína óriási erejű és lendületű agrárforradalmat.

De mi az agrárforradalom? Nem más, mint a polgári-demokratikus forradalom alapja és tartalma.

Éppen ezért mondja a Kommunista Internacionále, hogy Kínában most polgári-demokratikus forradalom megy végbe.

De a kínai polgári-demokratikus forradalom nemcsak a feudális csökevények ellen irányul. Egyúttal az imperializmus ellen is irányul.

Miért?

Azért, mert Kínában az imperializmus, az imperializmus egész pénzügyi és katonai hatalma, az az erő, amely támogatja, éleszti, ápolja és konzerválja a feudális csökevényeket e csökevények egész bürokratikus-militarista felépítményével egyetemben.

Azért, mert nem lehet Kínában felszámolni a feudális csökevényeket, ha nem folytatnak fórradalmi harcot Kínában egyben az imperializmus ellen is.

Azért, mert aki a kínai feudális csökevényeket fel akarja számolni, annak feltétlenül kezet kell emelnie az imperializmusra és az imperialista csoportokra Kínában.

Azért, mert ha nem folytatnak elszánt harcot az imperializmus ellen, nem lehet szétzúzni és felszámolni a kínai feudális csökevényeket.

Éppen ezért mondja a Kommunista Internacionále, hogy a kínai polgári-demokratikus forradalom egyúttal imperializmusellenes forradalom is.

A mostani kínai forradalom tehát a forradalmi mozgalom két áradatának — a feudális csökevények elleni mozgalomnak és az imperializmus elleni mozgalomnak — egyesülése. A kínai polgári-demokratikus forradalom a feudális csökevények elleni harc egyesülése az imperializmus elleni harccal.

Ez a Kommunista Internacionále (tehát ugyanúgy a SzK(b)P Központi Bizottsága) vonalának kiindulópontja a kínai forradalom kérdésében.

De milyen Trockij állásfoglalásának kiindulópontja a kínai kérdésben? Szöges ellentéte a Kommunista Internacionále imént kifejtett álláspontjának. Trockij vagy egyáltalán nem ismeri el, hogy Kínában feudális csökevények vannak, vagy nem tulajdonít nekik döntő jelentőséget. Trockij (tehát ugyanúgy az ellenzék is) lebecsüli a kínai feudális-bürokratikus elnyomás erejét és jelentőségét, s úgy véli, hogy a kínai nemzeti forradalom fő oka Kína állami-vámügyi függősége az imperializmus országaitól.

Engedjék meg, hogy Trockij ismert téziseire hivatkozzam, amelyeket néhány nappal ezelőtt küldött meg a SzK(b)P Központi Bizottságának és a Kommunista Internacionále Végrehajtó Bizottságának. Trockij e téziseinek címe: „A kínai forradalom és Sztálin tézisei”.

Trockij a következőket írja e tézisekben:

„Teljesen tarthatatlan Buharinnak az a kísérlete, hogy a «feudális csökevényeknek» a kínai gazdasági életben játszott állítólag döntő szerepére való hivatkozással igazolja az opportunista megalkuvó vonalat. A «feudalizmus csökevényei» akkor sem igazolhatnák azt a politikát, amely oly nyilvánvalóan megkönnyítette az áprilisi fordulatot, ha a kínai gazdaság buharini értékelése gazdasági elemzésen alapulna, nempedig skolasztikus meghatározásokon. A kínai forradalomnak nemzeti-burzsoá jellege van annál a legfőbb oknál fogva, hogy a kínai kapitalizmus termelőerőinek fejlődése Kínának az imperialista országoktól való állami-vámügyi függőségébe ütközik” (Trockij. „A kínai forradalom és Sztálin tézisei”).

Ha nem nézzük meg figyelmesen ezt az idézetet, azt hihetjük, hogy Trockij nem a Kommunista Internacionálénak a kínai forradalom jellege kérdésében követett vonala ellen hadakozik, hanem Buharin „megalkuvó politikája” ellen. De persze, ez nem így van. Ebben az idézetben valójában a kínai feudális csökevények „döntő szerepének” tagadásáról van szó. Itt valójában arról van szó, hogy a Kínában most kibontakozó agrárforradalmat a felső rétegek forradalmának, úgyszólván vámellenes forradalomnak akarja nyilvánítani.

Buharin „megalkuvó politikájáról” Trockij itt csak azért fecseg, hogy leplezze a Kommunista Internacionále vonalától való eltérését. Ez — megmondom nyíltan — Trockij szokásos szélhámos fogása.

Trockij szerint tehát a kínai feudális csökevények és egész militarista-bürokratikus felépítményük jelenleg nem fő rugói a kínai forradalomnak, hanem másodrangú és jelentéktelen erők, amelyek csak arra érdemesek, hogy idézőjelbe tegyék őket.

Trockij szerint tehát a kínai nemzeti forradalom „legfőbb oka” Kínának az imperialistáktól való vámfüggősége és ennélfogva a kínai forradalom főként, úgyszólván, vámellenes forradalom.

Ez Trockij elgondolásának kiindulópontja.

Ez Trockij álláspontja a kínai forradalom jellegének kérdésében.

Meg kell állapítanom, hogy ez az álláspont Csang Co-lin „őfelsége” államtanácsosának álláspontja.

Ha Trockij álláspontja helyes, akkor el kell ismerni, hogy igaza van Csang Co-linnak és Csang Kai-seknek, akik nem akarnak sem agrárforradalmat, sem munkásforradalmat és csak azt akarják elérni, hogy érvénytelenítsék az egyenlőtlen szerződéseket és megteremtsék Kína vámautonómiáját.

Trockij lecsúszott Csang Co-lin és Csang Kai-sek bürokratáinak álláspontjára.

Ha a feudalizmus csökevényeit idézőjelbe kell tenni; ha a Kommunista Internacionálénak nincs igaza, amikor kijelenti, hogy a feudalizmus csökevényeinek döntő jelentőségük van a forradalom mai szakaszán; ha a kínai forradalom alapja a vámfüggőség, nempedig a feudális csökevények s az azokat támogató imperializmus elleni harc — mi marad akkor a kínai agrárforradalomból?

Honnan kerekedett akkor a kínai agrárforradalom, amely a földesúri földek elkobzását követeli? Milyen alapon tartják akkor polgári-demokratikusforradalomnak a kínai forradalmat? Vajon nem tény, hogy az agrárforradalom az alapja a polgári-demokratikus forradalomnak? Talán bizony az égből pottyant le az agrárforradalom?

Vajon nem tény az, hogy a parasztok milliói és tízmilliói kapcsolódtak be a hatalmas erejű agrárforradalomba olyan tartományokban, mint Hunan, Hupej, Honan stb., ahol a parasztok megteremtik a maguk hatalmát, a maguk igazságszolgáltatását, a maguk önvédelmét, elűzik a földbirtokosokat és „plebejus módra” számolnak le velük?

Honnan kerekedhetett ez a hatalmas agrármozgalom, ha a feudális-militarista elnyomás nem a legfőbb formája az elnyomásnak Kínában?

Hogyan ölthetett a parasztok tízmillióinak ez a hatalmas mozgalma egyúttal imperialistaellenes jelleget is, ha nem igaz, hogy az imperializmus a kínai nép feudális-militarista elnyomóinak a legfőbb szövetségese?

Vajon nem tény az, hogy csak Hunanban magában több mint két és félmillió tagja van a parasztszövetségnek? És mennyi van Hupejben, Honanban és mennyi lesz még a közeljövőben Kína más tartományaiban?

És a „vörös lándzsák”, az „éhes bendők szövetségei” stb. — mindez talán kitalálás, nempedig valóság?

Vajon lehet-e komolyan állítani azt, hogy a parasztok tízmillióinak agrárforradalma, amelynek jelszava a földesúri földek elkobzása, nem a feudalizmus valóságos és kétségtelen csökevényei ellen, hanem a feudalizmus képzelt, idézőjeles csökevényei ellen irányul?

Vajon nem világos, hogy Trockij lecsúszott Csang Co-lin „őfelsége” bürokratáinak álláspontjára?

Eszerint a következő két fő vonal van előttünk:

a) a Kommunista Internacionále vonala, amely számot vet azzal, hogy Kínában feudális csökevények vannak s ezek alkotják az elnyomás fő formáját, hogy a hatalmas erejű agrármozgalomnak döntő jelentősége van, hogy a feudális csökevények és az imperializmus kapcsolatban vannak egymással, hogy a polgári-demokratikus jellegű kínai forradalom harca az imperializmus ellen éleződik ki;

b) Trockij vonala, amely tagadja a feudális-militarista elnyomás túlnyomó jelentőségét, nem látja a kínai agrárforradalmi mozgalom döntő jelentőségét, és a kínai forradalom imperializmusellenes jellegét csupán a Kína vámönállóságát követelő kínai kapitalizmus érdekeivel magyarázza.

Trockij (tehát ugyanúgy az ellenzék) fő hibája az, hogy lebecsüli a kínai agrárforradalmat, nem érti e forradalom polgári-demokratikus jellegét, tagadja a sokmilliós kínai agrármozgalom előfeltételeit, lebecsüli a parasztság szerepét a kínai forradalomban.

Trockijnak ez nem új hibája. Ez Trockij egész vonalának legjellemzőbb vonása a bolsevizmus ellen folytatott harcának egész ideje alatt.

A parasztság szerepének lebecsülése a polgári-demokratikus forradalomban az a hiba, amely 1905 óta üldözi Trockijt, amely különösen kirívóan nyilvánult meg az 1917-es februári forradalom előtt, és amelytől máig sem szabadult meg.

Engedjék meg, hogy néhány tényre hivatkozzam annak a harcnak a területéről, amelyet Trockij a leninizmus ellen folytatott, például az 1917-es februári forradalom előestéjén, amikor az oroszországi polgári-demokratikus forradalom győzelme felé haladtunk.

Trockij akkor azt állította, hogy mivel a parasztságon belül fokozódott a rétegeződés, mivel most az imperializmus van uralmon és a proletariátus szembehelyezkedik a burzsoá nemzettel, a parasztság szerepe csökkenni fog, s az agrárforradalomnak nem lesz meg az a jelentősége, amelyet 1905-ben tulajdonítottunk neki.

Mit felelt akkor Lenin? Engedjék meg, hogy Leninnek egy 1915-ben írt cikkéből egy részletet idézzek a parasztságnak a polgári-demokratikus forradalomban betöltött szerepéről:

„Trockij eredeti elmélete (Trockij „permanens forradalmáról” van szó. — I. Szt.) a bolsevikoktól átveszi a proletariátus döntő forradalmi harcára és a politikai hatalom meghódítására szólító felhívást, a mensevikektől pedig a parasztság szerepének «tagadását». A parasztság — úgymond — rétegekre bomlott, differenciálódott; forradalmi szerepének lehetősége egyre csökkent; Oroszországban lehetetlen «nemzeti» forradalom: «az imperializmus korszakában élünk», márpedig «az imperializmus nem a burzsoá nemzetet állítja szembe a régi rendszerrel, hanem a proletariátust a burzsoá nemzettel».

Mulatságos példája ez annak, hogyan lehet ezzel a «szócskával»: imperializmus — «bűvészkedni»! Ha Oroszországban a proletariátus már szembenáll a «burzsoá nemzettel», akkor Oroszország közvetlenül szocialista forradalom előtt áll!! akkor helytelen a «földesúri földek elkobzásának» jelszava (amelyet az 1912-es januári konferencia nyomán Trockij 1915-ben ismétel), akkor nem «forradalmi munkás»-, hanem «szocialista munkás»-kormányról kell beszélni!! Hogy Trockij mily határtalanul belezavarodott a kérdésbe, az kitűnik abból a mondatából, amelyben arról beszél, hogy a proletariátus határozottságával magával ragadja a «nem-proletár (!) néptömegeket» (217. sz.)!! Trockij nem gondolt arra, hogy ha a proletariátus magával ragadja a falu nem-proletár tömegeit a földesúri földek elkobzására és megdönti a monarchiát, akkor éppen ez lesz Oroszországban a «nemzeti burzsoá forradalom» befejezése, éppen ez lesz a proletariátus és a parasztság forradalmi-demokratikus diktatúrája!

Az 1905-től 1915-ig terjedő évtized — ez a nagy évtized — bebizonyította, hogy az orosz forradalomnak két és csakis két osztályvonala van. A parasztság rétegződése fokozta az osztályharcot a parasztságon belül, igen sok politikailag szunnyadó elemet ébresztett fel, közelebb hozta a városi proletariátushoz a falusi proletariátust (a bolsevikok 1906 óta követelték, hogy a falusi proletariátust külön kell megszervezni és ezt a követelést be is vetették a stockholmi, mensevik többségű kongresszus határozatába). A «parasztság» és a Markovok — Romanovok — Hvosztovok közötti ellentét azonban fokozódott, nőtt, élesedett. Ez olyan kézzelfogható igazság, hogy még Trockij tucatnyi párizsi cikkének ezernyi frázisával sem lehet «megcáfolni». Trockij valójában Oroszország liberális munkáspolitikusait támogatja, akiknél a parasztság szerepének «tagadása» azt jelenti, hogy nem akarják a parasztokat forradalomba vinni! Pedig most ezen fordul meg minden” (XVIII. köt. 317—318. old.).

Trockij sémájának ez a sajátossága, amely abban áll, hogy látja a burzsoáziát, látja a proletariátust, de nem veszi észre a parasztságot és nem ismeri fel a parasztság szerepét a polgári-demokratikus forradalomban — éppen ez a sajátosság az ellenzék fő hibája a kínai kérdésben.

Éppen ebben áll Trockij és az ellenzék „félmensevizmusa” a kínai forradalom jellegének kérdésében.

Ebből a fő hibából származik az ellenzék valamennyi többi hibája, az egész zűrzavar az ellenzéknek a kínai kérdésre vonatkozó téziseiben.

III
A nankingi jobboldali Kuomintang, amely írtja a kommunistákat, és a vuhani baloldali Kuomintang, amely támogatja a kommunistákkal való szövetséget

Nézzük, például, Vuhan kérdését. A Kommunista Internacionále álláspontja Vuhan forradalmi szerepének kérdésében ismeretes és világos. Mivel Kínában agrárforradalom van; mivel az agrárforradalom győzelme a polgári-demokratikus forradalom győzelme, a proletariátus és a parasztság forradalmi diktatúrájának győzelme; mivel Nanking a nemzeti ellenforradalom központja, Vuhan pedig a kínai forradalmi mozgalom központja — tehát támogatni kell a vuhani Kuomintangot, a kommunistáknak részt kell venniök ebben a Kuomintangban és forradalmi kormányában, feltéve, hogy biztosított lesz a proletariátusnak és a proletariátus pártjának vezetőszerepe mind a Kuomintangban, mind a Kuomintangon kívül.

A proletariátus és a parasztság forradalmi-demokratikus diktatúrájának szerve-e a mostani vuhani kormány? Nem, egyelőre még nem az és nem is lesz az egyhamar. De minden esélye megvan arra, hogy ilyen szervvé fejlődik a forradalom továbbfejlődése során, ha ennek a forradalomnak sikerei lesznek.

Ez a Kommunista Internacionále álláspontja.

Egészen máskép nézi a dolgot Trockij. Ő úgy véli, hogy Vuhan „fikció”, nempedig a forradalmi mozgalom központja. Arra a kérdésre, hogy mi most a baloldali Kuomintang, Trockij azt feleli: „egyelőre még semmi, vagy majdnem semmi”.

Tegyük fel, hogy Vuhan fikció. De ha Vuhan fikció, miért nem követel Trockij határozott harcot e fikció ellen? Mióta divat, hogy a kommunisták támogatnak egy fikciót, résztvesznek egy fikcióban, élén állanak egy fikciónak stb.? Vajon nem tény az, hogy a kommunisták harcolni kötelesek a fikció ellen? Vajon nem tény, hogy ha a kommunisták nem hajlandók harcolni a fikció ellen, ez a proletariátus és a parasztság becsapása? Miért nem javasolja Trockij, hogy folytassanak harcot a fikció ellen, legalább olyan módon, hogy a kommunisták azonnal kilépnek a vuhani Kuomintangból és a vuhani kormányból? Miért javasolja Trockij, hogy maradjanak bent e fikcióban, ne lépjenek ki belőle? Hol itt a logika?

Nem az-e ennek a „logikai” abszurdumnak a magyarázata, hogy Trockijnak, miután nagy dérrel-dúrral nekirontott Vuhannak és fikciónak nevezte, inába szállott a bátorsága és nem merte téziseiben levonni a megfelelő következtetést?

Vagy nézzük például Zinovjevet. Zinovjev az idén áprilisban a SzK(b)P Központi Bizottsága elé terjesztett téziseiben a vuhani Kuomintangot az 1920-as időszak kemálista kormányához hasonlította. Csakhogy a kemálisták kormánya a munkások és a parasztok elleni harc kormánya, olyan kormány, amelyben kommunistáknak nincs és nem lehet helyük. Azt hihetnők, hogy Vuhan e minősítéséből csak egy következtetés vonható le: határozott harc Vuhan ellen, a vuhani kormány megdöntése.

De így csak közönséges emberi logikával gondolkozó közönséges emberek gondolkodhatnak.

Nem így gondolkodik Zinovjev. Bár a Hankouban székelő vuhani kormányt kemálista kormánynak minősíti, ugyanakkor azt javasolja, hogy a legerélyesebben támogassák éppen ezt a kormányt, ne lépjenek ki belőle a kommunisták, ne hagyják el a vuhani Kuomintangot stb. Ezt határozottan megmondja:

„A legerélyesebb és legsokoldalúbb segítséget kell nyújtani Hankounak, onnan kell megszervezni a Cavaignaeok visszaverését. A közeljövőben éppen arra kell összpontosítani minden erőfeszítést, hogy segítsenek Hankounak megszervezkedni és megszilárdulni” (lásd Zinovjev téziseit).

Értse meg, aki tudja!

Trockij azt mondja, hogy Vuhan — vagyis Hankou — fikció, Zinovjev, ellenkezőleg, azt állítja, hogy Vuhan kemálista kormány. Ebből ezt a következtetést kellene levonni: harc a fikció ellen vagy harc a vuhani kormány megdöntéséért. Ellenben mind Trockij, mind Zinovjev kitér a tételeikből elkerülhetetlenül folyó következtetés elől, Zinovjev pedig még továbbmegy, s javasolja a „legerélyesebb és legsokoldalúbb segítséget Hankounak”.

Miről tanúskodik mindez? Arról, hogy az ellenzék ellentmondásokba bonyolódott. Elveszítette a logikus gondolkodás képességét és elveszítette minden perspektíváját.

Zűrzavar a nézetekben, minden perspektíva elveszítése Vuhan kérdésében — ez Trockij és az ellenzék álláspontja, ha egyáltalán lehet a zűrzavart álláspontnak nevezni.

IV
A kínai Munkás- és Parasztküldöttek Szovjetjeiről

Vagy nézzük meg például a kínai Munkás- és Parasztküldöttek Szovjetjeinek kérdését.

A Szovjetek megszervezésének kérdéséről három határozatunk van, amelyeket a Kommunista Internacionále II. kongresszusán fogadtak el: Lenin tézisei a nem-proletár, Parasztszovjetek megalakításáról az elmaradt országokban, Roy tézisei a Munkás– és Parasztszovjetek megalakításáról olyan országokban, mint Kína és India, és külön tézisek arról, hogy „Mikor és milyen feltételek mellett lehet megteremteni a Munkásküldöttek Szovjetjeit”.

Lenin tézisei a „paraszti”, „népi”, nem-proletár Szovjetek megalakítását tárgyalják olyan országokkal kapcsolatban, mint Közép-Ázsia országai, amelyekben nincs vagy alig van ipari proletariátus. Lenin téziseiben egyetlen szó sincs arról, hogy ilyen országokban meg lehet alakítani a Munkásküldöttek Szovjetjeit. Emellett Lenin tézisei szerint az ilyen országokban a „paraszti’’, „népi*’ Szovjetek megalakításának és fejlődésének egyik elengedhetetlen feltétele az, hogy ezekben az országokban a Szovjetunió proletariátusa közvetlen támogatást nyújtson a forradalomnak. Világos, hogy ezek a tézisek nem Kínára vagy Indiára vonatkoznak, ahol van bizonyos minimális ipari proletariátus, és ahol Munkásszovjetek megalakítása bizonyos viszonyok között előfeltétele a Parasztszovjetek megalakításának, hanem más, elmaradottabb országokra vonatkoznak, amilyen például Perzsia stb.

Roy tézisei főkép Kínára és Indiára vonatkoznak, ahol van ipari proletariátus. Ezek a tézisek azt javasolják, hogy bizonyos feltételek mellett a polgári forradalomból a proletárforradalomba való átmenet időszakában Munkás– és Parasztküldöttek Szovjetjeit kell alakítani. Világos, hogy ezek a tézisek közvetlenül Kínára vonatkoznak.

A II. kongresszus „Mikor és milyen feltételek mellett lehet megteremteni a Munkásküldöttek Szovjetjeit” című külön tézisei a Munkásküldöttek Szovjetjeinek szerepével foglalkoznak az oroszországi és németországi forradalom tapasztalata alapján. Ezek a tézisek leszögezik, hogy „a Szovjetek proletárforradalom nélkül elkerülhetetlenül a Szovjetek paródiájává válnak”. Világos, hogy amikor megvitatjuk a kínai Munkás- és Parasztküldöttek Szovjetjei azonnali megalakításának kérdését, ezeket az utóbbi téziseket is figyelembe kell vennünk.

Hogyan állunk a Munkás- és Parasztküldöttek Szovjetjei azonnali megalakításának kérdésével Kínában, ha figyelembe vesszük mind a mai kínai helyzetet és a vuhani Kuomintangnak, mint a forradalmi mozgalom központjának fennállását, mind pedig a Kommunista Internacionále II. kongresszusán elfogadott, második és harmadik helyen említett tézisek útmutatásait.

Ha most megteremtik a Munkás- és Parasztküldöttek Szovjetjeit, például a vuhani kormány működési területén — az egyértelmű azzal, hogy kettőshatalmat teremtenek, kiadják a baloldali Kuomintang megdöntéséért folytatott harc jelszavát, és új, szovjet hatalmat alakítanak Kínában.

A Munkás- és Parasztküldöttek Szovjetjei a fennálló hatalom megdöntéséért folytatott harc szervei, az új hatalomért folytatott harc szervei. A Munkás- és Parasztküldöttek Szovjetjeinek létrejötte elkerülhetetlenül kettőshatalmat teremt, a kettőshatalom pedig elkerülhetetlenül élére állítja azt a kérdést, hogy kié legyen az egész hatalom.

Mi volt a helyzet Oroszországban 1917 március, április, május és június folyamán? Akkor volt Ideiglenes Kormány, amely kezében tartotta a hatalom felét, de alkalmasint a reálisabb hatalmat, mivel a hadsereg még mindig támogatta. És ugyanakkor megvoltak a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjei, amelyeknek szintén volt valami fél-hatalomféle a kezükben, ha az nem is volt olyan reális hatalom, mint az Ideiglenes Kormányé. A bolsevikoknak akkor az volt a jelszavuk, hogy el kell távolítani az Ideiglenes Kormányt és az egész hatalmat át kell adni a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjeinek. Egyetlen bolsevik sem gondolt akkor arra, hogy belépjen az Ideiglenes Kormányba, mert nem léphet be a kormányba az, aki ennek a kormánynak a megdöntésére készül.

Mondhatjuk-e, hogy az 1917 március—júniusi oroszországi helyzet hasonló a mai kínai helyzethez? Nem, nem mondhatjuk. Nemcsak azért nem mondhatjuk, mert Oroszország akkor proletárforradalom előtt állott, Kína pedig ma polgári-demokratikus forradalom előtt áll, hanem azért sem, mert az oroszországi Ideiglenes Kormány akkor ellenforradalmi és imperialista kormány volt, a mostani vuhani kormány pedig imperialistaellenes és — polgári-demokratikus értelemben — forradalmi kormány.

Mit javasol ezzel kapcsolatban az ellenzék?

Azt javasolja, hogy azonnal teremtsék meg Kínában a Munkás-, Paraszt- és Katonaküldöttek Szovjetjeit mint a forradalmi mozgalom szervezésének központjait. De a Munkás- és Parasztküldöttek Szovjetjei nemcsak a forradalmi mozgalom szervezésének központjai. Elsősorban és főképp a fennálló hatalom elleni felkelés szervei, az új, forradalmi hatalom megalakításának szervei. Az ellenzék nem érti meg, hogy a Munkás- és Parasztküldöttek Szovjetjei csak mint a felkelés szervei, csak mint az új hatalom szervei válhatnak a forradalmi mozgalom központjaivá. A Munkásküldöttek Szovjetjei enélkül fikcióvá, a fennálló hatalom függvényévé válnak, mint 1918-ban Németországban és 1917 júliusában Oroszországban.

Megérti-e az ellenzék, hogy a Munkás- és Parasztküldöttek Szovjetjeinek megteremtése Kínában most azt jelenti, hogy megteremtik a Szovjetek és a vuhani kormány között megoszló kettőshatalmat, ami feltétlenül és elkerülhetetlenül a vuhani kormány megdöntésének jelszavára vezet?

Nagyon kétlem, hogy Zinovjev megértette ezt az egyszerű dolgot. De Trockij tökéletesen érti, mert nyíltan kimondja téziseiben, hogy „a Szovjetek jelszava felhívás tényleges hatalmi szervek megteremtésére a kettőshatalom átmeneti rendszerén keresztül” (lásd Trockijnak „A kínai forradalom és Sztálin tézisei” c. téziseit).

Kiderül tehát, hogy amikor megteremtjük Kínában a Szovjeteket, egyúttal megteremtjük a „kettőshatalom rendszerét” is, megdöntjük a vuhani kormányt és megalakítjuk az új, forradalmi hatalmat. Nyilvánvaló, hogy Trockij itt az oroszországi forradalom 1917 Októbere előtti időszaka történetének eseményeit veszi példaképül. Akkor valóban kettőshatalom volt nálunk és mi valóban meg is döntöttük akkor az Ideiglenes Kormányt.

De már mondottam, hogy akkor senki sem gondolt az Ideiglenes Kormányba való belépésre. Miért nem javasolja akkor Trockij, hogy a kommunisták azonnal lépjenek ki a Kuomintangból és a vuhani kormányból? Hogyan lehet megteremteni a Szovjeteket, megteremteni a kettőshatalom rendszerét és ugyanakkor benn lenni ugyanabban a vuhani kormányban, amelynek megdöntésére készülünk? Trockij tézisei nem adnak választ erre a kérdésre.

Világos, hogy Trockij itt menthetetlenül eltévedt saját ellentmondásainak útvesztőiben. Összekeverte a polgári-demokratikus forradalmat a proletárforradalommal. „Elfelejtette”, hogy a kínai polgári-demokratikus forradalom nemcsak nem ért véget és nemcsak nem győzött még, hanem csupán fejlődésének első szakaszában van. Trockij nem érti meg, hogy ha most megtagadják a támogatást a vuhani kormánytól, kiadják a kettőshatalom jelszavát és megdöntik a vuhani kormányt a Szovjetek azonnali megalakítása útján — ez annyi, mint közvetlen és kétségtelen támogatást nyújtani Csang Kai-seknek és Csang Co-linnak.

Azt mondják nekünk erre: de ebben az esetben hogyan értelmezzük azt, hogy Oroszországban 1905-ben megalakították a Munkásküldöttek Szovjetjeit — vajon akkor nem polgári-demokratikus forradalmat éltünk át?

De, először, akkor mindössze két Szovjet volt — Pétervárott és Moszkvában, és a két Szovjet fennállása még nem teremtette meg Oroszországban a Szovjethatalom rendszerét.

Másodszor, a Pétervári és a Moszkvai Szovjet akkor a régi, a cári hatalom elleni felkelés szerve volt, ami újólag igazolja, hogy nem lehet a Szovjeteket úgy tekinteni, mint csupán a forradalom szervezésének központjait, hogy a Szovjetek csak mint a felkelés szervei és az új hatalom szervei lehetnek ilyen központok.

Harmadszor, a Munkásszovjetek története arról tanúskodik, hogy ezek a Szovjetek csak abban az esetben maradhatnak fenn és fejlődhetnek tovább, ha kedvező feltételek vannak arra, hogy a polgári-demokratikus forradalom közvetlenül proletárforradalomba menjen át, ha, következésképpen, megvannak a burzsoá hatalomról a proletárdiktatúrára való átmenet számára a kedvező feltételek.

Vajon a Pétervári és a Moszkvai Munkásszovjet 1905-ben és a németországi Munkásszovjetek 1918-ban nem azért buktak meg, mert akkor nem voltak meg ezek a kedvező feltételek?

Lehetséges, hogy 1905-ben Oroszországban nem lettek volna Szovjetek, ha akkor lett volna olyanféle széleskörű forradalmi szervezet Oroszországban, amilyen a mostani baloldali Kuomintang Kínában. De ilyen szervezet Oroszországban akkor nem volt lehetséges, mert a nemzeti elnyomás elemei nem voltak meg az orosz munkások és parasztok körében, az oroszok maguk nyomtak el más nemzetiségeket, a baloldali Kuomintanghoz hasonló szervezet pedig csak a külföldi imperialisták részéről jövő nemzeti elnyomás viszonyai között jöhet létre, amikor ez a nemzeti elnyomás egyetlen széleskörű szervezetbe tömöríti az ország forradalmi elemeit.

Csak vakok tagadhatják, hogy a baloldali Kuomintang a forradalmi harc szervének szerepét, a feudális csökevények és a kínai imperializmus elleni felkelés szervének szerepét tölti be.

De mi következik ebből?

Ebből az következik, hogy Kínában a baloldali Kuomintangnak a mostani kínai polgári-demokratikus forradalom szempontjából körülbelül ugyanaz a szerepe, mint a Szovjeteknek 1905-ben az oroszországi polgári-demokratikus forradalom szempontjából.

Más volna a helyzet, ha Kínában nem volna olyan népszerű és forradalmi-demokratikus szervezet, mint a baloldali Kuomintang. De ha már van ilyen sajátos forradalmi szervezet, amely megfelel a kínai viszonyok sajátosságainak és bebizonyította, hogy alkalmas a kínai polgári-demokratikus forradalom továbbfejlesztésére — ostobaság és ésszerűtlenség volna, ha szétrombolnák ezt az évek során megteremtett szervezetet most, amikor a polgári-demokratikus forradalom csak megkezdődött, még nem győzött és még nem is győz egyhamar.

Egyes elvtársak, ebből kiindulva, arra a következtetésre jutnak, hogy a Kuomintangot fel lehet használni a jövőben is, a proletárforradalomra való áttérésnél, mint a proletárdiktatúra államszervezetének formáját, s egyúttal ebben annak lehetőségét látják, hogy a polgári-demokratikus forradalom békésen megy át proletárforradalomba.

Persze a forradalom békés fejlődésének lehetősége, általában szólva, nincs kizárva. Nálunk Oroszországban 1917 elején szintén szó volt arról, hogy a forradalom békés fejlődése lehetséges a Szovjeteken keresztül.

De, előszöris, a Kuomintang nem az, amik a Szovjetek, és ha alkalmas is a polgári-demokratikus forradalom továbbfejlesztésére, ez még nem jelenti azt, hogy alkalmassá tehető a proletárforradalom fejlesztésére, a Munkásküldöttek Szovjetjei viszont a proletárdiktatúra legmegfelelőbb formái.

Másodszor, 1917-ben Oroszországban, noha voltak Szovjetek, a gyakorlatban mégis kizártnak bizonyult a békés átmenet a proletárforradalomra.

Harmadszor, Kínában olyan kevés proletár központ van, a kínai forradalom ellenségei pedig olyan erősek és számosak, hogy a forradalom minden előnyomulásával és az imperialisták minden rohamával elkerülhetetlenül velejár majd az, hogy a Kuomintangból újabb csoportok szakadnak le, és a kommunista párt újból erősödik a Kuomintang tekintélyének a rovására.

Azt hiszem, a kínai forradalom fejlődésének békés útját kizártnak kell tekinteni.

Azt hiszem, Kínában a Munkás- és Parasztküldöttek Szovjetjeit a polgári-demokratikus forradalomból a proletárforradalomba való átmenet időszakában kell megteremteni. Mert a mai viszonyok között a Munkás- és Parasztküldöttek Szovjetjei nélkül ez az átmenet lehetetlen.

Előbb hadd bontakozzék ki az agrármozgalom egész Kínában, előbb meg kell szilárdítani Vuhant és támogatni kell a feudális-bürokratikus rendszer elleni harcban, segíteni kell Vuhant, hogy az ellenforradalmat legyőzze, mindenütt ki kell fejleszteni a széleskörű parasztszövetségeket, munkásszakszervezeteket és más forradalmi szervezeteket, mint a Szovjetek majdani megteremtésének bázisait, előbb hadd szilárdítsa meg a kínai kommunista párt befolyását a parasztságban és a hadseregben, — és csak ezután lehet megteremteni a Munkás- és Parasztküldöttek Szovjetjeit, mint az új hatalomért folyó harc szerveit, mint a kettőshatalom tényezőit, mint a polgári-demokratikus forradalomból a proletár forradalomba való átmenet előkészítésének tényezőit.

A kínai Munkásszovjetek megteremtése nem puszta szó, nem puszta „forradalmi” szavalás. Nem lehet olyan könnyelműen kezelni ezt a kérdést, mint Trockij teszi.

A Munkás- és Parasztszovjetek megalakítása mindenekelőtt azt jelenti, hogy a kommunisták kilépnek a Kuomintangból, mert nem lehet megteremteni a Szovjeteket és előmozdítani a kettőshatalmat, felhívni a munkásokat és a parasztokat az új hatalom megteremtésére, és ugyanakkor bentmaradni a Kuomintangban és a Kuomintang kormányában.

A Munkásküldöttek Szovjetjeinek megteremtése azt jelenti, hogy a Kuomintangon belüli mostani blokkot fel kell váltani a Kuomintangon kívüliblokkal, olyanféle blokkal, amilyen 1917 októberében a bolsevikok és a baloldali eszerek között volt.

Miért?

Azért, mert ott, a polgári-demokratikus forradalomban a proletariátus és a parasztság forradalmi diktatúrájának megteremtéséről van szó és ennek teljesen megfelel a Kuomintangon belüli blokk politikája, itt ellenben, amikor megalakítják a Szovjeteket és áttérnek a proletárforradalomra, a proletariátus diktatúrájának megteremtéséről, a Szovjetek hatalmának megteremtéséről lesz szó, ilyen hatalmat pedig csak egy párt, a kommunista párt vezetésével lehet előkészíteni és megteremteni.

Továbbá. A Munkásküldöttek Szovjetjei köteleznek. A kínai munkások most 8—15 rubelt keresnek havonta, lehetetlen viszonyok között élnek, mértéktelenül sokat dolgoznak. Ennek azonnal véget kell és lehet vetni, növelve a munkabért, bevezetve a nyolcórás munkanapot, javítva a munkásosztály lakásviszonyait stb. De ha meglesznek a Munkásküldöttek Szovjetjei, a munkások itt nem állnak meg. Azt mondják majd a kommunistáknak (és igazuk lesz): ha vannak Szovjetjeink, a Szovjetek pedig a hatalom szervei, nem lehet-e sarokba szorítani és „egy kicsinyég” kisajátítani a burzsoáziát? A kommunisták üres fecsegők lesznek, ha nem lépnek a burzsoázia kisajátításának útjára, amikor már meglesznek a Munkás- és Parasztküldöttek Szovjetjei.

Kérdezem: most, a forradalom jelenlegi szakaszán lehet-e és kell-e erre az útra lépni?

Nem, nem kell.

A jövőben, ha már meglesznek a Munkás- és Parasztküldöttek Szovjetjei, lehet-e és kell-e lemondani a burzsoázia kisajátításáról? Nem, nem lehet. De aki azt hiszi, hogy ugyanakkor fenn lehet tartani a kommunisták blokkját a Kuomintangon belül — az illúzióban ringatja magát és nem érti az osztályerők harcának mechanikáját a polgári forradalomból a proletárforradalomba való átmenet időszakában.

Ez a helyzet a kínai Munkás- és Parasztküldöttek Szovjetjei megalakításának kérdésével.

Mint látják, ez a kérdés nem olyan egyszerű, mint egyes fölöttébb könnyelmű emberek — például Trockij és Zinovjev — feltüntetik.

Egyáltalán megengedhető-e elvi szempontból, hogy marxisták a forradalmi burzsoáziával egy közös forradalmi-demokratikus pártban, vagy egy közös forradalmi-demokratikus kormányban résztvegyenek és együttműködjenek?

Az ellenzékiek közül némelyek úgy vélik, hogy ez megengedhetetlen. A marxizmus története ellenben azt mutatja, hogy bizonyos feltételek mellett és bizonyos időre teljesen megengedhető ez a részvétel.

Hivatkozhatnék Marx példájára, aki Németországban 1848-ban, a német abszolutizmus elleni forradalom idején, elvbarátaival együtt résztvett a Rajna-tartomány polgári-demokratikus szövetségében és szerkesztője volt e forradalmi-demokratikus párt lapjának, a „Neue Rheinische Zeitung-nak.

Marx és elvbarátai, amíg bent voltak ebben a polgári-demokratikus szövetségben és előrehajtották a forradalmi burzsoáziát, minden módon bírálták jobboldali szövetségeseik felemásságát, ugyanúgy, mint ahogy a kínai kommunista párt is, amikor bent van a Kuomintangban, köteles minden módon bírálni baloldali kuomintangista szövetségeseinek ingadozásait és felemásságát.

Ismeretes, hogy Marx és elvbarátai csak 1849 tavaszán léptek ki ebből a polgári-demokratikus szövetségből és fogtak hozzá a munkásosztály teljesen önálló osztálypolitikát folytató önálló szervezetének megteremtéséhez.

Amint látják, Marx még tovább is ment, mint a kínai kommunista párt, amely a Kuomintangban a proletariátus önálló osztálypártjaként vesz részt.

Lehet vitatkozni arról, hogy 1848-ban célszerű volt-e Marxnak és társainak a belépése ebbe a polgári-demokratikus szövetségbe. Róza Luxemburg például úgy vélte, hogy Marxnak nem kellett volna belépnie ebbe a polgári-demokratikus szövetségbe. Ez taktikai kérdés. De hogy Marx és Engels elvileg lehetségesnek és célszerűnek ismerte el azt, hogy a polgári-demokratikus forradalom időszakában bizonyos feltételek mellett és bizonyos időre belépjünk egy polgári-forradalmi pártba — ahhoz nem fér kétség. Ami azt a kérdést illeti, hogy marxisták résztvehetnek-e forradalmi-demokratikus kormányban és bizonyos feltételek mellett és bizonyos körülmények között együttműködhetnek-e ott a forradalmi burzsoáziával, erre vonatkozólag olyan marxisták adtak útmutatást, mint Engels és Lenin. Ismeretes, hogy Engels „A bakunisták munkában” című brosúrájában az ilyen részvétel mellett foglalt állást. Ismeretes, hogy 1905-ben Lenin is amellett foglalt állást, hogy ilyen részvétel a polgári-demokratikus forradalmi kormányban megengedhető.

V
Két vonal

Így tehát a kínai kérdésben két teljesen különböző vonalat látunk — a Kommunista Internacionále vonalát és Trockij meg Zinovjev vonalát.

A Kommunista Internacionále vonala. A feudális csökevények és a rájuk támaszkodó bürokratikus-militarista felépítmény, amelyet a világ imperialistái minden módon támogatnak — ez a mai kínai valóság legfőbb ténye.

Kína jelenleg agrárforradalmat él át, amely a feudális csökevények ellen és az imperializmus ellen is irányul.

Az agrárforradalom a kínai polgári-demokratikus forradalom alapja és tartalma.

A vuhani Kuomintang és a vuhani kormány a polgári-demokratikus forradalmi mozgalom központja.

Nanking és a nankingi kormány a nemzeti ellenforradalom központja.

Vuhan támogatásának politikája egyszersmind a polgári-demokratikus forradalom továbbfejlesztésének politikája minden ebből folyó következménnyel együtt. Ezért vesznek részt a kommunisták a vuhani Kuomintangban és a vuhani forradalmi kormányban, amely részvétel nem zárja ki, hanem feltételezi, hogy a kommunisták minden módon bírálják a Kuomintangban levő szövetségeseik felemásságát és ingadozásait.

A kommunisták e részvételét arra kell felhasználni, hogy megkönnyítsék a proletariátusnak a hegemón szerepet a kínai polgári-demokratikus forradalomban, és arra, hogy közelebb hozzák a proletárforradalomra való áttérés időpontját.

Mire a polgári-demokratikus forradalom a teljes győzelem felé fog közeledni, és mire a polgári forradalom folyamán kirajzolódnak a proletárforradalomra való áttérés útjai — akkorra meg kell teremteni a Munkás-, Paraszt- és Katonaküldöttek Szovjetjeit, mint a kettőshatalom tényezőit, mint az új hatalomért folytatott harc szerveit, mint az új hatalomnak, a Szovjetek hatalmának szerveit.

A kommunistáknak a Kuomintangon belüli blokkját ekkorra fel kell váltani a Kuomintangon kívüli blokkal, a kommunista pártnak pedig az új kínai forradalom egyetlen vezetőjévé kell válnia.

Azt javasolni most, mint Trockij és Zinovjev teszi, hogy azonnal alakítsák meg a Munkás- és Parasztküldöttek Szovjetjeit és azonnal teremtsék meg a kettőshatalmat, most, amikor a polgári-demokratikus forradalom fejlődésének még csak kezdeti szakaszában van, amikor a Kuomintang a nemzeti-demokratikus forradalom szervezetének legalkalmasabb és a különleges kínai sajátosságoknak legjobban megfelelő formája, — ez annyi, mint dezorganizálni a forradalmi mozgalmat, gyengíteni Vuhant, megkönnyíteni bukását és segítséget nyújtani Csang Co-linnak és Csang Kai-seknek.

Trockij és Zinovjev vonala. A feudalizmus csökevényei Kínában nem egyéb mint Buharin kitalálása. Ilyenek vagy egyáltalán nincsenek Kínában, vagy olyan csekélyek, hogy nem lehet valamennyire is komoly jelentőségük.

Agrárforradalom, mint kiderül, csakugyan van most Kínában. De hogy honnan kerekedett, azt az ördög sem tudja. (Derültség.)

De ha már van, ha ez az agrárforradalom csakugyan van, akkor, természetesen, így vagy úgy támogatni kell.

A fontos most nem az agrárforradalom, hanem a Kína vámügyi önállóságáért folyó forradalom, ez az úgyszólván vámellenes forradalom.

A vuhani Kuomintang és a vuhani kormány vagy „fikció” (Trockij), vagy kemálizmus (Zinovjev).

Egyrészt, meg kell teremteni a kettőshatalmat, hogy a Szovjetek azonnali megalakítása útján megdöntsék a vuhani kormányt (Trockij). Másrészt meg kell szilárdítani a vuhani kormányt, erélyes és sokoldalú segítséget kell nyújtani a vuhani kormánynak, mégpedig, mint kiderül, szintén a Szovjetek azonnali megalakítása útján (Zinovjev).

Igazság szerint a kommunistáknak azonnal ki kellene lépniök ebből a „fikcióból”, a vuhani kormányból és a vuhani Kuomintangból. De mégis jobb volna, ha bentmaradnának ebben a „fikcióban”, vagyis a vuhani kormányban és a vuhani Kuomintangban. Hogy minek maradjanak Vuhanban, ha Vuhan „fikció” — azt persze csak a jó ég tudja. Aki pedig ezzel nem ért egyet — az hitszegő és áruló.

Ez Trockij és Zinovjev úgynevezett vonala.

Ennél az úgynevezett vonalnál képtelenebb és zavarosabb valamit aligha lehet elképzelni.

Az a benyomásunk, hogy nem marxistákkal van dolgunk, hanem holmi élettől elszakadt bürokratákkal, vagy, még inkább — „forradalmi” turistákkal, akik bejárták Szuhumit meg Kiszlovodszkot, nem vettek tudomást a Kommunista Internacionále Végrehajtó Bizottságának VII. kibővített plénumáról, amely megállapította a kínai forradalom fő irányvonalát, azután megtudták az újságokból, hogy Kínában csakugyan kitört valami forradalom, talán agrárforradalom, talán vámellenes forradalom, és akkor úgy döntöttek, hogy egész halom tézist kell összeállítani — áprilisban egy csomót, május elején másik csomót, május végén egy harmadik csomót, s hogy miután összeállítottak egész halomra való tézist, el kell árasztani velük a Kommunista Internacionále Végrehajtó Bizottságát, nyilván, mert úgy vélték, hogy a zavaros és ellentmondó téziseknek ez az özöne a kínai forradalom megmentésének legfőbb eszköze.

Ez, elvtársak, a két vonal a kínai forradalom kérdésében.

Önöknek választaniok kell e két vonal között.

Befejezem, elvtársak.

Végezetül szeretnék néhány szót szólni arról, hogy mi a politikai értelme és jelentősége Trockij és Zinovjev frakciós fellépéseinek a jelen pillanatban. Arról panaszkodnak, hogy nem adnak nekik elegendő szabadságot a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottságának és a Kommunista Internacionále Végrehajtó Bizottságának példátlan szidalmazására és tűrhetetlen becsmérlésére. Panaszkodnak a Kommunista Internacionáléban és a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjában fennálló „rezsimre”. Lényegében a Kommunista Internacionále és a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja dezorganizálására akarnak szabadságot. Lényegében Maslow és Társai erkölcseit akarják átültetni a Kommunista Internacionáléba és a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjába.

Meg kell mondanom, elvtársak, hogy Trockij szerfölött alkalmatlan pillanatot választott ki arra, hogy a párt és a Kommunista Internacionále ellen támadásokat intézzen. Éppen az imént értesültem arról, hogy az angol konzervatív kormány megszakítja kapcsolatait a Szovjetunióval. Fölösleges bizonyítani, hogy most mindenütt hadjárat indul meg a kommunisták ellen. Ez a hadjárat már meg is kezdődött. Egyesek háborúval és intervencióval fenyegetik a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártját. Mások — szakadással. Valami egységfront-féle van kialakulóban Chamberlaintől Trockijig.

Lehetséges, hogy ezzel meg akarnak félemlíteni bennünket. De aligha kell bizonyítanom, hogy a bolsevikok nem ijedős legények. A bolsevizmus története nem kevés ilyen „frontot” ismer. A bolsevizmus története azt mutatja, hogy a bolsevikok forradalmi elszántsága és példátlan merészsége mindannyiszor szétzúzta ezeket a „frontokat”.

Meg lehetnek győződve arról, hogy ezt az új „frontot” is szét tudjuk zúzni. (Taps.)

„Bolsevik” 10. sz.
1927. május 31.

(idézet: – Sztálin Művei 9. kötet – című könyvből)

SaLa